Gigabyte g-Smart G1315 Skate teszt

Gigabyte GSmart G1315: két SIM Androiddal

Végre egy olyan androidos, két kártyával felvértezett mobil járt szerkesztőségünkben, amelybe csak nehezen lehet belekötni. Az évek alatt több Gigabyte telefont teszteltünk már, ők voltak az egyik első cég, amely előrukkolt a két SIM kártyás megoldással, azonban mindig volt valami negatívum a tudásban. Persze a G1315 sem tökéletes, tudása alapján abszolút az androidos készülékek belépő szintjét üti csak meg, ám cserébe nem drága és kompromisszumok nélkül képes kezelni egyszerre, egyidőben két SIM kártyát, köszönhetően annak, hogy dual standby módra képes. A fekete, arany írással díszített dobozban a készülék alatt találunk egy headsetet, egy adatkábelt és a töltőt, a 2 gigabájtos microSD kártya a telefonban van elrejtve.

A GSmart G1315 113.5 x 61.3 x 13.3 mm fizikai méreteinek köszönhetően abszolút kézreáll és a 118 grammos tömeg sem húzza majd a zsebünket. A burkolat fényes műanyag, a feketeséget a króm hatású keret töri meg. A hátlapon adottak a kötelező feliratok, az öt megapixeles kamera objektívje, hozzá LED vaku, valamint a hátlapi hangszóró. Jobb oldalra, az ezüst keretbe foglalva található a kamera gyorsgombja, a microSD kártya fedele, valamint a hangerőgomb párosa.

A tetején bújik meg a 3.5 mm-es jack dugó portja, valamint a bekapcsológomb, amely egyben képernyőzárként is funkcionál. Na ezt nem fogják sokan szeretni, ez a G1315 egyik negatívuma, ugyanis nagyon nehezen lehet benyomni és a nyomáspont is nehezen volt érezhető, legalábbis a nálunk járt tesztkészüléken. A telefon bal oldalán az ezüst csík üres, alul csak a fedél nélküli microUSB csatlakozó és a mikrofon található.

A 3.5 colos érintőkijelző 320×480 képpont felbontást tud nyújtani, mindezt TFT alapokon, természetesen kapacitív változatban. A TFT-sége miatt a színekkel nagy baj nincs, de a betekintési szög kicsi, valamint napfényben, kinti fénynél hagy maga után némi kívánnivalót a képernyő láthatósága. A megjelenítő alatt a négy kötelező szenzoros gomb található, a kijelző felett pedig egy állapotjelző LED, valamint egy távolság- és fényszenzor bújnak meg észrevétlenül.

A belső értékeknél érdemes a sajnos mindössze 528 megahertzes Qualcomm MSM7225-1 ARM 11 processzorral kezdeni, amelytől nem lesz villámgyors a telefon, de nem is vészesen lassú, ez köszönhető a 256 megabájt RAM-nak (a ROM mérete 512 megabájt). A CPU-t egy Adreno 200 grafikai gyorsító egészíti ki. Erre a hardverre gond nélkül felhúzható lett az Android 2.2.2 rendszer, de azért ne akarjunk felsőkategóriás játékokat futtatni rajta. Tetszett, hogy nem a szokásos kezelőfelületet kapjuk, hanem mivel a két SIM kezelés miatt úgyis hozzá kellett nyúlniuk a fejlesztőknek a menühöz, így rittyentettek valamit, amit még nem láttunk. Semmi extrát nem kell várni, csak egy kis felüdülés a sok egyforma UI után. A gyárilag öt kezdőképernyő száma fix, találunk pár egyedi widgetet, a szokásos és kötelezőnek mondható Gsmart feliratú órát.

A telefonkönyv megoldása is a kezelőfelület újításának esett jó értelemben véve áldozatul, érdemes megnézni a kijelzőfotókat, de ugyanez igaz a tárcsázóra is. Alapesetben ugyanis a megjelenítő bal harmadát elfoglalják az ABC betűi, így könnyítve meg a keresést, de ezt egy egyszerű jobbról balra húzással eltüntethetjük és a „normál” lista válik láthatóvá. A G1315 több, előre telepített programot tartalmaz, amik szinte minden androidos telefonban elérhetők, így ezekre külön nem is térnék ki, sokszor ki lettek már vesézve.

A hátlapi, öt megapixeles kamera kissé – eléggé – lassú, így érdemes fotózáskor a kattanás után még úgy tartani a gépet, amíg fel nem kerül a fotó a galériába. Az elkészült képek alapján nem ezzel a telefonnal fogunk fotóversenyt nyerni, de nem is ez a cél, már a kamerakezelő szoftvere is egy igen leegyszerűsített változat. Zenei téren kapunk egy egyszerű médialejátszót és RDS-es FM-rádiót, előbbit valószínűleg pillanatok alatt lecseréli minden valamire való felhasználó a Market segítségével valami többet tudóra, amivel nincs is baj.

Az adatkapcsolatok tekintetében van HSDPA és Wi-Fi – hotspot funkcióval –, valamint 2.1+A2DP-képes Bluetooth is. Az 1260 mAh-s akkumulátor a kétkártyássága ellenére is gond nélkül kihúzza két napig egy feltöltéssel, ami miatt már önmagában is kiemelkedő teljesítményűnek mondhatjuk, tekintve a konkurencia üzemidejét. Ami a lényeg: a két SIM kártya képes egyszerre, egyidejűleg hálózaton lenni, a standby mód így egyértelműen adott. Szerencsére azt sem nehéz megkülönböztetni, hogy melyik számot hívják, ugyanis mindegyik kártyához beállítható egyedi csengés. 

Legfontosabb kérdés, hogy hogyan is működik a két SIM kártya menedzselése… Nos sajnos még mindig nem tökéletes. Ha a SIM1 kicseng, akkor a SIM2 elérhetetlen, hangpostára kapcsol, ugyanez az eset áll fenn akkor is, ha beszélnek az elsődleges kártyán. Ha a SIM2 kicseng, akkor a SIM1 ugyanígy nem kapcsolható. Netezésnél megadható, hogy melyik kártyáról indítjuk az adatforgalmat (előzetesen a beállításoknál), azonban ha a SIM1-en netezünk, arra az időre teljesen blokkolja a SIM2-t – legalábbis EDGE hálózaton –, tehát elérhetetlenné teszi, így még a bejövő hívásról, üzenetről sem értesülünk. Így a dual standby rendben van, de a valós állandóan hálózaton való tartás nem valósul meg.

A Gigabyte GSmart G1315 teszthez a készüléket a  biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!