Samsung Galaxy A7 (2018) teszt

Egy ideje már elég nehéz lekövetni, hogy melyik A tag melyik előzőnek az utódja, mert nem csak ez nem egyértelmű sokszor, de relatíve könnyű elveszni a sok sima, évszámos és Plus elnevezésű Galaxy A családtag között. A 2018-ban megjelent A5, A7 és A8 közös tulajdonsága, hogy mind több hátlapi kamerát kapott, az A9 a legkeményebb a néggyel, de tesztünk alanya, az A7 (2018) sem aprózza el három lencsével. Lássuk, mit tud nyújtani a Samsung a középkategóriában az elsőre igencsak hívogató tripla hátlapi összeállítással!

A tesztkészülék hozzánk igen szegényesen, egy szatyorban érkezett egy hálózati töltő és egy 20 centis kábel társaságában, de azért azt tudjuk, hogy a gyári doboz tartalmaz a telefon mellett papírokat, egy 10 wattos, 5V/1.55 amperes fali töltőt, egy microUSB kábelt és egy alap fülhallgatót is. Privát megjegyzés: annyira csúszik a telefon, hogy életveszélyes valami komolyabb tok nélkül használni akár öt percig is. Szerezzetek be egyet azonnal a telefonnal együtt!

A Samsung Galaxy A7 (2018) dizájnja megszokott, ám a mai napig tetszetős. Lekerekített sarkok, Infinity Display, notch nincs, a hátlap különleges kialakítása miatt mélységet kap, gyönyörű. Kár, hogy tok fogja rejteni, hacsak nem pókháló mintásan nézegetnénk. Az előlap jelentős részét a 6 colos, 2220×1080  pixel felbontású megjelenítő foglalja el 18,.5:9 képaránnyal, 411ppi pixelsűrűséggel, Super AMOLED alapokon. Az egyszerűség kedvéért elég annyit írni, a kép tűéles, a színek gyönyörűek, a betekintési szög meg pláne. A szokásos Samsung megoldás. A képernyőhöz tartozik még a jó fényerő, az olvasási és kékfényszűrő mód, az éjszaka megfelelően halvány mindig aktív kijelző. A home gomb jelen esetben nem nyomás-érzékeny mint a Galaxy S szériánál, cserébe dupla koppintásra is feléled a kijelző, ezért az apró, hasznos apróságért piros pont jár.

A keret oldalt szolid, felül és alul átlagos, felül találjuk az előlapi kamerát, a LED villanót, ám érthetetlen okokból a LED értesítés kimaradt. Kár érte. A hátlapot Gorilla Glass védi, a karcoknak valóban ellenáll, szerencsére a komolyabb tesztelés elejét vette, amikor az éjjeliszekrényről csak a szőnyegre esett a teszt darab. Feltűnhet, hogy nem írtunk ujjlenyomat-olvasóról. Nem azért, mert nincs, hanem mert ezúttal a keretbe integrálták a fejlesztők, ahogy a Sony tette évek óta, a bekapcsoló gomb rejti. Az elhelyezés ügyes, a találati pontossága kiváló volt a teszt egy hete alatt, panaszunk nem volt rá, az egyetlen hátrány hogy csak három ujjat tud rögzíteni, szemben a korábbi megoldások öt ujjával. Akinek ez nem elég kényelmes, 2D arcfelismerőt is talál a biztonsági elemek között.

A hangerőszabályzó gombok jobb oldalt az aktiváló gomb felett találhatók, alul a fő mikrofon, a hangszóró, a microUSB port és a jack csatlakozója, felül a másodlagos zajszűrő mikrofon, bal pedig a SIM tálca található a keretbe ágyazva. A nálunk járt modell két nanoSIM-et és egy microSD kártyát is befogadott.

A hátlap üveg, a keret műanyag maradt, a 168 gramm tömeghez 159.8×76.8×7.5 mm fizikai méret társul. Arany és fekete színek mellett kékben is elérhető, nálunk előbbi járt, bár élőben sokkal inkább rose goldnak nevezném a színt, az aranyhoz nem sok köze van. Némi hátrány, hogy a tavalyi Galaxy A7 (2017)-hez képest innen kihagyták az IP68 vízállóságot, nagy hiba.

Az Android 8.0 Oreo rendszeren a Samsung Experience 9.0 kezelőfelület található, semmi újdonságot nem hoz a már látottakhoz képest, de azt stabilan tudja. Helyenként apróbb röccenések előfordulhatnak, de figyelembe véve az árat és a kategóriát, belefér. A hardver a 14nmes csíkszélességű Exynos 7885 nyolcmagos chipset 2×2.2 gigahertzes Cortex-A73 és 6×1.6 gigahertzes Cortex-A53 maggal, ezekhez Mali-G71 GPU tartozik. A nálunk járt Galaxy A7 (2018) 4 gigabájt RAM-mal rendelkezett, máshol elérhető belőle 6 gigabájtos verzió is, a 64 gigabájt háttértároló microSD kártyával igény szerint bővíthető. A teszteken az AnTuTu benchmarkon 122.084 pontot ért el a Galaxy A7 (2018), a Geekbench 4-en 1526/4398 pontot, ezek megfelelnek az átlagos középkategóriás tudásnak. A játékos tudását a PUBG Mobile-lal teszteltük, közepes grafikán hibátlanul futott.

Funkciók terén nem lehet okunk panaszra, számtalan apróságban testre szabható a felület, van osztott képernyős mód, dual appok, eszközkarbantartó, biztonságos mappa, egykezes mód, AoD, a Samsung számos saját appját telepítette előre és még Office is jár a telefon mellé. 

Lássuk a Galaxy A7 (2018) legnagyobb dobását, a hátlapi kamera triót! A fő modul – amely középen helyezkedik el – 24 megapixel felbontású, a fényértéke f/1.7 és mozgásérzékelő autofókusszal ellátott. Az ultra széles látószögű lencse fix fókusszal és f/2.4 rekesznyílással rendelkezik, 120 fokos szögben lát, mindehhez 8 megapixel felbontás jár. Legfelülre került a portréfotózásnál a mélységélességért felelős öt megapixeles, f/2.2-es optika. A Galaxy A9-hez képest így csak a negyedik, telefotó hiányzik, gyakorlatilag az A9 tudja az optikai zoomot, míg az A7 nem képes rá.

A kamera alkalmazás a már régről ismert Samsungos darab, ahol oldal suhintással válthatunk a különböző módok között, a fel és le suhintás az elő-, illetve a hátlapi kamera között vált. A megszokott módok között találunk mesterséges intelligenciával felvértezett jelenetválasztót, ami praktikusan annyit tesz, hogy a telefon felismeri nagyjából pontosan, mit szeretnénk fotózni és ha szerinte ő tud egy tuti beállítási kombinációt, akkor azt használja. Egészen hasznos és jópofa, 19 témát tud felismerni.

Akad még élőfókusz névre hallgató portré mód (az életben nem fogom megérteni, miért kellett ilyen hülye nevet adni neki, de hát a Samsung tuti jobban tudja), valamint a Pro mód azoknak, akik legalább nagyjából képben vannak azzal, mit is jelent egy EV, egy ISO, fehéregyensúly, stb. módosítása a kép készítése előtt.

Az elkészült fotók nagyon jók 12 megapixeles felbontáshoz. Igen, hiába 24 megapixel a fő optika, annak gyenge a teljesítmény, 12 megapixelesnek pont jó lenne, a részletek hiányoznak pont belőle. Néhány esetben a HDR furcsa textúrát ad, a lombok például foltosak. A dinamikai tartomány széles, köszönhetően a HDR-nek, a színek is nagyszerűek.

A nagy látószögű kamera – amire külön gombbal lehet váltani – halszemoptikaszerűen torzít, valahol joggal, ám amíg az LG és a Huawei képes jobbat kihozni ebből, addig ez gyenge produkciónak számít és nem élvezhető a kép. Érdekes, hogy az ultra széles látószögű kamera hidegebb eredményt ad és nem illik be a látott dinamikai tartományba. Gyenge fényviszonyoknál a Galaxy A7 (2018) képei nem látványosak, bár sokkal világosabb képeket biztosít, mint amit az ember elsőre lát. A zajt elég jól szabályozza a készülék. A portréfotózásnak egyetlen hátránya van, a széles látószögű optika miatt kényelmetlenül közel kell menni az alanyhoz. A háttér elmosása hét szinten elérhető.

Az előlapi kamera 24 megapixeles, ehhez f/2.0 apertúra, fix fókusz jár, meg kell tanulni emiatt az ideális távolságot, amely nem teljesen a karunk hosszával egyezik. Videózni full HD felbontásban, 30fps értékkel lehet maximum, az egyetlen extra, hogy az ultra széles látószögű kamera is használható mozgókép rögzítésére, videóstabilizátor van. 

Kifejezetten szerettük az FM rádió jelenlétét, ezzel felvehetők és visszajátszhatók az adások, fülhallgatót igényel a használata. Zenehallgatásra a Google Play Music áll rendelkezésre, itt a használható zenei élményt az Adapt Sound funkcióval érhetjük el. Hasznos még a főképernyő nem használt részén fel- vagy lefele suhintás, előbbi a redőnyt húzza le, utóbbi bedob az alkalmazástárba. Nagyon gyorsan megszerethető apróság ez is.

Adatkommunikáció szempontjából egy- vagy kétSIM-es verzió érhető el, az LTE Cat.6 sebességű (300Mbps le-/50Mbps feltöltéssel), van 2.0-s microUSB port, kétcsatornás Wi-Fi, GPS, GLONASS, BDS, NFC, Bluetooth 5.0, és persze FM-rádió. Az akkumulátor 3300 mAh kapacitású, nem egy erőgép, sajnos se gyorstöltést, se vezeték nélküli töltést nem támogat, cserébe egy napot kihúz egy feltöltéssel, az átlagos kijelzőidő nálunk 5 óra körül alakult.

A negatívumok között sorolnám fel a microUSB-t az USB C helyett, valamint a gyorstöltés hiányát is. Azért azt meg kell említeni, hogy ennyi pénzért az ember már igen széles körben válogathat a telefonok között és totál reális vétel lehet a Pocophone F1, amely ugyan összerakás minőségében és anyaghasználatban jócskán elmarad, cserébe az elérhető legfullosabb hardvert nyújtja, jóval erősebb a Galaxy A7-nél, extraként nagyobb telep és USB C port is elérhető hozzá. A Samsung látszik, hogy kissé beleunt ugyanannak az ismétlésébe, jót fog tenni a hamarosan érkező Galaxy M széria, amely magába foglalja a J, a C és az On családokat egyaránt és letisztultabb kínálatot biztosít 2019-től.