Elephone U Pro teszt

Bevezető, tartozékok

Ahogyan az várható volt, hatalmas lendülettel megérkezett az első, eddig másodvonalasnak számító OEM gyártó a siker kapujába. Az okostelefon-piac telített, nehéz egyedit és különlegeset alkotni. A piacvezetők diktálják a divatot, a kisebb telefongyártók követik, a vásárlók meg bosszankodnak, vagy éppen örülnek ennek. Az Apple majmolása nem mindig aratott osztatlan sikert. A 3,5 mm-es jack csatlakozó száműzése vagy a kijelzőbe felülről betüremkedő szenzorsziget sok felhasználónál kicsapta a biztosítékot. Vannak azonban olyan újítások is, amit érdemes követni, ilyen például a Samsung által használt kétoldalt ívelt kijelző, vagy a Xiaomi Mi Mix innovációja, amely elindította a keret nélküli mobilok trendjét.

Az árérzékeny piacokon, így hazánkban is kevesen engedhetik meg maguknak, hogy a nagynevű gyártók csúcsmodelljeit megvásárolják, de szeretnének valami hasonló mobilt használni. Itt lépnek a képbe a „B“ brand feltörekvő képviselői. A 12 évvel ezelőtt alapított Elephone egyre komolyabb termékeket rakott le az asztalra, de hiányzott a szintlépéshez valami, mint ahogyan az összes kevésbé ismert gyártó esetén. A Xiaomi és Huawei telefonjait is lesajnálkozva nézték annak idején, de megvolt bennük a szükséges plusz, alázatos hozzáállással és kitartó munkával felértek a csúcsra és beléptek a TOP 5 mobiltelefon gyártó elit ligájába. A munka gyümölcse beérni látszik, hiszen jelen tesztalanyunk is meglépte azt, amit ebben a kategóriában eddig senki.

Az Elephone U Pro igazi elefánt módjára berontott a porcelánboltba és odacsapott a példaképeknek. Az új dimenziók eléréséhez komoly fegyvereket vetettek be. A kínai telefongyártás történetében elsőként valódi hajlított kijelzőt használnak, a meghajtásról Qualcomm chipset gondoskodik, a szoftveres felületet pedig a világ legnépszerűbb kekszéről elnevezett rendszer szolgáltatja. De mindez semmit sem érne egy kis innováció nélkül, csak semmi pánik, jelentem azzal is megfűszerezték a történetet. A biztos siker érdekében a vezeték nélküli töltés, a Bluetooth 5.0 és az NFC támogatás is bevetésre került.

Egy telefon megítélése a doboz kibontásával kezdődik, ezt tudják az Elephone szakemberei is. Az elegáns, fekete, lapos és téglalap alakú tárolóegység tartalmának felfedezésekor nem ér minket csalódás. A fedelet leemelve, egy műanyag tálcában fekszik a mobil, alatta két kisebb pakkban pedig a tartozékok. A lapos papírdobozban a kijelzővédő fólia, a szilikon tok, a SIM-tű és a szükséges papír alapú olvasnivaló található. A másik dobozkában egy gyorstöltésre képes 2 amperes töltőfejet, egy Type-C USB kábelt és egy USB Type C – jack átalakítót rejtettek el.

Külső, kijelző

A külső dizájn egyértelműen a piacvezető gyártó legújabb modelljét idézi, ami nem meglepő, láttuk ezt már nagyon sok telefon esetében. A rozsdamentes acél ötvözetből készült, polírozott unibody készülékház összeszerelési minősége, anyaghasználata egyszerűen kifogástalan. A 154×72,5×8,7 milliméteres dimenziókkal és 170 grammos tömeggel rendelkező mobil érzésre és látványra is hozza a prémium felsőkategóriás minőséget.

Az előlap 87%-át elfoglaló, 3D kialakítású, Gorilla Glass 5 üveggel védett, 5,99 hüvelykes, FHD+ (2160×1080 pixel) felbontású, hajlított szélű AMOLED panel a telefon fénypontja és egyben a kínai telefongyártás mérföldköve. A 18:9-es képarányú, 403 ppi pixelsűrűségű megjelenítőt a BOE gyártja, az elemzők szerint 2018-ban 19 millió telefonhoz fognak OLED panelt szállítani. Gőzerővel építik 7,3 milliárd dolláros költségvetéssel az új üzemet, ahol 2020 után az Apple számára gyártanak majd rugalmas OLED kijelzőket. Valószínűleg ciki az almás gyártónak a dél-koreai riválistól vásárolni, vagy esetleg más áll a háttérben?

A tűéles képet biztosító, kiemelkedő kontrasztarányú és tökéletes érzékenységű, valamint remek betekintési szögekkel rendelkező panelt nem érheti kritika. Szemünk védelme érdekében az állítható színhőmérséklet és az automatikusan bekapcsolódó éjszakai fény kötelezően a rendszer részét képezi.

A kijelző felett a fény- és távolságérzékelő szenzorok, a beszédhangszóró és az előlapi kamera mellett az értesítő LED sem maradt ki, amely egyébként hét különböző színben tud villogni, ha elmulasztottunk egy eseményt. A teljes mértékben személyre szabható, akár ki is kapcsolható állapotjelző LED után a képernyő alatt is bőséges a beállítások tárháza. Választhatunk ugyanis virtuális vezérlőgombokat, amelynek sorrendje, színe és az ikonok megjelenése változtatható, vagy gesztusokkal tudjuk vezérelni a telefont. A bal alsó szélről az ujjunkat felfelé húzva az alkalmazásváltó, középről a kezdőképernyő, jobb oldalról felfelé suhintás pedig a visszalépés funkcióját tölti be.

 

A készülék tetején a SIM-tálca és a másodlagos mikrofon látható, az alsó rész a multimédiás hangszórónak, az USB Type-C csatlakozónak és a beszélgetési mikrofonnak ad otthont. Jobb oldalon a fémből készült hangerőszabályzó és bekapcsológomb fedezhető fel, a gombok nem lötyögnek, és kiváló nyomásponttal rendelkeznek. A bal oldal egyhangúságát nem töri meg semmi.

A szürke tömegből való kiemelkedéshez szükség van egy innovatív ötletre, amely az Elephone U Pro esetében nem is hiányzik. Beérkező híváskor a lehajlított kijelző szélén futkározó kék csík eszméletlen jól néz ki, ilyet eddig még egy gyártó sem hozott össze.

Az egyediség a hajlított szélű, üveg hátlapon sem ér véget, ugyanis a márka logója is világít, mikor jön egy hívás a mobilunkra, ami szintén egy soha nem látott király megoldás. Szerencsére a kamerák, a 9/10-es találati aránnyal dolgozó ujjlenyomat-szenzor és a ledes villanó elhelyezése nem követi az erősen ízlésficamos divatot, megfelelő helyre került. Fokozva az élvezeteket az elő-, és a hátlapi üveg is kapott oleofób bevonatot, így a szennyeződések (pl. ujjlenyomat) nehezebben tapad meg (az oleofób egészen pontosan zsírtaszító réteget jelent). Tok használata ajánlott, habár közel sem annyira csúszós a telefon felülete, mint a Samsung Galaxy S8+ vagy a Xiaomi Mi Mix 2 esetében.

Hardver, szoftverezettség

Bátran indulhat csatába az U Pro, a 14 nanométeres csíkszélességen gyártott Qualcomm Snapdragon 660-as lapkakészlettel felvértezve. A SoC nyolc darab 64 bites Kryo 260-as rendszermagot tartalmaz, ezekből négy 2.2 gigahertzen, négy pedig 1.8 gigahertzen ketyeg. A grafikus gyorsító szerepét az Adreno 512 tölti be, amely már támogatja a Vulkan API-t is. A komoly teljesítményt igénylő játékok is vígan futnak, a melegedés minden jele nélkül. A Samsung által gyártott 6 gigabájt LPDDR4X RAM rendszermemória és a 128 gigabájtos belső tároló szintén komoly fegyvertény. Az extra tárhely igény esetén a második SIM foglalat beáldozásával akár 1 terabyte-os SD kártyát is lekezel a készülék, ami már az értelmetlenség határát súrolja.

A szintetikus teszt eredményein jól látható, hogy Snapdragon 660 majdnem abban a mezőnyben játszik, amiben a Snapdragon 835 csúcslapka. A gyakorlati felhasználás közben a határvonal elmosódik, átlagfelhasználás során nem észrevehető a különbség, minden villámgyorsan történik, a felhasználói élmény csúcsra van járatva.

  

A Google rendszerének nyolcadik generációját futtató készülék a szoftver tekintetében is topon van. Az Android Oreo újdonságainak köszönhetően a rendszerindítás szélsebes, az adaptív ikonok átkozottul jók, az új értesítési jelzések sokkal átgondoltabban működnek. A 8.0-s verziószámú Android esetében a Beállítások menüje is sokkal letisztultabb lett. Érdemes megjegyezni, hogy az androidos biztonsági csomagot közvetlenül a Google frissíti, a rendszer biztonsági beállításai között található menüpontban. Az Elephone részéről érkezett már két OTA update, amely a telefon használata közben megtörtént, csak a frissítés véglegesítéséhez kell a telefont újraindítani. Természetesen a többi újdonságról, mint például a PiP (kép a képben), az automatikus kitöltés, vagy az új emotikonokról sem kell lemondanunk. Ezek azonban a keresőóriás érdemei, a telefon gyártója három más okból érdemel hatalmas dicséretet.

  

Elsőként adtak ki Android Oreo rendszerrel ellátott telefont a feltörekvő márkák közül. Ez nagy szó, gondoljunk csak bele, a sok nagynevű gyártó mit szerencsétlenkedett a váltással. A Galaxy S8 és S8+ esetében kiadott, majd visszavont a frissítés, vagy emlékezhetünk az Android One program büszke tagja, a Xiaomi Mi A1 esetében történt kálváriára, de a HTC esetében is volt probléma bőven. Szintén piros pontot érdemel az ELE UI néven futó átdolgozott felhasználói felület, amely nagyon jóra és szépre sikerült. Végül, de nem utolsó sorban az eddig kötelező AOSP-szoftver pakk száműzésre került.

  

Szoftver tekintetében két hibát véltem felfedezni. Nem került lefordításra a Navigation key és az Advanced settings menüpontban lévő pár szó. Az elsőben a navigációs gombokat szabhatjuk személyre, az utóbbiban pedig a hangerő gombbal történő képernyő-felébresztés, a zsebmód és a roppant módon zavaró érintés-asszisztens kapcsolható be. Kapunk arcalapú feloldást is, amely jól és gyorsan működik, de egy egyszerű fényképpel is sikerült feloldani a készüléket, ezért inkább hanyagoljuk ezt a mókusvakító megoldást.

Kamerák, multimédia

Óriásit ugrott előre az U Pro kamera terén, hiszen az Elephone az első kínai kis telefongyártó, aki valódi dupla kamerás rendszert pakolt a hátlapra. A 13 megapixeles Samsung S5K3L8 szenzorok 6 darabból álló lencsekészlettel, f/2.2 rekeszértékkel rendelkeznek. Az elsődleges modul RGB színszűrős, a másodlagos kamera pedig fekete-fehér. A fő egység színes felvételt készít, a monokróm mélységinformációkkal látja el a szoftvert. A szelfik készítésére a szintén Samsung gyártmányú, 8 megapixeles előlapi kamera hivatott. Egy későbbi frissítés során különböző vicces effektekkel, matricákkal turbózhatjuk majd fel az elkészített önarcképeinket. A selfie-zés őrületét az első kétkamerás mobil piacra dobása indította még 2010-ben, amely egyébként az iPhone 4 volt. Videókat 4k UHD (3840×2160), vagy 4k DCI (4096×2160) felbontás mellett 30 képkocka/másodperc, Full HD felbontásban 60 képkocka/másodperc sebességgel lehetséges, jó hang és képminőségben. A tesztképek automata módban, alapbeállításokkal készültek.

 

A képek teljes méretben itt láthatóak.

A jó fényviszonyok között készült képek esetében a színek szépek, remek dinamikával, jó részletgazdagsággal és vonalélességgel rendelkeznek, de azért van némi zajosodás. A szélsebesen működő, PDAF-autofókusszal is megtámogatott kamerával azonban alapvetően igen nagy százalékban jól sikerülnek az alkotások. Ahogyan romlanak a fényviszonyok, úgy csökken az elégedettségi szintünk a képminőség tekintetében. A dupla tónusú LED-es villanó meglehetősen hatékonyan működik, de a telefon már kevésbé brillírozik az esti fotózás során.

  

A kameraszoftvert alaposan átdolgozták, egyszerű és jól működő kezelőfelületet kapott, nyomokban sem emlékeztet az ósdi kamera alkalmazásra, melyet előszeretettel használnak a kis gyártók. Remek hír a teljes körű Camera2 API támogatás, amivel számos kézi beállítási opció elérhető – itt jegyezném meg, hogy a jóval drágább telefonokból is rendszerint hiányzik ez az opció –, de az új csillagból nem.

Zenei oldalról teljesen korrekt a produkció, a multimédiás hangszóró minősége nagyon jó. A mellékelt USB Type C – jack átalakítót használva a ,,régi” Xiaomi jack-es fülesemmel minőségromlás nélkül szólt a muzsika. Az idők azonban változnak, érdemes beszerezni egy vezeték nélküli fülhallgatót (vagy egy Gearbestes átalakítót, aki nem kap gyárilag ilyen adaptert). A Sony által fejlesztett Bluetooth LDAC hangkodek, amely az Oreo rendszeren debütált, valóban kiemelkedő hangminőséget hozott az aktuálisan használt Meizu EP51 esetében. A zenei élvezetek fokozására egy integrált NXP Smart PA audio chipset is beépítésre került az új reménységbe.

  

A gyári Zene alkalmazás teljesen jól működik, részemről ajánlott a használata. Az FM-rádiót a zenelejátszóhoz hasonlóan újratervezték, tud mindent, igaz magyar nyelven nem kommunikál, de nem hinném, hogy az a pár angol szó gondot okozna valakinek.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

Az Elephone U Pro SIM tálcájába két nanoSIM, vagy egy nanoSIM és egy microSD kártyát helyezhetünk. Természetesen minden hazai LTE sáv támogatott, így a B20-as 800 MHz-es LTE sáv, valamint a gyerekcipőben járó Dual VoLTE támogatás is adott. A beszélgetési hangminőség a vonal minkét oldalán átlag feletti.

A Wi-Fi-modem nagyon jó érzékenységgel rendelkezik, az 5.0-s Bluetooth eszméletlen jó, az NFC meg csak hab a tortán. Az autós navigáció során az iGO Navigationt használva abszolút jól dolgozott a valaha volt legjobb ormányos. Gyakorlatilag a komplett adatkommunikációs csomag biztosított, csak az infra és a barométer hiányzik.

  

A nem eltávolítható hátlap alá egy 3550 mAh kapacitású Lithium-Polymer akkumulátort passzíroztak be. Nálam átlagos használat során, 47 óra 10 perc működési idő alatt 5 óra 33 perc kijelzőidővel merült 18%-ra. Kétórányi YouTube videónézés alatt 14%-ot merült a telefon. Az áramforrást 20-ról 100%-ra – a saját Qualcomm Quick Charge 3.0-s töltőjét használva – 102 perc alatt sikerült feltölteni. A Qi vezeték nélküli töltés is támogatott, de ezt kipróbálni nem tudtam, mivel nem rendelkezem ilyen töltővel. Érdemes megemlíteni, hogy a Huawei és a Xiaomi felsőkategóriás modelljei nem támogatják ezt a praktikus és kényelmes töltési technológiát, az új reménység viszont igen.

Mit kapunk a pénzünkért?

A mindent elsöprő siker útjába csak egy aprócska tényező állhat, ez pedig a név. A vásárlók már beskatulyázták az összes feltörekvő gyártót valós és valótlan kijelentések, tapasztalatok alapján. A korábbi előítéleteket újra kell gondolni az Elephone U Pro esetében, hiszen ,,a jövő mindig attól függ, hogy mit teszünk meg a jelenben”. A távol-keleti gyártó egy olyan telefont prezentált a jelenben, amely előrevetítheti a fényes jövőt.

Vajon megéri kifizetni az árcímkén látott összeget ezért a telefonért? Ez nem lehet kérdés, ha egy ismert márkajelzés lenne a mobil hátlapján a többszörösét is kisajtolnák a vásárlókból. Az Elephone U Pro elegáns fekete és dögös kék színben lehet a miénk, az EU Express szállítással megnövelt ár 449 dollár, ami 114 ezer forint, további plusz költségek nélkül.

A GBMBP kupon kódot beírva 408 dollárra csökken az ár, ami 103 ezer forint.

Kastély Béla