3 dolog, amit a ‘90-es évek gyermekei még nem ismertek, ellenben a mai csemetéknek természetes

Az idősebb korosztály tagjai sok esetben előszeretettel puffogtatják a “régen minden jobb volt” kezdetű örök bölcsességet, amitől az ifjabb generáció a falra mászik.

 Olvasson tovább a legfrissebb híreink között!

 Hisz nem igaz, hogy jobb volt, csak egyszerűen más. 

A mostani fiataloknak már sok olyasmi rendelkezésére áll, amiről mi, a ‘90-es évek szülöttei annak idején még csak nem is hallottunk. Cikkünkben most ezekből mazsolázgatunk, de ha megjött a kedved a hasonló tartalmakhoz, akkor keresd fel a Bien.hu család rovatát!

Laptop

Ma már egy általános iskolás gyerek számára is természetes, hogy ott hever a szobájában a saját laptopja, amit nemcsak szórakozásra, hanem az iskolai feladatok megoldásához is használ. És most jöhet sokak számára instant vérnyomás-emelkedést generáló “bezzeg a mi időnkben” frázis!

E sorok írója ugyanis élénken emlékszik még arra, hogy gyerekkorában az egész család egyetlen asztali számítógépet használt, ami a kétezres évek elejéig ráadásul még internet-hozzáféréssel sem rendelkezett. Nemcsak hogy felváltva lehetett helyet foglalni a monitor előtt, hanem a gép játékon, zenehallgatáson meg szövegszerkesztésen kívül másra nemigen volt alkalmas.

Böngészés a neten a házi feladathoz, majd a beadandók elküldése a tanároknak e-mailben? Ugyan már! Források kereséséhez ott volt az iskolai könyvtár, a fogalmazásokat pedig papírra, tollal írtuk, és bizony, még a külalakot is osztályozták. Egy mostani diák számára mindez elképzelhetetlen lenne.

Mobiltelefon

Az ezredforduló előtt nemhogy okos-, de mobiltelefonja is csak keveseknek volt. Ha valakivel beszélni akartunk, akkor arra ott volt a vezetékes készülék, ennek híján némi aprópénzzel a zsebünkben elbattyogtunk a legközelebbi telefonfülkéhez. 

A dolog nem kevés izgalmat okozott, hisz nem lehettünk biztosak benne, hogy tényleg az osztálytársunk veszi-e fel a telefont, vagy esetleg a szülei, testvérei, akinek be kellett mutatkozni és megmondani, kit keresünk. 

Ráadásul a vezetékes készülék általában a lakás központi helyén volt, és nem lehetett bezárkózni vele a szobánkba, hogy megosszuk a legjobb barátnőnkkel a helyes nyolcadikos srácról szőtt ábrándjainkat. Mindemellett a szüleink nem szerették, ha sokat telefonálunk, mert így a számla összege igen magasra rúgott. No, fel a kezeket, ki kapott még emiatt zsebpénzmegvonást?

Gyorséttermek

A mai tinédzsereknél már teljesen megszokott, hogy suli után beülnek a barátaikkal valamelyik gyorsétterembe egy sajtburgerre vagy egy kosárnyi csípős csirkeszárnyra. De nem volt ez mindig így.

Ezek az éttermek a ‘90-es évek elején jelentek meg hazánkban, természetesen először a fővárosban. Akik az ország távolabbi pontjain értek, azoknak ritkán volt lehetőségük felkeresni őket.

Sok vidéki osztálynál volt bevett gyakorlat, hogy a budapesti kirándulás során feltétlenül szakítottak időt egy kis “mekizésre,” ahol végre a falusi, kisvárosi gyerekek is megkóstolhatták az eddig csak a TV-reklámokban látott legendás sajtburgert.