OnePlus 5 teszt

A OnePlus mint cég három éve létezik, az OPPO-ból váltak ki vezetők, akik megalapították a vállalatot. A OnePlus aduásza mindig is az volt, hogy felsőkategóriás tudású telefonokat gyártanak, mindezt pedig a konkurenciához képest féláron értékesítették. A marketinget megspórolták és a szájhagyományra hagyatkoztak, gyakorlatilag a felhasználók reklámozták a márkát. Bár első hallásra furcsának tűnhet, de működik a megoldás, nem is kicsit. Még annak ellenére is, hogy a OnePlus One-nál csak meghívásos alapon lehetett hozzájutni a telefonhoz, tehát ha nem volt egy ismerőse valakinek, aki már rendelt készüléket, nem juthatott hozzá. Szerencsére ez már nem állt fenn a OnePlus 3-nál sem és így is marad.

Mindössze egy év telt el el a OnePlus 3 bejelentése óta és csak fél év a OnePlus 3T után, itt az új csúcs. Míg a 3T csak egy kisebb ráncfelvarrást jelentett, addig a OnePlus 5 ennél jóval több, számos ponton hozzányúltak a mérnökök a tudáshoz. Tény és való, a külsőre nem fektettek semmilyen hangsúlyt. A OnePlus 5 előlapja maradt a 3T-nél megismert, a hátlapot egy az egyben lekoppintották az Apple iPhone 7 Plusról és kész is, innentől a belső értékekre lehetett fókuszálni. A legnagyobb kérdés az volt a OnePlus 5-tel kapcsolatban, hogy vajon még mindig megéri-e ár-érték arányban ugyanúgy, ahogy az előd modellek, hiszen ez a cég eddigi legdrágább telefonja.

A OnePlus 5 a lehető legegyszerűbb módon került hozzám, a június 20-i, kedd esti bemutató után pár perccel, ahogy lehetett, megrendeltem. Erősen árérzékeny vásárló lévén a 6/64 gigabájtos szürke modellt választottam, már csak azért is, mert az előd OnePlus 3 tárolóját egy év alatt félig sem töltöttem meg. Nagy meglepetés volt ez az előtte csak bővíthető Samsungok után. Az egyik nagy futárszolgálat péntek késő délután ért vele hozzám. A doboz pontosan ugyanazt tudja mint az előző telefonomé is, letisztult, piros-fehér dizájn, a kupakot lehúzva egy merev, műanyag tartóban maga a készülék hever (sajnos fekete előlappal, nem pedig fehérrel lehetett megvenni). Alatta található a töltőfej és a kábel, csak ezzel a gyári kombinációval működik a Dash Charge gyorstöltés, amelyről részletesebben később írok. Headset továbbra sem jár a OnePlus-okhoz, lehet venni gyárit a weboldalról, de a minősége miatt sokkal inkább mást ajánlanék helyette.

Ami elsőként feltűnik, ahogy kivettem a dobozból a fém, unibody telefont, hogy könnyebb és elegánsabb mint a OnePlus 3. A tömeg azért vicces, mert mindössze 5 grammal könnyebb, ám a jobban lekerekített vonalak miatt kisebbnek érződik. A valóságban az OP5 154.2×74.1×7.3 mm mérete áll szemben az OP3 152.7×74.7×7.4 mm méretével. Összességében kézben fogva nagyon kényelmes a telefon.

Az előlap megmaradt majdnem pontosan ugyanolyannak, mint elődje, mindössze talán az előlapi kamera került lejjebb, bár a fenti káva is szolidabb, kisebb lett. A kijelző tökéletesen egyezik a OnePlus 3T-vel, vagy megmaradt egy raklap raktáron vagy ugyanezt kérték a Samsungtól, hiszen AMOLED a megjelenítő, felbontását tekintve full HD, nem erőltették a QHD-t, erről megoszlanak a rajongói vélemények. Maradva a témánál és az 5.5 colos kijelzőnél, érdemes megemlíteni, hogy 16:9 képarányú, hagyományos panelről beszélhetünk és rendkívül éles képről. Szerencsére annyit módosítottak, hogy már kalibrálható a szín, így adott az alapértelmezett, az sRGB, a DCI-P3, valamint egyéni beállítási is elmenthető. Hátrány, hogy megtartották a 2.5D kialakítást, ami továbbra is csak erősen kompromisszumos tempered glass felrakását teszi lehetővé, inkább maradjunk a fóliánál. Aki ragaszkodik az üvegfóliához, annak csak a gyártó saját megoldását tudjuk jó szívvel ajánlani.

Akad még éjszakai mód szabályozható intenzitással, olvasási mód, ha valaki valóban e-book olvasónak használná a telefont (ilyenkor besárgul a fehér és egyébként is monokróm lesz az egész rendszer), kérhető sötét vagy világos téma is. Sokan panaszkodtak a OnePlus 3-nál, hogy erős napsütésben kevés a fényerő, nos nem egy világrengető valóban, de az 5-ben sokat javítottak rajta, némi kompromisszummal ugyan, de olvasható maradt ebben a csodálatos, 34 fokos, ezerrel napsütéses időben is a kijelző. Igaz, a Samsung Galaxy S8 vagy az S7 edge brutális fényerejével nem veszi fel a versenyt, ez tény.

Az előlapi érintőgombban található az ujjlenyomat-olvasó, ez még gyorsabb lett mint volt, 0.2 másodperc alatt ismeri fel az egyedi azonosítót és oldja fel a készüléket. És tényleg ennyi idő. A videós tesztek szerint nagyjából kétszer gyorsabb az Apple iPhone 7-nél, ez utóbbi ugyanis hosszabb effektet is alkalmaz a feloldásnál. Az alkalmazásváltó és a vissza gomb kapacitív, kapott bekapcsolható háttérvilágítást, a funkciók pedig felcserélhetők, így a felhasználó szabhatja meg, melyik oldali mit csináljon.

A hátlapról megemlékeztünk már, hogy totál iPhone 7 Plus, az antenna csíkok így máshol kaptak helyet, mint azt megszokhattuk. A OnePlus 5-nél meghagyták a bal felül található Alert Slidert, alatta a hangerőgombok foglalnak helyet, vele szemben jobb oldalon a bekapcsológomb. Alulra került a továbbra is C típusú USB port, a sajnos csak mono hangszóró és a 3.5 mm-es jack dugó. A hangszóró hang minősége átlag feletti, de nem extra kiemelkedő, nyilván hiányzik a sztereó kialakítás. A hangerejével nincsen gond, jobban sikerült – értsd: hangosabbra – mint számítottam.

Hardveresen a kétféle verzióban árult OnePlus 5 ugyanaz, a 2.45 gigahertzre skálázott Qualcomm Snapdragon 835 processzor és az Adreno 540 grafikus gyorsító található bennük. A 6 vagy 8 gigabájt RAM-mal felvértezett telefonok közül a kisebbik is brutálisan gyors, még az elődhöz képest is, ez nyilvánvalóban a Snapdragon 835-nek köszönhető, hiszen a OnePlus 3-ban is már 6 giga RAM volt. Nevezhető némi túlzásnak is ez a RAM-mánia, mivel az előző telefonomban bármikor ránéztem, a 4 gigabájtot sem érte el soha az aktuálisan használt RAM, így elmondható, hogy ennyi is elég lehetne a boldogsághoz és a maximálisan gyors okostelefonokhoz jelenleg. Minden pillanatok alatt, gondolkodás nélkül nyílik meg, sehol sincs mikrolag, megakadás.

A gyári kezelőfelület letisztult, egyszerű, szinte Vanilla Android, alig kicsi módosítások találhatók. Én a felület nagyfokú személyre-szabhatósága inkább miatt Nova Launchert használok, nem pedig a gyárit, de ez az én egyéni szociális problémám. A kijelző és a home gomb egyaránt nagyon érzékeny, így igazán könnyű gépelni rajta.

Nem vagyok túl nagy benchmark rajongó, nem alszom se jobban, se rosszabbul, ha így vagy úgy teljesít a telefonom, valamint mivel tudjuk, hogy a OnePlus megint kissé mókolt a szintetikus tesztekkel, talán nem is annyira érdekes, hogy az AnTuTun több mint178 ezer pontot ért el, maga mögé szorítva az iPhone 7 Plust és a Galaxy S8-at is. Akinek viszont fontos, annak eláruljuk, hogy a Geekbenchen az egymagos teszten 1985, a többmagoson pedig 6707 pontot kapott, ezzel szemben például a Samsung Galaxy S8 1945 és 6734 pontot kapott, míg az ugyanilyen chipsettel ellátott HTC U11 1912 és 6137 ponttal gazdagodott. A OnePlus 5 tehát egy igazi szörnyeteg, a szó jó értelmében.

Beszéljünk picit az Alert Sliderről. A háromállású kapcsoló – ezt is valószínűleg az iPhone-októl nyúlták még az OP2 idejében – alapesetben minden bejövő hívást, SMS-t, riasztást, értesítést és rezgést is engedélyez. A középső mód a ne zavarj, itt már senki sem ér el bennünket, csak akinek erre engedélyt adtunk (kedvenc névjegyek) vagy ha 3 percen belül többször hív az illető, tehát fontosnak ítélhető a megkeresés. A legfelső mód a teljes néma mód, itt egyedül rezgést kérhetünk.

A OnePlus 5 dual SIM-es, sajnos microSD kártya nem helyezhető el az elsődleges SIM mellé, nem hibrid a tálca. Bluetooth-ból 5.0 verziót kapunk, ez annyira új, csak alig pár telefon tudja.  A Bluetooth 5 komoly előrelépést kínál, különösen az alacsony fogyasztású üzemmódban (Low Energy), hiszen a Bluetooth 4.2 LE-hez viszonyítva négyszeres hatótávot, emellett pedig kétszer nagyobb sávszélességet ígér.

Az akkumulátorról mindenképp hosszabban érdemes értekezni. A OnePlus 3T tavaly novemberben 3400 mAh-s telepet kapott, a OnePlus 5 ehhez képest számszakilag visszalépett a maga 3300 mAh kapacitásával, mindezt a készülék vékonyságának oltárán áldozták fel. Azonban valóban áldozat lenne? Nos ha jobban megnézzük, nem, ugyanis az 5 jobban teljesít, mint a 3T. Személy szerint a második töltés után 9.5 óra kijelzőidőt értem el vele, míg az OP3 7 óra körül feladta ugyanilyen használattal. A titok nyitja a nem nagyobb kijelzőfelbontás, az AMOLED panel, az alapvetően, hajtás nélkül rendkívül energiatakarékos processzor. Ha azonban mégis sürgősen szükség lenne energiára, a továbbfejlesztett Dash Charge fél óra alatt nulláról hatvan százalékra tolja az akkumulátort és mindössze 70-80 perc alatt száz százalékra. Mindehhez nem melegszik a telefon, hiszen az ezt okozó alkatrészek a töltőben kerültek elhelyezésre.

A OnePlus 5 kamera tudására főleg azok kíváncsiak, akik már márka csúcsmobilját vagy egy előd modellt birtokolnak, ugyanis a OnePlus 3/3T nem remekelt a témában. Hiába tűéles fotókat készít, valahogy a fókusz nincs meg néha, máskor pedig a kép összhatása nem az igazi. A legfontosabb a dual kamerarendszer jelenléte az egy szenzorhoz képest, bár itt van trükk, ugyanis a másodlagos kamera csak akkor lép működésbe, ha sok – értsd: RENGETEG – fényt kap a lencse. A fő szenzor 16 megapixeles Sony IMX 398, f/1.7 fényértékű, a második 20 megapixeles Sony IMX 350 és f/2.6 apertúrával rendelkezik. Ez utóbbi „teleobjektív” 1.6-szeres optikai zoomot tesz lehetővé, az optikai zoom és a szoftver egy ügyes kombinációja, tehát szebb fotók készülnek vele, mint ha a fő kamerával készült képből vágnánk ki azonos méretet. Magyarra fordítva jobb mint a digitális zoom, de kvázi „csak” erre van. A legjobb egyébként makró fotók készítéshez használni. A OnePlus 5 szenzorai számára a legnagyobb gondot a fehéregyensúly helyes megtalálása jelenti, bár a fő kamera jobb ebben.

Képernyő méretre téve az elkészült fotók élesek, kifejezetten nem zajosak, kellően részletgazdagok, főleg az elődökhöz képest, ez a fájlok méretéből is látszik, a színek természetesek és nem túlszaturáltak. Alapvetően a kamera tetszik és remélhetőleg a havi szintű frissítésekkel csak jobb lesz, a OnePlus 3-nál mindenesetre szebb fotókat készít. Sajnos az optikai képstabilizátor kimaradt, adtak helyette EIS-t. Az EIS egy giroszenzor alapú stabilizátor, sokkal jobban, érzékenyebben képes működni, mint az analóg OIS, tehát összességében jobban jártunk. Egyetlen hátrány, hogy 4K felbontású videó készítésénél egyelőre nem működik, nem tudni, hogy később elérhető lesz-e, reméljük igen. Fontos részlet, hogy a OnePlus 3/3T-nél tapasztalható gyenge hangminőség a mozgóképek esetéban javításra került és valóban most már torzításmentes. Az előlapi szelfi kamera 16 megapixeles, Sony IMX 371 szenzorral, EIS-sel felvértezett. 

Azonban nem csak a hardver újult meg, a szoftver is finoman szólva jobb és okosabb lett. Míg a OnePlus 3 esetében egy szinte totál fapados kezelőfelületet kaptunk, a OnePlus 5-nél inkább az a baj, hogy annyi beállítási lehetőség van, hogy az egyszerű felhasználó elveszik benne. Elsőként is megjelent a portré mód, ennek végeredménye nagyban hasonlít a DSLR-eknél használt nagy rekesznyílással készült, kis mélységélességű képekhez, bokeh effekt, avagy elmosódott háttér jellemzi, miközben a portré főszereplője éles kontúrokat kap, szerintünk nagyon jól sikerült.

Ha valaki viszont profi módon vágja a fényképezés csínját-bínját, ott a Pro mód, ahol állítható az ISO, a fehéregyensúly, a záridő, a fókusz, az exponálás és még hisztogramot is kapott, valamint nem hagyták ki a pillanatok alatt bekapcsolható RAW veszteségmentes támogatást és a vízszintezőt sem, hogy biztosan ne legyen ferde az adott fotó. Apróság, de nagyon hasznos, ahogy az is, hogy Pro módban két darab egyéni beállítást el is menthetünk, hogy később csak elővegyük és gyorsan használhassuk.

A OnePlus 5-ön továbbra is az OxygenOS-nek titulált, Android 7.1.1 Nougat alapú rendszert hívja a gyártó és ezt futtatja a készülék. A cégre abszolút igaz, hogy szinte ontja magából a szoftverfrissítéseket és ez jelen esetben pozitív jelző, mint negatív. Ugyanis rendkívüli módon odafigyelnek a felhasználók visszajelzéseire, a Community a lelke a cégnek. Ebből kifolyólag ha kiderül egy bug, akár 1-2 héten belül is megérkezhet rá a hibajavítás, ilyet pedig nem sok más gyártó tud magáról elmondani. A szoftveres oldalt erősítik olyan apróságok, mint akár a hardveres előlapi gombok letiltása és helyette a kijelző aljába tehető navigációs gombok, a dupla kattintásra feléledő megjelenítő, a szintén dupla kattra lekapcsoló kijelző (ezúttal a home gombot kell tapicsolkni), a gesture funkció, ahol a lekapcsolt kijelzőre való betűk írása egy-egy, a felhasználó által előre megadott programot indít el, de akár a zene is vezérelhető kacsacsőr rajzolásával. A háromujjas képernyőmentés készítés vagy a felfelé mutató kacsacsőrre a vaku elindítása, esetleg a home gomb és a mellette lévő két kapacitív billentyű két extra, személyre szabható funkciója pedig már csak hab a tortán. Ezekhez külön beállítható esemény a hosszú megnyomáshoz, valamint a dupla koppintáshoz.

A gyári launcherhez tartozik a Pixel Launcher-szerű alkalmazás menü előhívó, melyhez elég a kijelzőn a tálcáról felfelé suhintani egyet és nincs szükség külön app listát megjelenítő gombra. Persze innentől megszokás kérdése, ki mit preferál. Kiemelnénk a rezgő funkció továbbfejlesztését, ugyanis a OnePlus 5-ben adott a lehetőség rezgésminta megadására, gyárilag ötöt találunk, mindegyik intenzitása három fokozatban módosítható. A zeneiséghez annyit tennék hozzá, hogy a hangminőség, amit biztosít, a Samsung Galaxy S8 szintjén van, használható a jack, akár adapterrel a C típusú USB port és természetesen a legfejlettebb Bluetooth jelenléte miatt tökéletes lehet bármilyen minőségi, vezetékmentes füles is.

Adatkapcsolatból nincs hiány, a OnePlus 5-ben megtalálható kétcsatornás Wi-Fi, LTE hálózati támogatás, méghozzá cat.12 le- és cat.13 feltöltéssel (600/150Mbps), valamint a világ minden hálózatán használható! A már említett Bluetooth 5.0 támogatja az aptX-et és az aptX HD-t, van benne NFC. A navigációra pedig külön mondatot szántam, ugyanis nemcsak a GPS, a GLONASS és a BeiDou élvez támogatást, de a Galielo holdak is! Ennek megfelelően elképesztően gyors, de főleg pontos a GPS, a OnePlus 3-ra például métereket ver, ahol egy-egy futásnál az OP3 úgy gondolta, hogy több száz méterrel többet futottam a pontatlanság miatt, mivel egy-egy egyenes utcát sinus görbével jelzett, addig a OnePlus 5 tökéletesen követte a mozgásomat.

Ami azt illeti, a telefon ára még mindig igencsak kiemelkedő, hiszen ilyen tudásért 499, illetve 559 eurót kérnek el, nagyobb márkáknál ez még mindig 800 euró körül lenne. Jelenleg a 6 gigabájt RAM-mal és 64 gigabájt tárhellyel ellátott készülék szürke, Slate Grey, míg a 8 gigabájt RAM-mal és 128 gigabájt tárolóval felvértezett verzió Midnight Black színben vásárolható meg, állítólag lesz ebből is Soft Gold, erről sajnos lecsúsztam, idénre marad a fekete előlapos telefon.

Összegzésként elmondható, hogy a pozitívumok közé sorolható a felsőkategóriás összeszerelés, a fém ház, a továbbfejlesztett kamera, a még gyorsabb Dash Charge, az elképesztően „folyékonyan” működő egész rendszer, a brutálisan gyors ujjlenyomat-olvasó, a hihetetlenül hosszú üzemidő. Némi negatívum, hogy a burkolat továbbra sem vízálló, nincs vezeték nélküli töltés, nem bővíthető a belső tárhely (bár kinek ne lenne elég 64 vagy 128 gigabájt tárhely manapság), igaz, ezt soha nem ígérte a OnePlus, valamint hogy a dizájn maradt a régi, illetve egy az egyben másolt. De ha ennyire sok pozitívumot tudunk felsorolni, ezek valóban problémát jelentenek? Nem, kisebb kompromisszumokkal a OnePlus továbbra is tud nagyot alkotni, hiába kúszik évről-évre felfelé az ár, az egyik legjobb ár-érték arányú telefon 2017-ben a OnePlus 5.