LG KM570 Cookie Music teszt

LG KM570: Cookie Music

A kisebbik dél-koreai gyártó tovább növelte Cookie családja tagjainak számát, így született meg az LG KM570. A telefont többféle néven is ismerhetjük, úgymint LG Cookie Music, LG Surf 4GB, LG Arena II, esetleg LG Cookie Gig.

A telefon valójában a Cookie modellek közül a legnagyobb tudással rendelkező, bár az Arena II megnevezés erős csúsztatásnak mondható, hiszen a KM570 csak szeretne olyan lenni mint a nagytestvér Arena, valójában tudásban és külsőben is messze áll tőle.

 

Az LG KM570 105.9 x 52.6 x 11.9 mm fizikai méretekkel és mindössze 87 gramm tömeggel rendelkezik. Előbbiek majdnem egyeznek az Arena modellével, míg a súlyból egyértelmű, hogy nem találjuk meg a teljesen fém házat, amely messziről sugározta a minőséget.

A -tól kaptuk a tesztmobilt. Az icipici dobozban megtaláljuk az ezüst-fekete színű telefont, alatta a hálózati töltőfejet, a microUSB töltőt és egy sztereó headsetet. MicroSD kártya nem jár a telefon mellé. Egyrészt nem az az árkategória, másrészt pedig a beépített 4 gigabájtos memória bőven elég.

 

Ami a telefon külső kialakítását illeti, abszolút elmondható, hogy a nagytestvér LG KM900 Arena volt az alap, annak mintájára készült a dizájn. Az Arena II kijelzőjének felbontása mindössze negyede az eredeti Arena modellnek, ugyanazon a 3 colos képátlón. Az Arena II 240×400 képpont felbontást mondhat magáénak, egyébiránt költséghatékonysági szempontból rezisztív változat került bele. Ez érdekes, mivel nem kapacitív, ám az ujjunkat mégis szinte tökéletesen érzékeli, nem szükséges ceruzát használni hozzá, igazán jól sikerült darab.

 

A megjelenítő felett található a külső hangszóró (a hátlapon nincs ilyen), a másodlagos kamera és a távolságmérő érzékelő. A kijelző alatt három darab, érintésérzékeny gomb leledzik, ezek a hívásindító, a menü, valamint a hívás-megszakító billentyűk. Mindegyik ugyanúgy haptic feedback visszajelzést ad, ahogy igény szerint a kijelző is (rezzen egyet megnyomáskor). 

A telefon bal oldalán alul helyezkedik el egy gumi védő alatt a microUSB csatlakozó, ide tehető az USB kábel, a hálózati töltő, USB-ről tölt a készülék. Kissé feljebb látható egy, a telefonon körbefutó narancssárga díszkeretbe integrálva a hangerő-szabályzó gomb párosát.

A készülék jobb oldalán alul mindössze a kamera gyorsgombja látható szintén a narancs csíkban, míg a mobil tetején foglal helyet a kikapcsológomb, amely röviden megnyomva a képernyőzárat aktiválja. A középen látható ezüst gombocska a hátlap levételét hivatott segíteni, mellette pedig a kötelező 3.5 mm-es jack dugó portja bújik el.

 

Az ezüst, kissé fapados hatást keltő kopogós műanyag hátlapba integrálva található meg az öt megapixeles kamera objektívje, amely semmilyen extrát nem kapott, így sem LED vaku, sem lencsevédő nem található mellette/rajta. A hátlap alatt a 900 mAh-s akkumulátor foglalja a helyet, ez a gyári adatok szerint 300 óra készenlétet vagy 6 óra és 40 perc beszélgetést biztosíthat egy feltöltéssel. A microSD kártya cseréjéhez a hátlapot le kell venni, de az akkumulátort szerencsére nem kell bántani.

A hátlap állítólag fém bevonatot kapott, amelytől szálcsiszolt alumíniumnak tűnik. Jelzem, messziről lerí, hogy nem fém, és akkor még kézbe sem vettük. Egy hatalmas előnye azért van, ujjlenyomatot még véletlen sem fogunk rajta találni. Ez persze sajnos az előlapra nem igaz, ahol a megjelenítőt egy króm hatású keret foglalja be, az is és a kijelző is hajlamos gyűjteni az ujjlenyomatot.

 

A telefonban lévő menüt az LG GD510 Pop készülékből hozták át, mindössze egy S-Classra hajazó külsőt rittyentettek neki pluszban, hogy mégse legyen unalmas, valamint hogy még inkább hajazzon az Arena modellre. A teljes menü animációkkal és effektekkel díszített, a minimál hívei ne ezt a készüléket válasszák.

 

A főképernyő három részből áll, ám mindegyik alatt állandóan megtalálható a négy ikonból álló gyorshívó-sor, amelyek segítségével a tárcsázás, a telefonkönyv, az üzenetek és a menü érhetőel. Az első home screenre számos widgetet pakolhatunk ki igény szerint, bár ezek kissé viccesek, ha túl sokat teszünk láthatóvá, mivel egymást el tudják fedni.

A widgetek között rálelhetünk a kétféle órára, a mini FM-rádióra, a mini zenelejátszóra, az időjárás widgetre, a jegyzetre, a képnézegetőre, a naptárra, a Pocket alkalmazásokra, a Facebook widgetre, stb. A widgetek nagy része rákattintás után megnő, a többi elé kerül és több funkcióra is használható vagy többet mutat mint piciben.

 

A második főképernyő az úgynevezett LiveSquare, amelyet lentebb részleteznék, a harmadik képernyőre összesen nyolc darab kedvenc névjegyet tehetünk ki, akiket így könnyedén elérhetünk gyorshívással vagy SMS küldésre. 

A Livesquare érdekes ötlet, ugyanis a telefon számos funkcióját egy helyre hozza össze, alapesetben egy kis figura látható egy általunk választott háttér előtt, ezek lennénk mi, illetve a többi ikon az általunk fontosnak ítélt személyeket testesíti meg. Minden egyes ikon (ember vagy állatfigura) valakit jelent, aki keresett minket, írt nekünk vagy hívott, még akkor is, ha nem szerepel egyébként a telefonkönyvünkben. Így egyszerűen vissza lehet hívni bárkit például.

Ha SMS-t küldött egy ismerősünk, akkor a Livesquare ikonja kikerül a Home screenre és ha rákattintunk, máris olvashatjuk az üzetetét. Külön hasznos funkció a több embernek való SMS küldésnél, hogy csak kijelöljük a címzettek ikonját a főképernyőn és máris küldhető az üzenet. A Livesquare-rel egyetlen bajunk, hogy az alapötlet és a kivitelezés tényleg nagyon ötletes és innovatív – fúj de utálom ezt a szót – ám az ikonok elég gyerekesek.

 

Ami a főmenüt illeti, lehet háromféle nézet közül válogatni, ám az ikonok egyértelműen az S-Classból valóak. A Zigzag nézet egyezik az S-Class-féle soronkénti horizontális görgetésűvel (LG Arena, Viewty Smart mobilokban ez látható).

A képernyő alatti mneü gombot lenyomva előbukkan a két füles gyorsmenü, amely első fülén a kedvenceinket találhatjuk. A kedvencek közé gyakorlatilag bármilyen funkciót, programot, könyvjelzőt, mappát, hangot, névjegyet, csoportot, beállítási lehetőséget menthetünk. A gyorsmenü második fülén az aktuálisan futó alkalmazásokat találjuk meg, szerencsére akad az Összes befejezése gomb.

 

A következő érdekességre akkor bukkanhatunk, ha bármelyik főképernyőn a legfelső ikonsort érintjük meg. Itt ugyanis egy állapotjelzőt találunk. Látható, hogy mióta van a készülék bekapcsolva, látható a térerő, a szolgáltató neve, az akkumulátor töltöttsége, a telefon és a SIM kártya telítettsége, valamint itt válthatunk gyorsan a profilok között, de egy gombnyomás csak a zenelejátszó elindítása és a Bluetooth bekapcsolása is. Ami a menü variálhatóságát illet, fekete és fehér háttérből válogathatunk, de a kijelölés, stb. színét mi adhatjuk meg egy színskálán.

 

Az LG KM570 telefonkönyve maximum ezer kontaktot tud eltárolni, az alapvető információk és plusz mezők könnyedén elérhetők, egy-egy kontaktot csoportba rendezhetünk, megadható fotó, Livesquare kép és csengőhang is személyekhez. A névlistában történő keresés történhet az oldalsó görgető használatával, de el is kezdhetjük begépelni a virtuális billentyűzeten a nevet, hogy a telefon szűkítse a találati listát. Nagyon tetszett, hogy a tárcsázó használatakor – főmenü bal szélső ikon alul – a számot elkezdve beírni, automatikusan kitalálja, kit hívnánk fel, így nagyban megkönnyítve a dolgunkat.

A telefon üzenetkezelésben tökéletes, a szövegek begépelése a virtuális 12 gombos billentyűzeten vagy a szintén virtuális QWERTY gombsoron történhet. Gépeléskor a haptic feedback elérhető. Az e-mailek kezelése gyerekjáték, támogatja a POP3 és az IMAP4 protokollokat.

 

A zenelejátszó több érdességet is tartogat. Először is, már a hátlap is jelzi a Dolby Mobile jelenlétet, azaz a továbbfejlesztett hangzásvilágot, másodszor pedig egy iPodból megismert trükköt is tud, nevezetesen ha a headsetet kihúzzuk a készülékből, akkor leállítja a zenét, nem kezd el üvölteni automatikusan a külső hangszórón mint sok más mobil esetében. A lejátszó képes ID3 tagek szerint válogatni a zenék között, megjeleníti az albumborítókat és természetesen fut a háttérben is, ilyenkor a főképernyőre kiírja az adott szám címét és az előadót. Van hangszínszabályzója is, ezek között található a Dolby Mobile.

A zenei részt FM-rádió és FM-transzmitter egészíti ki. A rádió 48 csatornát képes tárolni és az RDS információkat is megjeleníti. A háttérben is futó rádió hallgatható headseten vagy külső hangszórón, de a headset vezetékére mint antennára szükség van. Az FM-transzmitter segítségével saját rádiónk lehet az autónkban. Egy kis beállítást követően saját frekvencián szól az autó hifijén a telefonon található zene.

 

Az Arena II-ben megtalálható egy 5 megapixeles kamera, amely autofókuszra képes. Mobilfény nem segíti az éjszakai fotózást. A kamera kezelőfelületét már az LG GD510 Pop modellből ismerhetjük. Extraként megemlíthető az ISO állítás, a makró mód, az autofókusz, valamint az arcfelismerő jelenléte. Videókat is tud felvenni a készülék, nem is akárhogy.

D1 (720×480 képpont) vagy VGA (640×480 pixel) felbontásban, maximum 30 képkocka másodpercenkénti értékkel, de elérhető a lassított és gyorsított felvételi opció is. Ez utóbbi esetekben QVGA az elérhető maximális felbontás 10 fps-sel és sajnos egyébként is 3GP kiterjesztésben rögzít a kamera.

 

 

Videó-lejátszásra képes a KM570, ám míg a Dolby Mobile használható, addig DivX vagy XviD fájlokat nem játszik le sajnos, ahogy a QVGA felbontásnál nagyobb méretű mozgóképekkel sem tud mit kezdeni.

 

Az LG KM570 mobilban beépítve található 4 gigabájt belső memória, így senki sem fog elrohanni az első nap microSD kártyáért. A beépített fájlkezelője megfelelő, de ha túl sok a fotó, akkor rendkívül be tud lassulni, mivel minden egyes fájl megnyitásakor frissíti az előnézeti képeket.

Száz kép felett már elkezdhet idegesítővé válni. Szintén kissé problémás, hogy a telefon a számára ismeretlen kiterjesztéseket nemes egyszerűséggel nem mutatja meg. Így hiába töltöttünk le egy fontos e-mailcsatolmányt zipben, ha nem engedi memóriakártyára másolni a telefon.

Internetezéshez maximum EDGE vagy 7.2 Mbps HSDPA kapcsolat használható, a Wi-Fi kimaradt a repertoárból. A mobil e-mailezéskor a csatolmányok legnagyobb mérete maximum 2.2 megabájt lehet. Jó hír, hogy az Office doksikat és a .pdf fájlokat megnyitásra, olvasásra képes kezelni a készülék az e-mail kliensen belül és a Picsel Viewer segítségével (a .docx kiterjesztést még nem támogatja), de persze le is menthetők a belső memóriába (továbbküldésre vagy számítógépre mentéshez). A Bluetooth természetesen támogatja a sztereó headseteket, a microUSB és a 3.5 mm-es port pedig szabványos.

Összegzés 

Az LG KM570 hátrányaként említhető meg a Wi-Fi és a beépített navigáció hiánya, az Arena I-hez képest kis felbontású kijelző, valamint a kamera hiányosságai. Mellette szól viszont a rezisztív ellenére is kapacitív módon reagáló érintőkijelző, a négy gigabájtos beépített memória, a nagyon jól megalkotott zenelejátszó, a szabványos portok, a dokumentum nézegető és a rádió, valamint az FM-transzmitter. A jelenlegi 60 ezer forint ár alatti összeg, amit elkérnek érte, kissé sok - főleg, hogy az okosabb nagytestvér LG KM900 olcsóbb már -, de ha szolgáltatónál sikerül egyszer hozzájutni, jó vásár lehet.

Az LG KM570 tesztkészüléket a  biztosította, amelyet ezúton is köszönünk.