Samsung Galaxy Note 9 teszt

A széria rajongói jól tudják, hogy az utóbbi pár évben a gyártó megküzdött a Note-tal, ugyanis a Note 5 után – amely Európát konzekvensen kihagyta – a 6-ost kihagyta, a 7-es pedig „kirobbanó” antisiker lett, visszavonták gyorsan az összes eladott és boltban lévő készletet, majd nem is adtak ki újat, csak sokkal később egy Note FE-nek nevezett, biztonságos akkumulátorral ellátott darabot, amely iránt alig volt érdeklődés addigra. Szerencsére a Note 8 visszahozta a rajongókat és az idei Note 9 még azokat is megmozgatta, akik korábban nem szerettek volna nagy telefont.

A Note 9 az elődhöz képest pedig apróbb újításokat hozott, ám sokaknak ezek nagyon fontosak. Ilyen például, hogy a kisebb modell 128, míg a nagyobb 512 gigabájt tárhellyel rendelkezik, ez utóbbiba egy plusz 512-es microSD-t pakolva egy terabájt (!) helyünk is lehet a telefonon, elképesztő!

Megnőtt emellett az akkumulátor kapacitása is, 4000 mAh található a Samsung életében először telefonban, ez 20 százalékkal nagyobb a tudásban a Note 9-cel partiban álló Galaxy S9+-hoz képest úgy, hogy mindössze 0.2 mm-rel vastagabb a Note.

A 6.4 colos kijelző is mindössze 0.2 collal nagyobb az említett S szériás modellnél. Ezek mellett azonban talán eltörpül a Note család legnagyobb aduásza, az S Pen. Akinek erre szüksége van, nem választ más telefont, ezért is fájó, hogy két évig maradtak a rajongók új Note nélkül. Az új S Pen már Bluetooth-képes, így távirányítóként is használható prezentáción vagy fotó készítésekor.

A gyári csomagban meglepetés nem várható az elődökhöz képest. Adaptive Fast Charging töltőfej és hozzá USB C kábel, OTG adapter, AKG füles több gumipárnával, SIM tű, S Pen extra hegyek és hozzájuk kiszedő található a Note 9 alatti rekeszekben. Extraként a Samsung PR ügynökségétől kaptunk tesztre egy piros, valódi bőr flipes tokot, amely isteni illatú, másrészt jól védi a telefont, valamint egy lila (talán inkább rózsaszínnek mondanám élőben) szilikon tokot, amelynek a fogása tetszett kifejezetten.

A Note 9 alumínium kerete fogja össze a Gorilla Glass 5 elő- és hátlapot. A burkolat teljesíti IP68 szabvány előírásait, ennek megfelelően édesvízben, kis nyomásnál sokáig vízálló. A telefon valóban hatalmas, 161.9 mm magas, 76.4 mm széles, 8.8 mm vékony és 201 grammot nyom a mérlegen. Igen, itt eszünkbe jutott rögtön a „húsz deka parizert kérnék” mondat a kisboltból. Hazánkban fekete, kék és lila színben vásárolható meg a 128 gigás, míg 512-esből egyelőre csak a fekete rendelhető szeptemberi érkezéssel (szerk: a cikk írásának kezdete óta már az első szerencsések meg is kapták).

A hátlap a Galaxy S9+-hoz képest már elrendezést kapott. Ennek oka egyrészt az 500 mAh-val nagyobb akkumulátor, valamint az, hogy az S Pen nem kevés értékes helyet foglal el a burkolatban, így teljesen át kellett rendezni a telefon belsejét. Az ujjlenyomat-olvasó elhelyezésén sokat dolgoztak, de még mindig igen magasan van. Az igaz, hogy egy megfelelő tok egész jól megvezeti az ujjat, de azért ideálisnak továbbra sem mondanánk.

A galéria folytatásához kattints a bal oldali nyílra!

A kijelző egyezik a Galaxy S9+-éval, Super AMOLED panel alapon Infinity Display. A felbontás 2960×1440 pixel, a képarány 18.5:9 arányú, a HDR10 támogatást élvez, bár nincs Dolby Vision. 658nit fényerővel rendelkezik a Note 9 automata módban, ez a Galaxy S9-ével egyezik meg, kifejezetten jó értéknek számít szemben a Note 8 tavaly mért 412, illetve az S9+ 631 értékéhez képest.

A megjelenítő körül az alsó káva kisebb lett a Note 8-hoz képest, a felső egyforma, így lehet, hogy a megnövekedett kijelző méret ellenére maga a Note 9 kisebb magasságra. 161.9×76.4×8.8 mm méretekkel rendelkezik, ehhez 201 gramm tömeg társul, nem könnyű.

Amit nagyon szeretünk és előrelépés a Note 8-hoz képest, az a sztereó hangszóró, itt a felső beszédhangszóró ugyanis már együttműködik az alsóval. A hangerő és a hangtisztaság is rendben van. A felső hangkeltő mellett található – nem notch-ban – a távolság- és fényszenzorokat, ezeket az infra és az RGB LED értesítő követi. Az egyedül, ami talán hiányzik, az a szelfi kamerához az előlapi LED, ezt a gyártó a középkategóriához adja, a csúcshoz azonban nem. A hangok megfelelő oldalon való megjelenéséhez érdemes „jól” tartani videózáskor a Note 9-et, a felső hangszóró legyen a bal, az alsó pedig a jobb oldalon, így nem kell utólag csatornaváltással szórakozni.

A Note 9 jobb oldalán a bekapcsológomb, felül a SIM tálca és a másodlagos mikrofon, bal oldalon a hangerőgomb párosa, alattuk a Bixby dedikált gombja található, míg alulra a 3.5 mm-es jack, az USB C port, a mikrofon, a hangszóró rácsa és persze a megújult S Pen került. A Note 9 esetében igaz, hogy a Telenor és a Vodafone egy SIM-es míg a Telekom és minden, gyárilag független modellt áruló helyen két SIM-es telefont kapunk a pénzünkért, nem túl nehéz ránézésre sem megkülönböztetni, utóbbi hátulján a nem túl szép Duos felirat is látható. Az összeállítás vagy két nanoSIM vagy egy nanoSIM és egy microSD kártya lehet, tehát a két kártya esetén fel kell adni a bővíthetőséget.

A Note 9-en gyárilag Android 8.1 Oreo rendszer fut, azon pedig a Samsung Experience 9.5 kezelőfelület Bixby virtuális asszisztenssel, Smart Connect és Smart Connect Home-mal. Ahhoz, hogy a rendszer röccenésmentes és olyan legyen, hogy még más gyártók csúcsmobiljait használók is leakadjanak a gördülékenységen egyrészt a felületet optimalizálták, másrészt szükség volt természetesen a jelenlegi legjobb processzorra, amely a Snapdragon 845 nyolc maggal (4x2.7GHz Kryo 385 Gold & 4x1.7GHz Kryo 385 Silver összeállításban), illetve az európai piacon meg kell elégedni a benchmark teszteken gyengébb teljesítményt nyújtó Exynos 9810-zel hasonló kombinációban (4x3rd-gen Mongoose 2.7GHz + 4xCortex-A55 1.8GHz).

A galéria folytatásához kattints a bal oldali nyílra!

A grafikus megjelenítő Adreno 630 előbbi és Mali-G72 MP18 utóbbi chipset esetén. Az biztos, hogy sokkal erősebb ez a konfiguráció mint a másfél éves Galaxy S8-on, amit egy relatíve egyszerű játék is leakasztott grafikailag. RAM-ból 6 gigabájt jár a 128 és 8 gigabájt az 512-es kiadáshoz, mindkét modell esetében ez tovább bővíthető, maximum 512-es kártyával. 

A Samsung Experience 9.5 felület egyre okosabb, bár persze sok minden hiányzik, amit megszoktam a Nova Launchernél, ám érdekes módon enélkül is tudtam élni tíz napig és nem nagyon jutott eszembe az a pár apróság. A Samsung felületén is beállítható, hogy legyen-e az alkalmazáslistához gomb vagy sem, az appokat menübe vagy iOS-hez hasonlóan képernyőkre rendezze, illetve mappák is létrehozhatók. A gesztusvezérlésből kijár a fel-, vagy lehúzásra előbukkanó menü, illetve értesítési sáv, ám az iOS-en ismert erősebb nyomásra felbukkanó extra lehetőségek az adott apphoz csak igen korlátozottan elérhetők.

Az osztott képernyős nézet a mai napig az egyik legjobb a Samsungtól. Könnyen méretezhető az adott alkalmazás ablakmérete, popupként is előhívhatók, készíthetők alkalmazáspárok és egy gombnyomásra megcserélhető a két ablak tartalma.

Szintén a Samsung Experience-nek köszönhető a gesztusmozdulatok jelenléte, még ha ez közel sem az a fajta, mint amit iOS-en vagy OnePlusnál ismertünk. Az ujjlenyomat-olvasón az ujjat lehúzva az értesítési sáv bukkan elő, egyetlen mozdulattal behozható az egykezes mód, ami valljuk be, néha nagyon jól tud jönni egy 6.4 colos telefonnal, illetve a bekapcsoló-gomb gyors, dupla lenyomására a kamera indul el. A Samsung nem hagyta ki a lehetőséget, hogy a képernyő addig ne kapcsoljon ki, amíg azt nézzük.

Adott a Game Launcher, amely egyrészt egy helyen gyűjti az összes játékot, másrészt igény szerint játék közben kikapcsolja az értesítéseket, hogy ne zavarjon, emellett a kijelző széli véletlen érintéseket sem érzékeli a játék folytonossága érdekében. A Game Launcherbe menthetők a játékokkal kapcsolatos képernyőmentések és játékállások is. A galériához tartozó képszerkesztővel az alapoktól kezdve akár kollázsok is készíthetők effektekkel, rajzolási lehetőséggel.

A Samsung a hangteljesítményt is engedi módosítani, ehhez a SoundAlive-ot használja, itt két egyszerű szabályzó található az általánosabb vagy egy 9 sávos a fejlettebb hangoláshoz. A Surround Sound emulátor és a Tube Amp Pro is rendelkezésre áll, az Adapt Sound pedig az EQ-t hangolja a fülünkhöz és az aktuálisan használt fülhallgatóhoz ideálisra. A Dolby Atmos az újdonság jelen esetben, segítségével a filmeket, zenéket és egyéb hangokat lehet optimalizálni.

A Bixby asszisztens még tavaly debütált, nem sokan használják hazánkban a magyar nyelv hiánya miatt, valamint azért, mert gyakorlatilag egy Google Now élményt ad. Szerencsére egyelőre a Bx Action alkalmazással kikapcsolható, illetve akár más funkció állítható a Bixby gombra.

A galéria folytatásához kattints a bal oldali nyílra!

Az S Pen valóban különleges, hiszen Bluetooth-képes lett, így távirányítóként, lapozóként is használható, kékfoggal csatlakoztatható a telefonhoz és „távolról” vezérelhető vele prezentáció, bemutató, de akár fotózáshoz kioldó is lehet, illetve zenék kezelésére is használható. Három mozdulatot tud felismerni az S Pen, a hosszú, az egy, illetve a dupla nyomást, ezeket igény szerint személyre is lehet szabni. A gyártói adatok szerint 4096 szinten képes a lenyomást érzékelni.

A gyári beállításban hosszú nyomásra a kamera indul, egyre fotót készít, kettőre pedig kamerát vált. A galériában az egy nyomás a következő, a kettő az előző képre vált, ugyanez a logika következő prezentációban is, előbbieket mindenki úgy módosítja, ahogy szeretné. A kijelző feloldása nélkül érdemes kivenni a Pent a burkolatból, így a fekete megjelenítőre rögtön lehet jegyzetelni is és elmenteni. Gyárilag a toll színével megegyező színnel ír a Pen, ez persze a beállításokban módosítható.

A kézíráson kívül számtalan módon lehet a tollal rajzolni, bármilyen listát készíteni, illetve összesen tíz gyorshívót beállítani a lebegő gombhoz appok indításához vagy kifejezetten az S Pen kezeléséhez, amely a toll kihúzásakor ugrik elő. Kontaktot nem lehet ide tenni, arra az edge panel való, bármennyire is praktikusnak tűnik.

Az S Pent persze tölteni is kell, azonban nagyon vicces, 40 másodperc alatt feltöltődik a telefonban, így fél óra vagy 200 klikkelésre alkalmas ideig újra használható aktívként, természetesen passzív ceruzaként továbbra is működik. Az S Pen is IP68-as burkolattal rendelkezik, így bizonyos szinten vízálló.

Az egyéb funkciók között találjuk az Always-On-Displayt, számos beállítási lehetőséggel, valamint a biztonsági részt, ahol nemcsak ujjlenyomatot, de íriszt és arcot is felismertethetünk a Note 9-cel. Az AOD-t érdemes kikapcsolni, ha nem használjuk érdemben, akár 5-20 százalékot is haraphat az akkumulátorból. A ujjlenyomatot a Note 9-ben a korábbiaktól eltérően nem érintéssel, hanem húzással lehet regisztrálni. A rég bevált szokást követve én rögtön kétszer is regisztráltam 1-1 ujjamat, a feloldás is gyors és pontos, gyorsabb az írisz- és arcfelismerő kombinációjánál is sokszor. Ez utóbbi sem éppen lassú, éppen csak az nem mindegy, hogy a telefonon a szenzorok milyen szöget zárnak be az arcommal aktuálisan, ez erős lassító lehet.

Egyéb extra meglepetést nem tartogat a Note 9 az S9+-hoz képest kamerában sem, a Samsung továbbra is ragaszkodik a mindössze 12 megapixeles, bevált, ám lassan idejétmúlt szenzorához. Az idejétmúltat azért használtam, mert pontosan ugyanez a kombináció megtalálható egy éves Note 8-ban is, valamint a tavasszal megjelent S9 duóban.

A galéria folytatásához kattints a bal oldali nyílra!

A fő kamera egy 1/2.55 colos szenzor 12 megapixel felbontással, amely a fényviszonyoknak megfelelően tud váltogatni f/1.5 és f/2.4 apertúra között. A funkciók között elérhető Dual Pixel mozgásérzékelős autofókusz, optikai képstabilizátor. A másodlagos szenzor a portré fotózáshoz készült, 1/3.4 colos, a rekeszérték fixen 2.4, szintén 12 megapixellel, optikai képstabilizátorral és kétszeres zoommal. Teljes sötétségben a LED vaku segít a fotózásban, a Galaxy S2 óta nincs dual-tone vaku a Samsung Galaxy S termékcsalád kínálatában.

A kamera kezelőfelülete is ismerős, van benne témafelismerő, amely húszféle opció közül választja ki automatikusan azt, amely a legjobban megfelel a készülő fotó számára. A szoftverben balra és jobbra görgethetünk a különböző fotózási módok között, így választható az Étel, a Panoráma, Profi, Élő fókusz (aka portré mód), automatikus, szuperlassított videó, AR emoji, hyperlapse.

A profi módban a hozzáértők mozognak igazán otthon, az ISO 50-800 között állítható, az exponálási idő 1/24000 másodperctől 10 másodpercig állítható, valamint az apertúra is módosítható kézzel a már említett f/1.5 és f/2.4 között, ám köztes lehetőség nincs. Szabadon variálható a fókusz, a fehéregyensúly is. A portré módban a háttér elmosásának mértéke jól variálhatóm ehhez még a bőrárnyalatot is lehet szépíteni több lépcsőben.

A hátlapi kamera 3840×2160 pixel felbontásban képes UHD-ben rögzíteni, ezt tudja akár 60 képkocka/mp értékkel, azonban ez és a szintén 60fps@fullHD felbontás esetben nem tudja a videóeffekt és követett autofókuszt teljesíteni. Sajnos nálunk a követős autofókusz igen gyengén teljesített, javarészt fogalma sem volt a Note 9-nek, hogy hova böktem és pláne követni nem tudta.

Napfényben a Note 9 gyönyörű képeket készít, amit csak a 12 megapixeles szenzortól elvárhatunk. A zajcsökkentő algoritmus kiválóan teszi a dolgát, azonban puhábbak a fotók a sarkokban. Az auto HDR széles dinamika tartománnyal dolgozik, ebben a témafelismerő is sokat segít. Tetszik, hogy a Samsung is elment már a színűbb fotók irányába.

A teleobjektív is megfelelően teszi a dolgát, a fő szenzorhoz képest persze van minimális kontrasztveszteség. Korábban dicsértük a Samsung HDR algoritmusát és a gyorsaságát, azonban a Note 9-nél valahogy kevésbé drámaiak a különböző fotók ezt a funkciót használva. Úgy tűnik, a drámaibb hatás jobb, ha kézzel kapcsoljuk be a HDR-t és nem bízzuk ezt a témafelismerőre.   

A galéria folytatásához kattints a bal oldali nyílra!

Éjszakai fotózásnál a nagyon fényes részek kevésbé túlexponáltak, tehát a dinamikatartomány javult. Zaj még akad sajnos bőven és az élek sem annyira jól kivehetőek mint az S9+-on, de a részletességgel nincs gond. A teleobjektívet nem ajánljuk esti használatra, ezen még bőven van mit fejleszteni.

A portré mód egyezik az S9+-ban látottakkal, a szélek észlelése nagyjából rendben van, de a képek minősége nagyban függ a témától, a háttértől és a kettő közötti összefüggéstől. Egyértelműen jobbak lesznek a fotók, ha sok fényt használunk, ugyanis a teleobjektív készíti a portrékat.

A 8 megapixeles szelfi kamera az előlapon még a Galaxy S8-ból való, f/1.7 fényértékű, autofókusszal ellátott. Megfelelő fényviszonyok mellett jó képeket készít és végre van benne portré mód és széles szelfi mód is. Az előlapi vaku hiányát a Note 9 úgy pótolja, hogy a 6.4 colos AMOLED kijelzőt fehéren felvillantja.

A Note 9 támogatja a 4K (tesztvideó itt) és 1080p felbontást 60 vagy 30 fps-sel, ezeket H.264 vagy H.265 formátumban tudja rögzíteni, az OIS mindenhol elérhető, ahogy a digitális videostabilizátor is, ez utóbbi csak 4K/60fps, illetve 1440p 1:1 felvételnél nem használható. A 4K és full HD felvételek gyönyörű részletesek és zajmentesek, a színek kiválóak, ahogy a kontraszt és a fehéregyensúly is. Érdemes kipróbálni az elektronikus stabilizálást, ugyanis csodát tud tenni a Note 9-cel, kisimítja a kamera mozgását séta mellett.

A slow-mo videó (teszt itt) az új szoftverfrissítés óta 0.4 másodpercnyi lassítást tud rögzíteni, a kész videó szerkeszthető és akár gifként is menthető. Super slo-mot 720p felbontásban tudunk 960fps-sel felvenni 0.4 másodpercnyi ideig, 30fps lejátszással ez 12 másodpercnyi lejátszási időt jelent. Hyperlapseből rögtön két tesztvideót is mutatunk itt és itt. 

A Note 9 különlegessége egyértelműen a 4000 mAh-s akkumulátor a Note 9 3300 mAh-s darabjához képest. Egyrészt a Samsung soha nem adott ki telefont ekkora kapacitású teleppel, másrészt valóban jól vizsgázott, megéri ezt a modellt választani, ha valaki egész nap nyomkodja a telefonját. Egy feltöltéssel röhögve kibír egy komplett napot a Note 9, persze sok függ a Wi-Fi vagy mobilnet használattól, illetve a térerőtől is. Ezek függvényében 2-12 óra kijelzőidő (SoT) érhető el, ez utóbbi persze már némileg extrémnek minősül, de kihozható.

A tesztek alapján közel 17 óra folyamatos videó-lejátszást vagy 12.5 óra böngészést biztosít egyetlen feltöltéssel a Note 9. Nulláról teljesen valamivel több, mint másfél órára van szükség, ez nem rossz egy 4000 mAh-s akkumulátorhoz képest, bár persze sehol sincs a OnePlus Dash Charge-ához képest, ami a mai napig etalon. Fontos apróság, amit sokan nem tudnak, hogy a gyorstöltés csak akkor működik vezetékkel és vezetékmentesen is, ha a képernyő inaktív. Amint bekapcsoljuk a megjelenítőt, a töltés átvált normál módba.

A lítium-polimer telep gyorstölthető az Adaptive Fast Charginggal, valamint a QuickCharge 2.0 technológia is támogatást élvez, ahogy a vezetékmentes töltés sem maradt ki. Egészen elképesztő üzemidő is kihozható belőle, 5-12 óra közti képernyőidő mérhető, ez utóbbi persze már extrém felhasználást takar, de nem lehetetlen, csak speciális körülményekre van szükség. A nagy átlag 6-7 óra körül volt a betanulási egy hetes időszak után. Adatkapcsolatra LTE-A, Cat.18 (1.2Gbps/150Mbps) hálózati támogatás, 3.1 verziószámú USB C port, kétcsatornás Wi-Fi, GPS/Glonass/Beidou és Galileo, valamint NFC és Bluetooth 5.0 használható, a lehetőségek száma kiemelkedő.

A hátrányok közül kiemelnénk az alábbiakat:

• drága (bárhogy vásárolva az)
• nem egyedi dizájn
• nehéz

A Note 9 mellett szólnak az alábbiak:

• csúcskategóriás burkolat
• a jelenlegi legjobb okostelefon kijelző
• kiváló akkumulátor üzemidő
• általánosan jó kamera
• funkciókban gazdag szoftver gyárilag
• S Pen

A Samsung Galaxy Note 9 előre borítékolhatóan egy nagyszerű telefon, ezzel túl sok újdonságot nem árultunk el. A cég megtette, amit csak tudott. Nagyobb kijelzőt, még tovább finomított kamerát – bár érhetetlen, hogy miért ragadtak le évek óta ugyanott –, még jobb S Pent ad azoknak, akik kifizetik érte az igencsak busás összeget érte. Az is egyértelmű, hogy az S Pen nélkül a Note 9 valójában egy S9+, de ez már a megjelenéskor is egyértelmű volt. A kérdésre, hogy Note 9 vagy S9+-t érdemes venni, valójában az ad választ, hogy megéri-e a két modell közötti árkülönbség az adott vásárló számára az 500 mAh-val nagyobb és tényleg jobb akkumulátort és az S Pent, valamint a helyből 128 gigabájt tárolót. Nagyjából ennyit kell eldönteni. Szóba jöhet még a mindent letaroló Huawei P20 Pro a tripla kamerájával és a kiváló akkumulátorával, ám a P20 kijelzője kisebb, nincs microSD és 3.5 mm-es jack dugó. Kompromisszumot valahol kell kötni még annak ellenére is, hogy a jelenleg elérhető abszolút csúcsmobilokról beszélünk. Mi viszont imádtuk az együtt töltött tíz napot.