HTC Titan teszt

HTC Titan: nagy és dögös

Nálunk járt a Windows Phone 7.5 alapú HTC Titan mobil, amely anno az elsők között kapta meg a Mango frissítést. A Titan nem kispályásoknak készült, leginkább az okostelefonok iránt extrémebb vágyat érzők fogják megvenni, ennek egyik oka pedig a telefon és a kijelző mérete. Az -től kapott HTC Titan kivételesen nem gyári dobozban érkezett hozzánk, ám azt tudjuk, hogy a csomagolásban a telefon mellé jár egy microUSB kábel, egy szokásos HTC-féle töltőfej, valamint egy sztereó headset. Memóriakártyát ne keressünk, a WP mobilok ugyanis nem bővíthetők. Ami a Titan méreteit illeti, tényleg nem kicsi, a 160 gramm tömegű telefon ugyanis húzza a zsebet, de nem is erre találták ki, bár a 131,5×70,7×9,9 mm fizikai méreteivel nem kimagaslóan óriási – főként ha a Galaxy Note-tal vetjük össze. A Titan minőségi anyagokból készült, az egyszerűen megoldott és könnyedén levehető hátlap egy része pedig szálcsiszolt fém, így adott a minőségi érzet kézbe véve is.

A HTC Titan előlapjának jelentős részét a már említett 4.7 colos érintőkijelző foglalja el, ennek felbontása a WP által elvárt 480×800 pixel, holott magasabb felbontást is elbírt volna – így a képpontsűrűség az alapvetően kevésnek mondható 119ppi –, mindezt S-LCD alapokon tudja, amely ugyan nem AMOLED, ennek ellenére gyönyörű képet ad színek tekintetében is, a megjelenítőre nem lehet panasz. A kijelző alatt a Windows Phone 7 kötelező három kapacitív gombja hever, ezek a vissza, a főképernyő és a keresés. A hátlapon lencsevédő nélkül foglal helyet a nyolc megapixeles kamera, valamint a dupla LED vaku, de itt található a hátlapi hangszóró is. Ez utóbbi igen hangos, bár azért zenét nem ezen kell majd hallgatni, ahhoz karcsú a tudása. A minimalista dizájnt követve csak a Windows Phone és a HTC felirat „rontja” az összhatást. A Titan szélein található gombok sem mutatnak újat, bal oldalon hever a microUSB védelem nélküli csatlakozója, alul a hátlap leszedéséhez szükséges gomb (ezzel tényleg nagyon egyszerű a kabátból kibújtatni a mobilt, nem kell feszegetni semmit sem), felül a 3.5 mm-es jack dugó, valamint a bekapcsológomb, jobb oldalt pedig a hangerőszabályzók kerültek, ezen kívül itt a rég várt kamera gyorsgombja, amelyet végre visszakapnak a felhasználók.

Ami a HTC Titan belsejét illeti, a Windows Phone 7.5 miatt eléggé meg van kötve a gyártók keze, ám ennek ellenére sikerült egy combos, 1.5 gigahertzes Qualcomm MSM8255T processzort, 512 megabájt RAM-ot és egy Adreno205 grafikai gyorsítót a rendszer alá tenni. A belső tárhely 16 gigabájt, nem bővíthető. Az előd rendszerhez képest a Mango több újdonságot is biztosít a felhasználóknak, úgymint végre magyar nyelve a teljes menüben, multitasking – vissza gomb hosszan nyomva tartására bukkan elő –, jobb Twitter, Facebook és instant messenger integráció, új e-mail funkciók, chat-nézet, valamint beépített SkyDrive. A rendszer egyébként röccenés nélkül fut a hardveren, ezzel jó példát mutatva a szoftver-hardver megfelelő optimalizációjáról például az Android és a Google számára (na persze itt a rendkívül sok megkötés a gyártók felé leegyszerűsítette a Microsoft helyzetét).

Az alapfunkciók változatlanok, így javasoljuk elolvasásra a már kiadott tesztjeinket – például Samsung Omnia W. Felmerül a jogos kérdés minden WP mobil esetében, hogy hogyan is különböztessük meg a telefonokat egymástól, amikor ugyanaz a rendszer és a gyártók nem használhatják az Androidnál bevált saját fejlesztésű kezelőfelületet sem, hiszen a launcherek használata nem lehetséges a Microsoft tiltása miatt. A HTC-nek relatíve könnyű dolga volt, hiszen a piacon töltött hosszú évek alatt számos programot készítettek, amelyeket átültettek a Windows Phone rendszerbe is. Ilyen például a HTC Hub, amely mutatja az időjárást, innen több HTC program is letölthető egyébként, a részvény árfolyamokat és az RSS híreket, de itt van még a gyárilag csak a WP-s HTC-ken megtalálható Feljegyzéesek, a Vaku (zseblámpa funkció), valamint a jópofa Fotó korrekció alkalmazás, ez utóbbival tizennégy effekt közül válogathatunk és varázsolhatjuk újra elkészített képeinket. A DLNA-kliens a kissé furán fordított Csatlakoztatott média nevet viseli.

A gyári zenelejátszó semmi újat nem nyújt a megszokotton kívül, tehát tud szűrni a feltett zenék között, fut a háttérben, mutatja az albumborítót, ám a HTC ajándékaként adott az SRS-támogatás és a hangszínszabályzó megjelenése, amely határozottan jót tesz a hangzásnak és egy nagy hiányosságot pótolt ezzel a gyártó. A nyolc megapixeles kamerához elég jól felszerelt szoftver tartozik, komoly beállítási lehetőségekkel, érdemes átnézni egy-egy fotó készítése előtt őket és nem csak vaktában lövöldözni. Van itt állítható felbontás, fehéregyensúly, fényerő, kontraszt, telítettség, élesség, mérési mód, fényérzékenység, de adott az arcfelismerő, panoráma- és sorozatfelvétel. Ha valakinek pedig nem szimpatikus a kamera gyorsgombja, az az érintőfókuszt is használhatja. Csodát persze itt se várjunk nagy méretben, ám egy átlagos monitoron abszolút elégedettek lehetünk a képekkel. Teljes méretben már elvesznek a részletek sajnos. A kamera videót 1280×720 pixel felbontással képes rögzíteni.

Adatkapcsolat szempontjából abszolút jól felszerelt a HTC Titan, adott a 14.4Mbps HSDPA és az 5.76Mbps HSUPA, valamint a Wi-Fi (802.11 b/g/n), DLNA és tethering funkciókkal. Helyi adatküldésre Bluetooth 2.1 (A2DP és EDR) vagy microUSB használható. Az 1600 mAh-s akkumulátor elég jól bírja a gyűrődést, két napig lazán elvolt folyamatos Wi-Fi használattal, ám nem agyonnyomkodva. Alapvetően a minden esti töltésre a Titan esetében is nyugodtan felkészülhetünk, mint minden mai okostelefonnál, legfeljebb pozitívan csalódunk.

A HTC Titan teszthez a telefont az  biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!