Ha azonban az Androidról és az iOS-ről való váltást fontolgatja, tudnia kell, hogy az Apple mobilos élménye messze nem tökéletes. Íme a legfontosabb dolgok, amelyeket a váltással kapcsolatban a legbosszantóbbnak találtunk. Ha ezekkel meg tud birkózni, talán túléli.
Az Apple mindig is küszködött az értesítések kezelésével, egészen az iPhone OS legkorábbi napjaira, a 2000-es évek végére visszamenőleg. Annak ellenére, hogy néhányszor megpróbáltak felzárkózni az Android kiváló, de tökéletlen rendszeréhez, az Apple a legutóbbi iOS-változásokkal visszalépett.
Az értesítések többé már nem a záróképernyő elején és közepén vannak. Ehelyett a kijelző alsó részébe lettek tolva, hogy kiemeljék a háttérképet. A Beállításokban az alapértelmezett Stack nézet List nézetre történő módosítása visszaadja az iOS 15-öshöz hasonló élményt, ami még mindig nem túl jó.
Az Android módszere az alkalmazások összevonására sokkal értelmesebb, és mindent javít az e-mail kezelésétől kezdve az SMS-üzeneteken át a közösségi médiás bejegyzésekig. A legtöbb értesítésre is gyorsan válaszolhat, így gyorsabban és könnyebben lehet válaszolni az alkalmazások megnyitása nélkül. Ráadásul a legtöbb értesítés kezelése nem a rendszerbeállításokon, hanem egy alkalmazáson keresztül történik.
Az iOS rendszerben az Apple beállítások menüjében kell kutakodnia, hogy megtalálja a keresett szolgáltatást. Csak ezután tudja testre szabni az értesítéseket. Nem minden rossz, az Ütemezett összefoglaló továbbra is nagyszerű, de az értesítésekre sokkal több interakciót lehetne alkalmazni, hogy hasznosak legyenek.
Ez a meglátás nem általános, de a Google csomagjának nagy részénél előfordulhat, hogy az iOS-en hiányosnak találja a funkciókat. Az alkalmazások nem mindig tűnnek intuitívnak, és a szolgáltatások összekapcsolásához szükséges karikákon való átugrálás kimerítőnek tűnhet.
Nyisson meg például egy Térképek linket a Gmailben. Jó eséllyel további menükön kell átkattintania, hogy megtekintse a címhez vezető útvonalakat, ahelyett, hogy az alapértelmezett alkalmazás segítségével automatikusan megnyílna a navigáció az adott céllal.
Rosszabb a helyzet a Google egyes iOS-eszközeivel. A Gboard a legkirívóbb példa. Bár ez a kedvenc harmadik féltől származó billentyűzetünk iOS-en, ettől még nem lesz jó. Az Apple lehetővé teszi, hogy néhány alkalmazást kicseréljünk a telefonjain (például a billentyűzetet, a térképet és a böngészőt), de ezek kénytelenek merev követelményekbe illeszkedni. A Chrome például ugyanazt a renderelőmotort használja, mint a Safari. Lehet, hogy hozzáfér az asztali könyvjelzőihez, de nem ugyanazt az élményt élvezheti, mint az Android vagy az asztali platformokon.
Eközben a vállalat néhány leghíresebb alkalmazásából, köztük a termelékenységi eszközök teljes csomagjából is hiányoznak kulcsfontosságú funkciók. A bekezdés kiemeléséhez szükséges háromszori koppintás hiányzik a Dokumentumokból. Az iOS-en lévő Sheets nem teszi lehetővé űrlapok, diagramok vagy táblázatok létrehozását. Ez bosszantó, tekintve, hogy az androidos megfelelőn a legtöbb ilyen dolgot megtehető.
Ez korlátozott, és ugyanez igaz a Google Drive-ra is. Androidon a Drive alkalmazásban megtekintheti a dokumentumokat. Az iOS-en a Google Dokumentumok alkalmazásba irányít át. Ez frusztráló. A Google-alkalmazások e hiányosságok ellenére népszerűek a platformon. Bár ezek a problémák idővel megoldódnak, jobban jár, ha Androidon használja a vállalat alkalmazásait.
Az iOS testreszabása hosszú utat tett meg a platform kezdeti napjai óta. Több évbe telt, mire a háttérképek megérkeztek a kezdőképernyőre, így a felhasználók egy alap fekete háttérrel maradtak. Manapság a widgetek dinamikusabbá teszik az iPhone-t, és az ikonok testreszabása is lehetséges, ha elég türelmes ahhoz, hogy átbogarássza az Apple fejfájást okozó eszközeit.
Mégis, rengeteg korlátozás van az iOS-élmény megváltoztatásakor, kezdve az elrendezéssel. Az Apple minden alkalmazást vagy widgetet a képernyő első szabad helyére tol, a tartalmakat pedig felfelé és balra tolja. Ez rendezetlen felületet eredményezhet, bár az iOS 14-ben az App Library hozzáadásával részben letisztult.
Mégis, egy olyan vállalat esetében, amely a jelek szerint arra törekszik, hogy az értesítéseket a lehető legközelebb hozza a hüvelykujjunkhoz, azt gondolnánk, hogy az alkalmazásikonok is követik ezt a példát. Sajnos, nincs szerencsénk.
Az iOS ugyanígy korlátozza a widgeteket, ami frusztráló. A widgetek használatának maximalizálásának egyetlen módja, ha megtölti velük a képernyőt, ami nyomasztó elrendezéseket eredményezhet.
És akkor ott vannak az alkalmazásikonok. Az iOS bevezette az ikonképek megváltoztatásának módját, de ez inkább csak egy megoldás, mint funkció. A Shortcut alkalmazással és egy egyéni ikonnal létrehozhat egy alkalmazás parancsikont. De a gombra kattintva megnyílik a Shortcut, majd az adott app. Ez egy extra lépés, amikor támogathatnák a harmadik féltől származó alkalmazásikonokat.
Az alkalmazásikonok módosítása Androidon még mindig egy folyamat, különösen a harmadik féltől származó indítóprogramokon kívül. A beállítások bütykölése az ikon megjelenésének testreszabásához általában kevésbé fájdalmas. Valószínűleg nagyjából ugyanannyi munka, mint az iOS-en a Shortcuts megoldása, de így nagyobb kontrollt kap a telefon megjelenése felett.
Az Apple az iOS sikerét az App Store-ra építette. Az eredetileg az iPhone OS 2-vel együtt indított App Store az egyik legnagyobb pénzkereseti lehetőséggé vált a vállalat számára, egyszerűen azáltal, hogy a kis és nagy fejlesztők fogadójaként szolgál. A vállalat nem szűkölködött vitákban az iOS monopóliumával kapcsolatban, sőt, az Epic még pert is indított ellene, amelyet (többnyire) megnyert.
Androidon a Play Store hasonló szerepet tölt be, mint az App Store. Ahogy az várható volt, ez is szembesült a saját kritikáival - az Epic és a Fortnite hasonló távozásával együtt. Az Android egy nyílt platform, kevesebb korlátozással, mint amit az Apple állít a felhasználók elé. Ha nem tetszik a Play Store, nem kell használni.
A Sideloading könnyen megtanulható, és lehetővé teszi, hogy bármilyen APK-fájlt telepítsünk a készülékünkre. Ha ez biztonsági fenyegetésnek hangzik, a harmadik féltől származó alkalmazásboltok, mint az F-Droid, az Aptoide és az Amazon Appstore kiváló helyettesítői megbízható hírnévvel.
A jó hír az, hogy ez lassan, de biztosan változik. Miután az EU követelte, hogy az Apple nyissa meg áruházát a verseny előtt, az Apple - jobb híján végül - beleegyezett. A harmadik féltől származó áruházak idővel Európába is megérkeznek. A többi iPhone-felhasználó pedig nem akar majd kimaradni, így nagy lesz a nyomás az Apple-ön, hogy ugyanezt a nyitottságot hozza el az iOS-re Amerikában és máshol is (vagy a törvények ismét rákényszerítik őket).
Ha az iOS-t megvásárolja, akkor egy egész ökoszisztémába vásárol. Sokak számára ez egy szórakoztató és izgalmas ajánlat, különösen, ha van Mac vagy iPad készüléke. Mindenki más számára ez egy rémálom lehet. Sok Apple-eszközhöz még mindig a szabadalmaztatott Lightning-kábelt kell használni, ami az USB-ről való váltáskor fájdalmas lehet.
Ez sokat javul - az EU-s döntések ismét rákényszerítették az Apple-t a váltásra, az új modellek, például bizonyos iPadek már az USB-C-t is magukba foglalják, és a Lightning-kábel is jó úton halad a kivezetés felé -, de ez még nem garantált.
A kiegészítők más korlátokba is beleütköznek. Ha az Apple Watch szögletes kialakítása nem ízlése, akkor kár. Míg néhány kedvenc viselhető eszközünk működik iOS-en, a Google Pixel Watch és a Samsung Galaxy Watch 5 nem.
Itt van egy kompromisszum, mivel az iPhone-nak olyan robusztus tok és más, harmadik féltől származó kütyük választéka van, amilyet más nincs a piacon. De cserébe meg kell birkózni néhány jelentős korlátozással, különösen a több platformon is működő kiegészítők tekintetében.
Az Apple imádja az iCloudon keresztül irányítani a felhasználókat mindenhez. Az iOS rendszerben ez az alapértelmezett megoldás a fájlok mentésétől kezdve a telefon biztonsági mentéséig mindenhez. Letölthet más felhőalapú tárolási lehetőségeket, például a Dropboxot vagy a Google Drive-ot, de ezek korlátozott funkcionalitással rendelkeznek ehhez képest, és az Apple folyamatosan megpróbál visszahúzni az iCloudhoz az alapvető funkciókhoz.
Ez nem csak az új felhasználók számára bosszantó. Azt is jelenti, hogy az ingyenes iCloud-tároló gyorsan megtelhet, így gyakran kell átnézni azt, és törölni azokat a tartalmakat, amelyeket nem szeretne ott tárolni.
Kisebb mértékben ugyanez igaz a Safarira is. Az Apple kiváló biztonsági és adatvédelmi funkciói a Safarira összpontosítanak, és gyakran csak a Safari böngészésnél vannak engedélyezve. Letöltheti a Firefoxot vagy a Chrome-ot, de nem kapja meg ugyanazokat az előnyöket, és a teljesítményük is hiányos lehet.
Sűrűn felmerülő téma, hogy az Androidban vannak választási lehetőségek. És amikor az Android új funkciókat vagy képességeket ad hozzá, általában használhatjuk őket, vagy találhatunk más megoldást. Még a nagy hardverváltások sem lehetetlenek, mert rosszabb esetben át lehet váltani egy másik gyártóra.
Az Apple-nél nincs több választási lehetőség. Az Apple választási lehetőségét kapjuk. És ha az Apple úgy dönt, hogy megszabadul valamitől, akkor az nincs.
Ennek egy része akkor merül fel, amikor az iOS a régebbi iPhone-okat leveszi a támogatási listáról, mert nem tudnak lépést tartani a funkciókkal. Az egyik legrosszabb bűnös talán a FaceID. Ha új iPhone-t vesz, akkor a FaceID felismerést kell használnia, vagy teljesen le kell mondani a biometriáról. Ha az ujjlenyomat-olvasást részesíti előnyben, kár, az Apple már nem teszi ezt az iPhone-on. Amikor diktatórikus döntésekkel eltávolítanak olyan funkciókat, amelyeket a felhasználók kedveltek.
Az Androidról iOS-re váltani tehát fájdalmas lehet, de ez nagyrészt szubjektív. A megfelelő bütyköléssel az iOS-t az Androidhoz hasonlóvá tehető.
