Huawei P8 Lite teszt

Roppant lelkes voltam, amikor megkaptam a Huawei P8 Lite-ot tesztelésre, ám ahogy szépen lassan kiderült, hol butították le és akár házon belül milyen konkurensei vannak, kissé legörbült a szám széle a végére, pedig alapvetően nagyon szerethető készüléket dobott piacra a kínai gyártó. A nagytestvér Huawei P8 több, igazán ütős tudással felvértezett és többet kerestem ezekből a Lite-ban is, ám nem mindig találtam. A cég elhagyja végre az Ascend márkanevet, így könnyebben megjegyezhetők az új készülékek nevei.

Ami megmaradt a Lite-ban, az a megjelenés és a tudás nagyobb része, ráadásul mindehhez elég szimpatikus árat passzintottak, extraként pedig bár dual SIM-es a P8 Lite, mégis elérhető lesz mindhárom szolgáltató kínálatában, remélhetőleg még jobb áron. A Huawei P8 Lite egyszerű, fehér színű csomagolásban érkezett hozzánk a gyártó PR ügynökségétől. A dobozban a telefon mellett megtalálható a fehér adatkábel, a szintén fehér töltőfej és a nem agybadugós, ám leginkább iPhone-szerű headset, valamint a kis tű a tálcák nyitásához. Bár megjelenésében azonnal a P8-at idézi a Lite is, sajnos a felhasznált anyagok során kimaradt az üveg és a fém is a szórásból, így egy majdnem teljes egészében műanyag készüléket kapunk. Ami fém, az a két SIM tálca fedele. Ha teljesen pontos akarok lenni, akkor az első számú valóban csak SIM befogadására képes, ám a második vagy microSD vagy nanoSIM kártyát is tud nyelni, mondjuk a kettőt egyszerre nem. Így mindenki eldöntheti, hogy dual SIM-es készülékként, ám bővíthetőség nélkül szeretné használni a P8 Lite-ot vagy pedig csak egy SIM-mel, de akár 16+128 gigabájt tárhellyel. A műanyagságtól függetlenül azonban valóban feltűnő példány a P8 Lite, ugyanis abszolút minőséget és eleganciát sugároz.

Az előlapon találjuk az öt colos, abszolút kompaktnak mondható kijelzőt, ez alatt a gyártói logo, felette pedig az előlapi hangszóró látható, mellé rejtették a szelfi kamerát, a közelség- és fényérzékelőt, valamint az értesítési LED-et. Bár a fekete telefon ezüst kerete fémnek tűnik, valójában csak jól álcázott műanyag, de nincs is ezzel semmi probléma. A keretben találjuk alul a hangszórókat, amelyek a microUSB-t fogják közre és átverős, ugyanis az egyik a hangszóró csak, a másik a mikrofont rejt. A P8 Lite bal oldal üres, a készülék tetején a 3.5 mm-es jack dugó és a másodlagos mikrofon található. A jobb oldal kissé zsúfolt, ide került ugyanis a hangerőgomb párosa, a képernyőzár/bekapcsológomb, alá pedig a már említett két, fém borítású tálca. A P8 Lite hátlapja műanyag, ám szálcsiszolt fémre emlékeztet a festése, valamint a tapintása is igen kellemes. A hátlap tetején a csillogó betétben található a kamera és a dual vaku, alatta pedig újfent a logo és pár egyéb információ olvasható.

A megjelenítő a már említett öt colos változat, felbontása 720p, mindez pedig IPS LCD alapokon nyugszik. A betekintési szögre vagy a színhűségre nem lehet panasz, a fényerő gyengébb a megszokottnál, bár ez végülis teljesen mindegy, a Note 3-asomat sem lehet látni erős napfénynél. Az Android 5.0 Lollipop rendszeren alig venni észre az új OS-t, leginkább a feladatkezelő kártyás megoldásánál döbbentem rá, hogy mivel is állok szemben. A kezelőfelület ugyanis jótékonyan (?) elrejt minden egyebet, az EMUI launcher bizony továbbra is megtalálható a Huawei mobilokon, ráadásul tovább is fejlesztették, így már az EMUI 3.1-hez volt szerencsém. Hardver tekintetében a kínai gyártó saját fejlesztésű nyolcmagos, 1.2 gigahertzes, 64 bites HiSilicon Kirin 620 chipsetét köszönthetjük, ehhez 2 gigabájt RAM és 16 gigabájt belső tárhely tartozik, ez utóbbi akár további 128 gigabájtos microSD kártyával is bővíthető. Bár ez az összeállítás a mindennapokban bőven megfelel, meglepő módon a gyárilag telepített demo autós játék olyan szinten szaggatott rajta, amit még nem láttam. Ennek oka lehet a Mali-450MP4 grafikus gyorsító, amely több mint két éves és egyáltalán nem lenne való ebbe a kategóriába.

Ami kimaradt eddig, az a dual SIM-ről való pár sor. A készülék dual standby, ám ha az első kártyán bejövő hívásunk van, úgy a másikat automatikusan ledobja a 4G-ről és elérhetetlenné teszi. Egészen pontosan egyszerre csak egy kártya lehet 4G-n, a másik maximum 2G hálózatra képest. A tárcsázón mindkét SIM-et egy-egy külön ikon jelez és hívásnál, valamint SMS-eknél ezekre kattintva lehet megadni a telefonnal, hogy melyik kártyát szeretnénk aktuálisan használni.

Jópofa újítás az iOS-ből nyúlt megoldás, miszerint ha a lezárt képernyőn az ujjunkat alulról húzzuk felfelé, úgy egy kis gyorsindító sávhoz jutunk, ahonnan egyetlen mozdulat elindítani a számológépet, a naptárt, a zseblámpát vagy a tükör appot. Az EMUI 3.1 maradt a több főképernyős megoldásnál, app menü továbbra sincs. Az értesítési sáv két részre oszlik, az egyiken maguk az értesítések olvashatók időrendben, a másikon pedig a toggle gyorsikonok rejtőznek. Továbbra is szeretjük a témázhatóságot, gyárilag többet is kapunk, ám később is letölthetők témák igény szerint, amelyek az utolsó pixelig átformálhatják a P8 Lite megjelenését. Ez a funkció hiányzik évek óta a Samsungjaimból. Itt is megtartotta a Huawei szerencsére a Telefonkezelő alkalmazást, amely a mai napig egyedülálló a gyártók között, olyan sokrétű funkciók érhetők el egy helyen, amelyekre mindenkinek szüksége van (futó appok bezárása, akku fogyasztás, energiatakarékos módok, felesleges és nagy fájlok törlése, tiltások, engedélyezések, stb.). Extra appként megkapjuk még a WPS Office-t, Twitter klienst, a ToDoIstet, a Swpye billentyűzetet, valamint a Huawei Wear programot. A Gamelofttól külön mappában találjuk a demo játékokat, amelyből a már említett Cars Racing szaggatott mint a fene.

Kamera tekintetében meglepően nagy felbontású, 13 megapixeles változatot kapunk, az előlapi öt megapixeles pedig tökéletes szelfi kamera. A hátlapi változat dual LED-del felvértezett, amely kissé gyengének tűnik többeknek, pedig a nálunk járt tesztpéldány esetében semmilyen vaku gondot nem láttuk (lásd fürdőszobás kép). A kamera is megújult az új launcherrel, igen sok beállítási lehetőséget kapunk, érdemes megnézni a screenshotokat, van itt instant filter, HDR és panoráma mód, vízjelezhetőség, némíthatóság, szépítési mód, utólagos fókuszállítás, stb. A fotókból jól látható a szép vonalélesség, valamint az igazán gyönyörű színek. Sajnos később, frissítéssel nem fogja megkapni a P8 Lite a nagytestvérben látott és imádott záridő és ISO állítható éjszakai módot, ez megmarad a kínai gyártó csúcskategóriája kiváltságának.

A gyári zenelejátszó letisztult, a program képes a számok, kedvenced és a lejátszási listák szűrésére is, valamint beállítható, mely mappákban keressen a telefon zenét és milyen rövid dalok esetén már mi ne kerülhessen be a listába. Hangszínszabályzó nincs, viszont van automatikus albumborító és szöveg lekérés, valamint elalvás-időzítő. A P8 Lite-ba FM rádió is került, használatához headsetre szükség van. A hangszóró meglepően jó minőségben és rendkívül hangosan szólaltatja meg szerkesztőségünk más tagjainak rémületére max hangerőn a zenéket.

Összességében elmondható, hogy a 2200 mAh-s akkumulátor pont azt tudja, mint más, egy napos üzemidőt hoz, nagy csodák nincsenek. Adatkommunikáció terén kihasználhatjuk a Cat4 LTE hálózati adottságokat, a Wi-Fi-t (ez ab-s, mivel az n-et nem tudja, így 5 Ghz-es vezeték nélküli hálózattal nem fog elboldogulni), adott még Bluetooth 4.0 és NFC is. Konklúzió: kétesélyes, ugyanis ha a nagytestvérhez hasonlítjuk, gyenge. De ha a konkurenciához, akkor sok esetben agyonveri őket. Az ára rendben van, ám házon belül is bőven találni olcsóbb változatot, például a nagyobb kijelzős, 5.5 colos Honor 4X 14 ezer forinttal olcsóbb és cakkra ugyanezt a tudást nyújtja. Elmondható, hogy a Huawei P8 kategóriájának egyik legjobb készüléke és még nagyobbat üthetett volna, ha megtartották volna a nagytestvér üveg és fém burkolatát.