Samsung Galaxy S9+ teszt

A gyártó tavaly módosította először ténylegesen az első Galaxy S modellt, tehát a 8 éve alig-alig faragott dizájnt. A legfontosabb újítást a Galaxy S8 kapta, eltűnt az előlapról ugyanis a két, fix kapacitív és a home gomb, ezek már a megjelenítőn kaptak helyet, hogy minél nagyobb kijelzőt passzírozhassanak a készülékház elejére.

A Samsung Galaxy S8-hoz képest a Galaxy S9 és S9+ annyira nem hozott tényleges különbséget, hogy kézbe véve sem lehet helyből megmondani, melyik telefont is tartjuk a kezünkben. Megmaradt a Galaxy S7 edge-hez képest lényegesen kevésbé hajlított kijelző és az alul-felül minimális keret. Az IP68-as – víz- és porálló – burkolat kerete alumíniumból készült, az S9+ elöl és hátul egyaránt Gorilla Glass 5 üveg. Ha számszerűsíteni szeretnénk, akkor 8.5 mm vastagság és 189 gramm jellemzi a nagyobb testvért, a nálunk járt Galaxy S9+-t.

A SIM tálcája a keret tetején található, vagy két nanoSIM-et vagy egy nanoSIM-et és egy microSD kártyát tehetünk bele (a teljes pontossághoz hozzátartozik, hogy nálunk az egy SIM-es járt, de itthon hivatalosan is megvásárolható a dual SIM-es modell, szolgáltatónál is). Piros pont jár azért, hogy továbbra is meghagyták a 3.5 mm-es jack csatlakozót, az USB port pedig C típusú maradt, 3.1 verziószámmal.

A gyári csomag bőséges, a telefon mellett gyorstöltésre is képes, 2 amperes töltőfejet, USB C kábelt, egy microUSB-USB C átalakítót, egy kifejezetten szimpatikus hangzású AKG fülest és egy adatátvitelre használható adaptert kapunk a SIM tű, a Samsung Galaxy S9+ és a kötelező papírokon felül.  

Aktív tokból is kaptunk tesztelésre, az egyik a Clear View Standing Cover, amelyet már két széria óta ismerünk. A Galaxy S7 edge-nél még a hátlap is ugyanolyan karcolódós anyagból készült, mint az áttetsző előlap, az S9+ esetében erre figyeltek és karcálló anyagot ahsználtak, cserébe némileg vastagabbnak hat a hátlapi rész. Jó pont, hogy immár a telefon teteje is védelmet élvez, így már csak az alját lehet szépen összekariskolni. Az előlapon nem csak látszik az Always On Display infója, de fel is vehető a hívás csukott tokkal. 

A LED View Cover tok jócskán megváltozott, egyszínű helyett csíkosakat találunk a kínálatban, valamint jobban látható és színesek lettek a LED-ek az előlapon, az animációk is látványosabbak és többet mutatnak, összességében jobban használhatónak tűnik, mint akár csak az S8 LED View Coverje. Itt is védelmet kapott a telefon felső éle. 

A hátlap esetében a cég hallgatott a jó szóra és az S8-nál a felhasználók panaszkodására, ugyanis az ujjlenyomat-olvasót lényegesen jobban kezelhető helyre pakolták végre, kisebb az esély arra, hogy összetaperolja bárki is akaratlanul a kamera lencséjét és nagyobb arra, hogy könnyen, vaktában keresés nélkül meglesz a leolvasó. A kamera dual szenzoros, de erről később. Fontos újítás a sztereó hangszóró megjelenése a Galaxy S szériában először, bármennyire is vicces ezt leírni 2018-ban egy Samsung csúcsmodell esetében. A Galaxy S9+ az első ugyanis, amely két előlapi hangszórót kapott, egészen pontosan a felső beszédhangszóró gond nélkül besegít média lejátszásánál. A hangerő brutális, az egyik leghangosabb a jelenleg kapható telefonok között és a hangok tisztasága megfelelő, bár basszusból elég kevés van érthető okokból.

A kijelző a Galaxy S9+ esetében 6.2 col képátlóval rendelkezik, ehhez a tavaly megismert 18.5:9 képarány tartozik, így igen hosszúnak számít, ám ennek ellenére jól kezelhető. A Super AMOLED panelt nem kell bemutatni, a betekintési szög hibátlan, a színek gyönyörűek, megmaradt továbbra is a HDR10 támogatás, a home gomb körüli 3D Touch nyomásérzékelő a felbontás 1440×2960 pixel, ez igény szerint levehető full HD-ra is, de igazából nincs lényeges hatással az üzemidőre.

A Samsung Galaxy S9+ lelke nem más, mint a 10 nanométeres, házi fejlesztésű Exynos 9810 processzor, amely nyolc maggal dolgozik. Ebből négy mag 2.7, míg másik négy 1.9 gigahertzes órajelen tud működni, ebben 6 gigabájt RAM van a segítségükre, ez 2 gigabájttal több, mint a Galaxy S9 esetében és egyben borítékolja, hogy még hosszú évekig játékban marad a csúcsmobil. A grafikus gyorsítást a Mali-G72 MP18 biztosítja, az UFS 2.1-es belső tároló igény szerint lehet 64/128 vagy 256 gigabájtos és a már említett módon bővíthető microSD kártyával, amely egyébként érezhető lassulást tud okozni a technológiai különbségek miatt.

Ez a kombináció az Android 8.0 rendszerrel és a nemrég teljesen megújított Samsung Experience 9.0 felülettel együtt valódi élményt nyújt a felhasználónak, gyakorlatilag minden tekintetben villámgyors a készülék. Tényleg okos és jól használható lett a régen TouchWiz néven futó megoldás, amely minden volt, csak jó nem. A fejlesztők számos olyan lehetőséget pakoltak az Experience-be, amelyek eléréshez régen okoskodni kellett extra programokkal vagy launcherekkel. Ilyen például a gesztusvezérlés, az Always On Display számos új dizájnja vagy éppen az oldalsó edge panel, amely számos ingyenes opcióval bővíthető igény szerint, de gyárilag is biztosítják a legsűrűbben hívott névjegyeket, a legtöbbet használt programokat, időjárást, stb. Meg kell említeni az Experience 9.0-val érkezett, főképernyős és menü fektetett módú használatát, eddig ugyanis ez az apróság kimaradt a listából, valamint az osztott képernyős nézetet, amely a Google előtt találta fel ezt a funkciót és a mai napig jobb a rendszerbe épített változatnál.

A Samsung szerencsére nem halmozza el a felhasználókat egy sor használatlan alkalmazással gyárilag, még a sajátjait is úgy kell kérni, hogy telepítse a készülék, mindössze a Google kötelező szoftvercsomagja, valamint Microsoft Office pakk és a OneDrive foglalja a helyet mindenképpen az első indításnál.

Külön említést érdemel Bixby, a Samsung saját digitális asszisztense, hiszen még dedikált fizikai gombot is kapott a telefonon bal oldalon. Bixby megtanulja a felhasználó napirendjét – már ha van olyan –, és állandóan figyel ahhoz, hogy mindig a legjobb információkat adja a Bixby főképernyőn, gombnyomásra pedig rendelkezésre áll és még a kamerába is beépítették. Bixby egyetlen hátránya, hogy csak angolul ért, úgy viszont valóban jól használható, a hasznossága már más kérdés.

Azonosításhoz nem csak az ujjlenyomat adott, a Galaxy S9+-nak megtanítható az íriszünk vagy az arcunk is, ezek együtt dolgozva adják a megfelelő biometrikus biztonságot az ujjlenyomat-olvasó mellett. Az íriszfelismerés sötétben mutatja meg igazán a hatékonyságát, egyszerűen brutálisan gyorsan működik, néha az ujjlenyomat-olvasónál is gyorsabb, na jó, csak nagyon néha. Alapvetően 1-2 másodperccel lassabb az ujj szkennernél, cserébe nem kell annak a helyét a hátlapon kitapogatni, nekünk bevált. Akinek gondja van vele, egyszerűen rögzítse újra a szükséges testrészét, látványos javulás érhető el pontosságban és a gyorsaságon is sokat tud dobni. Ja igen, kékszeműek és/vagy szemüvegesek az írisz-felismerővel gondban lesznek, akárcsak én. 

A Samsung Galaxy S9+ legnagyobb dobása a dual hátlapi kamerarendszer, a kistesó beéri egy szenzorral is. Egymás alatt helyezkedik el a két lencse, melyből a felső a fő, az alsó a másodlagos telefotó, ez biztosítja a kétszeres zoomot. Két darab, 12 megapixeles kamera, Dual Pixel autofókusz, optikai képstabilizátor, kétszeres optikai zoom, LED vaku jellemzi. A fő kamera f/1.5 és f/.24 értékek között képes állítani magát a fényviszonyoknak megfelelően automatikusan, ezzel a világon egyedülálló a telefonok körében.

A kameraszoftver átalakult a Galaxy S8 óta, a módok felülre kerültek, nem pedig balról elhúzhatók. Megtalálható itt az étel, a panoráma, fotó, videó, a szuper-lassítás, AR emoji (arcfelismerés után személyre szabható figura, amelyből számtalan gifet készít a telefon), hyperlapse és persze a professzionális mód is. Ez utóbbi esetében szakértő kezekben még több életet kaphatnak a fotók, ugyanis állítható a rekesz, a záridő, a fókusz és a fényérzékenység is. Adott még az élő fókusz nevet kapott portré mód, amely hibátlan fotókat készít elmosott háttérrel, legyen szó bármilyen témáról.

Ami az elkészült fotók minőségét illeti, csak felsőfokon lehet róluk beszélni. A vonalélesség kiváló, a dinamika is, a színhűség is hozza a szokásos Samsung csúcs minőséget, az optikai zoom is tökéletesen teszi a dolgát, a fókusz pedig villámgyors. Gyenge fényviszonyoknál való fotózásnál tapasztalható természetesen némi elmosás, de elhanyagolható mértékű. Videót 4K felbontásban már 60fps sebességgel is lehet rögzíteni, míg a slo-mo klipek 720p-ben rögzíthetők, maximum 960fps értékkel. Ez utóbbi esetében némileg hátráltató tényező, hogy csak a szoftver által megadott négyzeten belül mozgásnak induló tárgyra tud fókuszálni, ez a funkció kevésbé sikerült jól emiatt. Ugyanitt automatikusan indul a lassítás a mozgás megkezdésétől, ám túlságosan rövid, nem mindig teszi tökéletesen a dolgát, ezen még lesz mit javítani a Galaxy S10-ig.

A Galaxy S9+ ugyanazt az akkumulátort kapta, mint elődje, 3500 mAh-val gazdálkodik összesen. Ez viszont nem túl acélos a mindennapokban, legalábbis ha azt vesszük figyelembe; hogy üzemidő tekintetében mindenki előrelépést várt, ugyanis ugyanazt tudja, mint a korábbi modell, átlag 5-6 óra kijelzőidővel lehet számolni, ebben a kategóriában csak átlagosnak lehet nevezni. Némi öröm az ürömben a vezeték nélküli és a kábeles gyorstöltés, az Adaptive Fast Charge funkciók jelenléte. Kár, hogy a gyorstöltés sem túl combos, fél óra alatt kevesebb, mint 40%-ot tud az akkumulátorba passzírozni a gyári tartozék, inkább átlagosnak mondható.

Adatkapcsolatra szinte minden megvan, amit kérhetünk, van kétcsatornás Wi-Fi, a lehető leggyorsabb LTE kapcsolat, 3.1-es USB port, NFC, Bluetooth 5.0 A2DP, LE és aptX, az A-GPS mellett Galileo, BDS és Glonass támogatás is adott.

Összességében tehát a dél-koreai gyártó a Galaxy S9+ esetében is arra koncentrált, hogy az S8-nál megismert hibákat kijavítsa, illetve továbbfejlessze a tudást. A gyakorlatban dual kamerát és ergonómikusabb ujjlenyomat-olvasót jelent, ezt leszámítva semmit sem változott az S8+ óta a készülék.

Egyedül az akkumulátorral nem vagyunk elégedettek, de a fórumokat olvasva nem csak mi érezzük a hiányt ezen a ponton. A Galaxy S9+ továbbra is hozza az elvártat kijelzőben, hardverben, minőségben, teljesítményben, a dupla kamera kifejezetten jól sikerült. Galaxy S8 szériáról egyértelműen nem éri meg váltani – ezt a mondatot még én is próbálom emészteni, mert kicsinek érzem az S8-am –, megkockáztatom, a Galaxy S7 edge után sem hanyatt dobó feltétlen az érzés, legfeljebb az újdonságé, azonban minden másról egyértelműen javasolni lehet. Más kérdés az ára, jelenleg ugyanis hivatalosan 310 ezer forintért lehet a két év garanciális modellt megvenni, a szürkeimportosak nem olcsóbbak még annyival, hogy megérje az egy év garit elveszteni a kettőből. Ha hozzávesszük, hogy a Galaxy S9 280 ezer forint, akkor kérdés sincs hogy az S9+ éri meg jobban.