Samsung I9100 teszt

Samsung Galaxy S II – pedig az előd sem volt rossz

A nagyobbik dél-koreai gyártó legújabb csúcsmodellje, a Samsung i9000 Galaxy S utódja, a Samsung i9100 Galaxy S II járt nálunk. A készüléket a cég a 2011 februári Mobile World Congressen mutatta be, azóta várták az SGS tulajdonosok a megjelenést. Az előd modell világszerte hatalmas sikert aratott, több tízmillió példányban fogyott, egy év elteltével épp ideje volt frissíteni a modellt, bizonyos hibákat kijavítani és ráncfelvarrni a külsőt-belsőt. A Samsung Galaxy S II a  jóvoltából került hozzánk pár napra.

A gyári doboza kisebb az SGS-énél is, így csak a telefont, egy rövid kezelési útmutatót, egy sztereó headsetet, amely agybadugós megoldású, egy töltőt és egy USB kábelt találunk benne (a nálunk járt példányból hiányzott a 8 gigás microSD kártya, ami elvileg járna hozzá). Ennek megfelelően sajnos nem jár sem OTG, sem a microUSB-HDMI átalakító kábel, ezeket külön kell megvenni, valamint örültünk volna esetleg egy bőrtoknak vagy bárminek, amitől érzi az ember, hogy nem véletlen adott ki rengeteg pénzt egy csúcsmodellre. A telefon külseje egyszerű, minimalista, de még inkább elegáns. A fekete elő- és hátlapot a sötét krómcsík dobja fel. Külső méretek tekintetében az elődhöz képest szélesebb és magasabb lett az SGS II pár milliméterrel, cserébe viszont már nem 9.9 mm vékony, hanem 8.49 mm. Eszméletlen vékony tényleg, viszont mivel nincs úgy lekerekítve az oldala mint az SGS-nek, így mégis kézreáll. Parásabbak persze mielőbb szerezzenek be egy szilikontokot hozzá, hogy még biztosabb legyen a fogás rajta (ez minden nagyon vékony mobilra áll). 

Mivel a Samsung továbbra is ódzkodik a felsőkategóriában a minőségi anyagoktól a jelek szerint, így nem kell félni attól, hogy lehúzza majd a telefon a zsebünket, mindössze 116 grammot nyom ugyanis a mérlegen. Az összeszerelés minőségével viszont itt már szerencsére nincs gond, míg az elődnek ugyanis helyenként ropogott a kerete, addig itt esélye sincs, nagyon egyben van a burkolat.

A kijelző Super AMOLED Plus, amely manapság az egyik legjobb, annyiban más az elődhöz képest, hogy bár a felbontás maradt 480×800 képpont, már nem a hagyományos RGB elrendezésű, hanem úgynevezett PenTile mátrix. Ennek is köszönhető, hogy még jobban kíméli az akkumulátort a megjelenítő – mintegy 18 százalékkal a gyártói adatok szerint. Bizonyos szempontból ez jó hír, hiszen a betűk jobban olvashatók, cserébe viszont nem mindenhol lesz olyan részletgazdag a kép mint az elődnél. A csak egyben cserélhető kijelzőt Gorilla Glass védi ebben az esetben is, így elvileg erősen karcálló, valamint kapott egy extra zsírtaszító felületkezelést is. Az SGS-sel összehasonlítva tényleg sokkal kevesebb a tapinyom rajta, tehát nem csak marketing bullshitről van szó. A megjelenítő 4.3 col képátlót tud felmutatni, tehát nőtt az SGS-hez képest 0.3 colt. Jelenleg SGS tulajként elmondhatom, hogy sokkal finomabb a kijelzője az utódnak, valahogy simulékonyabb a rendszer. Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy továbbfejlesztették a kapacitív technológiát és az öt pont helyett immár tíz érzékelésére képes a kijelző. Egyszerűen jobb érzés az SGS II-t ujjbeggyel simogatni mint az SGS-t.

Az előlap alatt látható az egyetlen hardveres gomb, amely a mindenkori főoldalra dob, mellette kétoldalt a már ismert Opciók és Vissza érintős billentyűk foglalnak helyet. Érdekes, hogy az SGS-hez képest sokkal halványabb a háttérvilágításuk. A kijelző felett a hangszóró, egy logo és az előlapi kamera foglal helyet a két kötelező távolság- és fényszenzorral.

Ami kissé lehangoló, az a hátlap. Bár már nem az a csillogó, csúszós szappantartó anyag mint amiből az előd SGS hátlapja készült, hanem a kopogós műanyag, ráadásul recézve, ennek ellenére olyan vékony mint egy rajzlap és akárhányszor le kell szedni a kis mélyedés segítségével, mindig az a félelmem, hogy ripityára töröm. Fontos továbbá, hogy az SGS II esetében az alul található bumszli már nem képezi a hátlap részét, így érdemes nagyon vigyázni rá, ha nem akarjuk két hetesen cserélni a fél burkolatot, mert teljesen karcos lett. A hátlapon ezúttal középre került a kamera objektíve, amelyhez végre jár vaku is, ezzel az egyik nagy hibát kijavították a mérnökök. A hátlap alatt leledzik az akkumulátor, amely mintegy tíz százalékot hízott, 1650 mAh-s változatnak örülhetünk ugyanis. Meglepő, de az akksi alatt van a memóriakártya helye, viszont a SIM cseréjéhez nem kell kivenni az erőforrást. Érti valaki ezt a logikai bukfencet…?

Mi nem próbáltuk ki...

Az SGS II jobb oldalára került a képernyőzár gombja, felülre a 3.5 mm-es jack dugó, balra a hangerőgomb párosa, alulra pedig az ezúttal teljesen védelem nélküli microUSB csatlakozó. Ez utóbbi képes a megfelelő kábelekkel a készülék kijelzőjét HDMI tévére kivetíteni vagy egy másikkal USB on-the-go funkciót ellátni, avagy olvassa például a pendrive-ot vagy bármilyen rákötött USB-s készüléket háttértárként képes látni.

Az i9100-ban egy kétmagos, egyenként 1.2 gigahertzes S5PV310 Exynos 4210 processzor található ARM Cortex-A9 alapokon, ehhez Mali-400MP grafikai gyorsító és 1 gigabájt RAM tartozik. Ez utóbbiból 128 megabájtot a grafikai gyorsító, 200-at a rendszer használ, így a felhasználó 600 megabájttal gazdálkodhat. Jó hír, hogy tanulva az előd hibájából, a Samsung már nem a saját RFS fájlrendszerét használja, hanem az ext4-et, így ugyanis nem kell lagfix-szel és főzött ROM-okkal szórakozni, gyárilag is kellően gyors a rendszer. Némi negatívum, hogy kétmagos processzor, négymagos GPU, egyszerűen bitang meleg tud lenni a telefon felső része elöl és hátul is. Nagy kérdés, hogy ez így normális vagy esetleg lehetne rajta valahogy javítani, de hogy a proci hűtése nem megoldott, az biztos.

Az Android 2.3.3 Gingerbread rendszeren a TouchWiz 4.0 fut, amely a Samsung saját kezelőfelületének legújabb verziója. Az új TW szebb, jobb, gyorsabb és több memóriát is eszik. A kezdőképernyők száma módosítható, rájuk kitehetők widgetek – gyárilag van rengeteg –, mappák, gyorsgombok, gyorshívók, névjegyek, programok, e-mailek, stb. Tetszett, hogy a háttérképeknél immár külön beállítás használható arra, hogy egy-egy háttérkép minden oldalon ugyanaz legyen vagy az összes képernyő mögött egy kép szerepeljen, mindez álló vagy fekvő módban és milyen méretben. A menü a TouchWiz 4.0-ban a szokásos, oldalra görgethető, ezúttal azonban nem lehet ABC sorrendbe tenni az ikonokat, ez nagy hiba, ha rootolt a mobilunk, úgy az App Sorter programmal áthidalható a gond (vagy másik kezelőfelületet, úgynevezett launchert teszünk fel a gyári helyett, ami egyébként is sokkal jobban testre szabható. Privát véleményem szerint az ADW Ex az egyik legjobb).

Ettől függetlenül tetszett, hogy a főképernyőknél és a menüben is kihasználható egy régóta várt opció, amikor ugyanis a legutolsó menülapra, képernyőre érünk, nem ér véget a görgetés, egyszerűen az elejére ugrik. Hiánypótló funkció. Ettől függetlenül igazán betehettek volna pár hasonló widgetet mint a HTC a Sense-be, például a Friend Stream vagy hasonló.

A Samsung meghallgatta a népet, amikor arra panaszkodott, hogy a Super AMOLED túlzottan élénk színekkel operál és semmi köze a kijelzőn visszaadott képeknek a valósághoz. Ez teljesen igaz, van, akinek bejön ez a funkció és van, akinek nem. A gyártó megoldotta, hogy legyen választása mindenkinek, a kijelző beállításokban található háttéreffektusnál háromféle lehetőség közül lehet választani, amelyek a színekkel játszanak. A túlzottan is feltűnő színek kedvelői számára ott a Dynamic, a Szokásos azoknak való, akik „átlagos” színeket szeretnének látni, míg a Film talán a leginkább élethű.

Az SGS II telefonkönyvébe korlátlan adat felvihető, egy-egy kontakthoz pedig rengeteg információ. A névjegyeknél nemcsak az alapvető információkat látjuk, de külön fülön az előzményeket, a tevékenységet – Facebook, Twitter, stb – és a feltöltött médiatartalmakat is különválasztva nézhetjük át. Androidos telefonnál talán mondani sem kell, hogy a Gmail fiókunkkal szinkronizáljuk a telefonkönyvet, hogy mindig elérhető legyen és mentve legyen minden névjegyünk. Az SGS II kontaktlistájában az egyedüli komoly újítás, hogy a kontaktok neve melletti ikonok már többféle színben láthatók. Továbbra is működik a régi Samsung „trükk”, hogy ha a listában egy néven jobbra húzzuk az ujjunkat, felhívjuk az illetőt, míg balra húzva SMS-t írhatunk neki.

Az üzeneteknél továbbra is csoportosítva láthatjuk az egy-egy kontakttal folytatott összes üzenetet, viszont újdonság a felszínválasztás, ugyanis többféle színösszeállítás közül választhatunk, hogy milyen háttéren szeretnénk olvasni az üzeneteket, valamint mindenképp ki kell próbálni az osztott nézetet, amely fekvő módban használható. Ilyenkor az SMS-eket a jobb oldalon, a többi beszélgetést pedig a bal oldalon láthatjuk és válthatunk köztük. Az SMS írás kezelőfelülete is ráncfelvarráson esett át, gyárilag pedig Samsung és Swype billentyűzeteket kapunk, mindkettő tud magyarul. SMS íráskor végre mutatja, hányadik üzenetnél járunk és hány karakter van még hátra! Yes, alig 8-10 év alatt megoldották!

E-mail kezelés szempontjából adott a Gmail kliens és egy beépített program a többi fiókhoz. Ez utóbbi kezeli a Pop3-at és az IMAP-ot is, pillanatok alatt beállítható az ismertebb fiókok számára és jó hír, hogy egyszerre több fiókot is képes kezelni. A naptár jól átlátható a hatalmas kijelzőméret miatt és ezért jól is kezelhető. Immár nemcsak napi, heti és havi nézet van, de éves is, ehhez a havi nézetnél kell kicsinyíteni két ujjal. Minden napnál pöttyök jelzik az események létét. Az óra az ébresztőt, a világórát, a stoppert és az időzítőt takarja, valamint az Asztali órát.

Az SGS II kamerája egy nyolc megapixeles változat. Ehhez tartozik LED vaku, autofókusz, makró mód, használható az előlapi kamera, módosítható az ISO érték, van pislogásérzékelő és geotag információ is benne, de érdemesebb megnézni a teljes listát az alábbi képeken. Sajnos ezúttal sincs oldalsó kameragombunk, cserébe legalább bárhova fókuszálhatunk, ehhez csak a megfelelő helyre kell tapiznunk a kijelzőn. Videót maximum 1080p felbontásban tud rögzíteni az i9100, ekkora 30 fps az elérhető maximális érték, az új firmware-rel már működik használat közben az autofókusz, valamint a LED vaku is használható. Zárójelben tenném hozzá, hogy az egyik első ROM-mal jött ki a tesztmodell, azóta több frissítést is kapott, tehát az elkészített képek sokkal jobb minőséget is tudnának mutatni, de valamiért nálam nem volt hajlandó frissíteni magát a rendszer. Tesztmobilon pedig nem használunk ugyebár főzött ROM-ot. :)

A gyári zenelejátszó mindent tud, amit szükséges. Fut a háttérben, megjeleníti az albumborítókat, ID3 tag-ek szerint szortírozza a zenéinket, készíthetők lejátszási listák, van random és ismétlő mód, a számok megoszthatók AllShare segítségével, üzenetben, Wi-Fi-n, Bluetooth-on, e-mailben, de van hangszínszabályzó – 8 gyári és egy saját beállítás –, hangeffektusok és vizualizáció is, de lejátssza már a flac fájlokat is, valamint a headset esetében 5.1 hangzást is be lehet állítani. Semmi extra, de a lényeg adott. Ha a háttérben fut a lejátszó, az notification redőnyben gyorsan hozzáférhetünk az alapfunkciókhoz, ha pedig a képernyőzár is rajta van a mobilon, ott is elérhetők az előre- és hátratekerés, valamint a pillanat állj gombok.

Az RDS-es FM-rádió az első csatlakoztatáskor megkeresi az állomásokat, sajnos adást rögzíteni nem lehet vele. A videólejátszó támogatja a DivX, Xvid és .mkv fájlokat, ám megmaradt a fájlrendszer miatti 4 gigabájtos méretkorlát ez utóbbi esetében. Azt talán mondani sem kell, hogy az 1080p-s videókat zokszó nélkül játssza le. A feliratoknál már trükközni kell, mert csak az .srt kiterjesztéssel tud megbirkózni és azzal is csak akkor, ha annak a neve egyezik a videó nevével.

A Samsung úgy döntött, pár programot átalakít, így az SGS II-ben úgynevezett Hub-ok debütáltak.

• A Social Hub a több fiókhoz tartozó üzeneteket foglalja magában, legyen szó Gmailről, Gtalkról, Facebookról, SMS-ekről és MSN-ről, Yahoo Mailről, MySpace-ről, Twitterről, stb, mindezeket külön feed és külön üzenetek fülön.
• A Reader Hub váltotta fel az SGS-en még látható Aldikot. A virtuális könyvespolcon olvashatók a hírek, a könyvek és a magazinok, mindegyik gyakorlatilag egy-egy klienst indít el (hírek a PressDisplaytől, könyvek a Kobotól, magazinok a Ziniotól).
• A Game Hubban találunk többféle közösségi és prémium játékot, ez utóbbiban a Gameloft képviselteti magát számos HD játékkal.
• A Music Hub sem meglepő, hogy egy online áruházba szeretne bennünket vinni, ám nálam szerverhiba miatt nem működött a teszt alatt egyáltalán.

Internetelérésre használható a beépített böngésző, amely kimondottan okos program, ám a nagyítás utáni szövegtördelés még mindig nem a saját számíze szerint való, nem képes egy oldalra tördelni a szöveget, lapozni kell benne. Más hibát nem találtam, gyors, bár legfeljebb 8 oldalt lehet megnyitni vele egyidőben. Érdemes letölteni Marketből az Adobe Flash 10.3-at. Az SGS II le tudja játszani a Youtube videókat teljes változatban, 1080p felbontásban is, teljes képernyőn, ehhez gyárilag kapunk dedikál YT klienst, de a gyári böngésző is képes lejátszani a beépített tartalmakat.

Ami az elérhető hálózatokat illeti, adott a HSPA (21 Mbps le- és 5.76 Mbps feltöltéssel), a Wi-Fi 802.11 a/b/g/n szabványú, segítségével elérhető a Wi-Fi Direct – két Wi-Fi-s eszköz rendkívül gyors adatcseréjéhez használható –, és a Wi-Fi hotspot funkció – maximum öt eszközre lehet megosztani a mobilnetet Wi-Fi-n –, valamint akad még DLNA is. Ez utóbbi opcióval a DLNA hálózatra feljelentkezett készülékek megosztott fájljait bármelyik készüléken lejátszhatjuk. Érdekességképp még annyit talán, hogy ha már egy ismert Wi-Fi hálózatra csatlakoztatjuk az SGS II-t, akkor gyakorlatilag szó szerint 2 másodpercen belül feláll rá. Eszméletlen!

Ha pedig már internet, akkor jó tudni, hogy az Android Marketen már elérhetők az ingyenes mellett a fizetős alkalmazások is, valamint a Samsung Apps online áruházban is böngészhetünk új programok, játékok után kutatva.

A Bluetooth 3.0 verziószámú, tehát energiatakarékos és gyorsabb mint az előd változat, a microUSB pedig 2.0 és USB OTG is használható. A Bluetooth további érdekessége, hogy egyszerre több készülék is csatlakoztatható – ez a funkció még manapság sem egyértelmű –, ez lehet akár egér és billentyűzet is. Rendkívül tetszett a Kies AIR, amely elindításakor a Wi-Fi router segítségével összeköthetjük a számítógépünket és az SGS II-t. A telefon kap egy IP címet, ezt beírjuk a PC böngészőjébe, ezek után pedig minden tartalom, ami a mobilon van, egy helyen látható (telefonkönyv, üzenetek, hívásnapló, zenék, fájlböngésző, stb.! Első osztályú megoldás. Extra programnak számít a Polaris Office, amely különféle dokumentumszerkesztésre és –létrehozásra, -megnézésre használható. A beépített GPS szabad ég alatt nagyon gyorsan talál műholdakat, ablak közelében még a paneldzsungelben is használható volt beltéren, bár ez extrém helyzetnek számít egy mobilos navigáció esetében. Számos navigációt tölthetünk le a készülékre, ezek közül az egyik kedvenc a Sygic Aura. A beépített Google Mapshez ugyebár állandó netkapcsolat kell, a Navigation pedig hazánkban nem működik, így mindenképp kénytelenek leszünk beszerezni offline is használható navigációt (na meg egy jófajta autós/bringás töltőt és tartót).

Összegzés: ez az! Igazán fantasztikusan oldották meg a Samsung fejlesztői a hardver és a szoftver optimalizálását, számos hibát kijavítottak és tényleg hasznos új funkciókkal látták el a rendszert. Ennek ellenére a külsőre, az anyaghasználatra még mindig nem fektetnek elég energiát, már gyártók készülékeiről messziről süt az áruk, az SGS II-ről nem. De kit érdekel a külső, amikor a világ egyik legjobb, leggyorsabb androidos telefonját foghatja a kezében?

A Samsung i9100 Galaxy S II teszthez a készüléket a  biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!