ZTE Blade II teszt

ZTE Blade II teszt – nem lesz nagysikerű

Nálunk járt a nem is olyan rég még hatalmas sikert aratott ZTE Blade utódja, a Blade II. A kínai gyártó egyértelműen jön fel az elmúlt 1-2 évben, szeretnék a márkát Európában is ismertté tenni, bár egyelőre főként az alsó-, legfeljebb középkategóriás és szolgáltatói saját márkás modellek között találjuk meg a Huawei-vel együtt. A legnagyobb és leghangosabb sikert kétségtelenül a ZTE Blade aratta, ugyanis megjelenésekor az ár-érték-tudás aránya durván verhetetlen volt. Sajnos a Blade II-ről ugyanez nem lesz elmondható, ugyanis mára számos egyéb telefon áll a konkurencia oldalán. Ezúttal is csak akkor tudna a Blade II nagyot alkotni, ha ugyanolyan nagyon nyomott áron adnák mint az elődjét. A ZTE Blade II a VIP Phone-tól érkezett szerkesztőségünkbe. Az igen pici dobozban a telefon mellett megtaláltuk a microUSB töltőt, a szintén microUSB kábelt, valamint egy headsetet. Memóriakártya nem jár a csomaghoz, ám a kamera használatához kell! Vicces.

Ezúttal látszik a Blade II-n, hogy nem épp csúcsminőség, messziről kiszúrható az előlapról az egyébként nem rossz műanyag, csak épp a nekem túl vastagra húzott vonalak az előlapon utalnak a nem túl elegáns készülékre. Összességében egyáltalán nem rossz, csak érződik, melyik kategóriába tartozik. Szerencsére összeszerelés tekintetében egy szavunk sem lehet, nyikkja sincs a Blade II-nek.

Az alig 117 gramm tömegű mobil 10.9 mm vékony, előlapján a 3.5 col képátlójú, 480×800 pixeles kijelző hever, alatta a három fizikai gomb, ezek a menü, a home és a vissza (amúgy Samsung módra). Nem értettem, de lehet, hogy csak a nálunk járt példány hibája, hogy az első nap egyszerűen tízszer kellett mindent megnyomni, hogy egyszer érzékelje, másnapra viszont helyrejött a lelkivilága és egész használhatóan ment a képernyő érintése, ennek ellenére nem gondolom, hogy megfelelő lenne az érzékenysége. Szintén meglepett, hogy max fényerőn is gyengének tűnik, holott napfényben is azért olvasható maradt. Néha többször kell egy-egy ikont megérinteni, hogy működjön az adott funkció. Az előlap felett találjuk a gyártó logoját, a hangszórót, az előlapi kamerát, valamint az elmulasztott értesítések LED-jét. A Blade II jobb oldalán a hangerő gomb, bal oldalt a védelem nélküli microUSB port, felül pedig a 3.5 mm-es jack dugó foglal helyet a bekapcsológomb/képernyőzár gombja mellett. A hátlap nagyobbik része úgy tűnik mintha alumínium lenne, ám ez csalóka, műanyag az is. Itt a hátlapi kamera, a LED vaku, valamint a hátlap alatt a méretes hangszóró. A hátlap eltávolítása után férünk hozzá az akkumulátorhoz, valamint a microSD slotjához, ez utóbbihoz egyébként nem szükséges az akksit kivenni.

A ZTE Blade II-ben egy egymagos, 1 gigahertzes Qualcomm MSM7227A processzor dolgozik 512 megabájt RAM – az előd duplája – és egy Adreno 200 grafikai gyorsító mellett, ezek segítik az Android 2.3.6 Gingerbread rendszert. Ez a trió azért valljuk be, nem egy mai darab és nem is arra való, hogy a legújabb Tegrás játékokat futtassuk rajta, néha pedig még egy egyszerű menü-görgetésbe is beakad, illetve csak szaggat, darabos. Mindenesetre az biztos, hogy microSD kártyát be kell szerezni a telefonhoz, hiszen a kamerának szüksége van rá, másrészt a mindössze 200 megás belső memória – az elődben még 512 megabájt volt – finoman szólva sem elég semmire (és egyébként is hamar rí az értesítési sávon, hogy kevés a tárhely, csináljunk valamit). Szerencsére ma már tényleg fillérekbe kerülnek a bővítő kártyák. Érdekes, hogy gyárilag semmilyen kezelőfelületet nem kapott a Blade II, legalábbis ami nálunk járt, ilyen volt, így kénytelen voltam felturbózni, a képernyőfotókon az ADW Launcher Ex kezelőfelület látható.

Szoftverezettség tekintetében a szokásos alap programokat találjuk a készülékben, bár néhányat már telepítettem a saját használathoz és értelemszerűen a Playről telepíthet bárki rá bármilyen kompatibilis alkalmazást. Ami tetszett, az az első app, a Backup & Restore, ezzel a memóriakártyáre készíthető mentés, majd onnan kérhető visszaállítás.

A hátlapi kamera öt megapixeles képeket tud készíteni, sem a fókuszálás, sem a mentés nem gyors és bár vannak állítási lehetőséges a szoftverben, nem vagyunk kibékülve a képek minőségével. Makró mód elvileg van, gyakorilatilag költői túlzás ezt állítani. Videót VGA felbontásban tud felvenni a Blade II.

Multimédia tekintetében bejött a zenelejátszó, ebből kettőt is találunk telepítve. Minden alapvető igényt kielégítenek, ugyanis mutatják az albumborítót, ID3 tagek alapján szétválogatja a zenéinket és vannak lejátszási listák is. Szerencsére van még RDS-es FM-rádió is és kihangosítva is tényleg szépen szól a Blade II, csak meg kell picit emelni az alját, hogy a hangszóró ne az asztallapot árassza el hanggal. Videólejátszás tekintetében már gondot okoz neki a 720p felbontás sajnos (bár YouTube videót pedig még 1080p-ben is vígan, akadásmentesen mutatott). Adatátvitelre adott a Wi-Fi és Wi-Fi Direct, DLNA, Bluetooth, HSPA, valamint microUSB port a kábeles megoldás kedvelőinek. A beépített böngésző jól teljesít, figyeltek a gesture-ökre is, így használható a kétujjas nagyítás, valamint a két koppintásra a képernyő méretéhez igazodó szöveg. Extraként elérhető a Flash is. Akkumulátorként egy mindössze 1200 mAh-s erőforrást találunk a Blade II-ben, amely első blikkre elég karcsúnak tűnik, pedig valójában ez is hozza az egynapos készenlétet. Kár, hogy nem tettek bele egy 2500 mAh-s változatot, arathattak volna vele. Összességében az alsókategóriába még mindig jó lehetne, ha nem 50 ezer forintért vesztegetnék a független változatokat, hiszen az előd is épp a 25 ezer forintos árával nyert meg magának sok-sok ezer embert csak kis hazánkban, így nem mondható jelenleg, a cikk írásakor jó vételnek a Blade II, hiszen a konkurencia több olyan ellenfelet is fel tud mutatni, amely olcsóbb és legalább ilyen tudást kínál.

A ZTE Blade II tesztkészüléket a VIP Phone biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!