Nokia N8 teszt

Nokia N8 teszt – 12 megapixeles és tud is

Nálunk járt a finn gyártó legjobb készüléke, a jelenleg legdurvább tudással rendelkező Nokia N8. Ez a telefon érkezett meg legkésőbb, hiszen a bejelentéstől a piacra kerülésig mintegy bő fél év telt el. Sajnos ezt a luxus késést még a Nokia sem engedheti meg magának büntetlenül. Hogy mit értünk büntetés alatt? Azt, hogy egyszerűen túl későn került ezzel a tudással piacra, a konkurencia jelenleg lenyomja nagyrészt, ez alól egyedül a kamera a kivétel.

Semmilyen más szoftveres vagy hardveres részen nem nyújt olyat mint a konkurencia, nemhogy jobbat. Áprilisban derült ki, hogy a Symbian S60 5th Edition Touch rendszert megújítják és Symbian^3 néven kerül majd piacra a rendszer, azonban ezek a módosítások korántsem hozták meg azokat a mértékű változásokat, amikre vártunk vagy amikre szükség lett volna, bár teljesen igaz, hogy optimalizáltak a rendszeren és az jól sikerült. Csak épp közel sem elég.

A Nokia bejelentése óta már rég elérhető az Apple új mobilja a vadiúj, tényleg számos újdongásot biztosító iOS 4-gyel (iPhone 4 tesztünk itt olvasható), de már az Android 2.2 is napvilágra került Flash támogatással és számos nyalánksággal, valamint már két hete hivatalos a Windows Phone 7 is, a kevésbé használt Blackberry modellek totálisan átdolgozott operációs rendszeréről nem is beszélve. Na de ne beszéljünk a levegőbe, lássuk a Nokia N8-at, amely ezúttal az  segítségével került szerkesztőségünkbe tesztelésre.

A lapos, átlagos dobozba minden belefért, amire csak szükségünk lehet: van itt AC-10E hálózati töltő, CA-156 HDMI és CA-157 USB OTG adatkábelek, CA-179 USB kábel, valamint egy WH-701 jelű, agybadugós sztereó headset három pár fülbedugóval különböző méretekben. MicroSD kártyát nem kapunk a készülékhez, ám sírásra nincs ok, így is 16 gigabájt a beépített háttértár, ha valakinek mégis kevésnek bizonyulna, akár 32 gigabájtos változatot is beletömködhet.

Hozzánk egy ezüst színű Nokia N8 került - bár én személy szerint a zöldre vagy a narancsra pályáztam volna -, szerencsére már magyar nyelvvel. A 12.9 mm vékony telefonról egyet biztosan lehet írni: eszméletlen jól össze van rakva. Nokiára ilyen ritkán szoktunk mondani, de az N8 megérdemli. Ennek oka, hogy a burkolat nagy része fém, ráadásul szétszedhetetlen, tehát nem kell attól félni, hogy a fém a fém hátlappal nem lesz egy idő után tökéletes. A hátlap izgalmas. Ezt inkább ironikusan mondanám, mivel a fém hátlapon egy fém burkolat található, ebben hever a 12 megapixeles kamera objektívje, a vakuval és hátlapi hangszóróval együtt.

Ez szép és jó, csak épp ritka csúnyán oldották meg, nagyjából az az érzésem van mint a Google Nexus One esetében, ott is egy véletlen odabiggyesztett dudornak néz ki a kamera. Az N8-nál az az érzése az embernek, hogy ezt el lehet rejteni vagy tolni vagy akármi. Miért nincs egyébként egy 12 megapixeles, valóban durva jó kamerán lencsevédő? Nem kötekedés, inkább értetlenség.

Az N8 jobb oldalán található a kamera gyorsgombja, a recés képernyőzár billentyűje, valamint a hangerőgomb párosa. Bal oldalon foglal helyet a microUSB aljazata, védelem nélkül, felette a mikrofon, majd a műanyag ajtócskákkal védett SIM és microSD kártyák helye (lásd Nokia 5800 esetében). Ezek minősége ultragáz szerintem, körömmel kifeszíteni nem lehet, minden mással pedig nyomot hagy, nagyon gáz.  A modell teteje sem üres, itt a 3.5 mm-es jack dugó, a HDMI csatlakozó és a bekapcsológomb helyezkedik el szolid fekete háttéren. A töltő csatlakozója alul található.

Az előlap igen jelentős részét a Nokia által vadiúj kijelző foglalja el, ez egy 3.5 colos, AMOLED változat, amelyet minden bizonnyal a Samsung készít, a felbontást azonban sajnos nem növelték, így maradt a 360×640 képpont. Érdekességképp nem árt tudni, hogy itt is gyengén muzsikál a mobil, mivel ez a felbontás erősen idejétmúltnak mondható, legalábbis a csúcskategóriában, ahová a Nokia sorolni szeretné a mobilját. Androidnál hónapok óta a 480×854 képpont jár, ez a minimum a Windows Phone 7 esetében is, az iPhone eszméletlen, tűéles kijelzőjéről pedig jobb említést sem tenni.

Igaz, az is hatalmas előrelépés a gyártótól, hogy egyáltalán képes volt kijelzőtípust váltani és végre abbahagyta a rezisztív LCD használatát és áttért a kapacitív megoldásokra, ahogy azt tehette volna már egy-két éve is. A kijelző felett látható az előlapi kamera és a fényérzékelő, alul pedig az egyetlen hardveres gomb a bal oldalra került, jobbkezesek előnyben.

 A fényérzékelőnél szerencsére megtartották ama két fontos funkciót, hogy egyrészt hívás közben érzékeli, hogy fülünkhöz tettük a telefont, így lekapcsolja a háttérvilágítást, így spórolva nekünk a drága energiával, valamint bejövő hívás és ébresztés esetén elég hasra fordítani az N8-at és máris bekapcsol a néma, illetve a szundi üzemmód.

Ami a hardvert illeti, a Nokia N8-ban egy 680 megahertzes ARM11 processzor található egy Broadcom BCM2727 grafikus gyorsítóval együtt, de megtalálható itt gyorsulásmérő is. A CPU-hoz 512 megabájt ROM és 256 megabájt RAM tartozik, ezekből látszik, hogy nem egy vérbeli csúcskategóriás modellről van szó valójában. Összességében nem lassú egyáltalán a telefon, sőt az egyik leggyorsabb Nokia, ám a konkurenciához képest van még mit fejlődni e tekintetben.

A Symbian^3 egyértelműen jobban érintésre optimalizált mint elődje, így például a fizikailag nagyobb kijelző miatt könnyebben használható ujjbeggyel a rendszer, megújultak az ikonok, egyértelműbb lett a háttérben futó alkalmazások bemutatása a menü gomb hosszú lenyomásával, valamint a főképernyőre végre számos widget kitehető, ezt nagyon hiányoltuk már az előző rendszerből, plusz fontos információ, hogy három főképernyő áll már a felhasználók rendelkezésére. Bár kissé nehézkesebben kezelhetők ezek a widgetek mint más rendszereknél, ráadásul csak téglalap alakúak lehetnek és legfeljebb felcserélhetők egymással, ám nem vihetők át egy másik főképernyőre. Valahogy ez még nem az igazi. Ja igen, már a főképernyőt is lehet oldalra fektetni a giroszkóp segítségével, ezt az 5800-m még nem tudja.

Igazság szerint több módosítást vártunk volna úgy összességében, hogy lehessen látni, min dolgoztak ennyi ideig a Nokia fejlesztői részlegénél, elvégre még a Touch-ra írt programok is gond nélkül futnak a készüléken (első blikkre simán bevette a képernyőlopó programot, majd később számos másikat), tehát az alapok ugyanazok maradtak. Ja, még mindig sírni tudnék attól, hogy a magyar nyelvet kiválasztva a teljes telefon újraindul vagy 2-3 perc alatt...

Alapfunkciók

A telefonkönyv első osztályú, legalábbis ami a mezők részét illeti, hiszen hihetetlen mennyiségű adat társítható egy-egy névhez és számhoz. Viszont ami ultragáz és más rendszereken működik, a közösségi hálózatok integrálásának módja. Adott ugyanis egy név, hozzá szeretném beállítani a Facbeook, Gizmo, MSN, Yahoo, Ovi, Google, Skype, AIM, MySpace vagy ICQ azonosítót. Eddig oké, ekkor viszont feldob az Ovi-ba, hogy jelentkezzek be, adjam meg a közösségi hálóhoz tartozó logint és jelszót, majd megmutatja. Rendben. De hogy ezt csak egyesével lehet megtenni, valamint a telefonkönyvbe lépve semmit sem lehet látni az aktuális állapotból és egyáltalán semmiből? Ahhoz, hogy megnézzem egy-egy kontakt például FB aktivitását, kell kattintgatni, belépni az Ovi-ba és utána mutatja. Ez teljes mértékben nevetséges, ezt ugye a Nokiánál sem gondolták komolyan és csak viccelnek? Hol a kandi kamera?

Az üzenetkezelő nem sokban változott, adott az SMS és az MMS, az üzeneteket csevegésekként is megtekinthetjük, a virtuális billentyűzeten pedig könnyű a gépelés. Az e-mail funkció ezúttal az alkalmazások között található.

Kamera

A finn gyártó legjobban a 12 megapixeles kamerára büszke, tegyük hozzá, joggal. A Carl Zeiss optikás kamera mondjuk nem kapott lencsevédőt, sem videózás közbeni mobilfényt, valamint hátrány a kezelőfelület divatjamúltsága, ám együtt lehet élni ezzel. A xenon vaku viszont dob a felszereltségen, hiszen teljesen sötétben is képes lenyűgözően világos képeket készíteni. További szimpatikus tudás a 28 mm-es nagy látószögű objektív, plusz mindenképp említést érdemel az 1/1.83 colos szenzor, ez a legjobb, amit eddig telefonban láthattunk!

A kamera beállításai között számos lehetőség található, ilyen rögzítési mód (például a makró, automatikus, arckép, tájkép,éjszakai mód), az arcfelismerő, az önkioldó, a színtónus, a fehéregyensúly és ISO állíthatóság. Örültünk volna persze még néhány lehetőségnek, mint például az érintőfókusz, stb. Videót is tud persze rögzíteni a kamera, naná, a 720p - 1280×720 pixel felbontású - változatot 25 fps-sel lehet felvenni. Ritkaság a dupla mikrofon használata videórögzítéskor, márpedig az N8 tud ilyet, így szűri a felvételkor a háttérzajt. Ami a minőséget illeti, az egyik legjobb, amit valaha láttunk telefonban.

A videólejátszás működik, támogatja a telefon a DivX és Xvid filmeket, ám nem tudja lejátszani a 2 gigabájtnál nagyobb méretű fájlokat és nem lehet beletekerni a másfél gigabájtnál méretesebb darabokba. További negatívum, hogy a gyári videólejátszóval nem lehet a feliratokat kezelni.

Zeneiség

A rádió kezelőfelülete módosult az eredeti Symbianéhoz képest, ám a lényegi dizájn megmaradt. Látványos, egyszerűen kezelhető lett az új rádió, az antenna szerepét ezúttal is a headset tölti be, így arra szükség van, ám gond nélkül fut a háttérben és az RDS-t is támogatja. A rádióhoz tartozik az FM-adó vagy más néven FM-transzmitter, ennek segítségével a telefonunkon lévő zenéket tudjuk sugározni egy, a közelünkben lévő, FM-adás vételére alkalmas készülékre (lásd például autórádió), ehhez csupán egy egyedileg beállított és nem foglalt frekvenciát kell találni. A gyári füles igen jó, nem hiába agybadugós változat, ezt csak a rendkívül vájtfülűek fogják lecserélni. Kihangosítva is van hangereje a Nokia N8-nak, nem úgy mint az 5800-nak.

A gyári zenelejátszóval soha nem volt gondja a Symbian rendszernek, ezzel most sincs máshogy. A dizájn kissé módosult, álló és fekvő módban is használható a mostanában divatos Cover Flow kinézetű UI. A program automatikusan szűr előadóra, albumra, műfajra, de adottak a lejátszási listák, Podcastok is. A lejátszó képes mutatni az albumborítókat, fut a háttérben, használható hangszínszabályzó - bár valamiért csak gyári értékek -, van random mód és ismétlés, FM-transzmitterre sugárzás, hangbeállítás - ezt jobb nem piszkálni mondjuk.

Navigáció

Jelenleg a Nokia az egyetlen gyártó, amely akár teljesen ingyenes és hackelés nélkül is működő, offline, hangos navigációt biztosít a felhasználóknak, emiatt pedig sokan nehezen válnak meg tőle (én is). Az N8-on is itt az Ovi Maps, amelyen gyárilag nincsenek rátöltve a térképek, netről húzza le azokat, bár otthon ingyen rátölthető gond nélkül a számítógép segítségével. Az első indítás lassú lesz, nehezen talál jelet, ám ez csak a kezdeti megtévesztés, utána perfekt és gyors, akár panelban is talál jelet a vasbetonlapok között. A kezelését szokni kell, mint minden navigációét. Az ingyenességnek persze azért ára van, a konkurens, fizetős térképek általában frissebbek, így például a cikk írásakor az elég rég megnyitott M6-os még mindig csak Dunaújvárosig tart, de talán nem tévedünk el egy autópályán.

Minden más

Iroda címszó alatt található számos program az Alkalmazásokon belül, itt van például a fájlkezelő, a szótár, az alapból csak olvasást lehetővé tévő Quickoffice (fizetősen szerkeszthetünk is persze), a Zip, az alapfunkciós számológép, az Adobe PDF olvasó, az üzenetfelolvasó és a hangrögzítő is, ám érdemes itt említeni a naptárat is, amely tényleg egy jól sikerült darab. Extra újdonság itt, hogy több naptárunk is lehet, ezek mindegyikét külön színnel jelöli a szoftver, valamint a térképen is képes megmutatni az aktuális találkozó helyét, amely roppant hasznos. A lehetőségek között megtalálható egy üzenetfelolvasó, amely sajnos csak angolul tud, magyar nyelvi letölthetőség nincs, ám viccesen olvassa fel a magyar üzeneteket.

Ami a kapcsolatokat illeti, internetezésre adott a GPRS, az EDGE, a 3G, a HSPA (10.2 Mbps HSDPA és 2.0 Mbps HSUPA), valamint a Wi-Fi, amely támogatj aa WirelessN-t. Az USB verziója 2.0, szabványos microUSB csatlakozó, külön extra újdonság az USB-on-the-go opció, amely segítségével akár pendrive-ot is tehetünk az USB csatlakozóra a gyári kábellel, így külső háttértárként felismeri a telefon. Vezeték nélküli adatátvitelre Bluetooth 3.0 használható. Fontos megemlíteni a microHDMI csatlakozót, amely 720p videó továbbítására használható.

A gyári böngészője már egy újabb változat, amely támogatja a FlashLite 4.0-t és a multitouch érintést, ám még mindig az Opera Mobile vagy Opera Mini használatát tudjuk javasolni bármilyen készülékre inkább, mivel több az előnye mint a gyárinak. A gyári, 1200 mAh-s akkumulátor kifejezetten energiatakarékosnak tűnik - vagy a rendszer az -, mivel nagyon sokáig húzza, folyamatos Wi-Fi használattal, kamerázással, piszkálással elketyegett nálam lazán 3 napot. Valaki megmagyarázná, hogy miért nem lehet OTA szoftvert frissíteni? Nem engedi.

Összegzés

A Nokia N8 a valaha elkészített legjobb finn okostelefon, ezzel együtt a konkurencia alatt marad. Nehéz objektív véleményt mondani, talán nem is lehet. A rendszer régi, a hardver nem a legjobb, tehát egy abszolút skálán nézve egy legfeljebb egy átlagos okostelefon, amelynek azonban a fotózási és videózási képességei abszolút kiemelkedőek. De azért nem szabad megfeledkezni a pozitív és negatív dolgokról sem és globálisan látni a képet. Úgy is mondhatjuk, hogy a házon belül rendkívül jó modellt alkottak, de összességébe véve nem. Fotómániások imádni fogják.

 

Pro

• fém ház
• 12 megapixeles kamera, HD videórögzítés
• FM-rádió és transzmitter
• microHDMI tévékimenet
• USB-on-the-go funkció
• ingyen navigáció
• karcálló, Gorilla Glass AMOLED kijelző

 

Kontra

• régi, helyenként logikátlan oprendszer, nagyon kevés újítás
• közösségi szolgáltatások integrálásának rendkívül rossz megoldása
• átlagos hardver
• nincs mobilfény és lencsevédő
• videólejátszással akadnak gondok
• nincs ingyenes, szerkeszthető office
• átlagos felbontású kijelző

 

A Nokia N8 tesztkészüléket az  biztosította, amelyet ezúton is köszönünk.