LG E900 Optimus 7 teszt

LG Optimus 7 – más mint a többi?

Szerkesztőségünkben járt az LG Optimus 7 mobilja, amely a nálunk járt második Windows Phone 7 rendszerű készülék. Magáról a Windows Phone 7 operációs rendszerről az első ilyen telefonnál, a HTC Mozart tesztnél írtunk részletesebben, így minden apróságot biztosan nem említünk meg, elvégre egyelőre a rendszerhez a Microsoft semmilyen szinten nem enged hozzányúlni a gyártóknak, sem kezelőfelületben, sem sehogy, mindössze néhány programot telepíthetnek rá értékesítés előtt. Így mindenképpen igen nehéz helyzetben vannak most a mobil tesztelők, így mi is, hiszen minden tesztnek valami egyedi, érdekeset kellene mondani, ám jelen esetekben legfeljebb a hardver változik, de még a külső is alig, a belső pedig egy az egyben ugyanaz.

Az LG-től érkezett hozzánk az Optimus 7 fekete, átlátszó fedelű dobozban, néhány tartozékkal együtt. A kiegészítők között megtalálható hálózati töltőfej, microUSB kábel és egy sztereó headset. Mivel a WP7-es mobilok hivatalosan nem bővíthetők egyelőre, így microSD kártyát ne keressünk, de ne is akarjunk beleerőltetni, mert az akár a rendszer teljes összeomlását is okozhatja (a legtöbb WP7 modellben ugyanis a háttértárat valójában rejtett, ám nem cserélhető microSD kártya jelenti). Ne felejtsük el, hogy ha WP7 mobilunk van, az első amit telepítenünk kell a számítógépre, az a Zune program. Ha valaki szereti, tegye fel a kezét és írjon nekünk. Sokadik használat után sem sikerült a tesztírónak megbarátkozni vele, ez a fájlkezelés botrányos, amit a Zune biztosít, majdnem minden logikának ellentmond és az első pár alkalommal garantáltan okozunk magunknak nem kevés fájlvesztést is... (lásd Mozart teszt, már így másodjára egész egyszerűen ment, csak beállítás kérdése)

Ami a Windows Phone 7 mobilok külsejét illeti, mindegyik szinte teljesen egyforma, mivel a Microsoft rendkívül pontosan és választási lehetőség nélkül adta meg a gyártóknak, hogy mit kell mindenképp és maximum „rátenni” egy ilyen készülékre, a formavilág és anyagfelhasználás más mindössze. A mobil 11.5 mm vastag, még éppenhogy kényelmes kategória, a 158 grammos tömeg pedig biztosítja az embert, hogy minőségi, ám ne féltégla érzetet keltsen zsebben, kézben, plusz a majdnem 6 centi szélesség sem teszi tepsivé.

Ennek ellenére nem női kézbe való, a kezelése nem annyira könnyű egy kézzel és ez bizony azért a szélességnek köszönhető. Szubjektív véleményem szerint az Optimus 7 nem kifejezetten szép mobil és ezt a kijelző alatti gomboknak köszönheti.

Valahogy a „gyorsan rádobtunk valamit” érzést kelti bennem a matt, egyben lévő, dudorodó műanyag darab, amely valójában a három előlapi hardveres gombot rejti. A kijelző 3.8 colos, 480×800 képpontot vonultat fel, egyébként kapacitív LCD megjelenítő, ennek megfelelően fényerőben és színek tekintetében a Super-AMOLED messze lealázza, elég csak a Samsung Omnia 7-et mellétenni. A színei szépek, pixeleket csak nagyítóval találhatunk, viszont a betekintési szöge hagy maga után némi kívánnivalót. Az alatta találhat három kötelező billentyűk az „egyet vissza”, a főmenü és a keresés. A kijelző felett egy LG logo és a hangszóró rács található, valamint ezektől balra a fény- és a távolságszenzorok. Az Optimus 7 mobilban nincs beépített fizikai QWERTY gombsor.

Az Optimus 7 jobb oldalán található a műanyag fedéllel védett microUSB csatlakozó, valamint a kamera gyorsgombja, bal oldalon csak a hangerőszabályzó gombpáros foglalja a helyet, míg felülre a bekapcsológomb/képernyőzár és a 3.5 mm-es jack dugó csatlakozója került. A hátlapban nagyon tetszetős, hogy szálcsiszolt fém az anyaga, minőségérzetet kelt ugyanis, bár ennek a látványnak ellentmond az ezüst keretbe foglalt, túl feltűnő kamera. Ez rejti az öt megapixeles kamera objektívjét, a „tükröt” az önarckép fényképezéséhez, valamint a LED mobilfényt. A hátlap alján a Windows Phone felirat nem engedi elfelejteni, hogy belül mi vár ránk.

Ami a WP7 alatt dolgozik, az egy 1 gigahertzes Qualcomm Snapdragon QSD8650 processzor fél gigabájt RAM-mal és ugyanennyi ROM-mal. A beépített memória 16 gigabájt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy olyan komoly minimum hardverigényeket támasztott a Microsoft a rendszerhez, hogy mindegyik WP7-es készülék csúcsmobil napjainkban.

A telefon kamerája egy öt megapixeles változat, ehhez tartozik autofókusz és LED vaku (bár vörösszemhatás csökkentés funkciót nem tud). Videót is tud rögzíteni az Optimus 7 1280×720 pixel felbontásban, ilyenkor 24 fps értékkel vesz fel, ám sajnos – vagy sem – a nagyításról le kell mondani. A beállítások között elérhető a vaku be-kikapcsolása, az intelligens képkészítés, (portré, éjszaka, tájkép), a szépség fotózás (ez elvileg előre fotosoppolja a képet), de készíthető panoráma fotó, használható és indítható a ScanSearch a kamera szoftveréből, módosítható a kép felbontása, a fényerősség, a színes effektek, a fehéregyensúly, valamint a minőség és a képstabilizátor. Ami a tesztvideókat illeti, nem túl fényesen teljesít a kamera.

 

 

A beépített zenelejátszó nagyon könnyen és egyszerűen kezelhető, egyedül talán a hangszínszabályzó hiányzik belőle. Tetszik, hogy minden elérhető adatot letölt a lejátszó az aktuálisan játszott dalhoz, ráadásul még FM-rádiót is integráltak a programba a mérnökök.

Ami a szoftvereket illeti, kettőt telepít az LG gyárilag a modelljeire, az egyik a Panorama Shot, amellyel öt fotóból álló panorámaképek készíthetők meglehetősen nagy pontossággal, míg a ScanSearch egy Augmented Reality, tehát kiterjesztett valóság-böngésző. A Marketplace-ről persze bővíthetjük a letöltött programok listáját, az LG-nek van a Marketplace-en belül saját boltja, amely jópár alkalmazást ölel fel, de immár több mint ötezer darab tölthető le a fő áruházból is, hiába na, működik a verseny és a nyereményjáték kombója, ügyes a Microsoft.

Ezeken kívül persze „kötelező” elem a Windows Phone 7-ben a naptár, a Google Mail, az Internet Explorer, amelyhez nemsokára érkezik komoly frissítés, de a Maps, valamint az Office is elérhető (ez utóbbi programmal akár szerkeszthetők is a dokumentumok). Még mindig zavar egy picit, hogy minden letöltött alkalmazás a főmenübe kerül, tehát ha leszedünk mondjuk úgy 40-50 szimpatikus programot, úgy mire a beállítások menüpontot megtaláljuk, az nem kevés idő. Az Optimus 7-ben megtalálható még egy Play-To funkció is, ennek segítségével a DLNA-t támogató készülékekre – tévé, hifi, stb. – gond nélkül továbbíthatjuk vezeték segítsége nélkül a fájljainkat.

Említettem az Internet Explorert, ennek használatához szinte minden adott, amire csak szükségünk lehet, tehát van EDGE, 3G és HSPA (7.2 Mbps letöltés és 5.7 Mbps feltöltés) átviteli lehetőség, de a Wi-Fi is támogatja a 802.11b/g/n szabványokat. A helyi adatátvitelről a 2.1 verziószámú, sztereó adatátvitelre is képes Bluetooth és microUSB csatlakozó gondoskodik (na meg persze a Zune), cserébe legalább USB-n tölthető a készülék. Az 1500 mAh-s akkumulátor nagyjából egy-két napig bírja szuflával, erőteljes használat esetén pedig egy napig sem feltétlen. Ebből a szempontból meglepő, hogy a WP7-es mobilok jellemzően inkább egy napig bírják egy feltöltéssel, pedig a teszt alatt arra is figyelünk, hogy legyen olyan nap, amikor kevésbé „gyűrjük” a készülékeket.

Összességében elmondható, hogy bár kissé gyenge a kijelző és a kamera teljesítménye is, a konkurenciához képest mégis jóval olcsóbb LG Optimus 7 nagyobb belső tárhellyel és még például DLNA-támogatással is rendelkezik. A WP7 miatti minimálisan szoftveres és hardveres összehasonlításokat nézve szinte teljesen egyforma a két telefon, így a belső értékeket legfeljebb az extra funkciókban kereshetjük.

Ami nem tetszik még mindig, az változatlanul nem a hardverben, tehát nem az Optimus 7-ben keresendő hiba, hanem a rendszer sajátossága (nincs normális multitasking, nincs fájlkezelő, nincs Flash és Silverlight támogatás a gyári böngészőben, nincs DivX/XviD támogatás vagy internet tethering, nincs egyedi csengőhang, nem lehet Bluetooth-on fájlokat küldeni, nincs copy-paste, kötelező Zune, nincs Mass Storage, stb.).