Doogee Homtom S99 teszt

 

• HOMTOM S99 ár és vásárlás (most ingyenes a vámmentes Priority Line szállítás)

Bevezető, tartozékok

Az öt évvel ezelőtt alapított, kezdetben bérgyártást végző OEM gyártó története nem túl érdekes. A HOMTOM a Heng Tong kifejezésből származik, a kínai nyelvben a Heng örökkévalót a Tong mesterit jelent. A cég a folyamatos változást és az innovációt veszi alapul, hogy feltárja az utat az örök igazsághoz. A mobiltelefon felhasználókat azonban ez kevésbé érdekli, inkább csak nevetnek a kínai vállalatok névválasztásán és a köré társított rizsa szövegeken.

A HomTom S99 esetében a 99 önkritikusan arra utalhat, hogy a termék nem 100%-os, vannak hibái. Szögezzük le, ez egy 130 dolláros telefon, ha ennek az összegnek a sokszorosáért vásárlunk új mobilt, akkor is messze leszünk a hibátlan, minden igényt kielégítő telefontól.

Az S99 fő ütőkártyái a bitang nagy akkumulátor, a magas megapixelszámú kamerák – bár ez közel sem egyelő a jó kamerás képességekkel –, a korrekt rendszermemória és belső tárhely, valamint a vegytiszta Oreo Android rendszer. Van még néhány szerethető és megalkuvást igényélő tulajdonsága a HomTom üdvöskéjének, de ne szaladjunk így előre.

A telefon egy méretes, fehér színű dobozban érkezett, melyet egy kartonszalag ölelt át, ezt a gyártó nevével, valamint a hátoldalán a specifikációkkal díszítették. A tartalomra panasz nem lehet, hiszen a 2 Amperes EU szabványú töltőfej, a microUSB 2.0 kábel, a SIM-tű és az angol nyelvű használati utasítás mellé jár némi extra is. Kapunk egy USB OTG kábelt – amivel például a csenevész akkumulátorral szerelt kis pajtásoknak adhatunk át némi energiát -, egy szilikon tokot és egy kijelzővédő fóliát, amiből már gyárilag is van egy az előlapon.

Külső, kijelző

A vásárló piac alapos feltérképezése után manapság telefont eladni a gyártók szerint csak akkor lehet, ha úgy néz ki, mint az iPhone X. Nem gondoltam volna, de az alma majmolásába minden általam nagyra értékelt brand beszállt, mint például az Asus, a Huawei, a Xiaomi, vagy legnagyobb szívfájdalomként az első mobiltelefon megalkotója, a Galvin Manufacturing Corporation néven létrehozott, szebb napokat megélt Motorola.

Az aprócska, shenzeni székhelyű cég dicstelen, akarom mondani notchtalan modellje abszolút retró érzéseket keltett fel bennem. Az első kép, amit megláttam a telefonról ez volt, majd ez, a képek közös jellemzője egy ultramodern, páncélos harcjármű. A hátlap alapján engem a 90-es évek közepén az MH kötelékén belül, hosszú ideig, naponta megcsodált álcahálóval letakart VT-55-ös harckocsi műszaki mentőre emlékeztet. Ez a lövegtorony nélküli szörnyeteg, ismertebb nevén ,,Bika” a csehszlovák hadiipar ékköve volt. Az S99-et kézben fogva ez az érzés csak erősebb lett, ez egy tank kérem szépen.

Szóval külső tekintetében ne várjunk prémium anyagfelhasználást, ez nem az a kategória. Ellenben a műanyagba öltöztetett unibody készülékház nem sok támadási pontot ad, remekül összerakták ezt a miniatürizált plasztik páncélost. A robusztus test 149,5×70×12,8 milliméteres dimenziókkal és 210 grammos tömeggel rendelkezik. A fogásérzet nagyon jó, jól kézre áll a kis ,,Duci Juci”.

Az előlap 74%-át elfoglaló, 5,5 hüvelykes, HD+ (1440×720 pixel) felbontású megjelenítő, melynek a pixelsűrűsége 293 ppi, kapcsán két negatívumot tudok elmondani. A miért nem FHD+ a felbontás felesleges kérdés, de azért válaszolok rá. Elsősorban az alacsony ár így tartható. Másrészt Steve Jobs anno az iPhone 4 bemutatóján elmondta, hogy ha az ember egy kijelzőt minimum 10-12 hüvelyk (25-30 cm) távolságból néz, akkor a 300 ppi pixelsűrűségű kijelzőben nem tudja megkülönböztetni az egyes pixeleket.

Ez jelen esetben is így van, habár egy kicsivel a limit alatt vagyunk. A megjelenítő érzékenysége kiváló, a betekintési szögek rendben vannak, erős napfényben is egész jól látható a tartalom. A 18:9-es képaránynak köszönhetően sokkal kompaktabb telefont kapunk, mint a hagyományos, 16:9-es, 5,5 hüvelykes mobilok esetében.

Sajnos a MediaTek egyedi technológiáinak tekinthető MiraVision képminőség-javító technológia kimaradt, így szemünk védelme érdekében a kijelző személyre szabása korlátozott, bár olvasó mód azért van. A második hiányosság az, hogy az IPS panel nem kapott külön védelmet, bár ez könnyen orvosolható a mellékelt kijelzővédő fóliákkal.

A kijelző felett a piros, fehér és zöld színben jelezni képes értesítő LED-et, az előlapi kamerát, a beszédhangszórót, és a fény- és közelségérzékelő szenzort fedezhetjük fel. Lent a jól bevált, igény szerint ki-, bekapcsolható és testre szabható virtuális billentyűk láthatóak. A telefont körbejárva a felső élen a 3,5 mm-es jack csatlakozó, jobb oldalt a hangerő szabályozó és a bekapcsoló gombok, lent a microUSB port (2018-ban microUSB?) és a mikrofonnyílás, bal oldalon pedig a SIM tálcáé a főszerep.

Az egyedinek nevezhető texturált, hatszögletű mintázattal díszített hátlapon a kamera páros, a LED villanó, a 7/10-es találati aránnyal dolgozó ujjlenyomat-szenzor, a márkafelirat és az ,,innovatív”,  három darab, bumeránghoz hasonlító hangszóró rács vonzza a tekinteteket.

Hardver, szoftver

A régmúlt idők emlékét tovább erősíti a 2016-ban bemutatkozó MediaTek MT6750T rendszerchip, amely 4 darab 1,5 gigahertzen és 4 darab 1 gigahertzen működő A53-as magot tartalmaz. A SoC támogatja az ARM big.LITTLE technológiát, amelynek köszönhetően kisebb processzor igény esetén csak az alacsonyabb órajelű magokat használja a telefon, de az elavulnak számító 28 nanométeres gyártástechnológiájú chipsetet fogyasztása távol van az ideálistól. Raktak volna bele inkább alacsony akrilamid tartalmú tejfölös burgonya chipset.

Mellőzzük a komolytalanságot, szóval a grafikus feladatok felelőse, az alapszinten megfelelő hatékonysággal működő, kétmagos Mali-T860-as IGP. Rendszermemóriából 4 gigabájt áll rendelkezésünkre. A 64 gigabájtos belső tároló szekvenciális olvasási sebességre 275.25 MB/s, a szekvenciális írásra pedig 93.38 MB/s eredményt kapott az AndroBench alkalmazást lefuttatva.

Az S99 szintetikus teszteken nem mutatott eget rengetően kiváló eredményt – azért le kellett futtatni, mert AnTuTu eredmény nélkül egy telefont értékelni vétek lenne –, íme:

Használat közben nincs alapvetően probléma a sebességével, akadásokkal, fagyásokkal nem találkoztam, igazából minden flottul ment. A PUBG MOBILE, amely szépen futott alacsony grafikai beállításokkal, 30 perc játékidő után 45 Celsius fokra melegítette a CPU-t és az akkumulátort is.

 

A készüléken az Android 8.0 Oreo rendszer örvendeztet minket, abból is egy alap, letisztult verzió, így az alapvető rendszer programokon kívül szerencsére mást nem találunk az első bekapcsolást követően. A Google-szoftvercsomag és néhány AOSP alkalmazás értelemszerűen nem maradt azért ki.

 

Extrákból gyárilag egy hasznos alkalmazásokat magába foglaló ToolBag app és egy rendszer karbantartó System Manager nevű program a felhozatal. A beállításokban az új idők szele is megérinthet bennünket, ha aktiváljuk a manapság rendkívül népszerű arcalapú feloldást. A működésével kapcsolatban inkább idézném Szimbirszk leghíresebb szülöttjének mondását ,,Ami nem megy, azt ne erőltessük”.

 

A bosszankodás helyett nézzük meg inkább, hogy milyen csodákra képes a biometrikus azonosító. Például az ujjlenyomat-szenzort röviden érintve visszaléphetünk egyet a menüben, vagy éppen beérkező hívást is fogadhatunk a képernyő összetapicskolása nélkül. A ,,csodáknak” még nincs vége, mert a dupla koppintással történő lezárást, a bejövő hívás némítását a telefon lefordításával, valamint egyéb szenzációs dolgokat is abszolváltak nekünk, a Gesture motion (magyarul nem beszélni) menüpontban.

Kamerák, multimédia

A készülék hátoldalán egy 21 megapixeles, f/2.0 rekeszértékű és egy másodlagos, 2 megapixeles modul munkálkodik, azaz nem, ez csak a kábítás része a történetnek. Az előlapon egy 13 megapixel felbontású kamera kapott helyet. Az egytónusú, dupla LED-es villanó fényereje elfogadható, de az éjszakai fotózást felejtsük el. Videót Full HD-ben vehetünk fel 30 képkocka/másodperc sebesség mellett, vállalható képminőségben és túlszűrt hanggal. A szokásos tesztképek automata módban, alapbeállításokkal készültek.

A képek teljes méretben, valamint további képek itt láthatóak.

 

Valamire való telefon teszt nem létezhet kromatikus aberráció nélkül – tudják ezt a HomTom mérnökei is -, ezért a képek szélei felé található nagy kontrasztú részeket övezi némi oda nem illő rész. Komolyra fordítva a szót, a dinamikatartomány, a vonalélesség, a részletesség alapvetően rendben van és a színhűség is megfelelő. Ennyi pénzért ez több, mint jó.

 

A kamera szoftver alapszinten hoz mindent, mit földi halandó elképzelhet. Van a tarsolyban Arcszépség, Blur (bokeh), Mono, Panoráma és Pro mód is, mi kellhet még? A fókuszálás gyors és pontos, a HDR képek kicsit gondolkodósabban készülnek, de egye fene. Természetesen a bokeh effekt csak trükk, ahogyan a ,,professzionális” beállítások tárházát nyújtó profi opció is. A Galéria alkalmazást nyugdíjazták, helyét a Google Fotók örökölte meg.

 

Zenei fronton továbbra is hadrendben maradat az unalomig ismert AOSP és a Susan Wojcicki, aki egyébként a világ legnagyobb videomegosztó vezére, kaliforniai garázsából indult keresőóriás, Play Zene nevű alkalmazása. Örvendetes, hogy a füles csatlakoztatásával indítható, az RDS-információk megjelenítésére és az elhangzott műsorok rögzítésére képes FM-rádió is a repertoár része.

Zenehallgatáskor a mono hangszóró maximális hangerőn torzít és a mély hangok is hiányoznak, átlagos zenei teljesítményt nyújt, csak úgy, mint a fejhallgatóra menő hangminőség.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A HomTom S99 két nanoSIM, vagy egy nanoSIM és egy microSD kombinációban használható. Mindkét SIM kártya képes 4G hálózatokra lépni, dual standby technológiával, azaz két számmal is a hálózaton lehet lógni egyszerre, ha viszont az egyikről hívás folyik, a másik lekapcsolódik. A beszélgetési hangminőség megfelelő, a vonal mindkét oldalán jól érthető és hallható. A B20 mágikus kulcsszóként szerepel minden felülvizsgálatban, aggódni nem kell, itt is, jelen játékos ismeri a 800 MHz-es LTE sávot, így ,,bárhol” elmerülhetünk a 4G világában.

A kétcsatornás WiFi modem érzékenységét, teljesítményét dicséret illeti. A kis hatótávolságú rádiós kapcsolat nagyon jól működött a telefon és a  Lenovo órám között. Lehetséges, hogy a Bluetooth 5 verziószámú kapcsolatot használó okosórának is volt ehhez némi köze. Mindenesetre úgy szerették egymást, mint ahogyan I. Harald (Kékfogú Harald) dán király az áfonyát, akiről Bluetooth (kékfog) vezeték nélküli szabvány is a nevét kapta. 

A navigációs képességekkel kapcsolatban problémába nem ütköztem, az iGO Navigation mindig megmutatta a ,,helyes utat”. Szenzorokból bőséges az ellátmány, az NFC, mivel Kínában ez Nem Fontos Cucc, azonban kimaradt.

  

Az üzemidő hosszú, mint a Jangce, amely Ázsia leghosszabb folyója. A 6200 mAh kapacitású Lithium-Polymer telep 3 nap után kért némi energia utánpótlást. Egészen pontosan 72 óra 30 perc elteltével, 8% aktív kijelző használattal merült le 20%-ra. Kétórányi YouTube videónézés alatt 13%-ot csökkent a töltöttség. A PCMark akkumulátor tesztjében 12 óra 4 perc után fogyott el a szufla. A készüléket 20-ról 100%-ra – a saját töltőjét használva – 4 óra alatt lehet feltölteni.

Mit kapunk a pénzünkért?

A HomTom S99 összességében egy szerethető telefon, azonban a 130-140 dolláros ársávban, azaz 35-40 ezer forint környékén elég erős a kínálat. A készülék négyféle színben vásárolható meg, melyek a fehér, a szürke, a kék és a mindig nyerő fekete, hozzánk is ebből a színből érkezett két darab tesztkészülék.

Kastély Béla