HTC Hero teszt

HTC Hero – nagyot üt!

A HTC neve már most összeforrt az Androiddal, a Google OS-ével, ráadásul egyre jobb lesz. Az alap Android rendszer nem rossz, de még bőven van mit csiszolni rajta, elég csak a kezelőfelületet megnézni. Szinte ordít valami újítás, fejlesztés után, és tényleg van is lehetőség benne bőven. Ezt a hiányosságot pótolja a HTC a Sense kezelőfelülettel – valamint a számunkra még ismeretlen MotoBlur-ral az amerikai gyártó.

Nagy várakozás övezte a HTC Hero-t a megjelenéskor, hiszen eddig az okostelefonok alapvetően két táborra osztották a népet, voltak a Symbianért rajongók és a Windows mobile-t istenítők. Természetesen mindkét tábornak igaza volt valahol, de azért az Android sem tökéletes.

 

Alapok

A HTC Hero először a képekről nagyon furcsa volt, bár a Motorolánál láttunk már banánmobilt, amelynek az alja hajlított volt. Nos el kell mondanom, hogy kézbevéve azonnal meggyőződhetünk: a némileg szokatlan kialakítás ergonómiájáról, nagyon jó. A HTC Hero egyébként matt külsejű, nálunk a fehér változat járt a VIP Phone jóvotából.

Kis jótanács, ha valaki egyszer kinyit egy Hero dobozt, soha többet ne csukja be. Mission Impossible… A mobil mellett találunk a gyári dobozban egy headsetet, adatkábelt, töltőt és egy 2 gigabájtos microSD kártyát. A műanyag kiváló minőségű, teflon bevonatot is kapott, így nem csúszik kézben, plusz extra, hogy az ujjlenyomatokért se rajong különösebben.

A Heron nem vitték túlzásba a gombokat a külsőn, alul van egy extUSB (miniUSB HTC változata, nehogy véletlen egységes legyen), felül a 3.5 mm-es jack dugó a headsetünknek, jobb oldalon semmi, még egy kameragomb sem árválkodik, bal oldalon, alig észrevehetően pedig a hangerőgomb párosa csücsül.

A hátlapot levételhez bizony feszegetni kell, nehezen hiszem, hogy kulturáltabb megoldás ne lett volna, és sajnos nem mindegy, hogy szedjük le, hiszen a microSD kártya cseréjéhez le kell ezt venni. A hátsó traktuson a kamera foglalja középen a helyet lencsevédő nélkül, valamint a kötelező feliratok.

A Hero képernyője 3.2 colos, felbontása HVGA, tehát 320×480 pixel és a mai trendeknek megfelelően már kapacitív, tehát nem szükséges a ceruza alkalmazása, ujjra optimalizált. Bár nem tűnik világrengetőnek az adatok alapján, mégis nagyon jól sikerült a megjelenítő, pixelt csak nagyítóval láthatunk. Szimpatikus, hogy beállítható, érintésre rezgéses visszajelzés is kérhető.

A kijelző felett látható a hangszóró, egyik oldalán egy LED látható, amely gyenge akkumulátornál és töltésnél jelez, a másik oldalon pedig a fényszenzor bújik meg, állítva a kijelző fényerejét. Az elmulasztott eseményeket a trackball hófehér villódzása jelzi.

A megjelenítő alatti gombok balról jobbra a hívásfogadás gomb, majd a Home billentyű – ezt hosszan nyomva tartva az utolsó hat használt programot láthatjuk –, majd a Menu gomb és a hívás megszakító billentyű látható – ez utóbbi képernyőzárként is funkcionál. A Menu gomb kissé érdekes, ugyanis nem a menüt hozza elő, hanem az opciókat érhetjük el vele. A többi alatt található a Vissza és a kereső gombja.

 

HTC Sense

A HTC Hero legnagyobb dobása már talán nem is az Android megléte, hanem az arra írt kezelőfelület, amely HTC Sense néven fut. A bootolás van olyan hosszú, mint egy Windows Mobile esetében – ahogy azt már a Samsung i7500 Galaxy tesztnél is említettem. A mobil lelke egy 528 megahertzes Qualcomm MSM 7200A processzor fut 512 megabájt ROM és 288 megabájt RAM társaságában.

A Sense-nél először feltűnik, hogy nem egy, hanem hét kezdőképernyő van és igény szerint teletömhetjük mindet gyorsikonokkal, parancsikonokkal, widgetekkel, ezekhez elég csak a főképernyőt hosszan nyomni. Azokkal is, amelyek a Herohoz alanyi jogon járnak, mint android készülék, de persze a HTC nem lett volna hű önmagához, ha nem fejlesztett volna hozzá több tucatot pluszba (lásd kijelzőképek).

Van widgetes profilválasztási lehetőségünk a Sense-ben, több gyári közül választhatunk és sajátokat is elmenthetünk, így kvázi megváltoztathatjuk mondjuk a privát és a céges időpontokban a telefont. Sajnos témák nem elérhetők a sötét alapszínű rendszerhez.

 

Multimédia

Kezdjük talán az öt megapixeles, autofókuszos kamerával, amelyhez sajna nem jár gyorsgomb oldalt, de végre komolyan feltuningolták a beállítások lehetőségét, bár ez nem volt nehéz, a szinte zéró tudást csak bővíteni lehet. Megnőtt a kamera felbontása, bár nincs mobilfény és xenon sem, de legalább állítható a fehéregyensúly, van időzítő, fénymérési mód, effektek, némára is állítható zárhang és geotag információk. A képet a trackball vagy a képernyő megnyomásával lőhetjük el. Ami a videókat illeti, ebben elég szegényes a Hero, csak 352×288 pixelben és 15 fps-sel tud mozgófilmet rögzíteni.

A beépített zenelejátszó maradt fapados, csak a külseje változott meg. Tud ID3 tagek és előadók, albumok szerint rendezni, van albumkép és lehet a számokba beletekerni. FM-rádió nincs.

 

Adatátvitel

Szinte minden megtalálható a HTC Heroban, amit csak elvárhatunk. Van Wi-Fi, 3G, HSDPA/HSUPA, miniUSB, de egyetlen helyen van egy nagy baki, ez pedig a Bluetooth. Ez ugyanis le van korlátozva csak hangátvitelre, tehát sztereó BT fülessel gyönyörűen muzsikál, ám fájlátvitelre alkalmatlan. Elképesztő, hogy az Apple iPhone után még van gyártó, amely megenged magának ilyet.

A Hero az első olyan androidos telefon, amelyben a flash támogatottság teljes mértékben elérhető, így a böngésző abszolút teljes értékű. Ha közelebbről szemügyre vesszük, akkor láthatjuk, hogy a multitouch elérhető, van több ablakos megjelenítés és vizuális könyvjelzők.

A Heroban egy 1350 mAh-s akkumulátor dolgozik, nagyjából 2-3 napig bírja átlagos használattal, bár az első néhány nap biztos, hogy naponta kell töltőre tenni, annyit fogja nyomkodni az újdonsült vásárló a mobilt.

 

Összegzés

A HTC Hero nagy dobása a HTC Sense kezelőfelület, amely százszor jobb, mint a külön UI nélküli Android. Persze nem tökéletes a telefon, vannak apróbb hibái, ám ha ezekkel együtt du élni az ember (BT korlátozottsága, FM-rádió hiánya, kameraképek minősége és a még kevés elérhető program, amelyekből az újdonságok azonban folyamatosan fejlesztés alatt állnak), akkor nagyon jó alternatívája lehet a konkurenciának. Arról nem is beszélve, hogy az érintőkijelzős és fagyásmentes okostelefont szeretne venni valaki, abszolút jó vásárt csinál a Hero-val. 

A tesztkészüléket a VIP Phone biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!