Xiaomi Redmi 5 teszt

Bevezető, tartozékok

A távol-keleti gyártó már régóta híres azon képességéről, hogy megzavarja az okostelefonok piacának elfogadott rendjét, elképesztően jó ár-érték arányú  termékpalettájával. Egészen a közelmúltig szinte kizárólag a keleti piacokra koncentrált, de 2017-ben a vállalat megerősítette, hogy az ázsiai riválisok, egészen konkrétan a Huawei nyomdokaiba lép és megcélozza a globális piacot. Komoly fejfájást okozva ezzel a lépéssel a túlárazott márkák jól felépített, mókusvakító marketing gépezetének. A Kínán kívüli terjeszkedés erőteljesen megindult, a cég gyors ütemben építi ki infrastruktúráját Indiában, Oroszországban, Indonéziában. Számunkra jó hír, hogy hivatalosan Lengyelországban és Spanyolországban is jelen vannak az öreg kontinensen.

A Xiaomi Redmi szériája egyértelműen sikertörténet, amely kompletten lefedi a belépő- és a középkategória alsó szegmensét, kielégítve az átlag felhasználói igényeket. Magasabb elvárások esetén a ,,Mi” sorozat lesz a barátunk és a konkurenciára nem jellemző módon akár a nettó  Magyarországi átlagkereset alatti áron juthatunk egy 2018-as csúcs telefonhoz. A Xiaomi Redmi 4 utódjának szánt, az aktuális trendeknek megfelelően 18:9-es kijelzővel és vékony kávákkal ellátott Redmi 5 megvásárlásakor azonban nem kell mélyen a pénztárcánkba nyúlni.

A mobil egy narancs színű dobozban érkezett, amely szín a keleti kultúrákban a szeretet és a boldogságot jelképezi. A pakk oldalán jól látható módon feltüntették a Global Version feliratot, jelezvén, hogy nem Kelet-Ázsia legnagyobb országának a piacára készült.

A tárolóegység kibontása után nem ér minket földöntúli mámor, de különösebb hiányérzetünk sem lesz. Elsőként az ötödik generációs Redmit pillanthatjuk meg, alatta pedig a tartozékokat helyezték el. Kapunk egy 2 Amperes hálózati töltőfejet, egy microUSB 2.0 kábelt, egy SIM-tűt és némi papírnyomtatvány. Megkíméltek minket a kijelzővédő fólia felrakásától és készülék védelmét biztosító szilikon tok beszerzésétől, hiszen ez is a csomag része.

Külső, kijelző

Az új irányvonalat képviselő Redmi 5 unibody háza, a fém hátlapot leszámítva, polikarbonátból készült. A 151,8×72,8×7,7 milliméteres méretekkel és 157 grammos tömeggel rendelkező készülék összeszerelési minősége csillagos ötös, akkor hallható egy kicsi recsegés, ha tényleg erősen elkezdjük tekergetni a telefont. A nagy testvér Redmi 5 Plus esetében – és itt is – a gyártó úgy alakította ki  telefon sarkait, hogy leejtéskor a telefon váza elnyelje, illetve a hátlap szerkezetére vezesse át az ütődést, csökkentve a kijelző sérülésének az esélyét. A méretbeli különbség jól látszik, a Redmi 5 esetében van esély, a Redmi Plus használata során pedig esélytelen a fogásváltás nélküli egykezes használat.

Az előd szériához képest az előlapon láthatjuk a legnagyobb változást, a Mi MIX 2 után az első, 18:9-es képaránnyal és ,,kávamentes” megjelenéssel rendelkező Xiaomi telefon széria az új Redmi sorozat. A 2.5D kialakítású, Gorilla Glass üveggel védett 5,7 hüvelykes kijelzővel rendelkező IPS panel felbontása HD+, azaz 1440×720 pixel.

A betekintési szög egyébként kiváló, jelentős fényerőcsökkentésre sem kell számítanunk, nappal is jól látható a megjelenítő tartalma. A színhőmérséklet és a kontraszt ízlés szerint állítható, valamint a kékfény-szűrő ki- és bekapcsolása is ütemezhető.

Az enyhe jóindulattal teljes képernyősnek mondott kijelző felett a LED vakuval megtámogatott előlapi kamerát, a beszédhangszórót, a fény- és közelségérzékelő szenzort, valamint a fehér értesítő LED-et találjuk. Lent a virtuális gomboké a főszerep, amelyek a 9.5 Stabil frissítés telepítése után teljes képernyős kézmozdulatokkal, azaz gesztusvezérléssel is kiválthatóak lesznek.

Jobbról érjük el a bekapcsológombot és a hangerőszabályzó billentyűt, mindkettőnek jó erős a nyomáspontja, nincs holtjátékuk.  Alulra szerelték a hangszórót, a 2.0-s microUSB csatlakozót – bár egy 2018-as telefon esetében ez már elég ciki – és beszédmikrofont. A bal oldalon nem sok érdekesség van, mindösszesen csak a SIM tálca található itt. A telefon legfelső részén a 3,5 mm-es jack csatlakozó, a másodlagos mikrofon és az infraport fedezhető fel.

A letisztult és egyszerű hátlapon a kissé kiálló főkamera alatt a LED villanó és az ujjlenyomatszenzor található, ami egyébként szuperül működik, 9/10-es találati aránnyal dolgozik.

A hátlap síkjából kilógó kamera mindkét Redmi telefon esetében orvosolható a mellékelt tokkal.

Hardver, szoftverezettség

A gépházban a 14 nanométeres csíkszélességű Qualcomm Snapdragon 450 lapkakészlet lakozik, mely magában foglal egy ARMv8 architektúrájú, nyolcmagos processzort. A Qualcomm processzorok számozása egyértelmű, a 200-assal kezdődő számok a belépőszintű készülékekre,  a 400-asok az alsó középosztályra, a 600-asok a középosztályra, és végül a 800-zal kezdődő számozás a csúcskategóriás készülékekbe szánt chipkészletekre utal. Ezt a rendet borította fel a 2017-es sanghaji MWC-n bemutatott, a Snapdragon 435-öt  váltó 450-es széria, amely tulajdonképpen egy pénztárcabarát Qualcomm Snapdragon 625.

Az egyetlen változás az órajelekben lehető fel, Cortex-A53 magok maximálisan 1,8 gigahertzre képesek felpörögni 2 gigahertz helyett. A grafikus gyorsító sem piskóta, az Adreno 506 GPU szinte minden feladattal megbirkózik, az alkalmazások egyidejű futtatásáról pedig a 3 GB RAM gondoskodik. A belső tárhely mérete 32 GB, ebből 24 GB-ot tudunk szabadon felhasználni, de pánikra nincs ok, akár egy 128 gigabájtos microSD kártyát is bepattinthatunk, feláldozván a dual SIM-es használatot.

A táblázatban jól látszik, hogy csak minimális a kisöcs lemaradása a Plus ellenében.  Ahogy viszont az mostanában lenni szokott, ez semmiben nem befolyásolja a rendszer sebességét. A telefon gyors, reszponzív, minden érintésre azonnal reagál, a rábízott feladatokat pedig duzzogás nélkül elvégzi. A grafikailag nagyon igényes játékok, például a Modern Kombat 5, NOVA 3, vagy az Asphalt 8 szépen futnak, igaz az utóbbinál közepes grafikai beállításokon, minimális melegedés érezhető a hátlapon.

Szoftveres oldalról az Android 7.1.2 tehát Nougat adja az alapot, az Oreo frissítés is hamarosan megérkezik. A lényeg azonban a MIUI 9 felület, amelyet 2017.  július 26-án jelentettek be a Xiaomi Mi 5X-szel együtt. Jelenleg a 9.2 MIUI Global verzió fut a gépen, januári biztonsági csomaggal és majdnem tökéletes lokalizációval. Egy kis hiba van a kamera beállításainál, ha magyar nyelven használjuk a telefont. A fénykép méretének kiválasztásánál 4:3, 16:9 és szintén 16:9-es képarányra van lehetőség, az utóbbi természetesen 18:9 akart lenni.

Időközbenvmegérkezett a 9.5.7.0 MIUI Global Stabil frissítés, ezzel az Android biztonsági csomag szintje is naprakész lett.

A MIUI fejlesztő változatban hetente, stabil verzióban 2-4 havonta frissített, villámgyors, biztonságos, végletekig személyre szabható, az idők során tökéletesre csiszolt újragondolt Android rendszer. A MIUI 9 új funkciót nem mutatnám be külön, mert már azt sokan megtették és arra egy külön cikk is kevés lenne. Volt azonban egy változás EU előírások miatt.  Az uniós országokban a Téma alkalmazások elrejtésre kerültek. A további beállítások/Régió pontban az országot állítsuk át például Svájcra és egy újraindítás után újra élvezhetjük az ezerarcú MIUI megunhatatlan világát.

A  Xiaomi és a stock Android felületének fejlődését 2011 óta kísérem figyelemmel. Egy egyszerű hasonlattal szoktam élni, mikor a két rendszert kell pár szóban jellemezni. Az alap droid egy egyszerű és nem túl izgalmas dobókocka, amely mindenki számára könnyen kezelhető. A távol-keleti gyártó megoldása ezzel szemben egy Rubik-kocka, ha ráérez valaki a logikájára, imádni fogja. Pont úgy, mint a kockák esetében. Van, aki 4,69 másodperc alatt kirakja ezt a háromdimenziós mechanikus logikai játékot, ami egyébként a hivatalos virágrekord és van olyan is, akinek ez órák alatt sem sikerül.

Kamerák, multimédia

A hátlapon egy 12 megapixeles, f/2.2 rekeszértékű, PDAF autofókuszos OmniVision OV12A10  szenzor dolgozik, szimpla tónusú LED-es villanóval megtámogatva, amelynek a fényereje kielégítő. Az előlapra egy f/2,0 rekeszértékű lencsével szerelt, 5 megapixeles OmniVision OV5675 kamera modul került, amely szintén kapott egy LED vakut, valamint Beautify 3.0 automatikus hibajavító algoritmussal feljavították a jobb szelfikért.

Videókat Full HD-ban lehet rögzíteni, maximum 30 fps sebességgel, nagyon jó kép- és közepesnek mondható hangminőséggel, ez utóbbit a túlszűrt sztereó hang okozza. Van Time-lapse, lassított mód azonban a nagyobb testvér kiváltsága, ahogyan a 4k felbontású videók készítése is, de ezeket a pluszokat inkább hanyagoljuk a nem túl jó minőség miatt. A tesztképek automata módban, alapbeállításokkal készültek.

A képek teljes méretben itt láthatóak.

A kamera teljesítménye kedvező fényviszonyoknál ebben az árkategóriában kiemelkedő. A részletesség, a színhűség, a vonalélesség rendben van, mondjuk a széleken azért némi elmosódást felfedezhetnek a szakavatottabb szemek. Az autofókusz gyorsan és pontosan dolgozik, a képek is egy pillanat alatt elkészülnek. Ahogyan az lenni szokott, az éjszakai fotózás feladja a leckét a technikának, a felvételek nem mosódnak el, de zajosak.

A MIUI kamera szoftver egyszerű és jól kezelhető. Az egyik oldalán a vaku és a HDR érhető el, a másikon a kameraváltó, a beállítások, illetve az effektek, alattuk  a galéria, az exponáló és a videofelvétel indítható el. A beállításokra bökve lehet elérni a módokat (panoráma, időzítő, hangvezérlés, kézi, vízmérték, szépítés, szürkületi, jelenet és makett hatás). A konfigurációs lehetőségeket a beállításokban lévő fogaskerék ikonra bökve érhetjük el. A Camera2 API támogatás kimaradt, így a manuális beállításokban csak a fehéregyensúly és az ISO érték változtatható.

Kedvenc zenéinket a Google alapértelmezett lejátszóján kívül a gyártó saját, Zene alkalmazásával is hallgathatjuk. A helyben tárolt muzsikákat számok, előadók, albumok és mappák szerint csoportosítja, a tömörítetlen formátumok mellett a wma formátumokat is lejátssza. A multimédiás hangszóró maximum hangerőn enyhén torzít, de nem recseg, tisztán és elfogadható módon szól.

Szerencsére nem spórolták ki a 3,5 mm-es jack bemenetet, így a régi kedvenc Xiaomi Mi IV Hybrid Dual Drivers Earphones fülhallgatómmal és a  Mi Zene javítás aktiválásával meggyőző hangminőséget produkált. Az FM-rádió sem maradt ki, ami az RDS-információkat ugyan nem jeleníti meg, de füles csatlakoztatása nélkül is használható, ami ritka megoldás! A videolejátszó 1080p-ig bezárólag minden, általam bevetett kódolással megbirkózott, csak a feliratokat nem sikerült beolvasnia.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A Xiaomi Redmi 5 (gyári kódnevén Rosy) árszintjéhez viszonyítva jó adatkommunikációs felhozatallal büszkélkedhet. A SIM tálca két nanoSIM-et, vagy egy nanoSIM-et és egy microSD kártyát fogad be dual 4G támogatással, Cat.7-es alapokon. Természetesen adott a teljes hazai frekvenciatámogatás, így a B20-as 800 MHz-es LTE sávot is ismeri.  A beszélgetési hangminőség a vonal mindkét oldalon kifogástalan.

Az egycsatornás Wi-Fi modem átlag feletti érzékenységű, a Bluetooth kapcsolat stabil, az autós kihangosítómmal és a fülhallgatómmal is tökéletesen kommunikált. A pozíciószerzés navigáláskor villámgyors, egy másfél órás úton, az iGO Navigation használva gondtalan volt az utazás. Szenzorokból is bőséges a kínálat, csak az NFC maradt ki, de ez ebben az árszegmensben nem meglepő. Van helyette infra, amelyet használva nyugdíjazhatjuk a lakásban önálló életet élő TV, set top box, klíma távirányítóit.

A nem eltávolítható hátlap alá gyömöszölt, 3300 mAh kapacitású Lithium-Polymer akkumulátor korrekt ajánlat, a rendszer pedig takarékosan bánik az energiával. Nálam átlagos használat során 48 óra működési idő, azaz két nap alatt 7 óra 12 perc kijelzőidővel merült 20%-ra. Kétórányi YouTube videónézés alatt 12%-ot merült a telefon. A pluszos verzió szintén ugyanennyit merült két óra videózás után. A telep feltöltését nem kapkodja el a mellékelt töltő,  20-ról 100%-ra, 2 óra 24 percre volt szüksége, ami meglehetősen sok idő.

Mit kapunk a pénzünkért?

A Xiaomi Redmi 5 legnagyobb ellenfele talán a pluszos testvére lehet. Érezhető különbség mindkét telefont egyszerre kézben tartva, minőség tekintetében nincs. A magasabb hardveres teljesítmény csak papíron jön ki, valós használatban gyakorlatilag nem. Üzemidő tekintetében is elhanyagolható eltérés van a kisebb kijelző és az alacsonyabb felbontás miatt. Az egyetlen fájó pont, az 5 GHz-es Wi-Fi támogatás hiánya. Az előny a kisebb és kezelhetőbb méret, ami miatt jobban kézre áll a kisöcs.

A Xiaomi Redmi 5 jelenleg 150, a Redmi 5 Plus pedig 180 USA dollár, ami a szállítási költséggel együtt 39 ezer, illetve 46 ezer forintot jelentene, de a pontok felhasználásával az összeg akár 30%-kal csökkenhet. Kosárba rakás után válasszuk a Priority Line (EU Express) szállítást, így nem lesz további járulékos (ÁFA) fizetnivalónk. Egy biztos, az új Redmi szériából bármelyiket is választjuk, kiváló döntést hozunk.

Kastély Béla