Motorola Motoluxe teszt

Motorola MOTOLUXE: azért nem luxus

Szerkesztőségünkben járt az amerikai gyártó Motorola MOTOLUXE készüléke, amely az androidos középkategóriát erősíti. A MOTOLUXE alig egy évvel ezelőtt még majdnem felsőkategóriás telefonnak is számíthatott volna, napjainkban azonban ezzel – az egyébként abszolút rendben lévő – tudással csak a középkategóriára futja. A tetszetős telefon a VIP Phone-tól került hozzánk tesztelésre, szerencsére gyári dobozban, így elárulhatjuk, hogy a 9.9 mm vékony MOTOLUXE alatt rejtőzik az USB kábel, a töltőfej, a sztereó headset, valamint egy 2 gigabájtos microSD kártya. A 123 grammos tömeg illik a fizikai méretekhez, az egyszerű dizájnon nyilván nem gondolkodtak sokat a cégnél, bár a bal alsó sarokban lévő, gigantikus méretű csuklószíj helye különböző színekben világítani is tud teljes hosszában, ez pedig igen jól néz ki a többi gyártó kis egy LED-es megoldásához képest. A MOTOLUXE-ot mindenhol gumiszerű anyag védi, amely kényelmes, csúszásmentességet és kellemes érzetet biztosít kézben tartva.

Az előlap nagy részét a négy colos, 480×854 képpont felbontású TFT kijelző foglalja el. Ahhoz képest, hogy csak egy egyszerű LCD megjelenítőről van szó, kifejezetten szépen a színei és még napsütésben is nagyjából olvasható marad a kijelző. Ami az oldalsó gombokat illeti, jobb oldalon felülre kerültek a hangerőállító gombok, alájuk a kamera gyorsgombja, bal oldalt csak a microUSB portja hever védelem nélkül, alul a már említett akasztó helye, felül pedig a bekapcsoló-képernyőzár gombja, valamint a 3.5 mm-es jack dugó látható. A kijelző felett a hangszóró, az előlapi kamera és a távolság- és fényszenzor foglalja a helyet, alulra pedig az Android 2.3 Gingerbread rendszerhez szükséges négy kapacitív billentyű került a Motorola logo fölé egy sorba. A MOTOLUXE hátlapja egyszerű, a hátlap közepén egy Motorola logo látható, a hosszú ezüst csík a hátlapi hangszóró, amely ezúttal kissé szerencsétlen lett, hiszen asztalra téve nagyon lehalkul. Felül a 8 megapixeles kamera optikája és a LED vaku látható.

Az Android 2.3.7 rendszer alapja a 800 megaherztes a Qualcom MSM7227A-0 processzor, amelyhez hiába társítottak 512 megabájt RAM-ot és egy Adreno 200 grafikus gyorsítót, azért karcsú hardveres felhozatalnak minősül és ez a mindennapokban is észrevehető, ha valaki használt már magasabb kategóriás készüléket. Egyszerűen gondolkodik a MOTOLUXE, nem annyira „smooth” a rendszer és a menü használata, lehetne sokkal gyorsabb és zökkenőmentesebb. Főleg a tesztíró Samsung i9000 GAlaxy S-ére nemrég húzott tiszta CM9 Ice Cream Sandwich ROM után tűnik picit gyöszösnek.

Kezelőfelület tekintetében egy kissé kiherélt MotoBLUR-t találunk, amelyet igény szerint bármilyen más launcherre lecserélhetünk, bár van benne egy-két okos ötlet, mint például a profilok lehetősége, bár ez csak a főképernyőre vonatkozik sajnos. A másik izgalmas megoldás a Közösségi diagram és a Tevékenységek nevű widget, amelyek egy érintéssel behúzzák az utoljára „használt” személyeket és alkalmazásokat, így téve könnyen elérhetővé azokat, ráadásul látványosan.

Zenei téren a gyári Zene nevű lejátszó hozza a megszokott és elvárt funkciókat, így mutatja az albumborítókat, ID3 tag-ek alapján szűr a zenék között, de válogat albumok, számok és előadók között is. Akad véletlen és többféle ismétlő lejátszás. Music+ néven találjuk a Connected Music Player klienst, amely nem csak egy egyszerű lejátszó, hiszen az internetről szinte minden „hiányzó” adatot képes letölteni (albumborító, szöveg igény szerint), de van hangszínszabályzó is, adott a gyári mellett még egy rádió, a szintén a Music+-ba épített Shoutcast Radio segítségével netes adásokat is hallgathatunk, valamint a Zeneszám azonosítása opciónál a SoundHound keresőjére bukkanhatunk. Extra opció, hogy a gyári rádió segítségével felvehetjük az adásokat.

A nyolc megapixeles kamera ebben a kategóriában ritka, ebben az esetben adott az autofókusz és a LED vaku is. A beállítások között állítható a látványmód, a színeffektus, valamint a vaku módja, a Beállításokban pedig elérhető a képméret, a képminőség, az exponálóhang, a táblázat bekapcsolása, illetve a fehéregyensúly, a mérési mód, a fényerő, a telítettség, a kontraszt, az élesség, a fókuszmód és a sávmentesség. Azonban még ez a komoly lista sem menti meg a MOTOLUXE által készített fotókat a kritikától. A készített képek - maximum felbontásban és méretben - ugyanis messze vannak a tökéletestől, a zajszűrés kicsit erősre sikeredett, így a részletek a feledés homályába vesznek. Videót sajnos csak WVGA felbontásban tud felvenni a MOTOLUXE, pedig elvártunk volna legalább egy 720p támogatást.

Internetelérésre adott HSDPA (7.2Mbps le- és 5.76Mbps feltöltéssel), van Wi-Fi 802.11 b/g/n, Wi-Fi Direct, DLNA és Wi-Fi hotspot. Helyi adatkommunikációra – ez mondjuk mára elavult szöveg, hisz a Wi-Fi is helyileg képes adatot forgalmazni – ott a 3.0 Bluetooth és a microUSB. A beépített böngésző jól használható, képes több ablakot megnyitni, adott a kétujjas nagyítás és meglepően jól boldogul a videókkal is, akár a böngészőben, akár a külön YouTube klienssel játszuk le. A beépített 1400 mAh-s akkumulátor normál használat esetén zokszó nélkül végighúz két napot. Összességében rendben van a Motorola MOTOLUXE, egyetlen bajunk vele a cikk írásakor érvényes 75 ezer forintos kártyafüggetlen ár, hiszen olcsóbban lehet hasonló tudású, csak épp más gyártó által piacra dobott mobilokhoz hozzájutni. Ha legalább 20-25 ezer forintot esik az ára, akkor talán bajba kerülhetne például a konkurenciának tartott Samsung Galaxy W, amely minimálisan tud kevesebbet, cserébe a rendszer rendkívül gyors és röccenésmentes, valamint a kisebb kijelző miatt jobb a pixelsűrűség (esetleg ár-érték arányban ott van még a Motorola Defy+ is, ráadásul pont házon belül, ami egyelőre veri a MOTOLUXE-ot). Viszont a szolgáltatóknál már lényegesen barátságosabb áron lehet hozzájutni a MOTOLUXE-hoz, érdemes a kínálatot is áttanulmányozni, ha valakinek épp mostanában jár le a hűségszerződése.

A Motorola MotoLUXE a VIP Phone jóvoltából járt nálunk tesztelésen, amelyet ezúton is köszönünk!