Google Nexus One teszt

A Google egyre inkább részt akar venni az életünkben, koordinálni, felügyelni azt, elég csak megnézni, hogy az utóbbi időben mennyi plusz szolgáltatással bombázza az egyszerű usert. Van itt – abszolút a teljesség igénye nélkül – Google-féle naptár, e-mail, online dokumentum-szerkesztő, messenger, térkép és navigáció mobilra és számítógépre, most már a Zümm is, amely a Twitter gyilkosa kívánna lenni. Minden mindennel összefügg, csak győzzük követni a Google-gépezetet.

Bár kissé visszatetsző a Google tevékenysége, azért azt meg kell hagyni, hogy az Android nevű operációs rendszerrel bizony hatalmas sikert aratott, hiszen végre elhozta a teljesen ingyenes és nyílt mobil operációs rendszert, és sikeressé is tette, ami nem mindennapi. Persze nem a Google készítette fizikailag a Nexus One modellt mint olyat, igénybe vette a tajvani HTC gyártót, amely az elmúlt években bőven bebizonyította, hogy tud ütős mobilokat készíteni.

Így a Google feladata végülis csak annyi volt, hogy minőségi anyagokat és az elérhető, de még megfizethető legdurvább hardvert kérje a HTC-től. Így került a telefonba egy 1 gigahertzes Qualcomm Snapdragon QSD8250 processzor, valamint fél giga RAM és ROM, ebből kifolyólag elképesztően gyors a mobil, sehol akadás, várakozás, akár 50 program is futhat a háttérben, még csak észre se fogjuk venni.

Az XXL GSM-től kapott fehér dobozban a műanyagba agyon-csomagolt Nexus One-on kívül egy igen tetszetős és jó, rugalmas anyagból készült textil tokot, egy microUSB adatkábelt, egy sztereó headsetet, egy hálózati töltőt és egy 4 gigabájtos microSD kártyát találunk.

 

Ami a külsőt illeti, nekem tetszik, minőségi munka, bár hanyatt nem dobom magam tőle, volt, aki kifejezetten csúnyának találta és közölte, hogy a trackball-t a BlackBerrytől lopták. A 130 grammos tömeg pont kézbevaló, a 11.5 mm vékony készülékház határeset, igazából a majdnem 60 mm-es szélesség dobja meg a tepsi érzést, de még nem zavaróan. Az biztos, hogy pici női kézben kicsit nagy, de azért együtt lehetne élni vele hosszabb távon is. Ami az anyaghasználatot illeti, a telefon nagy része műanyag, viszont a sötétebb részek teflon bevonatot kaptak, így ellenállóbbak a karc és az ujjlenyomatok ellen.

Ez utóbbi persze nem mondható el a 3.7 colos, 480×800 képpontot felvonultató, kapacitív képességgel bíró és AMOLED technológiájú kijelzőről, de megbocsájtható, hiszen a kép, amit látunk, egyszerűen gyönyörű, pixelmentes és mély színeket biztosít. A megjelenítő fölött fém rács mögé bújtatva a hangszóró található, míg a kijelző alatt a kötelező négy érintőszenzoros – és igény szerint akár haptic feedback rezgéses visszajelzést is biztosító – gombok állnak.

Ezek a vissza, a három csíkból álló a beállítások/opciók gomb, hosszan nyomva a QWERTY billentyűzetet hozza elő, mellettük található a home gomb, amely röviden nyomva a középső főképernyőre ugrik, hosszan megnyomva pedig a 6 utoljára használt programot mutatja, végül pedig ott a keresés billentyű, amely röviden nyomva keres (neten vagy a mobilban), hosszan nyomva pedig a hang alapú keresést indítja el.

Ez utóbbi egyébként az Android 2.1 egyik új funkciója, bár sajnos csak angolul működik. A gombok alatt hever a hanyattegér, ismertebb nevén trackball, amely nemcsak sokirányú mozgatást, kiválasztást tesz lehetővé, de fényjelzésekkel képes elmulasztott eseményekről is tájékoztatni bennünket. Igaz, az érintőképernyőnek hála, nem igazán használtam. Jó hír, hogy minden gomb kellően messze van egymástól, így a félrenyomás kizárt.

 

A hátlap mint említettem, teflon bevonatú, ez az ujjnak is kellemes és a szemnek is, mivel ujjlenyomat nem lesz rajta. A hátlap közepén egy nagy Google logó, míg az alján egy kisebb HTC logó található. Az egyetlen negatívum a kamera, mivel az öt megapixeles optika egy külön kis műanyagba van ágyazva és konkrétan úgy néz ki, mintha egy tészta- vagy rágógumi-darabot poénból odatett volna egy ötéves. Elhiszem én, hogy csak így néz jó irányba az optika, na de meg lehetett volna talán kulturáltabban is oldani. A kamera mellett ott a kötelező LED mobilfény és a hátsó hangszóró is. Sajnos a memóriakártyát csak úgy tudjuk cserélni, hogy a hátlapot levesszük, az akkumulátort pedig kivesszük! Ez súlyos hiba!  

 

 A Nexus One tetején a többfunkciós bekapcsológomb és a 3.5 mm-es szabványos fülhallgató csatlakozó található, a jobb oldala üres, bal oldalon a hangerőszabályozó gombok ülnek ritka rossz helyen (ha fotózásról van szó, mert állandóan ezt nyomja az ember, pedig csak tartani szeretné a telefont). Alul a microUSB csatlakozó, valamint a bölcsőhöz szükséges három pici pötty.

 

 Az általunk tesztelt Google Nexus One mobilon az Android 2.1 rendszer update1 nevű frissítéssel együtt futott, kernel szám: 2.1-update1, 2.6.29-01117-g4bc62c2. Egy kis negatívum, hogy a készülék egyelőre nem tud magyarul, ezen állítólag hamarosan változtatnak, készül ugyanis a magyarítás (amint hivatalosan is megvásárolható lesz itthon a Nexus One). Ezen a telefonon, a Nexus One-on debütált a 2.1 OS, amely egy komoly újítás, több új funkciót is találunk az előző rendszerekhez képest benne. Ilyen például az egyelőre csak angol nyelven kommunikálni képes Voice Control, amely segítségével az e-mailjeink és a szöveges üzeneteinket elég csak bediktálni a mikrofonba, automatikusan leírja, a hangfelismerése jól működött.

A hivatalos újdonságok lista szerint nemsokára Google Earth is lesz a 2.1 OS-ben, de ez egyelőre még nem készült el. A képernyőzárat a bekapcsológomb lenyomásával kezdjük, majd felbukkan az ötletes képernyőzár-kép, ahol is a lakat jobbra húzásával feloldjuk a zárat, míg egy bal oldali csúszkával lenémíthatjuk a telefont. Ezzel együtt látszik ilyenkor a felső ikonsáv, az idő és dátum is.

A 2.1 OS-ben már öt főképernyőt találunk, szemben az eddigi hárommal, ezek között vertikálisan mozoghatunk, - igaz, például a Sense UI-ban jóval több áll a felhasználó rendelkezésére –, az alsó sávban oldalt lévő pöttyök jelzik, aktuálisan melyik home screenen vagyunk, a home gombra pedig automatikusan a középsőre ugrik. Külön élvezet, hogy a háttérképek már lehetnek interaktívak, ezzel is reklámozzák a Nexus One-t, elég csak az össze-vissza mozgó színes csíkokra gondolni. Egyébként gyárilag 10 ilyen interaktív háttérképet kapunk.

A főképernyőre kitehetők gyorsikonok alkalmazásokhoz, könyvjelzők, telefonkönyvi kontaktok, navigációs helyek, Gmail címkék, lejátszási listák, illetve különféle beállítási lehetőségek. Kitehető még többféle widget: analóg óra, naptár, Facebook (érdekes módon ez az egyetlen integrált közösségi oldal kliens a telefonban), zenelejátszó, hírek és időjárás, Google kereső és YouTube kliens, valamint egy nagyon jól használható Power Control, amely segítségével egy kattintással be- és kikapcsolható a Wi-Fi, a Bluetooth, a GPS, a fényerő. Persze igény szerint akár mappa is kitehető.

A 2.1 újítása, hogy a főmenüben már nem felfelé és lefelé tűnnek el az éppen el nem férő ikonok, hanem hátrahajlanak. Szépnek szép, de külön haszna nincs. A menüben menjünk ABC sorban. Elsőként itt a böngésző, amely abszolút jól használható, dual-touch mániásoknak jó hír, hogy működik a kétujjas zoomolás, a flash támogatás és a több lapos böngészés is adott, valamint az oldalakat rendkívül gyorsan tölti, majd tördeli be, ezt a zoomolások után is villámgyorsan teszi, igazán élvezet rajta a böngészés.

A számológép számai gigantikusak és tud tudományos is lenni, a naptárban van napi, heti és havi nézet, megadható új esemény is, akár riasztással, számos extra mezővel, valamint akár névnaptárnak is használható.

A kamera 5 megapixeles, autofókuszos változat, amelyhez egy 1 LED-es mobilfény is társul. A képbeállítási lehetőségek kissé egyszerűek, van be-kikapcsolható és automata vaku, fehéregyensúly-állítás, színeffekt, képméret, minőség és autofókusz be-kikapcsolás. A képeken kívül persze videó rögzítésére is képes a Nexus One, 720×480 képpont legnagyobb felbontásban és maximum 20 képkocka per másodperc rögzítési értékkel.

 Érdekes, hogy maximum félórás videót vehetünk fel. A Nexus One kamerája ugyan nem készít világbajnok minőségű fotókat, de igenis jól használható képeket lehet vele lőni, amelyek jó minőségűek lesznek, köszönhetően az erős zajszűrésnek.

A Car Home nevű programot leginkább vezetés közben célszerű használni – bár akkor elméletileg egyáltalán nem lenne szabad a vezetőnek nyomkodni a mobilt ugyebár -, megtalálható itt hang alapú keresés, a navigáció, a hozzá tartozó térképek, a névjegyzék és az általános kereső. A virtuális gombok igen nagyok, könnyen kezelhető az alkalmazás.

Az óra menüpont nemcsak nagyban mutatja az időt és a dátumot, de az aktuális városnévről és az ottani időjárásról is tájékoztat bennünket. Alul füles megoldással választhatjuk ki az ébresztőt, amelyből több is megadható, de van slideshow a kameraképekből (például a dokkolóra tett mobil kijelzőjén merengeni biztos jó lehet - alapon), valamint hozzáférhetünk a zenéinkhez is.

A névjegyzék gyakorlatilag megtölthetetlen, mivel a dinamikus memóriából foglalja a helyet. A keresés és a csúszkás böngészés első osztályú, bármelyik kontakt kihelyezhető főképernyőre (itt egy kis saját menüben kérdezi meg a telefon, hogy hívni óhajtjuk a kontaktot, esetleg e-mailt vagy SMS-t írnánk-e neki), a Facebook-ból szintén csak egy kattintás az adatok importálása, ahogy a beállított Gmail fiókot is azonnal szinkronizálja. Egy-egy kontakthoz rengeteg plusz információt adhatunk meg.

Érdekességképp: csak névből vagy nyolcat, születésnapot, céginformációkat, telefonszámokat, instant messenger azonosítót, jegyzetet, nicknevet és weboldalt adhatunk egy-egy személyhez, a szokásos képről és csengőhangról nem is beszélve. Az account beállításainknál immár több Gmail fiókot is beállíthatunk, ez is a 2.1 OS újítása és egyben komoly előrelépés a régebbi OS-ekhez képest, hiszen immár nem kell csak a magán vagy csak a céges accountunkat használni egy telefonon.

Az e-mail fiók beállítása egyszerűen gyerekjáték a varázsló segítségével, a Facebook kliensbe is elég belépni, ezek után egy elég sokféle funkciót felvonultató programot használhatunk. A Gmail kliens egy másodperc alatt lehúzza a leveleinket minden különleges beállítás nélkül, a Google Goggles pedig egy igen aranyos kis program. Elég lefotózni vele valamit és az a kép alapján az interneten beazonosítja, hogy mit talált, majd ezt linkek formájában közli velünk.

A Nexus One-ban természetesen van integrált navigáció is, ami nem csak egy egyszerű, A-GPS változat (bár ezt is támogatja, ha egyébként nem talál műholdat), hanem egy Snapdragon chip teljesít benne szolgálatot, méghozzá a gpsOne változat. Amennyiben van aktív netkapcsolatunk, úgy a térképrészleteket a Google Maps adja az online szerverről, egyelőre még nincs teljesen ingyenes offline navigáció Androidra sajnos.

Az Android Market nagyon tetszett, érthető, piszok egyszerűen használható online áruház, amivel egyetlen bajom volt csak, hogy a letöltendő programok némelyikére akár 2 órát is várhattam, hogy elinduljon a letöltés úgy, hogy aktuálisan 3G-elérés és full térerős ingyen hotspot Wi-Fi segítségével is neteztem (szerk: az itthoni Wi-Fi-vel viszont már tökéletes volt).

Az üzenetkezelési kezelőfelület igen minimalista, de nem is kell túlcsicsázni ezt, elég egy „új üzenet” felirat felülre, majd alatta a küldött és kapott SMS-ek ömlesztve. Új szöveges üzenet írásakor a címzettet elég elkezdeni begépelni, a telefon automatikusan szűkíti a telefonkönyv listáját a leginkább passzoló kontaktra, akár nevet, akár telefonszámot kezdünk begépelni. Ilyen módon természetesen akárhány számra küldhetjük az adott üzenetet, hiszen egy vesszővel elég a neveket/számokat elválasztani egymástól.

A virtuális billentyűzet jól használható, az ékezetes betűket úgy lehet előhozni, hogy az adott magánhangzót hosszan nyomva tartjuk. Érdemes a balra dőlő ékezetűeket kiválasztani, ha nem akarjuk, hogy csak 70 karakter legyen egy üzenetünk.

Ami a zenei részt illeti, a kezelőfelület itt is négy fülre felosztott, az első fülön az előadókat, a másodikon az albumokat, a harmadikon a dalokat, míg az utolsón a lejátszási listáinkat találjuk. A zenelejátszó tud ismétlést, véletlenszerű lejátszást, albumborító bemutatást, kiírja az adott szám címét, az előadót és az albumot, valamint az éppen játszott számból eltelt és hátralévő időt.

Két dolgot hiányoltam nagyon, az egyik a hangszínszabályzó, a másik pedig az FM-rádió hiánya! Kihangosítva nem annyira élmény a zenehallgatás, inkább javasolnánk hozzá a gyári – vagy saját – headset, esetleg valamilyen hangszóró használatát.

Internetelérés szempontjából sem lehet okunk panaszra, hiszen az EDGE, a 3G, a 7.2 Mbps-os HSDPA, valamint a 2 Mbps-os HSUPA mellett akár Wi-Fi is használható. Adatkapcsolatra Bluetooth 2.1 adott, USB-ből pedig micro változatot használhatunk. Az első számítógéphez való csatlakoztatáskor a gép a telefont felismeri és adattárolóként is használhatjuk, így könnyítve meg az adatmásolást.

Az akkumulátor egy 1400 mAh-s változat, amely nagyjából három napig bírja szuflával, de az első napokban garantáltan addig fogjuk nyomkodni, amíg estére le nem merítjük teljesen. Szerencse, hogy a kijelző AMOLED, hiszen ez rengeteg energiát megspórol nekünk a régebbi technológiákkal készült megjelenítőkhöz képest.

Összegés? Alig valami hiányzik a Google Nexus One mobiljából, egy villámgyors, nagyon erős hardvert és jól személyre szabható OS-t kapunk. A kezdő 180 ezer forintos ár mostanra „csak” 140-150 ezer forint körül van, ha még egy picit esik majd, akkor a piac egyik legjobb vételét jelenti (vastagabb pénztárcájúak számára akár már most is). Csak ajánlani tudjuk!

A Google Nexus One teszthez a készüléket az XXL GSM biztosította, amelyet ezúton is köszönünk.