HTC Edge teszt

HTC One X: a tajvaniak nagy dobása

Szerkesztőségünkben járt a tajvani gyártó HTC One X mobilja, amely a cég idei csúcsmobilja minden szempontból. Lássuk, tényleg megvan-e a titokzatos X a telefonban vagy sem! Őszintén kijelenthetjük, hogy a tavalyi évben nem volt egyetlen komoly dobás sem a HTC háza tájáról, így idén mindenképp össze kellett szedniük magukat, hogy újra felkeltsék a felhasználók érdeklődését. Nos ez sikerült is, hiszen a HTC One X számos olyan funkciót, tudást tud felvonultatni, amely egyedülálló a piacon. A gyári doboz szokásos HTC-s, ám ezúttal lekerekített kartondobozt jelent, amelyben kissé szegényes a kiegészítők kínálata. Adott a töltőfej és az adatkábel, valamint egy microSIM fedél-nyitó, ezen kívül még egy agybadugós headset is jár a One X-hez, amely kissé csalódás, hiszen ha már egyszer Beats Audiot is kapott a mobil, igazán járhatott volna egy komolyabb Dr. Dre füles. A HTC One X 130 grammot nyom a mérlegen, ehhez 134.36 x 69.9 x 8.9 mm fizikai méretek társulnak, abszolút nagyon vékonynak mondható kézben tartva, de még épp elkerüli a tepsi gúnynevet. A 4.7 colos képátlóval ellátott érintőkijelző 1280×720 pixel felbontású Super LCD 2 változat, 312 ppi pixelsűrűséggel, és Gorilla Glass 3D védelemmel, ez minőségben abszolút felveszi a versenyt a sokak által istenített Super AMOLED-del. A Super LCD 2 ráadásul elképesztően jó szinte bármilyen betekintési szögből, az AMOLED-es túlszaturáltság itt nincs jelen, a színhűség abszolút rendben van, egyedül a fekete nem olyan mint a konkurens AMOLED-nél. Jó hír, hogy a kijelző itt nem pentile, hanem RGB mátrix.

A megjelenítő alatt az ICS kötelező virtuális gombjai foglalnak helyet, ezek a vissza, a home, valamint az épp futó alkalmazások billentyűi. A kijelző felett látható az előlapi hangszóró, ez ezúttal nem külön rács, hanem a polikarbonát burkolatot fúrták meg. Az egyik lyuk mögé rejtették az állapotjelző LED-et, amely az elmulasztott eseményeket és a töltöttséget jelzi. A megjelenítő alatt, egészen pontosan alul található a dupla mikrofon, ezt a megfelelő zajszűrésre optimalizálták. Minőségbeli kifogás nem érheti a One X-et, ugyanis a végülis műanyag burkolat első osztályú, a hátlap tapintása nagyon kellemes és csúszásmentes. Más kérdés, hogy az extra vékony ház alapból megpróbál kiesni az ember kezéből. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nincs levehető hátlap a mobilon, hiszen nem cserélhető az akkumulátor, ahogy a belső memória sem bővíthető, így nem kell microSD kártya foglalatot sem keresni. Érdemes pár szót ejteni a polikarbonát házról, ez ugyanis számos jó tulajdonsággal bír, úgymint jó ütésállóság, kopásállóság, nem árnyékolja le a rádiójeleket mint a fém burkolatok, valamint anyagában színezett, így a karcok kevésbé látszódnak.

A telefon jobb oldalára került a hangerőgomb párosa – amely véleményem szerint túl nagy és nem igazán van jó helyen, nagyon érzékeny és könnyű megnyomni, fotózásnál pedig kifejezetten útban van –, bal oldalt a microUSB csatlakozó portja látható, míg felülre került a bekapcsoló gomb és a microSIM fedele a 3.5 mm-es jack csatlakozóval és a másodlagos mikrofonnal együtt.

Az Android 4.0.3 Ice Cream Sandwich rendszeren az ebben a telefonban debütált HTC Sense 4.0 kezelőfelület található, a platform gyorsaságáért pedig egy négymagos, magonként 1.5 gigaherztes Nvidia AP33 Tegra 3 processzor és 1 gigabájt RAM felel. A négy mag természetesen nem dolgozik állandóan, kikapcsolt kijelzőnél például csak egyetlen, egyébként 500 megaherztes ötödik mag tartja hibernált állapotban a One X-et, ezzel látványosan csökkentik az akkumulátor terhelését. Az új Sense-ben még mindig hét főképernyő található, adottak a tipikus HTC widgetek, ám némelyik kissé megújult, a főképernyők sajnos nem görgethetők körbe. A főmenü újdonsága az oldalra lapozós megoldás, ezzel szakított a tajvani cég a régi, vertikális menüvel, bár az is beállítható. A multitasking rész teljesen új lett, a képernyő alatti kapacitív gombok közül a jobb oldali hozza elő, látványos, lapokból álló megoldással rendszerezi a felhasználók számára az aktuálisan háttérben futó programokat, a bezáráshoz elég az adott oldalt felfelé „dobni”.

A HTC One X hátlapi kamerája egy nyolc megapixeles változat autofókusszal, LED vakuval és BSI szenzorral. Ez utóbbi úgynevezett hátsó megvilágítású szenzor, és a rossz fényviszonyok között próbál csodát tenni a fotókkal. F2.0 rekesz, 28 mm-es lencse jellemzi még a kamerát, ezen kívül használható az ImageSense opció, ez HD videófelvétel közbeni fotókészítést tesz lehetővé, de van sorozatfelvételre is lehetőség, valamint lassított videorögzítés és lejátszás a videókészítés szerelmesei számára. Az előlapi kamera 1.3 megapixeles és 720p felbontású videochatre is használható. A fotózásnál és videófelvételnél a beállítások tárháza hosszú, érdemes a képernyőképeket végignézni, tetszetős a kameraszoftver kezelőfelülete és a funkciók sokasága. A kamera maximum 1080p felbontású klipek rögzítésére használható.

A One X zenei részét egy minimalista dizájnt kapott lejátszó, amely tudja az elvárt funkciókat (albumborító letöltése, ID3 tagek szerinti rendezés, DLNA kapcsolaton keresztüli lejátszás, háttérben futás, stb.), valamint FM-rádió adja, megkapjuk a Beats Audiot, amely nem más mint egy jól konfigurált hangszínszabályzó, bár ezen kívül is találunk előre elkészített beállításokat. Adott még a kötelező 3.5 mm-es jack, integrált zenefelismerő SoundHound és 7digital online zenevásárlásra használható alkalmazás.

Az extra programok között találjuk a Polaris Office-t, a Dropboxot – két évig ingyen használható 25 gigabájt online tárhellyel –, valamint a régebbről ismert, ám kicsit átgyúrt Car mode-ot, amely autóban, kihangosítóra kötve hasznos, gyors hozzáférést biztosít a fontosabb funkciókhoz, úgymint navigáció, telefonkönyv, zene, rádió, mindezt pedig hatalmas méretű, könnyen eltalálható gombokkal turbózták fel.

A belső tárhely 32 gigabájt. Internetelérést HSDPA (21Mbps le- és 5.76Mbps feltöltéssel) és Wi-Fi IEEE 802.11a/b/g/n biztosít (Wi-Fi Directtel), ahogy adott a DLNA is microUSB vagy HDMI adapter segítségével, az USB 2.0, az MHL a HDMI kimenethez és a kötelező Bluetooth is, ez már 4.0 verziószámú. Említésre érdemes még a hazánkban egyelőre nem túlzottan elterjedt NFC-támogatás. A beépített böngészője nagyon jó, rengeteg beállítási lehetőséggel, ráadásul kétujjas nagyítás esetében automatikusan a kijelző méretéhez tördeli a szöveget, így téve – görgetés nélkül is – könnyedén olvashatóvá a szöveget.

Az egyéb funkciók között mindenképp meg kell említeni a microSIM foglalatot, a beépített navigációt. A beépített akkumulátor 1800 mAh-s, rendkívül meglepett, hogy egy ilyen tudású mobil zokszó nélkül kibírja az egy napot, és ha nincs egész álló nap nyösztetve, úgy a két nap sem kizárt egyáltalán, ilyen felbontású megjelenítő és processzor mellett ez több mint jónak mondható! Persze az a hátulütő adott, hogy nem cserélhető az akkumulátor, ám ezt a probléma töltővel vagy külső akkumulátorral könnyen áthidalható. Annak ellenére, hogy a beépített tárhely 32 gigabájt, igazán elférhetett volna valahol egy microSD foglalat. A HTC One X „személyében” a tajvani gyártó idei abszolút csúcsmodelljét köszönthetjük, kívül-belül minőségi munka, szerettük!

A HTC One X tesztkészüléket a VIP Phone biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!