HMD Pulse Pro teszt

Design

A HMD Pulse Pro gyönyörű zöld dobozban érkezett, benne a készülék és egy USB-C-C kábelt találtam, bár akad pár papír és egy SIM tű is. A HMD itt annyit tett, hogy átvette a Nokia klasszikus dizájnnyelvéből tanultak nagy részét, és egy kicsit olcsóbb telefonra alkalmazta. A Pulse Pro elsőre fémes megjelenésűnek tűnik – a HMD a „Glacier Green” színűt küldte –, de ez egy műanyag házas telefon, hátul alig kiálló kamerabütyökkel, amely tok használatával teljesen kiküszöbölhető. Összességében elsőre és még másodikra is kifejezetten tetszetős a külseje, az összeszerelési minőség pedig a levehető hátlap ellenére is nagyon jó. 

A kezelőszervek minimalisták, a bekapcsológomb/ujjlenyomat-érzékelő és a jobb oldalon található hangerőszabályzók, a bal oldalon pedig a SIM-kártya tálcák alapértelmezett kombinációjával. Alul egy USB-C aljzat található a töltéshez, valamint - meglepetés! - egy szabványos 3,5 mm-es fejhallgató csatlakozó. 

Kijelző

A HMD Pulse Pro egy 6,56 hüvelykes, 90 Hz-es, 1612×720 pixel felbontású LCD-kijelző köré épül – tehát ez egy büdzsé 720p-s kijelző, nem a legjobb a piacon, de ennyiért ezt kapja az ember, egyébként a mindennapokban teljesen használható, ha nincsenek irreális elvárásaink így 2024-ben.

Igaz, 480 nit maximális fényerejével még maximális beállítások mellett sem túl fényes, ami egy kis kihívás lehet, ha közvetlen napfényben próbáljuk használni, cserébe képes 90Hz-en mutatni a kompatibilis tartalmat, ráadásul mindezt adaptívan! Alapvetően tehát jó minőségű az LCD, jó a kontraszt és a fekete szint is, de a 720p kissé árnyalhatja a képet, ám javít a teljesítményen. Elvileg. 

Javíthatóság

A a legfontosabb ok, amiért izgatott a HMD Pulse Pro az, hogy ez a HMD legújabb telefonja, amely javítási lehetőségeket kínál, az iFixit segítségével pedig az alkatrészeket és útmutatókat is beszerezheti, ha saját maga szeretné megjavítani, akár gazdasági okokból, akár egyszerűen azért, mert nincs a közelben megbízható szerviz. 

Nincs kedve saját maga megjavítani? Ez továbbra is jó hír, mert az alkatrészek és útmutatók könnyű elérhetősége azt jelenti, hogy sokkal könnyebben rábírhat egy lelkes mobilrajongót, aki elvégzi helyette a javítási munkákat, és biztos lehet benne, hogy viszonylag gyorsan meg tudja majd csinálni.

Igazán dicséretes, hogy a HMD olyan erősen törekszik arra, hogy a javíthatóságot kulcsfontosságú értékesítési ponttá tegye telefonjai számára, mert ez azt jelenti, hogy bizonyos mértékben meg lehet vásárolni őket a hosszabb távú tartósság tekintetében.

Természetesen ezek kizárólag a nem garanciális javításokra vonatkoznak, azokat továbbra is ingyen végzi a HMD Global. 

Teljesítmény

A HMD Pulse Pro az Unisoc T606 SoC köré épül, 6 GB RAM-mal - plusz 6 gigabájt virtuális RAM elérhető és kb. kötelező bekapcsolni, enélkül borzalmasan lassú az egész rendszer - és 128 GB beépített tárhellyel, valamint akár 256 GB-os microSD-kártyákat is támogat. Érdekes választás, különösen azért, mert az olcsóbb HMD Pulse+ ugyanazzal a processzorral rendelkezik, a RAM enyhe csökkenése mellett, mindössze 4 GB van benne. 

Az összehasonlítás érdekesebbé válik, ha megnézzük, hogyan teljesít a HMD Pulse Pro a többi ilyen áron megvásárolható telefonhoz képest, mert kedvesen szólva az Unisoc T606 nem egy különösebben új vagy gyors chip – és ez látszik is. Mindennek az a praktikus eredménye, hogy árához képest a HMD Pulse Pro lassúnak tűnik a legtöbb Androidos feladathoz.

A HMD Pulse Pro nem fog díjat nyerni a sebességért, de megbízható a napi feladatokhoz. Annak ellenére, hogy egy 2021-ben megjelent, alacsony kategóriás lapkakészlet hajtja, a webböngészés, a közösségi oldalak görgetése, a streamelés és hasonlók meglehetősen zökkenőmentesek. Az alkalmazások megnyitása és a fotók elmentése tovább tart, mint a drágább telefonoknál, de jól futnak – ami nem mondható el minden olcsó telefonról.

Érdemes azonban tisztában lenni a Pulse Pro korlátaival. Bármi, ami az alapoknál nagyobb igényeket támaszt, lassú lesz. Még egy egyszerű játék is elég rosszul fut a legalacsonyabb beállításokon. Ha az alkalmazások a háttérben frissülnek, akkor az egész telefon lassabbnak tűnik. 

A launcher már nem az a szinte alap AOSP, amelyet a HMD korábban kínált a Nokia márkájú Android-készülékein, hanem kicsit testreszabottabb, a legnyilvánvalóbb változás, amit észrevehetünk, a szándékosan telítetlen ikonok és úgy összességében próbálták a teljes felületet nagyon minimalistára venni minden csicsa nélkül.

A felhasználói felület egy kissé testreszabott AOSP, sokkal kevésbé csiszolt, mint valami, mint egy Google Pixel vagy más márkák, furcsán lefordított menürészek, vagy egyáltalán nem lefordított szövegek vannak a menüben például, így eléggé befejezetlennek tűnik. 

Ha nem ismeri a fő alkalmazásikonokat alakjuk szerint, a színük hiánya megnehezítheti annak megállapítását, hogy melyik alkalmazás melyik, és mindez furcsán néz ki, ha elkezdi telepíteni más alkalmazásokat, mert azok színes ikonokkal láthatóak, így pedig kaotikus lesz a menü és a főképernyő, de ez ikon pakk segítségével szerencsére gyorsan helyrepofozható egy konzisztens kinézetre. 

A csengőhangok, riasztások és rendszerhangok kellemesek, Henry Daw komponálta őket, aki egykori a Nokiánál volt hangdizájner, és jelenleg a Google-nál dolgozik, tehát van némi hasonlóság a Pixel hangjaival.

A HMD Pulse Pro egyik tetszetős tulajdonsága a HMD elkötelezettsége az Android frissítések mellett, ami ritkaság a valódi olcsó kategóriában. A HMD (általában) jó hozzáállással rendelkezik ezen a téren, és a HMD Pulse Pro esetében ez 2 év operációs rendszer frissítést jelent – így az Android 16 is elérhető lesz rá – és három év biztonsági frissítést jelent, negyedévente kiadva.

Bár nem éri el mondjuk a Google által az újabb Pixel telefonokkal kapcsolatban tett ígéretek szintjét, nem is Pixel árakat fizetünk egy olyan telefonért, amelyet még évekig frissíteni és a lehető legbiztonságosabbá tenni fognak.

Még egy apró részlet, hogy csak a 4G támogatott, 5G támogatás nincs, ami csak azért fáj, mert ez a szint körül már elég sok modellnél opció. 

Kamera

Több szempontból tartogatott meglepetéseket a Pulse Pro. Először is egyetlen kamerája van, ez egy 50 megapixeles darab, alatta a 2 megapixeles csak egy mélységérzékelő. Meglepő, bár annyira nem hiányzik a büdzsé készülékekben évek óta erőltetett, amúgy semmire se használható 2 megapixeles makro objektív. Ez még nem minden, ugyanis az előlapi kamera is 50 megapixelt tud! 

A nagyobb megapixelszám azonban nem mindig korrelál a jobb fotókkal, így a végeredmény egy maximum közepes fotó, legyen szó bármelyik 50 megapixeles kameráról. A szelfik részletei rendben vannak, de nem lehet túllépni az álfókuszon, ettől kissé fura a kapott kép, a jó szelfi esélye nagyjából 50%. 

A fotóminőség mindig a legnagyobb kompromisszum, amit egy olcsó telefonnal kötni kell, de ez különösen szembetűnő a Pulse Pro esetében. Mozgó témával fényképezni szinte lehetetlen, még ideális megvilágítás mellett is, így nem készült a gyerekeimről sem tesztfotó, mire elkészült a kép, már egyszerűen nem voltak ott. Este egyszerűen jobb nem fotót készíteni vele. 

A HMD Pulse Pro kamera alkalmazásában találhatók zoomvezérlők, az alapértelmezett 1-szeres és 2-szeres koppintással, a maximális zoom pedig 6-szoros. Ez mind levágja az elsődleges 50 MP-es objektívet, és enyhe mesterséges intelligencia-optimalizálást alkalmaz, bár az eredmények gyorsan romlanak, nem érdemes sokat játszani vele. 

Van még portréfotózás, éjszakai mód, videó és lassított felvétel. A beállításokban pár apróság elérhető még, mint a vízjel, a zárhang, a helycímke, stb. 

A kissé jó hír, hogy a mobiltelefonos fotózás természetesen fejlődött az évek során, és bár a HMD Pulse Pro nem izgalmas, csak átlagos, és ez azt jelenti, hogy megfelelő körülmények között ésszerű nappali fényképeket lehet készíteni róla… de kb ennyi.

Akkumulátor

A tesztelt modell akkumulátor üzemideje megfelelő volt, bár nem kiemelkedő; a hasonló telefonokkal való összehasonlításban a HMD Pulse Pro az átlagos szintre került, egy óra tesztelés után mindössze 5%-os akkumulátor használattal. A napi használat során is igazolódott ez az eredmény; bár a HMD Pulse Pro nem egy gyors telefon, nem jelent gondot az, hogy egy teljes napig működjön, sőt, nagyon kevés használat esetén akár két napig is bírhatja. Akár. Aki szintén a kijelzőidőt nézi referenciának, mint én, az öt órára számíthat nagy átlagban (érdekesség: az S23 Ultrám ennek a dupláját tudja, persze nem is ennyibe került). 

Külön extra, amely csak a HMD mobilokon érhető el - a HMD által gyártott Nokia márkájú modelleken nem - az akkumulátorkímélő mód, valamint a Szuper akkukíméló mód, ezek akár ütemezhetőek is. Emellett van akkumulátorvédelem is, ez nem engedi 80% fölé tölteni a telepet vagy beállítható, az akku öregedésének lassítása érdekében az eszköz vár a 80% feletti feltöltésre, töltési szokásoktól függően, amíg szükség lesz rá. 

Összegzés

A HMD a Pulse Pro esetében is ragaszkodik ahhoz, amit eddig a legjobban csinált. Bár ez a legdrágább HMD márkájú Android telefon, az "drága" címke csak 65-75 ezer forintig megy fel, ami még mindig abszolút a büdzsé kategóriába tartozik. Nagyon szeretem a HMD elkötelezettségét a javíthatóság iránt, és hogy praktikus és megfizethető lehetőséget kínál a fogyasztóknak arra, hogy minél tovább használhassák telefonjaikat. Viszonylag kevés, nagyon olcsó telefont készítő gyártó biztosít garantált Android frissítéseket – különösen az UNISOC lapkakészletekre épülő telefonok esetében –, így ez is pozitívum.

Az akkumulátor üzemideje csak átlagos, a kamera teljesítménye szintén, és amikor az alkalmazások teljesítményét nézzük, az kifejezetten átlag alatti. Ezt már sokkal nehezebb eladni, és elgondolkodtató, hogy megéri-e a javíthatóság egy olyan telefon esetében, amely már most is lassú. 

A HMD Pulse Pro-t inkább filozófiai, mint gyakorlati szempontból szeretem. Ha 70 ezer forint körüli büdzsém lenne új telefonra, akkor sanszos, hogy inkább a több fronton is jobb specifikációjú, bár otthon nem javítható Oppo A79 5G-t venném, vagy esetleg a Moto G54 5G-t.

A HMD „hős” telefonjaként, amely a Nokia nevétől különálló márkanévként elsőként megjelent, avagy a Pulse Pro olyan érzés, mintha rossz irányba indulna el a gyártó. Az olyan funkciók, mint az önjavíthatóság, határozottan felhasználóbarátak, de a specifikációkon spórolni nem az. Remélhetőleg a HMD következő próbálkozása egy kicsit több pénzért jobb tudást kínál majd.