Samsung Galaxy S8+ teszt

Eléggé meglepődtem, amikor péntek délután felhívott a Samsung PR-osa, hogy van itt náluk egy Samsung Galaxy S8, amit esetleg, ha talán lenne kedvünk, letesztelhetnénk. Naná! A vicc benne, hogy pofátlan módon gyorsan megkérdeztem – mint nagy kijelzős telefonokat kedvelő –, nincs-e véletlen a tarsolyban egy Samsung Galaxy S8+ is? Hát… "A nagyobb modellt a férfi tesztelőknek szánják általában, a kisebbet a hölgyeknek." Ilyen téren kevésbé átlagos preferenciákkal rendelkező nőként nem kellett sokat könyörögnöm az S8+-ért. :)

Vártam is a futárt, aki alig másfél óra alatt kihozta a gyönyörűséget, több kiegészítővel egyetemben. A külső elegáns, minőséget sugároz – és nem, ez itt nem fizetett hirdetés, aki nem hiszi, menjen el egyet kézbe venni –, gyönyörűek az ívek és az összeillesztések, ahol az elő- és a hátlapi üveg a fém kerettel találkozik. Az üvegség miatt azonban nem árt óvatosan bánni a drága kütyüvel, nagyon tud csúszni. Sajnos a mai napig nem teljesen fér a fejünkbe, hogy miért készítenek ilyen szép telefonokat, amikre jobban kell vigyázni szinte mint a szemünk világára, ugyanis adja magát, hogy a csúszósság miatt vegyünk rá tokot. Kötelező. Mindegy, milyet, de ha ez egyszer leesik, az nagyon drága móka lesz. Szerencsére a Samsung gondolt erre is és rögtön kaptunk három tokot a telefon mellé. Ezek közül egyébként csak egy az, amelyet nem mernénk vízbe vinni magunkkal, hiszen a Samsung Galaxy S8+ por- és vízálló, az IP68-at teljesíti a burkolat. Kellemetlen, ha a tok nem szereti a vizet.

Ha pedig már itt tartunk, bemutatnám a gyári tokokat. Az egyik az egyszerű, átlátszó, Clear Cover szilikon tok, amely a lényegesen keményebb fajtából származik, a kényes helyeken pedig vastagított anyaghasználat figyelhető meg. A gombok helyei kivágottak a könnyű hozzáférés miatt. Az Alcantara Cover nevet kapott tok fogása fantasztikus, tényleg mint az alcantara anyag az autók üléshuzatán. Kellemes, bársonyos, ez biztosan nem fog csúszni. Ez például biztosan nem szereti a vizes közeget. Itt már csak a telefon aljának van kivágva hely, a gombok külön nyomáspontos „sapkát” kapnak.

A legnagyobb kedvenc részemről azonban mégiscsak az a tok, amelyet rögtön felpattintottam az új „telefonomra”, ez pedig a Clear View Standing Cover tok. A flipes megoldás egyrészt védi a kijelzőt, márpedig egy női táskában halmozottan hátrányos helyzetben van minden telefon, tökéletesen hátrahajtható az előlapja, de becsukva is lehet rajta telefonálni. Sőt, maga az átlátszó, enyhén homályos fedlap érintés-érzékeny, így felvehető rajta hívás vagy például a háttérben futó zenelejátszó is kezelhető. Sokat fejlesztettek ezen a tokon az S7 edge óta, hiszen annak a hátlapja ugyanolyan anyagból készült mint az előlap, így botrányosan össze lehet karcolni, az S8+-hoz tartozó tok viszont enyhén gumis hatású borítást kapott, így semmilyen karc nem látszik meg rajta. Jópofa, hogy a keret, ami tartja a telefont, egy mágnessel rögzül többek között a hátlaphoz, így azt kipattintva, majd a helyére téve a kitámasztót, videózáshoz jó szögben felállítható az S8+.

A Samsungról elmondható, hogy bizony az utóbbi években erősen hozza a tőle elvárhatót, elég csak megnézni a Galaxy S széria évek óta tartó sikerét. Az S8-ak számos extra funkciót és maximális tudást, lehetőségek tárházát biztosítják azok számára, akik meg tudják fizetni ezt a brutálisan beárazott telefont. Szinte mindenki lélegzetvisszafojtva várta, mit is hoznak a mérnökök, hiszen a tavalyi Samsung Galaxy Note 7 bukása után csakis valami extrém kiemelkedőt lehetett prezentálni a rajongók számára. Be is vált, amit a Samsung gondolt, egyrészt hihetetlen jól sikerült már az előrendelés is, másrészt már a formaterv is messze van a megszokottól. Jelen esetben ugyanis a cég is abba az irányba halad, ahova mindenki, a teljes előlapot elfoglaló kijelző felé, ezt ráadásul az edge kijelzővel spékelte meg. Az ügyes kialakítás miatt mégis karcsú maradt minden nézetből a Samsung Galaxy S8+, ez is az edge trükkje egyébként. 

A kijelző tehát a főszerepben látható az előlapon, méghozzá 6.2 colos képátlóval, Gorilla Glass 5 védelemmel, ez az edge miatt egyébként nagyjából 5.8 col „egyenes” megoldásnak felel meg. A panel egyébként a megszokott Super AMOLED, méghozzá maximum 2960×1440 (WQHD+) pixelt tud megjeleníteni, ez azonban állítható, lehet akár 1480×720p is. A legviccesebb, hogy komoly nagyító alatt sem látható semmilyen (!) különbség az összesen háromféle felbontás között szabad szemmel. Annak érdekében, hogy a méretes S8+ akár egy kézzel is könnyedén használható maradjon, a Samsung a 18.5:9 képarány mellett döntött, ez tűnik a következő vonalnak a jövőt illetően, elég csak az LG G6 2:1 arányú kijelzőjét megnézni. Az egykezes használatot természetesen több, szoftveres megoldás is segíti, beállítható, hogy a megjelenítőn való átlós elhúzásra vagy éppen a home gomb háromszori gyors megnyomására aktiválódjon az egykezes billentyűzet vagy akár a telefon teljes képe. Nem árt megjegyezni, hogy ez a billentyű nyomás-érzékeny, akárcsak a konkurens cégnél a 3D Touch, csak éppen itt ez a megjelenítő egy kis részére vonatkozik. Az Infinity Display nevet kapott kijelző fényereje rendkívül erős, az IPS már rég elbújhat mellette, nem véletlen, hogy az Apple is szeretne átállni AMOLED-re.

A kijelző fölötti káva lényegesen zsúfoltabb mint lent, hiszen itt található a nyolc megapixeles előlapi kamera, a távolság- és fényszenzor, az írisz-olvasó is. A minél inkább full-screen megoldás miatt a Samsung végre szakított az egyébként szinte védjegyévé vált és sokak által évek óta szidott megoldással, eltűnt a fizikai home gomb és mellőle a két kapacitív billentyű. Ezeket a gyártó a megjelenítőbe, tehát a rendszerbe integrálta. Itt jegyeznénk meg, hogy a gombok sorrendje, valamint a háttere módosítható, a home gomb nem fog beégni, hiába az AMOLED panel, magyarázat itt.

Ezen a ponton kissé vicces a történet, ugyanis a Samsung épp most tette hátra az ujjlenyomat-olvasót, mikor a konkurensek épp előre hozzák a hátlapról. Ha pedig már a Galaxy S8+ hátuljánál tartunk, vegyünk szemügyre! Itt található a kamera, mellette jobbra a LED vaku, valamint a szenzortól balra az ujjlenyomat-szkenner. Amit elrontott a Samsung, az ez. Egyszerűen annyira hosszú a telefon, hogy nincs az a méretű férfikéz sem, amelynek valóban kényelmes lenne az oda tett olvasó. Másrészt ha éppen a kijelzőt nézzük – és ez a telefon természetes közege –, akkor jobbkezeseknek a rossz oldalon van az ujjlenyomat-szkenner, tehát garantáltan össze-vissza tapogatja mindenki majd a kamerát és a vakut, lévén a balkezesek erős kisebbségben vannak a világon.

Erre több teória is született. Az egyik szerint a Samsung a Note 7 fiaskója miatt szerette volna a kijelzőbe épített leolvasóval megvenni a fél világot, viszont kifutottak az időből, így „jobb híján” került a hátlapra, igen buta helyre (egyébként a hátlapon alatta már az akkumulátor található, így logikusan oda nem tehették, bár valószínűleg senkit nem zavart volna, ha pár milliméterrel vastagabb a telefon). Mások szerint viszont ez nem véletlen, sőt, kifejezetten szándékos megoldás, mert így szeretnék az embereket rávenni az írisz szkenner használatára, amely egyébként valóban bitang jó lett.

Ami a külsőt illeti, meg kell említeni a telefon alján a hangszóró mellett elhelyezkedő elsődleges mikrofont, a C típusú USB portot, valamint itt találjuk még az egyelőre megtartott 3.5 mm-es jack dugót. Kissé sajnáljuk, hogy a sztereó hangzás ziccert a dél-koreai cég kihagyta. Aki Samsung Galaxy S7-ről vált, annak bizony jó pár kiegészítőt le kell cserélnie majd, de minimum néhány átalakítót beszereznie az USB C miatt, bár figyelembe véve, hogy van olyan kiegészítő, ami csak ezzel a telefonnal kompatibilis, a portfólió cseréje logikusabbnak tűnik. Jobb oldalon a keretben csak a bekapcsoló gomb/képernyőzár gombja található, felül a másodlagos, zajszűrő mikrofon és a SIM/microSD tálcája látható, míg balra kerültek a hangerőgombok és a Bixby gyorshívója. Nem említettük még a Galaxy S8+ súlyát. 173 grammot nyom a mérlegen önmagában, így nem éppen egy könnyed darab. Ha hozzávesszük a nagyobb tokot, bizony le tudja húzni az ember zsebét és egy női táskába pakolva is érezhető.

A telefonban a Samsung saját fejlesztésű, 10 nm-es csíkszélességű Exynos 9 8895 chipsete dolgozik – le is nyúlta helyből a készlet 95 százalékát a más piacokra szánt S8-akba a Snapdragon 835-ből, így a konkurenseknek nem is jutott belőle –, ebből négy M1-es mag 2.3 gigahertzes maximális órajelen, négy Cortex A53 mag pedig 1.7 gigahertzen. A képprocesszor egy Mali-G71 MP20 darab. RAM-ból négy gigabájtot álmodtak meg a mérnökök, a 64 gigabájtos UFS 2.1-es tároló pedig tovább bővíthető. Jól látszik a szintetikus teszteken is, hogy milyen bivaly a hardver. Az AnTuTu benchmarkon 166557 pontot ért el a telefon, így a világon jelenleg csak az iPhone 7 Plus és az iPhone 7 előzi meg benchmark teszten. A Geekbenchen az egymagos teszten 2018, míg a többmagoson 6767 pontot ért el az S8+.  

A telefon gyakorlatilag bármivel röhögve megbirkózik, szélsebesen dolgozik, nem okoz gondot neki játék, vagy folyamatos alkalmazásváltás sem abban az esetben sem, ha éppen kétképernyős nézetben hol az egyik, hol a másik programban mókolunk valamit. Sajnos minden app nem támogatja ezt a módot, a multitaskingban látható az osztott nézetet támogató programok esetében egy kis ikon. Melegedés szinte egyáltalán nem tapasztalható.

Gyárilag Android 7.0 Nougat rendszer fut a Samsung Galaxy S8+-on, azon pedig az egyre jobban szerethetővé tett – bár a 3rd party appokhoz képest még mindig elég hervatag tudású – TouchWiz, újabb nevén Experience 8.1 kezelőfelület. A launcher már régen nem döcög, nem akad, valóban sokat dolgozhattak rajta a mérnökök, optimalizált lett. Az alkalmazáslista többféleképpen érhető el. Egyrészt kérhetünk rá egy gombot, ahogy azt sokan megszokhatták vagy minden kitehető a főképernyőre mint az iOS-nél, de ha egyiket sem szeretnénk, akkor egyszerűen a főképernyőn egy felfelé suhintással is bekerülhetünk a listába. Aki viszont a megjelenést szeretné személyre szabni, annak szerencséje van. A TouchWiz ugyanis támogatja nemcsak a háttérképek cseréjét, de zokszó nélkül lehet témákat cserélni, amelyek a rendszer legapróbb részét is átszínezik, vagy igény szerint az ikonok is módosíthatóak.

A beállítások között sok apró okosságot és hasznos funkciót találunk. Ezek között meg kell említeni az időzíthető és egyénre szabható Ne zavarj üzemmódot, az alkalmazásonként megadható értesítéseket, a kékfényszűrőt az esti telefonozáshoz a szem kímélése érdekében, de a kijelző felbontása is módosítható. Ahogy említettük, szemmel – és nagyítóval sem – láttunk változást. A kezdőképernyő és az app lista egyaránt beállítható milyen rácsméretekkel dolgozzon, a gyengébben látók számára pedig van egyszerű mód, amely gigantikus méretű ikonokkal és szöveggel dolgozik. Az ujjlenyomat-olvasóhoz tarozik a mozdulatok bekapcsolása, tehát ha valaki eléri, akkor az értesítési panel megnyitásához vagy bezárásához elég fel- vagy lefelé húzni az ujját az érzékelőn. Persze nem maradhatott ki az olyan gesztusvezérlés sem mint a felvétel tenyérhúzással, a közvetlen hívás, az intelligens jelzés vagy az egyszerű némítás sem, de hívhatunk vagy SMS-ezhetünk oldalra simítással is.

Tetszett még az Eszköz karbantartása alkalmazás, amely egyrészt mutatja az akkumulátor adatait, bekapcsolható itt a közepes vagy maximális energiatakarékos mód, de akár a teljesítmény üzemmód is szabadon választható optimalizáltra, játékra, szórakozásra vagy valóban nagy teljesítményre. Akad még ezen belül tárhelyfigyelő és –tisztító, RAM-kezelő és víruskereső. A legnagyobb buli azonban mégiscsak a Zárolt képernyő és védelem rész alatt található. Itt megadható a képernyőzár típusa (húzás, minta, PIN, jelszó vagy semmi), ehhez pedig szabadon választható biometrikus feloldás arccal vagy írisszel és ezekhez párosítható ujjlenyomat-felismerés is. A hátlapi ujjlenyomatos megoldást már kiveséztük, az arcfelismerés is adja magát, nem is a legbiztonságosabb, de az íriszfelismerő, na ez nagyon király! Szemüveg vagy kontaktlencse nélkül tényleg kevesebb mint 0.5 másodperc alatt beenged a telefon, gyorsabb az ujjlenyomatnál is! Szemüvegben egy kissé küzdős a dolog, itt 1-3 másodpercre van szüksége az S8+-nak a felismeréshez, viszont cserébe teljesen sötétben is működik, elég neki annyi fény, amennyit a kijelző ad neki. Kipróbáltuk, mást nem engedett be még ilyen körülmények között sem.

Az edge funkciót nyilván sokan ismerik még, akik viszont nem, azoknak egy kis adalék. Oldalról húzható be a plusz funkciókat biztosító képernyőt, amely többlapos is lehet. Választható intelligens kijelölés kép vagy animált gif készítéséhez, az Eszköz karbantartása butított változata elérhető, van iránytű/vonalzó/zseblámpa panel, program gyorshívó, és persze talán a legtöbbet használt, a partnerjelzés a széleken, avagy a kedvenc névjegyeket is kipakolhatjuk. Külön beállítható, hogy kérjük-e az edge paneleket és ha igen, akkor a világító széleket bekapcsoljuk vagy sem.

Az Always-On kijelző szintén nagyon hasznos apróság és AMOLED kijelzőn semmilyen hátrány nem érheti a felhasználót. Az Always-On segítségével mutatott információk mind folyamatos mozgásban vannak, ezért nem éghet be a kijelző, továbbá annyira minimálisan használja a pixeleket, hogy az üzemidőre gyakorlatilag nincsen hatással. Alapértelmezetten mutatja az órát, összesen hatféle változatból lehet válogatni, a megjelenítendő tartalom pedig lehet kezdőlap gomb és óra vagy információk, esetleg óra vagy információk, vagy csak a kezdőlap gomb.

A szoftverben újdonság a Bixby asszisztens, amely az S8 családdal mutatkozott be. Ez egy virtuális asszisztens, amelyet a már említett, oldalsó, dedikált gombbal hívhatunk elő. A Bixby nagyon kis okos lenne, ha tudna magyarul, így azonban csak egy második Google Now kártyás megoldást kapunk, ahol megadhatjuk, milyen alkalmazásokhoz férjen hozzá és mikről adjon nekünk értesítést. Némi extra, hogy a kamerában és a galériában is találkozunk vele, erről majd később. Bár a Samsung nagy reményeket fűz a bejelentés alapján a Bixbyhez, mi egyelőre nem igazán tudunk vele azonosulni, csak ha már sok új funkciót is hoznak hozzá, állítólag év végéig a hangvezérlés elérhető lesz – angolul persze.

Érdekes és tetszik is, hogy gyárilag nincsen zenelejátszó a telefonban – ugye a Samsung feladta ezt és már a Google Play Zene használható erre hivatalosan –, mindenki töltse le magának azt, amit szeretne. Szerencsére az S8+ esetében a gyártó megkímélte a felhasználókat attól, hogy kötelezően bizonyos programokat ráerőltessenek, amik később csak az értékes tárhelyet foglalják. Ebbe még az alap Google csomag is beletartozik, alig pár appot kapunk gyárilag. A zenei részhez tartozik a hangminőség és effektek a beállításokban. Itt találjuk az ekvalizert, melynek egyéni értékek is megadhatók, de kérhető az UHQ-felbontásnövelő a tisztább hangzás érdekében, van térhatás és csöves erősítő Pro is, valamint koncertterem hangzást is tud szimulálni az S8+. A valóban személyre szabott hangzásról az Adapt Sound gondoskodik. Egyedül a sztereó hangszóró hiányzik, de az eléggé, elvégre a mono megoldás elmarad a konkurencia megoldásaitól. Ó és igen, FM-rádió! Hat éve nincs egyetlen Samsungomban sem FM-rádió! Kérem vissza!

Kamera tekintetében a Samsung bebizonyította, hogy nincs feltétlenül szükség a kétkamerás megoldásokra, sokszor bizony elég egy darab, kiváló szenzor is, jelen esetben F61.7 értékkel. A vicc az, hogy a Samsung Galaxy S7 óta nem változott a hardver, mindössze az optimalizáláson és a szoftveren reszeltek kicsit, így elsőre azt hihetnénk, hogy nagy változás nem várható. Ez bizony nem igaz. Szokás szerint a legdurvább az, amit éjszaka és nagyon kevés fénynél tud produkálni az S8+. A hátsó szenzor 12 megapixeles, ehhez jön a Dual Pixel technológia, ezt pedig a multi-frame image processing egészíti ki, mely egy olyan technológia, amelynél a telefon több fotót lő egymás után és abból választja ki a legjobbat, majd a háromból „gyúrja” a legjobbat. A hátlapi kamerával tehát 4:3 arányú fotó készíthető maximum, aki a 16:9 pártján van, be kell érnie 9.1 megapixellel. A jpeg mellett a veszteségmentes, utólag maximálisan szerkeszthető raw változat is elérhető természetesen, bár ez a lehetőség csak a professzionális módban adott. Van mozgó fénykép, ilyenkor rövid videoklipet rögzít az S8+ a képek készítése előtti másodpercekről, de kérhető rácsvonal, helycímke, képek megtekintése elkészítés után, gyorsindítás, hangvezérlésre készülő fotó/videó, lebegő fényképező gomb.

A hangerőgomb tud fotózni, videórögzítést indítani, nagyítani vagy a rendszer hangerejét állítani csak. A fényképező gyorsindítható, ha kétszer egymás után gyorsan megnyomjuk a Bekapcsolás gombot. Az előlapi kamera nyolc megapixeles, ezt tudja 4:3 képaránnyal, 16:9 esetében ez hat megapixelre csökken. A képek menthetők előnézet szerint, ilyenkor nem tükrözi a fotókat. Az elkészült képek kiválóak, adott esetben a gyors mozgású alany sem okoz gondot, az autofókusz nagyon gyorsan követi, a HDR-rel pedig a színek élénkek, a részletgazdagság átlagon felüli, a vonalélesség hibátlan még távolabbi részletek esetén is. Jó hír, hogy ellenfényben sem teljesen fekszik le a szenzor, kifejezetten nagy sikerrel tudja korrigálni a túl sok fényt.

Videóból UHD felbontású, 3840×2160 pixeles menthető, ám a 60fps-es változat esetében csak full HD érhető el. Olyan funkciók állíthatók be a szoftverben még mint a követő autofókusz, az alak javítása (hölgyeim, sajnos nem, nem azt jelenti, amit szeretnénk). Fotó készítése előtt kiválaszthatjuk, hogy automatán készítenénk a képeket, esetleg prok vagyunk és a professzionális mód lesz a nyerő (sajnos rekesznyílás módosításra nincs lehetőség), panoráma kép lesz, esetleg szelektív fókusz, lassíthatunk vagy gyorsíthatunk videót, külön opció áll rendelkezésre az ételhez és a virtuális felvételhez is 360 fokban. Van bőrszépítés, mindenféle cuki matrica, vízjel, maszk, effekt is. Persze nem maradt ki a ma már alapvető HDR, időzítés, vaku sem.

Üzemidő szempontjából az S8+ a maga 3500 mAh-s akkumulátorával erős átlagosnak számít ma már a csúcsmobilok között, legalábbis itt nem alkottak számszakilag kiemelkedőt. Ennek ellenére – akárcsak elődje – ő is nagyon jól bírja a folyamatos nyomkodást, akár másfél nap is kihozható belőle, semmilyen energiatakarékos mód vagy egyéb trükközéssel. Ráadásul a gyárilag az S8+-hoz adott gyorstöltővel alig több mint két óra alatt teljesen feltölthető újra a telep, úgyhogy panaszra ok nem lehet. Praktikusan ez 4-5 óra kijelzőidőt jelent, tehát egy átlagos tudást, ennél vannak lényegesen jobban teljesítő modellek is, például a OnePlus 3, amely akár 6-8 óra kijelző időt is tud (ez utóbbit már kompromisszumokkal). Ezzel szemben még a saját előd modellje, a Samsung Galaxy S7 edge is 1-2 órával jobb volt.

Szorosan a telephez tartozik a Dex nevet kapott dokkoló is, ami egy hihetetlenül szuper találmány, bár sajnos nem kaptunk a tesztkészülékhez ilyen kiegészítőt. A Dex lényege, hogy az S8-ak gyakorlatilag a C típusú USB portra ráülnek és ehhez asztali PC-vé alakíthatók. A Dexben egyrészt aktív hűtés (szükség is van rá), valamint két USB port, egy HDMI és egy Ethernet csatlakozó található meg. Ezekre köthető monitor, egér és billentyűzet, funkcióiban erős kompromisszumokkal ugyan, de PC-vé varázsolhatjuk a telefonunkat. Adatkapcsolat szempontjából nem hiányzik szinte semmi. Van itt kétcsatornás Wi-Fi, akár 1000Mbps letöltést biztosító LTE, van Wi-Fi Direct, NFC, valamint Bluetooth 5.0 elsőként a világon, ez a BT 4.x-hez képest négyszer jobb sebességet és dupla hatótávot ígér. A GPS mellé került GLONASS, BeiDou és Galileo is, pontossága hibátlan. Infra, nos az nincs legnagyobb bánatunkra.

Manapság tehát kijelenthető, az okostelefonok piacán a csúcskategóriát egyre inkább kimaxolja mindenki. Egyszerűen lassan nincs tovább – bár húsz éve ezt állítjuk :) - a processzorok lassan az asztali számítógépeknél is jobbak, RAM-ból és tárhelyből szinte nincs elérhetetlen, a kijelző – főleg az Infinity Display – sokkal szebb mint a tévénk vagy a monitorunk évek óta. Az üzemidőt is próbálják összehozni nagyjából a gyártók a brutális hardverrel, ahogy ez a Samsungnak is igen jól sikerült – megjegyzem, már a Samsung Galaxy S7 edge-nél is – hova tovább?

Mindezek ellenére a Galaxy S8+ sem tökéletes. Egyrészt az ára botrány, másrészt az ujjlenyomat-olvasó elhelyezése, a nagyon beharangozott, majd szinte semmit sem nyújtó Bixby árnyalja picit a képet. De csak picit. A Samsung Galaxy S8+ a majdnem háromszázezer forintos ára ellenére napjaink legjobb okostelefonja és aki ezt mostanság beszerzi, az akár pár évig gond nélkül élvezheti majd és nem kell a cserén gondolkodnia. Az már csak egy apró árnyalás, hogy jelenleg közel feleennyiért beszerezhető a majdnem ugyanezt a tudást biztosító előd modell, a Samsung Galaxy S7 edge.