Samsung i9000 Galaxy S teszt

Samsung i9000 Galaxy S - egy új világ

A nagyobbik dél-koreai gyártó tavaly nyáron debütált telefonja még mindig megállja a helyét az új csúcsmodellek mellett. Annak ellenére, hogy a készülék tavaly júniusban került piacra, a mai napig elmondható, hogy komoly tudással bír és kevés készülék van, ami számottevően sokkal jobb lenne nála. A Samsung itt hozta először azt a szintet, amit elvártunk egy Androiddal felszerelt mobiltól. A -tól kapott készülék doboza egyszerű és minimalista, csak a leglényegesebbet rejti, így a Galaxy S-t, egy hálózati töltőt, egy microUSB-s hosszú adatkábelt, valamint egy agybadugós headsetet - ennél negatívumként hoznám fel, hogy csak egy pár gumidugót kapunk hozzá, azt ami rajta van, ez pedig nem általános méret, így nekem sem jó. Jobb lett volna, ha a szokásos, három méretű gumidugó-pár járna mellé. MicroSD kártya nem jár hozzá, de emiatt nem kell búslakodni, hiszen 8 vagy 16 gigabájtos belső háttértárral ellátott az SGS két változata (nálunk a kisebb járt).

Ami a külsőt illeti, egy ilyen árkategóriájú telefontól jogosan várna el az ember komoly minőséget, nos picit csalódás volt. Ugyanis sehol fém vagy hasonló, az egész úgy ahogy van, csúszós műanyaggal borított. Cserébe legalább az anyag nem gagyi, csak egyszerűen nem illik egy ilyen telefonhoz. Aki SGS-t vesz, annak ezzel meg kell barátkoznia (vagy vesz magának egyet, a számtalan tokból, tartóból az interneten). A műanyag burkolatnak is köszönhető, hogy az SGS alig 9.9 mm vékony, mindehhez pedig alig 119 grammot nyom a mérlegen, tehát igen könnyűnek mondható.

A hátlap egyszerű, sajnos pattintós-feszegetős módszerrel nyílik, de szerencsére nem nagyon kell hozzányúlni, illetve nem sűrűn. A fekete és türkiz pöttyökkel díszített burkolat gyűjti az ujjlenyomatokat, tehát még egy indok a tok mellett. A bal felső sarokban az öt megapixeles kamera objektívje található, nagy szívfájdalmam, hogy semmilyen vaku nem jár hozzá. Mellette jobbra a hátlapi hangszóró helyezkedik el, középen egy "with Google", alul pedig egy Samsung felirat mutatja, mivel is állunk szemben. Alul a kis bütyökre azért volt szükség, hogy a hangszóró biztosan elég hangosan szóljon akkor is, ha az asztalon hever a készülék. A használatot egyáltalán nem befolyásolja.

Az SGS jobb oldalára a képernyőzár gombja került, kissé furcsa a hely, mivel szinte minden más androidos mobilnál megszoktuk, hogy a telefon tetején kell ezt keresni. Ezt én a saját mobilomnál egy lock screen widgettel váltottam ki, ez a főképernyőn megtalálható, lenyomásával aktiválhatom a képernyőzárat, a feloldáshoz pedig elég a home gombot lenyomni. Sajnos kamera gomb nincs, nagyon reméljük, hogy a gyártók hamarosan visszatérnek hozzá, e nélkül ugyanis nehézkes bármilyen mobilon a fotózás. A telefon bal oldalára került a hangerőgomb párosa, felette pedig a nyakbaakasztó helye látható, elég a hátlapot levenni és kényelmesen bármilyen mobildísz is elhelyezhető a lyukban. A készülék tetejére a 3.5 mm-es jack dugó, valamint a műanyag, eltolható ajtócskával védett USB port került.

Az előlap nagy részét elfoglalja a még ma is méretesnek mondható, 4 colos, 480×800 képpont felbontású, kapacitív megjelenítő, amely nem mellesleg Super AMOLED (bár ezen panellel kapcsolatban a gyártó jó ideje gyártási nehézségekkel küzd, így egy ideje már Super LCD-vel árulják, ami szerény véleményem szerint megszentségteleníti a készüléket). Külön említést érdemel a Gorilla Glass védelem, ugyanis ilyen üveg található a megjelenítő előtt. A Gorilla Glass rendkívül nehezen karcolható és törhető, így az átlagosnál nagyobb biztonságban tudhatjuk az átlagosnál nagyobb kijelzővel ellátott mobilunkat. A megjelenítő felett található a hangszóró, az előlapi kamera, a fény- és a távolságszenzor, alatta pedig az egy darab előlapi fizikai gombot (home), valamint mellette a két szenzoros billentyűt.

A Galaxy S-ben egy 1 gigahertzes, ARM Cortex-A8-as, Hummingbird nevű processzor található, amelyhez egy PowerVR SGY540-es grafikai gyorsító jár. Már a CPU sem lassú, de ez a GPU a lelke az SGS multimédiás képességeinek, annak hogy mennyire röccenés, egy pillanatnyi akadás nélkül képes lejátszani a videókat vagy szinte bármilyen igényű játékot. A telefonban az összmemória 304 megabájt.

Az SGS gyári kezelőfelülete a TouchWiz 3.0, ez nem rossz, legfeljebb hét képernyő adható meg, számos widget tehető ki rájuk, ennek ellenére én azt mondom, hogy az Android Marketről mindenképp érdemes levadászni többféle launchert (ADW Ex, Launcher Pro, Go Launcher, stb.) és kipróbálni, mert többet adnak, sokkal inkább személyre szabható minden egyes kis részük mint a gyárié, nem utolsósorban számos más menü elrendezés is elővarázsolható (horizontális, vertikális, Gingerbread-stílusú, amely úgy tűnik mintha szalagon húznák a menüt, de akár a menü fekete háttérszíne is módosítható, nem úgy mint gyárilag, stb.). Már itt bevallom töredelmesen, hogy a kijelzőfotók készítéséhez nem a tesztkészüléket, hanem a saját mobilomat használtam, ugyanis a minőségi képek elkészítéséhez legegyszerűbb a Shoot It program - így nem kell az Android SDK-val szórakozni a PC-n - tehát a fotókon látható programok nem teljesen a gyári állapota a készüléknek.

Az Android Market mellett azonban akár a Samsung Apps programot is kipróbálhatjuk, itt a cikk írásakor harminckilenc, kimondottan SGS-re szánt alkalmazást találhatunk, ráadásul ingyen. Gyárilag számos hasznos programot találunk egyébként a telefonon, ám egy ilyen készülék esetében elkerülhetetlen, hogy a Marketről személyre szabjuk teljesen. Ami nagyon tetszett, az az értesítési terület, más néven redőny egy funkciója, amely megjelenésekor totálisan új volt, konkrétan öt gyorsikont elhelyezett a Samsung, ezek a Wi-Fi, a Bluetooth, a GPS, a hang és az automatikus forgatás. Az persze más kérdés, hogy van, aki a főképernyőn szereti tudni az ennek megfelelő widgetet.

A telefonkönyvbe korlátlan mennyiségű nevet menthetünk el, ráadásul rengeteg plusz mező tölthető ki a nevekhez. A listát összeköthetjük a Facebook és a Google fiókunkkal, így nemcsak lesz egy teljes telefonkönyvmentésünk az interneten, de a névjegyzékben is azonnal láthatjuk, épp mi történik FB-on (Tevékenységek fül). "Titkos" funkció, hogy ha egy néven jobbra húzzuk az ujjunkat, automatikusan felhívjuk, ha pedig balra, üzenetet küldhetünk neki. Egyszerű, de nagyszerű húzás ez a Samsungtól.

Az üzenetek megjelenítése nevek szerint történik, alapbeállításként chat formátumban, tehát az adott partnerrel való összes üzenet egymás alatt kerül bemutatásra. SMS írásra használható fekvő és álló módú billentyűzet, gyárilag pedig még a sokak által istenített Swype is megtalálható a Galaxy S-ben.

A Galaxy S kamerája egy öt megapixeles változat, nagy bánatunkra nem kimondottan fotótelefon, mivel még egy szerencsétlen mobilfény sem jár hozzá, ez nagy hiányossága, ahogy az újabban divatos kameragomb elhagyása is játszik, így kissé nehezebb a fotózás, de sajnos ez mostanában tényleg trendi lett, hogy lefelejtik a gyártók. Ennek hiányában könnyebb elrontani egy-egy kép készítését a bemozdulás miatt. A képminőség egyébként rendben van, nyilván gyenge fényviszonyoknál ne számítsunk túl sok jóra. A beállítások között elérhető az automatikus fókusz, az érintőfókusz, a makró mód (ebben kimondottan erős az SGS), az arcfelismerés, van fehéregyensúly-állítás és effektusok, állítható az ISO(100-800), van képstabilizálás, pislogásérzékelő, többféle jelenetmód (éjszakai, portré, stb), sorozatfelvétel, mosoly, panoráma, szépség, és válthatunk az előlapi kamerára is (önimádók előnyben). Videót legfeljebb 720p felbontásban rögzíthetünk (11280×720 képpont), 30 fps értékkel. Felvétel közben nincs autofókusz – bár ezt egy kameraszoftver módosítással hackelve megoldhatjunk…

A zenei rész teljesen rendben van, ID3 tagek alapján tud szortírozni a telefon, készíthetünk lejátszási listákat, nagyon vagány a lemezlista nézet mindkét változata (!), a lejátszó fut a háttérben, megoszhatók a számok AllShare-en DLNA segítségével vagy Facebookon, Gmailen is, akad hangszínszabályzó, effektusok választhatók, de persze bármilyen más lejátszót gond nélkül letölthetünk az Android Marketből, ha ez nem felelne meg. Amíg a háttérben fut a szám, elég lehúzni a redőnyt és teljes értékűen kezelhető a lejátszó mindegyik fő funkciója, plusz kiírja a szám címét, az előadót és még az albumot is piciben megjeleníti az értesítési sávban. A számok persze Bluetooth headseten is hallgathatók, a kékfog verziószáma 3.0. Az FM-rádió szintén tökéletes, fut a háttérben, bár az adást rögzíteni nem tudja.

A Galaxy S mindent tud, amire internet terén szükségünk lehet, tehát van négysávos GSM modul, HSPA (letöltés 7.2, feltöltés 5.76 Mbps értékkel), valamint Wi-Fi (802.11n). A Wi-Fi-nél jó pont volt, hogy a negyediken, a tömb túloldalán lévő routert is látta lent a parkolóban, bár a vétel gyengusz volt. Bluetooth is használható, ez 3.0 verziószámú és még egy totál noname kékfogas headsettel is hibátlanul működik (hatalmas megkönnyebbülés, miután 1 éve állt a fiókban a headset, a Nokia 5800-mal véletlen sem akart működni). Sokan panaszkodnak arra, hogy néha hívás előtt/közben/után elsötétül a képernyő és használhatatlan lesz a készülék egy időre, annak csak azt javasolhatom, hogy frissítsen szoftvert a mobilon és megoldódik a gond.

A gyári böngésző engem nem győzött meg, kipróbáltam a Dolphin HD-t, ez a Firefox rajongók kedvence lesz, ám mégis visszatértem az Opera Mobile-hoz, ez tudja ugyanis a leggyorsabban és legpontosabban betördelni az oldalakat úgy, hogy könnyedén olvasható is maradjon a szöveg. A beépített navigáció teszi a dolgát, ahogy kell, gyorsan talál jelet, ráadásul mára többféle navigációs program közül is válogathatunk, hogy mit szeretnénk használni, ebből az egyik az Aura, amit a Marketről letölthetünk. A beépített 1500 mAh-s akkumulátor teljesítménye itt aztán teljesen felhasználófüggő. Nekem a 8 óra üzemidőtől a négy napig elég vegyesen bírja, de átlag két napig elketyeg. Persze nem is megy éjjel-nappal a Wi-Fi, a HSDPA meg a navi.

A Samsung Galaxy S még mindig napjaink egyik legjobb telefonja. Brutálisan gyönyörű kijelző – mind felbontásra, mind minőségre az AMOLED miatt –, Gorilla Glass védelem, rendkívül gyors működés, a rendszer nem dicsérem, mert azt minden androidos készüléknél megtehetném. Negatívumként említeném az árához és tudásához nem méltó anyaghasználatot és a kamera hiányosságait, de ettől függetlenül csak ajánlani tudom. A cikk írásakor újonnan 90-100 ezer forint körül hozzájuthatunk egy új példányhoz függetlenül, 80 ezer körül pedig használtan, így mindenképp egy felsőkategóriás telefont tudhatunk ennyiért magunkénak.

A Samsung i9000 Galaxy S tesztkészüléket a  biztosította,

amelyet ezúton is köszönünk.