HTC 7 Mozart teszt

HTC Mozart teszt – ezen bizony még dolgozni kell...

Szerkesztőségünkben járt a tajvani gyártó egyik nagy zeneszerzőjéről elnevezett mobilja, a HTC Mozart. A Windows Phone 7 rendszert futtató telefon az első ilyen modell nálunk, így az alapoktól kezdtük az ismerkedést. Először is nem nagyon értettük, hogy mitől Mozart, ha valójában semmi extrát nem nyújt zenei téren, de ez legyen a legnagyobb bajunk a készülékkel.

 A tajvaniak számára a Microsofttal való jó viszony sok-sok évre tekint már vissza, hiszen eredetileg a Windows Mobile készülékeikkel lettek ismertek a HTC telefonok. Nos a Windows Phone 7 tényleg teljesen megújult, az ember el sem hinné, hogy elvileg egy már régi, megunt rendszer „továbbfejlesztése” (bár valójában állítólag tényleg az alapoktól írták újra a kódokat).

A szokásos HTC-s dobozt a tól kaptuk, egy Németországból importált példányról van szó, így számos téren nem tökéletes a felhasználói élmény így elsőre, mivel T-Mobile-os a bejelentkező képernyő és számos olyan programot is előre telepítve találtam rajta, ami hazánkban nem igazán működik. A hófehér dobozban a telefonon kívül találunk egy hálózati töltőfejet, egy adatkábelt (a készülék USB-ről tölt), valamint egy sztereó headsetet. Memóriakártyát ne keressünk, a Mozart belső memóriája ugyanis nem bővíthető.

Őszintén szólva kissé meglepett, hogy ennyire nem feltűnően nagy és tepsi a telefon, teljesen kényelmes kézbe véve, a minőségi érzetet egyértelműen visszaadja a 130 grammos tömeg. A csillogó, fekete előlapot matt és minőségi oldal és hátlap oldja, ráadásul extrém vonalakkal tarkítva. A hátlap ugyanis durván szólva három háromszögre van felosztva, alul Windows Phone felirattal, középen, a nem mellesleg fém részben, csillogó HTC logoval és a hátlapi hangszóróval megspékelve, míg a legfelső és egyben legkisebb részbe került a nyolc megapixeles kamera objektívje és a xenon vaku.

Jólesik ránézni a hátlapra, kifejezetten tetszetős, izgalmas az anyagok sokszínűsége (igaz, a felső részen van egy nem kicsi hiba, de a ez a készülék egyre erősebben prototípusra hajaz). Az akkumulátorhoz és a SIM-hez úgy férhetünk hozzá, hogy ha a legalsó panelt lehúzzuk. Az oldalon ugyanezek az anyagok és panelek láthatók, jobb oldalon alulra a kamera gyorsgombja került, a telefon tetején a 3.5 mm-es jack dugó, valamint a bekapcsológomb foglal helyet, míg bal oldalon felül az igen hosszú hangerőgomb párosa, alatta pedig a védelem nélküli microUSB csatlakozó helye látható.

Az előlapon legfelül igen széles hangszórórács látható – mögötte egy állapotjelző LED pihen –, alatta a fekete keretben újabb gyártói logo – mellette inaktív állapotban láthatatlan szenzorok –, majd a mai trendeknek megfelelő 480×800 képpont felbontású és 3.7 col képátlóval rendelkező Super LCD érintőkijelző, amely még nem AMOLED, de már jobb mint a régi LCD. A megjelenítő alatt a Windows Phone 7 rendszer kötelező három szenzoros gomb látható, innentől kezdve gyakorlatilag csak ilyen előlappal találkozhatunk WP7 modellekkel. Kissé lehangoló, hogy teljesen elveszik a gyártók játékterét a komoly szabályozásokkal.

Egyébként a bal oldali a mindenkori „eggyel vissza” gomb, a középső Microsoft jel automatikusan a főképernyőre dob (ne feledjük, multitask külső programok esetében nem használható, csak a gyári programoknál), míg a jobb szélső nagyító értelemszerűen a Bing keresőjére dob.

A HTC Mozartban nem gyenge hardver található, ugyanis egy 1 gigahertzes Qualcomm Snapdragon QSD8250-es processzor dolgozik benne 576 megabájt RAM és 512 megabájt ROM társaságában, így garantálva a gyors és akadásmentes munkát. A belső memória 16 gigabájt. Az biztos, hogy a Windows Phone 7 egyáltalán nem hasonlít semmilyen eddigi mobil oprendszerre, teljesen egyedi a kezelőfelület, amely egyébként a Metro UI nevet kapta. A felület a végletekig letisztult, minimalista, sallangmentes.

Ezzel együtt a Microsoft meg is kötötte a gyártók és szolgáltatók kezét, gyakorlatilag nem nyúlhatnak bele semmilyen szinten a felületbe, esetleg egy-egy programot vagy háttérképet telepíthetnek, de a lényegi megoldáson nem lehet módosítani, nem lehet egyedi kezelőfelületet ráhúzni, amit pedig úgy szeretnek a felhasználók.

A főképernyő ezúttal nem horizontálisan foglal helyet, hanem vertikálisan. Sok-sok négyzet vagy téglalap alakú ikont láthatunk, ezek az úgynevezett csempék, legfeljebb 256 tehető ki egy főképernyőre (ezt nem próbáltam ki szám szerint). Ha a felső ikonsáv helyén matatunk az ujjunkkal, úgy előbukkan az egyébként láthatatlan akkumulátortöltöttség-jelző, a hálózat neve, valamint az esetleges adatkapcsolat, 3G vagy Wi-Fi, Bluetooth ikonja, de alaphelyzetben csak az órát láthatjuk. A csempékre hosszan rátapicskolva azok áthelyezhetők, törölhetők, valamint ha a menüben szintén hosszan nyomunk egy-egy menünévre, akkor azonnal kitehető a csempék közé.

Az ikonok mellett, az óra alatt látható egy jobbra mutató nyíl, ezzel is jelezve, hogy ott bizony még van valami, a Metro UI-ban ugyanis nagyon sok minden horizontális elrendezést kapott. Így a nyilacska jelzi a főmenüt, amely listás nézetű. Itt ABC sorrendben találjuk a menüpontokat és a töltött programokat, sajnos azonban mappák vagy valamilyen csoportok létrehozására nincs lehetőség, hogy leegyszerűsítsük a saját dolgunkat, itt megköt a Microsoft minket. A testreszabhatóság hiánya ott is észrevehető, hogy témák nincsenek a rendszerre, van fekete vagy fehér háttér és a csempék színe változtatható. Nagyjából ennyi, egyelőre mint tudjuk ugyebár, saját csengőhangot sem állíthatunk be, ami valljuk be, elképesztő pofátlanság így 2010-ben.

A People csempére tapintva előjön a telefonkönyv. Az első All nevű fülön ABC sorrendben láthatók a nevek, bár kifejezetten kezdőbetűre nem lehet így keresni bár van egy ), a what’s new alatt a különböző friss híreket olvashatjuk különböző fiókok szerint, a recent fül alatt pedig azok a kontaktok találhatók, akikkel sűrűn tartjuk a kapcsolatot. Egy új kontakthoz felvihető név és szám, e-mail és csengőhang (nem egyedi egyelőre), valamint Egyéb, amely takarja a címet, weboldalt, születésnapot, jegyzetet, évfordulót, gyerekeket, beosztást, stb. Minden ismerőshöz kapcsolható Facebook, Windows Live és Google profil, azonban meglepő módon a nevet nem nézi, hanem az egyéb adatokat csak, tehát sanszos, hogy egyesével kell összekapcsolni őket.

Az üzenetkezelés annyira póriasan egyszerű, hogy az már-már felháborító. Egyszerűen Beszélgetéseknek hívja a telefon az SMS-eket, ezeket pedig alaphelyzetben időrendi sorrendben találjuk egymás alatt, viszont ha egy üzenetre rábökünk, úgy az adott kontakttal lévő összes SMS-váltásunkat chat-szerűen elhelyezi kis szövegdobozokban. A virtuális billentyűzet nem rossz, még álló módban is alig gépel mellé az ember, fekvőben pedig rendkívül kellemes. Az ékezetes betűk elérhetők, ehhez a megfelelő gombot hosszan kell megnyomni.

A zenei rész alapja a Zune rendszer, amely úgy egyébként hazánkban hivatalosan nem kapható, a fájlok sajnos nem másolhatók számítógépről húzd és vidd módon, hanem a Zune-t kell telepíteni a gépre, majd annak a segítségével felvarázsolni. Remélhetőleg erről gyorsan leszoknak a fejlesztők és fejlesztenek drag and drop-ot rá. Cserébe legalább könnyen kezelhető, áttekinthető, fut a háttérben, mutatja az albumképeket és a HTC által letöltött egyik program segítségével még a hangszínszabályzóról sem kell lemondani, érdemes vele játszani. A zenei részt erősíti az RDS-es FM-rádió, viszont a gyári füles az én fülemmel nem volt kompatibilis.

Fotózásra egy nyolc megapixeles kamera áll rendelkezésre, amelyet egy xenon vaku egészít ki. A beállítási lehetőségek finoman szólva is szegényesek, vannak effektek és témák, felbontás módosítása, vaku be vagy ki és kb. ennyi. Ezzel együtt is egyértelmű, hogy a kamera résznél összedobtak csak valamit a HTC-nél, ami egyébként nem jellemző a gyártóra. Érdemes megnézni a kameraképeket, elég rossz minőségűek, valamint a xenon vakuhoz nincs segédfény, így minden beég a használatával. Legalább a videónál örülhetünk, 720p felbontásban és 25 fps értékkel tud rögzíteni a Mozart. Valahogy az az ember érzése, hogy itt a tesztkészülékkel van valami, mindenesetre nagyon reméljük, hogy jelentkezik Mozart-tulaj, aki jobb képeket tud készíteni és nem szenved ekkora hibáktól a mobilja. (szerk: érdemes megnézni például az Engadget oldalát, ők gyönyörű fotókat lőttek a Mozarttal, tehát biztos, hogy a tesztkészülékkel nem kóser valami.)

Ami a gyárilag telepített programokat illeti, egyértelmű hogy nem hagyhatta ki a Microsoft az Office-támogatást, de van OneNote és SharePoint is. A naptár elsőre szintén minimalistának tűnik, ám valójában meglehetősen okos, képes például más-más színnel jelölni a céges és a privát eseményeket, a számológép alapfunkciós, ébresztőből pedig rengeteget beállíthatunk, én 11-nél feladtam. A HTC Mozartban van navigáció, gyárilag a Bing Maps áll rendelkezésre, amely egyrészt hangos és autós navigációra képtelen, inkább csak térképszoftvernek mondható. A HTC készülékeken megtaláljuk a HTC Hub nevű programot, amely hasonlít a Sense kezelőfelülethez, de csak dizájnban. Van itt egy nagy digitális óra, alatta a megadott város időjárási adatait mutatja, valamint elérhetők a HTC ajánlott programjai. Egyelőre nem túl nagy a választék, de azért el lehet szöszölni vele.

Internetelérést EDGE, 3G és HSPA is biztosíthat (lefele 7.2 Mbit, felfelé 2 Mbit sebességgel), de van Wi-Fi b/g/n is, a kapcsolódás egyszerű és gyors. A Bluetooth hatalmas csalódás, ugyanis a fájlküldés le van tiltva. Elképesztő, hogy az Apple ilyen témájú botrányai után ezt még meg meri tenni egy cég a vadiúj termékével.

A Mozart gyári böngészője természetesen az Internet Explorer, amellyel legfeljebb hat oldalt nyithatunk meg több lapon, a multitouch-támogatás tökéletes. Viszont nagy hiány a Flash és a Silverlight (ez igen röhejes) hiánya, állítólag a 2011 januári frissítés tartalmazza legalábbis az utóbbit és a HTML5-öt is, ahogy a szintén rendkívül fájó és érthetetlen másol-beilleszt opció is érkezik hamarosan. Az internethez erősen kapcsolódik a Marketplace, amely a Windows Phone 7 rendszer online tartalomáruháza, mellesleg épp a napokban lépte át a négyezres darabszámot. Ami az Xbox-ot illeti, a fiókunkat összeköthetjük a mobilunkkal és a beállításokat érhetjük el, valamint persze számos játékot tölthetünk le végülis a Marketplace-ről a telefonra.

Ami a beépített, 1300 mAh-s akkumulátort illeti, elég vérszegény, ugyanis alig pár óra Wi-Fi használattal és nyomkodással úgy is lemerül két nap alatt, hogy még SIM sincs a mobilban. Ennél a készüléknél gond nélkül borítékolható a napi szintű töltés, mintha nem lenne optimalizálva az energiagazdálkodás.

Pár szót érdemes még mondani a WP7 hátrányairól: nincs fájlkezelő benne gyárilag, a BT nem használható fájlküldésre, nincs mass storage mód, nincs videohívásra lehetőség, új csengőhang csak a Marketplace-ről tölthető le, nem támogatott a DivX/Xvid formátum, nem lehet az internetet megosztani (Wi-Fi hotspot) és a kézírást sem ismeri fel a rendszer.

Összességében elmondható, hogy a WP7 igen felhasználóbarát és minimalista stílusú rendszer, hamar megfogja az embert, szerethető, ám a Microsoft egyéb hülyeségeire nincs magyarázat (Zune program, amely használata katasztrófa, kötelező Windows Live ID), nincs húzd-és-dobd funkció a fájlok másolására, így a szinkronizáció botrányosnak mondható. A HTC Mozart jelenleg 159 990 forintért vihető haza két év gyártói garanciával, ez azért nem picit sok ezért a tudásért cserébe.

A HTC Mozart tesztkészüléket a  biztosította,

amelyet ezúton is köszönünk.