Samsung Galaxy S4 teszt

Samsung Galaxy S4: négy, nem nyolc

Nálunk járt a nagyobbik dél-koreai gyártó idei csúcsmobilja, a Samsung i9505 Galaxy S4. Nem csalás, hazánkban hivatalosan csak a Samsung i9505 változat megvásárolható, csak külföldi forrásokból lehet i9500 modellhez jutni, előbbi ugyebár a négymagos változat, míg utóbbi a különlegesnek számító, 2×4 magos verzió, értelemszerűen minden mobilfan erre dörzsölné a kezét. Előre borítékoltam volna, hogy nem a nyolcmagos kerül hozzánk, hiszen kuriózumnak számít és külön kell utánajárni, jelenleg kanosszát lehet járni miatta. Így tehát tesztünk alanya a gyakorlatilag bárki számára – nem kevés pénzmag ellenében – beszerezhető Snapdragon 600-as S4. Némileg meglepő a Samsung azon döntése, hogy Európa igencsak jelentős részén az i9505 a hivatalosan beszerezhető, hiszen a Samsung i9100 Galaxy S2, Samsung i9300 Galaxy S3 és a Samsung Galaxy N7000 Note és Samsung N7100 Galaxy Note II, valamint több Tab táblagép tulajdonosok egyértelműen a gyártó saját, Exynos processzorára pályáznak. Egy szó mint száz, a Samsung egyik szóvivője, Tamás, már a hivatalos magyar bemutatón – amelyen jártunk is – közölte, itthon az i9505 kerül forgalomba, egyetlen szolgáltatónál sem érdemes az Octát keresni.

A VIP Phone-tól kapott doboz gyári, méghozzá a megújult dizájnú, így tehát fa mintázattal, barna színben és „zöld”, újrahasznosított papírból készült a csomagolás, a kezelési útmutató is. Az összetévesztéstől/megtévesztéstől parázóknak üzenem, hogy a doboz alján, valamint persze a telefon bootolásakor olvasható az i9505 név, így tehát senki nem nyúlhat mellé vásárláskor, nem verhető át. A hófehér Samsung Galaxy S4-hez hófehér EO-HS3303WE agybadugós headset, ehhez plusz két pár gumibogyó, ECB-DU4AWE fehér adatkábel és egy ETA-U90EWE hálózati töltőfej jár. Olyan úri huncutság mint microSD kártya, nincs pluszban, hiszen a user vesz majd magának, a 16 gigabájt belső tárhely – amely valójában ugye csak 8.82 – azért csak elég addig, amíg szerválunk egy 16/32 vagy 64-es microSD-t.

A telefon a white frost színben egyszerűen fantasztikusan gyönyörű, pedig alapvetően nem rajongok a fehér mobilokért – és nem csak azért, mert szívás lefotózni. A fehér azonban nem csak egyszerűen adott, hanem meg is spékelték egy kis, élére fordított négyzet mintával, ez mindenhol, elöl és a hátlapon is jelen van. Külön tetszett, hogy a Samsung Galaxy S3 némi szappantartó alakja után – bocs a tulajoktól – újra elővették a szögletesebb formákat, így valamivel közelebb érzem ezt a dizájnt a Galaxy S2-höz, így jobban is tetszik. Az előlap jelentős részét a kijelző teszi ki, az oldalsó részek gyakorlatilag jelzésértékűek, míg az alsó és felső sáv elég keskenyre sikeredett, szépek az arányok. Az egészet pedig minőségi módon foglalja keretbe az alumínium sáv. A megjelenítő alatt a Galaxy mobiloknál megszokott két kapacitív és egy hardveres gomb található, fent foglal helyet az ezüst előlapi rács mellett a több szenzor – például a gesztusérzékelő, e felett integetve lezárt képernyőnél is mutatja a készülék a legfontosabb információkat – , az előlapi kamera és nem látható módon az állapotjelző LED. Ez utóbbi gyárilag kék, zöld és piros színben tudja jelezni a beállított értesítéseket, ám a Playen több appal is megoldható bármilyen szín elővarázsolása.

A telefon jobb oldalán a vékony, kiálló gomb a képernyőzár/bekapcsoló gomb, ezt könnyű kitapintani. Felülre került a 3.5 mm-es jack port, a másodlagos, zajszűréshez szükség mikrofon és az infra portja, hogy az otthoni médiarendszert a mobillal is lehessen távirányítani. A hosszú hangerőgomb bal oldalt látható, alul pedig védelem nélkül foglal helyet a microUSB portja, természetesen MHL-képes. A hátlap egyszerű, a mintán kívül csak a kamera búbja – végre nem áll ki a védő plexi! -, a LED vaku és a Samsung felirat látható, bal alulra került a hátlapi hangszóró.

A kijelző egyszerűen fantasztikus. 4.3 colhoz szokott kezemnek elsőre nagy volt, ám 1-2 óra folyamatos nyomogatást követően gyorsan ráállt, kényelmes. A 4.99 colos képátlóhoz full HD, 1080×1920 pixeles felbontás és 441ppi pixelsűrűség tartozik, így nagyítóval kell keresni a pixeleket, „szőrök” nincsenek. A panel Super AMOLED, tehát a fekete éjfekete, a fehér végre megszűnt kékes-zöldes lenni, a kijelző védelmét pedig Gorilla Glass 3 jelenti, amelynél újfent kihangsúlyoznánk, hogy ez karcálló és nem törésálló üveget jelent. A színek megjelenését szokás szerint a user állítgathatja kedve szerint, van itt dinamikus, szokásos, processzionális fénykép, film vagy optimalizált. Én kedvelem a túlszaturált színeket, így maradtam a dinamikusnál.

A kijelző beállításaihoz tartozik még a rámutatás mód, ezt bekapcsolva a telefon a kijelző közelébe helyezett ujjunkat érzékeli és a galériában például kinagyítja az adott képet, aztán említést érdemel az intelligens kijelző, amíg nézi a user – nem szemüvegben – a kijelzőt, az nem kapcsol ki, valamint szüntelteti a videólejátszást, ha a felhasználó nem oda néz. Tekintve, hogy méretben szinte pontosan akkora az S4 mint az S3, túl sok panasz nem lehet. Érdemes tudni, hogy nagyon vékony az S4, 7.9 mm, ami tényleg közelít a túl laposhoz. A szögletes, „éles” megoldás miatt azonban még így is biztonságosan meg lehet fogni.

A Samsung Galaxy S2-ről való átköltözés nem volt nagy művészet, az adataim mind a Google fiókban vannak, így egyszeri szinkronizálás után adott volt a teljes telefonkönyv, a Wi-Fi adatok, minden, persze a Playről néhány appot kénytelen voltam utólag telepíteni, de ha a Heliumot – anno Carbon – használtam volna, még egyszerűbb és gyorsabb lett volna. Hiába na, nagy izgatottságomban ezt elfelejtettem.

Hardver tekintetében az i9505-ben a már említett Snapdragon 600 processzor dolgozik, magonként 1.9 gigahertzen, a GPU egy Adreno 320, mindezekhez pedig 2 gigabájt RAM tartozik. Ilyen hardverrel 1-2 meglepő, számítás-igényes lassulást leszámítva villámgyors a telefon. Az előbbi trió adja az Android 4.2.2-höz a betonstabil alapokat. A megszokottnak mondható kezelőfelület átváltható Egyszerű módra is, ez hatalmas ikonokat és jóval egyszerűbb UI-t jelent, valamint mivel beállítható a nagyon nagy méretű betűk használata is, így gyengébben látók számára is komoly alternatívát jelenthet a Samsung Galaxy S4 – más okostelefonokra a BIG launchert javasoljuk.

Meglepő, hogy bármilyen, képernyőzár feloldása tényleg 1-2 másodpercbe telik, még az S2-nél is lassabb, persze ez betudható az animált – anno fodrozódó víz, itt gyárilag fénycsóva nevű – megoldásnak, én inkább kikapcsoltam. Igaz, nem ezért ad ki az ember több mint kétszázezret. A gyári kezelőfelület kifejezetten jónak mondható a régebbi változatokhoz képest, ám még mindig hiányzik belőle számos olyan funkció, amelyért állandóan visszateszem személy szerint az Apexet, engem zavar, hogy nem lehet az általam megadott sorba és oszlopba rendezni az ikonjaimat, hogy nem lehet azok címkéit eltüntetni, sem az értesítési sávot, valamint hogy az ikonokat nem lehet egyedi méretre állítani és a widgetek sem átméretezhetők. Háklis vagyok na, de a teszt miatt maradtam a TouchWiznél természetesen és alapvetően nem ütött meg a guta. Az meglepett, hogy panaszt olvastam arra vonatkozóan, hogy nem lehet a névjegyeket elsődleges funkcióval kitenni, nálam sikerült, csak az első használatnál kérdezte meg a Galaxy S4, hogy Skype-on avagy telefonon szeretném-e apukámat felhívni, a továbbiakban az ikonra bökésnél rögtön hívta is. Tény, hogy az ikon méretét változtatni nem lehet, ez egyértelműen a kezelőfelületből adódó sajátosság (butítás).

Személyre szabható az értesítési sávot lehúzva, a redőnyön található ikonok sorrendje, valamint végre rengeteg toggle widget közül válogathatnak a felhasználók, régebben csak főzött ROM-okban volt ez az opció elérhető. Lezárt képernyőnél egyénileg beállíthatók widgetek, bár így a személyes adatok veszélyre kerülhetnek, valamint az S4-ből sem maradhatott ki az egyébként néha igen hasznos osztott képernyős megoldás, amikor is a megjelenítő két, tetszőleges méretű részre oszthatjuk fel két, egyszerre futó alkalmazás között.

Külön kérésre kipróbáltam a galériába való belépést is, maximum 2 másodpercet vett igénybe, de ez is inkább a telefonon és neten lévő mintegy 3-4 ezer kép miatt. A galériában egyébként a kétujjas nagyítás/kicsinyítéssel kétféle méretben is scrollozhatunk a fotók között3×6,5 vagy 2×4,5 ikon látható. Szintén nem értettem még egy anyázást, egy képre bökve ugyanis megtekinthető nagyban, ilyenkor látszik alul és felül sáv, ám újra a képre egyet bökve ezek eltűnnek, akár az S2-mön. Feltehetően egy teszt-szoftvert futtató példány jutott a kollegának.

Ami sokakat érdekel, az a kamera. Nos egy 13 megapixeles BSI szenzor csücsül a hátlapon, méghozzá egy LED vaku mellett. Lehet 16:9 és 4:3 képarányban is fotózni, az S4 kamerájának beállítási lehetősége ugyanis igen sokszínű, tényleg rengeteg-féle módon lehet vele fényképeket készíteni. Jó hír, hogy a hangerőgomb beállítható fizikai gombnak a kamerára vagy a videórögzítőnek, de maradhat zoomként is. A Dual Shot jópofa, ilyenkor egyszerre, egy képre rögzíthető az elő- és a hátlapi kamera képe is. Üzemmódok címszó alatt találjuk a régen inkább digitális fényképezőgépekben megtalálható számos, előre programozott módot. Tényleg máshogy működnek, érdemes előre gondolkodni, ha tudjuk, hogy fotózni akarunk. Említést érdemel az MDT mód, amely nem más mint a HDR, lefordítva – magas dinamika tartomány.

Szintén jópofa a Sztori Album a menüben, ez a user által megadott fotókból készít látványos képalbumot, ezt akár ki is nyomtatja és házhoz hozzza a Blurb, persze, nem ingyen. A panoráma fotózás is jobb lett a régi metódushoz képest, anno ugyanis több fotót kellett összeilleszteni, a Galaxy S4 azonban már gyakorlatilag egy videóból állítja össze a képeket panoráma fotóvá. Az előlapi kamera egyébiránt 2 megapixeles felbontású, ám 1080p videót támogat. Videót rögzíteni full HD-ben tud, MHL kábellel gyönyörűen kitehető kompatibilis tévére például. A videólejátszásnál sem akad, valamint természetesen van teljes képernyőn lejátszási mód. A beállításokról itt láthatók a képernyőmentések:

A zenei részbe nem nagyon lehet belekötni, kimondottan sokat tud a gyári lejátszó, mutatja az albumborítókat, a dalszöveget, kezeli a lejátszási listákat, kategorizálni képes a zenéket a Zenesarok, van számos hangszínszabályzó (Sound Alive), intelligens hangerő, valamint néhány vicces percet szerezhet az állítható lejátszási sebesség. A felső fülecskéken, amelyek egyébként személyre szabhatók, megjeleníthetők a számok, a lejátszási listák, az albumok, előadók, a zenesarok és a mappák is, a számokat kedvencnek lehet jelölni, Wi-Fi-n kiadható a hang a támogatott készülékekre, de akár Bluetooth-on vagy a Group Play segítségével másik S4-re is megosztható. Egyetlen nagy bánatunk az FM-rádió kihagyása, ugyanis az i9505-ben nincs és nem is lesz. Állítólag az i9500-ban van, de mivel ez nem járt még nálunk, egyelőre passz és itthon nem is lesz megvásárolható, csak GSM boltokban.

A gyári böngésző számos hasznos és kevésbé kihasználható funkciót kapott, ilyen például az intelligens görgetés például. Szemüvegesek hátrányban. De van még itt alkalamazáson belüli fényerő állítási lehetőség, a rendszertől teljesen függetlenül. Összességében igen jól variálhatók a beállítások, érdemes átnézni, már rég nem egy kötelezően lecserélendő appról van szó a böngésző esetében. Flash ugye a Jelly Bean óta nincs, de aki akarja, megoldja. Internet tekintetében minden adott, amit csak akarhat az ember, van 3G, HSPA és persze a megfelelő díjcsomaggal és lefedettséggel rendelkezőknek LTE is adott. Adatkapcsolat címszó alatt meg kell említeni az integrált NFC chipet, a mindent tudó Wi-Fi-t, Direct-tel, hotspottal, valamint energiatakarékos Bluetooth 4.0-t, de fontos még az újra feltörekvő infra port is, mellyel a multimédiás kütyüket lehet távirányítani. A gyári 2600 mAh-s akkumulátor úgy teljesít, ahogy az várható, átlagos használattal 1 nap, estére bizony töltőért kiált, de ki várná el egy minden tudó, brutális csúcsmobiltól, hogy egy hétig menjen egy töltéssel? Különben is feltalálták a pótakksit, a hordozható univerzális töltőt, az adatkábelt, autós töltőt, stb.

Összegzés? Kell, akarjuk, most és azonnal. Persze nem annyiért, amennyiért vesztegetik és épp az Apple-t másolja - megint? - a Samsung, bár az ár másolásának végképp nem örülünk. A Samsung Galaxy S4, bár nem ad frenetikus újítást az elődhöz képest, gyakorlatilag mindenben übereli azt, akár a brutális hardvert, akár a felsorakoztatott, tonnányi funkciót nézzük.

A Samsung i9505 Galaxy S4 teszthez a készüléket a VIP Phone biztosította, melyet ezúton is köszönünk!