Sony Xperia P teszt

Sony Xperia P: bejövős közepes

A japán gyártó Sony Xperia P mobilja nálunk járt teszten és kimondottan bejött! A Sony, tavasz vége, nyár eleje óta kapható üdvöskéje az erős középkategóriában indul, illetve bizonyos tekintetben erősen felsőkategóriás modell. Éppen ezért meglepő, hogy családon belül a Sony Xperia S-sel megy az összehasonlítás, tegyük hozzá, nem is véletlenül. A VIP Phone-tól kapott vékony dobozt kibontva nem csak a telefont és a megszokott tartozékokat találjuk, úgymint töltőfej, adatkábel és agybadugós füles (nem ám akármilyen gagyi), hanem ezen kívül van még itt egy méretes HDMI kábel és az NFC-hez két Smart Tag is! Nemhiába volt messze magasan a személyes nagy kedvencem réges régen a Sony Ericsson, a tudáson és minőségen kívül évekkel ezelőtt is sokkal több mindent adtak gyárilag a mobilokhoz mint a konkurencia.

Külső tekintetében az Xperia P hozza a mostanában megszokott japán dizájnt, messziről felismerhetők és beazonosíthatók a Sony okostelefonjai a szögleges külső és az alsó átlátszó sáv segítségével. Nálunk a fekete-ezüst variáns járt, de az Xperia P létezik fekete-citromsárga és fekete-piros kombóban is. A burkolat gyakorlatilag egyetlen darabból megmunkált alumínium, csak a hátlap felső része és az átlátszó sáv alatti rész készült műanyagból. Ezekből kiindulva ne is keressük, hogy hol lehet leszedni a hátlapot, mert sehol. Oké, az alsó – itt ezüst – részt le lehet feszegetni, de semmi érdekes nincs alatta, csak mint a cserélhető hátlapok idején anno, itt is más színűre módosítható igény szerint a kis sáv.

A Sony Xperia P jobb oldalán felül látható egy hangszórórács a hátlapi helyett (sokkal jobban hallható így, nagy piros pont jár érte!), alatta a bekapcsológomb/képernyőzár gombja (Samsung Galaxy-kon szocializálódom egy ideje, így nekem ez esik kézre, nem a főként HTC-nél megszokott, a mobil tetejére tett billentyű, valahogy biztosabban tartom kézben így a telefont mint ha fent kell vakon keresgélni, taperolni). Ez alatt a hangerő gomb párosa és végül a kamera fizikai gombja (még egy piros pont). Bal oldalon felül a microUSB portja, alatta a microHDMI csatlakozója, majd a védelemmel is ellátott microSIM fiókja látható. A telefon tetején helyezkedik el a 3.5 mm-es jack dugó, alul pedig a mikrofon rejtőzik. Összességét tekintve egy roppant minőségi telefonról van szó, amely méretéből adódóan minden kézben roppant kényelmes lesz.

A szürke hátlapra csak a kamera objektívje, valamint fölé a vaku került, alul pedig az Xperia felirat látható, valamint az átlátszó sáv alatt a Sony Ericsson logo. Ez vicces a tekintetben, hogy a cég már jó ideje csak Sony, az előlapon és a dobozon is csak a Sony felirat található. Az előlap jelentős részét a mindössze 4 col képátlójú, ám qHD, tehát 960×540 képpont felbontású megjelenítő foglalja el, amely egy LED megvilágítású TFT panel, a pixelsűrűség 275ppi. A kijelzőhöz tartozik a Sony BRAVIA Mobile Engine, ez gyakorlatilag egy algoritmust takar, amely a képeket és videókat feljavítja, hogy jobban mutassanak a kijelzőn. Ezen kívül adott még egy extra opció, ez a WhiteMagic, amit ha bekapcsolunk, a színek „helyesebbek” lesznek, például a fehér tényleg nagyon hófehér. Ennek ellenére feketében még mindig az AMOLED az etalon, de a fehér tényleg gyönyörű. Az alsó, átlátszó sáv ezúttal érintés-érzékeny, így elég az ikonokhoz hozzáérni, nem a kissé megszokást követelő megoldást művelni (más modelleknél ugyanis az ikonok feletti pöttyöket kell nyomogatni). A kijelző felett találjuk a VGA felbontású előlapi kamerát, valamint a fényérzékelőt és az állapotjelző LED-et.

Az Android 2.3.7 Gingerbread alatt egy kétmagos, 1 gigahertzes ST-Ericsson NovaThor U8500 processzor található, ezt egy Mali400 grafikai gyorsító egészíti ki. Annak ellenére, hogy nem egy csúcskategóriás CPU-ról van szó, hiszen nem hozza a hasonló tudású, konkurens procik eredményeit, mégsem vehető észre használat közben, nagyon simán működik a rendszer vele. Sajnos még mindig nem kapta meg a készülék a hivatalos Ice Cream Sandwich rendszert, pedig bőven volt idő a februári bemutató óta. Ami a kezelőfelületet illeti, az gyakorlatilag egyezik az Xperia S-ével – a teszt itt olvasható. Az UI-ról legjobban a képek beszélnek, de említést érdemel a gyári témák jelenléte, a számos megjelenítést lehetővé tévő menü, TimeScape widget stb. Ide tartozik az egyedi telefonkönyv is, amely a mai elvárásoknak megfelelően összeköthető a Facebook-kal, valamint lehet számokra és nevekre is keresni egyaránt, ezt a fícsört nagyon szeretem. Extra funkciók közül a LiveWare kezelőt kell megemlíteni, amely pici, de nagyon okos funkciót biztosít, megadható benne, hogy egy adott headset csatlakoztatásakor mondjuk indítsa el rögtön a rádiót, zenelejátszót. Gyárilag kapunk a Sony Xperia P mellé egy OfficeSuite 5-öt, ám nem teljes verzióban.

A hátlapi kamera 8 megapixeles fotók készítésére alkalmas, adott hozzá az autofókusz, a LED vaku, és szerencsére van fizikai kamera gomb a telefon jobb oldalán, ezzel akár lezárt képernyőnél is elkezdhetünk fotózni. A beállításokban nincs hiány, módosítható az ISO, a fehéregyensúly, a fókusz módja, ám ezekkel sokat játszva sem lesz a legjobb fotómobil a kategóriájában, a fény megfelelő bemérése nem sikerült tökéletesre. Videót 1080p felbontásban tud rögzíteni az Xperia P, folyamatos autofókusszal.

Ami a zenei részt illeti, a lejátszóra egy panasz sem lehet, mindent tud, amit csak lehet, legalábbis egy gyári lejátszó esetében. Van benne hangszínszabályzó, xLOUD a tisztább mély hangokért, megjeleníti az albumborítókat, fut a háttérben (még szép), van TrackID, a Sony saját zenefelismerője és az infinite funkció is, amely az aktuálisan játszott dalhoz keres szöveget, videót, előadóról, a számról információkat. A zenei részt egészíti ki az RDS-es FM-rádió és az agybadugós headset. Internet-eléréshez minden adott, amit csak szeretnénk, így HSPA (14.4Mbps le és 5.76Mbps feltöltéssel, Wi-Fi, DLNA, Bluetooth és microUSB, valamint persze az NFC, ez utóbbihoz ugye két ajándék tag-et is kap minden Xperia P tulajdonos. A gyári böngésző teljesen rendben van, azonban meg tudja akasztani egy-egy komolyabb weboldal a hardvert és k-o-c-k-á-s lesz a betöltés, a görgetés (egyébiránt ez a lassúság a képernyőképek készítésekor tette be a kaput, botrányosan lassú volt, így több mentés nem is úgy sikerült, ahogy kellett volna).

Az akkumulátort elnézve finoman szólva is viccesnek tűnik az 1305 mAh-s erőforrás, azonban meglepően jól bírja. Normál használat mellett másfél nap alatt merült le nálam (saját mobilom 2 napig is elketyeg, de a teszttelefont nyösztettem bőven). Összegzésképp elmondható, hogy mivel már elmúlt az újdonság varázsa és ez az árcédulán is látható, abszolút ajánlható a Sony Xperia P a gyönyörű és épp uniszex méretű kijelzője és apró okosságokkal teletűzdelt kezelőfelülete, valamint az anyaghasználat miatt, de csak azok számára, akik nem az aktuálisan leginkább felkapott telefont szeretnék birtokolni, hanem „csak” egy jó okostelefont.

A Sony Xperia P teszthez a mobilt a VIP Phone biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!