Gigabyte g-Smart M3447 teszt

Gigabyte GSmart M3447 – dual SIM és QWERTY, pont erre jó

A Gigabyte a GSart M3447-es készülékével ezúttal az alsókategóriában indul hódító útra. Olcsóbban sikerrel is járhat. Nem újdonság a Gigabyte gyártótól a GSmart mobiltelefon család, a cég ugyanis már többféle platformban is kipróbálta magát. Anno Windows Mobile telefonokat gyártott, az új készülékek már Android rendszerrel kerülnek piacra, most viszont nem az okostelefonok sorát gyarapították, hanem a régi kínai másolatokra jellemző MTK platformot vették alapul. Kissé sajnáljuk, hogy erre esett a választás, mivel az ilyen rendszerű kütyük már rég elavultak, minden hozzáértő számára egyértelműen és azonnal a gagyi kategória ugrik be. Pedig valójában nem is olyan rossz. Na persze ne napjaink 1.2 gigahertzes csodáihoz mérjük a tudást, hanem bármelyik gyártó feature modelljéhez. A 95 gramm tömegű és alig 13 mm vastag GSmart M3447 apró dobozban érkezett a -tól, a telefonon kívül található benne egy microUSB-s hálózati töltő, egy USB kábel – ez tölti a telefont –, valamint egy sztereó headset. Sajnos microSD kártya nem jár hozzá, egyébként viszi a 16 gigabájtosat is.

Az M3447 első blikkre Blackberrynek tűnik, épp csak a csillogó műanyag és a láthatóan gyengébb anyagminőség lehet gyanús, ha a feliratot hirtelen nem vesszük észre. Ennek ellenére meglepő, de nem nyikorog a ház. A matt hátlap csak a jelzés nélküli kamera objektívjét rejti, alatta a gyártói és a GSmart felirat láthatók. A telefon jobb oldalán a hangerőgomb párosa, alatta pedig a kamera gyorsgombja található, felül a 3.5 mm-es jack dugó nyílása ásítozik. A bal oldal láttán kissé morcosak lettünk, mivel a microSD kártya helyét semmi sem védi a kosztól, üresen, védelem nélkül tátong.

Az előlap tetején a második kamera és a hangszóró hosszú rácsa leledzik, ennek bal oldalába rejtette a Gigabyte az állapotjelző LED-et, amely több színben képes világítani az elmulasztott események hatására, vagy ha épp töltőn van/feltöltött a telefon. Ezek alatt a 2.4 colos, 240×320 képpont felbontás, érintős megjelenítő látható, amely TFT alapokon nyugszik, egyébként rezisztív változat (tehát nem ujjbeggyel simogatós, hanem körömmel kopogtatós). A kijelző átlagosnak mondható, mivel van gyárilag négy téma a telefonban, így megoldható a jó láthatóság. A megjelenítő alatt a navigációs gombok láthatók, úgymint a zöld és piros gombok, gyorsgomb az üzeneteknek és a névjegyeknek, valamint két szoftgomb és az egy szem kör alakú, ötirányú navigomb. Ez utóbbi négy iránya szabadon programozható igényeinknek megfelelően. A QWERTY gombsor érdekes megoldás, elég közel vannak egymáshoz, ennek ellenére meglepően gyorsan lehet gépelni segítségükkel.

Az M3447 alapja a 246 megahertzes órajelű MediaTek MT6268-as processzor, amelyhez kemény 64 megabájt RAM és 128 megabájt ROM tartozik. Ez így leírva ordítóan kevésnek hangzik, ám legyünk őszinték: egy ilyen platformon miért is lenne szükség 800 megahertzre, netán gigahertzekre? Ennek megfelelően nem tűnik kevésnek használat közben a hardver, hiszen gyakorlatilag leterhelhetetlen. Összességében elmondható, hogy az M3447 piszok gyors!

Főképernyőből három is rendelkezésünkre áll, ezekre különféle widgeteket pakolhatunk ki (van itt rém cuki bárány és pillangó, akik sajnos nem interaktívak, van óra, FM-rádió és médialejátszó kezelő, naptár, a két kártya aktivitását jelző widget, naptár, hóember, amely kirakásával havazni kezd a képernyőn, időjárás-előrejelző, ébresztő, beérkezett események widget, profilváltó, jegyzet és fotó is), de adott még gyorsmenü is, ahova a kedvenc alkalmazásainkat menthetjük (már persze egy előre megadott listából). Kissé vicces, hogy csak az érintőképernyővel juthatunk a menübe, ott pedig ha továbbra is a megjelenítőt használjuk, mindig szükség van egy leokézásra a megerősítés miatt, így némileg átgondolatlannak tűnik a dolog. Szerencsére a kerek navigomb négy iránya programozható, így oda varázsolható a menü is.

A telefonkönyvbe maximum ötszáz telefonszám fér el, az új kontaktokhoz nevet, számot, e-mail címet, hívóképet és csengőhangot is társíthatunk, de utólag megadható még három telefonszám, még egy e-mail cím, cégnév, hívó videója és születésnap. Készíthetők csoportok és az összes szám törölhető egyszerre is, van feketelista, gyorstárcsázás, nagyjából ennyire képes a modell, ebben a kategóriában ez bőven elegendő. Ami a hívásokat illeti, egy-egy szám felhívásakor megadhatjuk, hogy melyik SIM kártyáról szeretnénk azt indítani, mivel egyidejűleg mindkét kártyát a hálózaton tartja, ahogy az egy vérbeli dual SIM-es telefonhoz méltó, de megadható az is, hogy az elsődleges SIM-ről indítson mindig hívást, ez csak beállítás kérdése. Érdekes, hogy csak az elsődleges kártyánál használható a 3G és a HSDPA internetelérés.

Üzenetekből legfeljebb háromszáz darabot tud a telefon elmenteni, a gépelés egy idő után könnyen megy, virsli ujjúak hátrányban vannak a vékonyka billentyűk miatt. Megtalálható még egy beépített e-mail kliens is a telefonban, amely beállítása gyerekjáték, így gond nélkül csekkolhatjuk az e-mailjeinket.

A multimédia címszó rejti a fényképezőgépet és a videórögzítőt, ám ezek is csak microSD kártya behelyezése után hajlandóak életre kelni, mivel a belső 30 megabájtot a gyári nem engedi ilyen dolgokkal leterhelni. Ezek alatt látható még a képszerkesztő, a hangrögzítő, a médialejátszó, az FM-rádió, a dallamszerkesztő és a diabemutató. A zenelejátszó alapfunkciós, nincs ID3 tag szűrő, képes a mappákból lejátszani a számokat, adott esetben mutatja a rendelkezésre álló albumborítót, témázható, készíthetünk saját lejátszási listát a telefonon lévő zenékből és nagyjából ennyi, esetleg még piszkálhatjuk a hangszínszabályzót vagy kiemelhetjük a mélyhangot. A készülék kamerája két megapixeles fotókat képes készíteni, autofókusz vagy vaku nincs. Meglepően sokféle beállítással babrálhatunk a kamera szoftverben, de ebből még nem lehet várat építeni, nálunk zajos fotókat produkált.

A modell fájlkezelője egyszerű, az extrák között találunk alapfunkciós számológépet, mértékegység- és pénznem átváltót, BMI kalkulátort, stoppert, e-könyv olvasót és a játékokat, valamint Java programokat. Ez utóbbiból az eBuddy nevű instant messenger volt előre telepítve. Meglepő, hogy külön, egy VRE nevű menüpont rejtette az Opera Mini böngészőt, azonban ennek megléte szép húzás és jár érte a mezei piros pont mindenképp. A szervező menüben találhatjuk a heti és havi nézetű naptárat, a feladatokat, az öt ébresztőt, a világórát és jegyzeteket, valamint az üzenetrögzítőt. A telefon rejt még hatféle, szabadon módosítható felhasználói profilt (a főképernyős widgettel két kattintással módosítható), beállítható az automatikus ki- és bekapcsolás (!), időzíthető a négyféle gyári téma, valamint tetszett még, hogy lezárható kóddal a telefonkönyv, az üzenetek, a híváselőzmények és a fájlkezelő, ezt nagyon sokan imádni fogják.

Sajnos Office nem jár a modellhez és Java alapon nem is nagyon találunk majd, így a telefontól ne várjuk el, hogy az e-mail klienssel letöltött Excelt szerkeszteni fogjuk tudni, mert legfeljebb a megnézésig juthatunk vele. A 3G és HSDPA elérhetőségnek, valamint az Opera Mininek köszönhetően még netezni is lehet vele, valamint a Bluetooth 2.1 lehetőséget ad a BT headsetek kezelésére. A gyári akkumulátor 900 mAh-s változat, gond nélkül elketyeg három-öt napig, használattól függően.

A Gigabyte GSmart M3447-et azok számára ajánljuk, akik ódzkodnak az okostelefonoktól, azonban fontos nekik a QWERTY billentyűzet és az egyidejűleg hálózaton lévő dual SIM kezelés. Alapfunkcióra vágyó emberek számára nagyon jó választás lehet, mindössze az árával nem vagyunk megbarátkozva, hiszen ezt a tudást más márka nagyjából fele ennyiért is tudja (bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy rosszabb tudással és minőségben).

A Gigabyte GSmart M3447 teszthez a készüléket a -tól kaptuk, amelyet ezúton is köszönünk!