A Nokia 7230 csak a nevében, számozásában tûnik okostelefonnak, valójában egy, funkciókkal elég jól felszerelt, vérbeli középkategóriás mobilról van szó, amely szüleink és kistesóink kedvence lehet.
A Nokia 7230 gömbölyû formát és csúszkás megoldást kapott és bár a formavilág nem díjnyertes, teljesen rendben van. Semmi sallang nem található rajta, mindössze a krómcsíkok dobják fel a szürkés készüléket, amelyet az
A 100 gramm tömegû telefon nem épp pillekönnyû, de ez garantálja a minõségibb anyaghasználatot, valamint a 14.8 mm-es vastagságával könnyû kézbe fogni, nincs az az érzése az embernek, hogy papírlappal akar telefonálni (mint néhány újabb csúcsmobil esetében).
A rendkívül pici dobozban (lásd a Nokia 2720 fold tesztet) egy WH102 sztereó headset és egy AC-3E jelû töltõ található, egyetlen, de igen hasznos extra a 2 gigabájtos microSD kártya. A telefon mûanyag burkolatot kapott, azért érezni, hogy nem egy havi fizetésbe kerül, ennek ellenére minõségi összerakásról beszélhetünk, nyiszogás sehol. A csúszka hosszirányban atomstabil, csak oldalt van egy pici lötyögése, de ez betudható a használt mobilnak, amit kaptunk és egyébként is csak akkor lehet észrevenni, ha szándékosan rángatjuk.
A 7230 slider hátlapja kopogós mûanyag, viszont körkörös díszítést kapott. A szépérzékünkön kívül a kezünknek is jót tesz, mivel így kevésbé lesz hosszú idõ után is akár csúszós. A hátlapon hatalmas Nokia és 3.2 megapixel felirat virít, a kamerát semmi nem védi és sem mobilfény, sem vaku, sem lencsevédõ nem található. Az alsó három horizontális csík a hangszórót rejti. A hátlap egy BL-4CT jelû akkumulátort rejt, az alatt pedig a SIM- és a microSD kártya slotja bújik meg, ez utóbbiért azért kissé haragszunk…
A Nokia 7230 teszt kattintás után folytatódik.