Samsung S5830 Galaxy Ace teszt

Samsung Galaxy Ace – jó Android jó áron

2011 februárjában debütált a Galaxy család egyik elérhető árú tagja, a Samsung S5830 Galaxy Ace. Külsejét tekintve egyértelműen a Galaxy család vonásait hordozza, köztük is a nagytestvér Galaxy S kisebbik változata lett, a dizájn egy az egyben ugyanaz, az Ace egyébként a középkategóriában hódít. Jó dolog az Ace, hiszen nemcsak a rendkívül drága és nagyon okos telefonok léteznek, lényegesen többen vágynak egy kissé szerényebb tudású, ám még azért megfizethető androidos telefonra, számukra készült az Ace.

A -tól kapott Galaxy Ace gyári doboza kisebb már nem is lehetett volna, tényleg csak akkora, hogy a telefon elfér benne fekvő helyzetben, alatta pedig kis helyen egy hálózati töltő, egy microUSB csatlakozó és egy fehér színű, fényes felületű pót-hátlap található. Sztereó headset és microSD kártya hazánkban sajnos nem jár az Ace mellé. Ami a külsőt illeti, tényleg egy az egyben a Galaxy S-nek néz ki, adott az előlapon az egyetlen hardveres gomb – króm kerettel –, mellette két oldalt pedig egy-egy szenzoros billentyű, ezek az opciók és a vissza funkciókat biztosítják. Eme két gomb csak akkor világít, ha épp használatban vannak, egyébként nem is látszódnak.

A kijelző egy 3.5 colos, 320×480 képpont felbontású változat, amely pont elmegy ebben a kategóriában, pixeles ugyan picit, de az újdonsült első androidos felhasználót ez egyáltalán nem fogja zavarni. Szerencsére kapacitív is, így ujjbeggyel gond nélkül kezelhető, az egyetlen nagy bajunk, hogy TFT, sajnos ettől nem dobunk hátast, hogy milyen szuper, de hát kis pénz, kis foci.

Az Ace oldalán ezüst csík ér körbe, ebbe ágyazták jobb oldalon a képernyőzár gombját, valamint a microSD foglalatának fedelét, bal oldalon a hangerőgombokat, felül pedig a 3.5 mm-es jack dugót és az elhúzható ajtóval védett microUSB bemenetét. Érdemes egy percet a hátlappal tölteni, ugyanis bár nem különösebben szép, de az anyaga és a recézettsége megér egy misét, nagyon jó ugyanis megfogni. Kőkemény műanyagból van ugyan a hátlap, ennek ellenére a külső része tényleg kellemes, egyáltalán nem tud kicsúszni az Ace így a kezünkből. A jelzés nélküli kamera, a vaku, valamint a hátlapi hangszóró töri csak meg a recék egyhangúságát, alul pedig egy Samsung felirat hirdeti a gyártót. Kevésbé tetszett, hogy ez a hátlap is a feszegetős, pattintós megoldással jön csak le, öröm viszont, hogy csak SIM kártya és akkumulátor cseréhez kell levenni. Az Ace alapvetően egy igen jól összerakott telefon, bár a hátlap kopogós műanyag, mégsem nyöszörög a ház.

Az Android 2.2.1 rendszer alatt egy 800 megahertzes Qualcomm MSM7227-es processzor, egy Adreno 200 grafikai gyorsító, valamint fél gigabájt RAM dolgozik – ebből 158 megabájt érhető el belső memóriaként. A kezelőfelület ezúttal is a Samsung-féle TouchWiz 3.0. Ez a már több mobilon is megszokott változat, átlagos személyre szabhatósággal (több kezdőképernyő, widgetek, gyorshívók kihelyezhetősége, ám alul adott a fix, nem módosítható négy ikon), viszont bármikor lecserélhető a Marketből másikra, amely még inkább saját ízlésünk szerint változtatható.

A telefonkönyvben korlátlan mennyiségű nevet és számot menthetünk el, ezeket pedig tovább bővíthetjük, valamint össze is köthetjük más fiókjainkkal, például a Facebook, a Twitter és a MySpace accountunk partnereivel és adataival. Ezek közül választhatunk is, hogy mindet szeretnénk-e megjeleníteni vagy sem, de ez a funkció független a szinkronizálástól. A Névjegyzék egyik fülecskéjén a Csoportok találhatók, sajátokat is készíthetünk, az Előzmények címszó alatt minden hívást, üzenetet időrendben találunk, míg a Tevékenység címszó alatt a Facebook és Twitter fiókok eseményei láthatók a telefonkönyvtől különválasztva. Tetszett, hogy a telefonkönyvben való görgetés egyáltalán nem akad. A Samsung megtartotta a kis saját „trükkjét” a névlistában, ha egy néven ugyanis végighúzzuk az ujjunkat jobbra, akkor hívást indíthatunk, ha balra, akkor pedig üzenetet küldhetünk az adott számra.

Az üzenetek nevek szerint kerülnek csoportosításra alapbeállítás szerint, tehát az egy kontakttal való SMS-ek egyetlen chat-beszélgetésként láthatók. Új üzenet esetén a címzettet kiválaszthatjuk a telefonkönyvből, választható csoport, vagy az Utolsó menüpont az előzmények közé dob minket. SMS írásához rendelkezésre álló álló és fekvő módú QWERTY billentyűzet, hagyományos elrendezésű és kétféle kézírás-felismerő. Ha mindenféle üzenetünket szeretnék egyben látni, akkor a Social Hub programot kell elindítani, ez ugyanis egyben mutat mindent (SMS, MMS, Facebook, stb.).

Az Ace hátlapi kamerája öt megapixeles, az elkészített képeket kissé lassan menti el és a képernyőn borzalmasan mutatnak – a megjelenítő felbontása miatt –, ám pozitív a meglepetés, amint a fotók számítógépre kerülnek. A színek helyesek, a mélység rendben van, kellően életesek a képek, nem akarnak átverni minket holmi elmosódással, ettől a kamerától és telefontól nagyon rendben vannak az elkészített fotók. A beállítások között elérhető többféle fényképmód, felvételi üzemmód, LED vaku, fényérték módosítás, autofókusz vagy makró, időzítő, felbontás, fehéregyensúly, effektusok és ISO állítás (100-200-400), geotag információ. Meglehetősen hiányzik a jobb oldali hardveres gomb, ezt mindaddig el fogjuk mondani minden tesztben, amíg vissza nem kapjuk minden gyártótól. J Videó szempontjából már kevésbé nyerő az Ace, maximum 240×320 felbontásban és 15 fps-sel tud filmet felvenni.

A zenei rész abszolút rendben van, adott egy kissé egyszerűsített lejátszó, amely ID3 tagek alapján szortírozza a feltett számokat, tehát különválasztja őket előadók, albumok és számok szerint, készíthetők lejátszási listák, party válogatás, valamint van hangszínszabályzó is. Az elvárásoknak megfelelően megjeleníti az albumborítókat, ha rendelkezésre áll és fut a háttérben. Ez esetben is könnyen kezelhető marad a lejátszó, mivel a lehúzható redőnyre ilyenkor kikerülnek az alapvető kezelőgombok, és látható a szám címe, valamint az előadó.

Egyetlen negatívum, hogy a hátlapi hangszórótól sokat nem várhatunk, kissé dobozhangja van az Ace-nek (tegyük hozzá, egy Galaxy S volt a „mérce”, a konkurencia hasonló modelljeihez képest egyáltalán nincs rossz hangja). A zenei részt az RDS-es FM-rádió egészíti ki, amely automatikusan képes megkeresni az állomásokat, használata headsetet igényel. Meglepetés, hogy négy kedvenc csatorna be is állítható kedvencnek a képernyő alján.

Az extra szoftverek közé tartozik a teljes változatú ThinkFree Office, ezzel szerkeszthetjük is a dokumentumokat, adott még a Samsung Apps, amely a gyártó saját online alkalmazásboltja, de van hangrögzítő, naptár, AllShare (Wi-Fi segítségével játszhatunk le különböző, vezeték nélküli internetet támogató készülékeken fájlokat). Az 1350 mAh-s akkumulátor átlagosan két napig bírja, persze állandó nyomogatással már estére töltőre éhezik az Ace. A Quadrant őrültek számára letöltöttem az Aurora Soft Standardját, ahol 587 pontot ért el az Ace, a Global Quadranttal pedig 1246-ot.

Internetelérést HSDPA vagy Wi-Fi biztosít, helyi adatcserére van Bluetooth 2.1 és microUSB kábel. A beépített navigációhoz nem árt a Marketről venni valami jófajta navigációs programot, rengeteg kiváló létezik. A gyári böngésző nekem nem jött be, mivel nem tördeli be az oldalakat tökéletesen, így az Ace esetében is javasolhatom talán az Opera Mobile vagy a Dolphin böngészőket alternatívaként. Ettől a malőrtől eltekintve persze a gyári programban is megnyitható több ablak, tilthatók az előugró ablakok, a képbetöltések, külön kapcsolni kell a fekvő nézetű módot, bár a flasht nem képes megjeleníteni.

Összegzés: jelenleg 54-60 ezer forint körül mozog az Ace kártyafüggetlenül, a szolgáltatóknál pedig rendkívül jó áron hozzá lehet jutni. Ilyen árakon abszolút versenyképes a modell. Jó áron, androidos mobil, megfelelő szolgáltatásokkal, egyedül a videóba tudnánk belekötni. De nem akarunk. Szerettük. 

A Samsung Galaxy Ace teszthez a készüléket a  biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!