HTC HD2 teszt

A HTC-t régóta ismerhetjük, bár sosem készített olcsó árkategóriában telefont vagy PDA-t, így inkább a közép- és felsőkategóriából ismerhetjük a készülékeit. Amíg a Google tavaly be nem robbant az Androiddal, gyakorlatilag csak Windows Mobile telefonokat készítettek és elsőként haraptak rá a keresőóriás által prezentált új platformra. 

Az Android azóta fejlődik mint a hurrikán, hamarosan a negyedik generációt mutatják be és szinte a kezdetektől jelen van a Sense UI-nak nevezett kezelőfelület. Sokan úgy gondoltuk, hogy ez az Androidhoz készült, majd jött a HTC HD2 és kiderült, hogy nem, keresztplatformon is használható, tehát gond nélkül portálták Windows Mobile 6.5 OS-re is.

Katt a képre a galériához! 

A HTC HD2 hirtelen landolt nálam, minden előzetes értesítés nélkül, az XXL GSM jóvoltából. A mobil dobozát tekintve leginkább a HTC Hero-ra hajaz, ebből legalább ki lehet imádkozni ujj- és körömtörések nélkül a készüléket. A hatalmas kijelzőjű HD2 mellett – alatt – találunk egy hálózati töltőt, adatkábelt, sztereó headsetet, egy tokot és egy 2 gigabájtos microSD kártyát, amelyhez átalakító is jár.

A HD2-t kézbevéve az első döbbenetet a kijelző mérete, majd a felbontása okozta, tipikusan se-köpni-se-nyelni kategória. Döbbenetesen naaagy a kapacitív, dual touchra képes érintőkijelző, amely nem mellékesen a mostanában divatba jött 480×800 képpontos változat, a képátló 4.3 col – simán üti apum GPS-ének méreteit. Zárójelben jegyezném meg, hogy ez a világ legelső Windows Mobile készüléke, amely kapacitív megjelenítőt kapott!

 

Katt a képre a galériához!

A második döbbenet akkor ért, amikor ténylegesen kézbe vettem a telefont, mert ez bizony nem pici női kezekbe való, konkrétan széles mint egy tepsi. Számszerűsítve 67 mm. Igaz, alig 11 mm vékony, ami nagyon trendi és divatos és imádnivaló, hogy a HTC ekkora tudást belerakott ebbe a telefonba, de iszonyat széles. A férfiaknak bezzeg nem volt vele bajuk, de azért a farzsebünkbe ne akarjuk eltenni. A 157 grammos tömeg icipicit talán soknak mondható, ám azoknak előny, akik szeretik, ha anyagból van egy telefon és nem pillekönnyű, így engem abszolút nem zavart.

Egy ilyen mobil esetében az anyaghasználat – ismerve egyébként is a HTC-t – nem hagy maga után sok kívánnivalót, talán csak az ujjlenyomatgyűjtő kijelzőbe köthetnénk bele, de nem tesszük. A teljes előlapot a műanyag érintőkijelző foglalja el, mindössze öt gombot találunk alatta.

Ezek a híváskezdeményező gomb, a home gomb, amely a főképernyőre visz, a Start menü gombja, egy vissza billentyű, valamint a hívásmegszakító. A megjelenítő felett rejtőzik a hangszóró, fekete ráccsal borítva, mellette teljesen rejtve a fény- és távolságszenzor, a rács alatt pedig még egy állapotjelző LED is elfért.

Katt a képre a galériához!

Alul a 3.5 mm-es jack dugó, a microUSB csatlakozó (végre leszoktak a HTC-féle USB-ről) található, bal oldalon a hangerőgomb párosa olvad bele a burkolatba, felül semmi nincs, jobb oldalon viszont van egy pici bemélyedés, amely a hátlap leszedésénél hivatott segíteni. Műkörömmel fél másodperc alatt megoldható a dolog, párom azonban pár percig küzdött vele köröm híján.

A hátlap érdekessége a levehető rész, amely szálcsiszolt fekete fém, egyrészt hűvös eleganciát sugall fogásra, másrészt ez alatt rejtőzik az akkumulátor, a SIM és a microSD-kártya helye.Egyet nem értek, a kamera kissé kidolgozatlannak tűni, nagyon kiáll a hátlapból. Az okát könnyű megérteni – máshogy nem lehetne megfelelően fotózni vele – ám ennek ellenére nem oda illőnek tűnik. Az objektív mellett található a hangszóró és a kamerához tartozó dual LED vaku is.

 

A külső után lássuk, mi rejtőzik a csinos burkolat alatt. Nos nem más, mint egy 1 gigahertzes órajelen ketyegni képes processzor, természetesen a jó ideje hájpolt Qualcomm Snapdragon QSD8250-ese. Ezt egészíti ki 448 megabájt RAM és fél giga ROM, ezekből 208 megabájtot csak a programok futtatására használhatunk.

Kissé leegyszerűsítve: amellett, hogy gigantikusan gyors a telefon, lassulás akkor sem tapasztalható, amikor a Sense a maga laza 128 megájával elindul a rendszerrel együtt, majd az egyszeri user tesztként megnyit mindent, amit csak ér, csak hogy bebizonyítsa, ez is „csak” egy WinMo. A HTC HD2 győzött, nem hajlandó belassulni.

 

Sense UI

Ahogy említettük, a Sense UI fogad bennünket először a HTC HD2 mobilon bekapcsolás után. Ez gyakorlatilag egy olyan plusz kezelőfelület, amely nemcsak felhasználóbarát, elfeledteti a régi, berögzült WinMo utálatot, de számos funkciót és programot integrál magába, így gyakorlatilag 13 főképernyőnk van, amely mindegyike egy-egy külön munkára használható.

A teljesség igénye nélkül: kedvencek, üzenetek, e-mailek, internet, naptár, Twitter kliens, fényképek, zenelejátszó, időjárás, stb. Ezeket a képernyőket természetesen személyre szabhatjuk, ahogy a sorrendjüket és a megjelenésük létét is (bármelyik kikapcsolható a főképernyő kivételével).

 

Ami említésre érdemes a Sense esetében, az például a home képernyőnél az alsó három gyorsikon, ezek eddig nem voltak elérhetők. Ide igény szerint programot, névjegyet vagy internetes könyvjelzőt pakolhatunk. Ezek után jó kérdés, hogy mi szükség van a Start virtuális gombra illetve Windows fizikai billentyűzetre.

Nos azért a teljes menü nem érhető el a Sense-ből, olyan programokért, mint az Office Mobile, a YouTube kliens, a Windows Live, a Marketplace – ahonnan jó kis programokat töltögethetünk le -, a My Phone, a Bing kliens, valamint az Opera Mobile böngésző muszáj kicsit a Microsoft által kreált menüt is megismerni.

 

A telefonkönyve igen jó, az ABC listában való egyujjas görgetés ezerszer jobb mint például egy Samsungon. Egy kontakthoz számokat, e-mail címet, csoportot, csengést, céget, címeket, eseményeket (születésnap, évforduló) és Facebook linket lehet adni, ez utóbbiról természetesen mindig automatikusan frissít. Ezen kívül természetesen még számos egyéb plusz mező is kitölthető.

Ne felejtsük el még a főképernyőn megadható sok Kedvenc kontaktot sem, akiket egy kattintással elérhetünk. Telefonáláskor a hangminőség kiváló, egy problémám, hogy nagyon kényelmetlen kézben a szélessége miatt. Extra funkció, hogy ha csörög a telefon és „arccal” lefelé fordítjuk, úgy néma üzemmódra vált.

 

Az üzenetkezelő egyszerű és egyértelmű, az üzenetváltásokat chat beszélgetés formájában jeleníti meg. A virtuális billentyűzet érdekes találmány, mert bár nagyok a gombok, ennek ellenére sikerült elég sűrűn félreütni. Az e-mailek szinkronizálásával nem volt semmi gond, a Gmail-es fiókomat egy perc alatt be tudtam állítani és hiba nélkül jöttek az üzenetek, erre Pop3 és Imap4 is a segítségemre volt.

 

A HTC HD2 kamerája 5 megapixeles, de valószínűleg a tajvani fejlesztők úgy gondolták, nem lett akkora nagy szám, hiszen még a hátlapon sem tüntették fel. Persze ez lehet a minimalizmus jele is. A mobilon nincs kameragomb (nehogy véletlen az első képlopó program működjön rajta…), így a fókuszálást az érintőkijelző segítségével kell megoldani.

Egy érintés a fókusz, a második a lövés, vagy esetleg egyetlen hosszú érintéssel is kiváltható mindez persze úgy, hogy ne mozdítsuk be közben a képet. Egy előnye van ennek a megoldásnak, így gyakorlatilag a képen bárhol lehet a fókusz, nem feltétlenül középen.

Érdekes, hogy ahogy mozgatjuk a telefont, úgy állítja be a fókuszt automatikusan a kép közepére. Videót .mp4 formátumban tud rögzíteni 640×480 pixel, tehát VGA felbontásban, ehhez 30 képkocka per másodperc érték társul.

  

A HD2 zenelejátszója legegyszerűbben a Sense-ből érhető el. Képes mutatni az album borítókat (internetről automatikusan meg is keresi, ha egyébként nincs adott albumhoz kép), az eltelt és hátralévő időt, van random mód, zeneboltban vásárolhatunk és az adott zeneszám minden adatát megtekinthetjük.

A Zenetár funkcióban látjuk a most játszott számokat, de az alsó kis fülek segítségével szűrhetünk előadóra, albumra, lejátszási listára, műfajra, és szerzőre is. Ha elforgatjuk a kijelzőt, akkor a HTC által fejlesztett Cover Flow-val találjuk szembe magunkat, ahol az albumborítókat láthatjuk és egy horizontális csíkon lapozgathatjuk őket. Igen látványos megoldás.

El ne felejtsük az FM-rádió jelenlétét, valamint a már régebb óta ismert MP3 trimmert, amellyel a telefonon lévő számokat vághatjuk meg csengőhangnak, ráadásul pofonegyszerűen.

 

Ami az internetet illeti, egy szavunk sem lehet, van itt EDGE és 3G, HSDPA és HSUPA, előbbi 7.2 Mbps, utóbbi 2 Mbps gyorsasággal képes adatot cserélni. Ha esetleg akad Wi-Fi a közelben, azzal is könnyedén megbirkózik a HD2. Külön tetszett az előre telepített Wi-Fi Router program, ahol egy WEP titkosítási kulcs megadása után saját routerünk lehet a mobilunk.

Jó tanács, hogy egy ilyen mobilhoz kötelező korlátlan mobilnet előfizetés, különben ingünk-gatyánk a számlára fog menni. A HD2 rengeteg információt szed a netről, ott van első körben az időjárás-információ, a Facebook és Twitter kliens, az albumokhoz és az első beállításokhoz, a navigáció regisztrációjához, az e-mailek letöltéséhez mindig internetre kell csatlakozni és sokszor ezt a háttérben teszi a mobil. De persze egy ilyen okostelefon valójában nem is sokat ér aktív internetkapcsolat nélkül.

 

Adatkapcsolatra még microUSB van, Active Sync használata kötelező. Rögtön két böngészőt is találunk, az Internet Explorer a WinMo kötelező eleme, de inkább az adatmennyiség-csökkentő Opera Mobile-t javasolnánk, amelyen működik a fényképnézegetőben is megtalálható dual-touch zoomolás.

Említésre méltó még a beépített navigáció, amelyhez CoPilot programot és Google Maps-et kapunk előre telepítve és van digitális iránytű, valamint QuickGPS program, ez utóbbi az aktuális GPS koordinátánkat adja meg. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a 4.3 colos kijelzőn már igenis élvezet az autós navigálás.

 

Összegzés

Az 1230 mAh-s akkumulátor normál használat mellett 2 napig bírja, ez Wi-Fi nélkül kicsit több is lehet, de ami tény, az tény, a szupergyors processzor, a fantasztikus kijelző zabálja az energiát. A telefonnal kapcsolatban egyedül az első körös szinkronizációs nehézséget említeném meg, ami valószínűleg inkább user hiba mint a telefoné (vagy még inkább a platformé), valamint a magyar átlagfizetés feletti árat.

Jelenleg ugyanis 150-180 ezer forintért juthatunk hozzá a mobilhoz, ami nem gyenge, ám cserébe egy abszolút felsőkategóriás, közel tökéletes masinát kapunk.

 

  A tesztkészüléket az XXL GSM biztosította számunkra,

melyet ezúton is köszönünk.