Huawei Honor 8X teszt

A Honor 8X tökéletesen illeszkedik ebbe a portfólióba, szinte már phabletként tekinthetünk rá, ráadásul mindössze 100.000 forintot kér érte a gyártó kártyafüggetlenül. Bár elvileg a Honor 8X a 2016-os Honor 8 utódja kellene legyen, valójában szinte semmi köze egymáshoz a két modellnek, mindössze a keret nélküli dizájn egyezik. A Honor 8X nem kínál hihetetlen kamerás tudást vagy épp elképesztően új hardvert, csak éppen fájdalomküszöb alá belőtt árat és egy kis felhajtást körülötte, na meg minőséget a kézbe.

A Honor 8X a cég hazai képviseletétől érkezett hozzánk újként, a gyári türkiz színű dobozban. Elsőként a telefont pillantjuk meg, amely kitölti az egész boxot. Kivéve a piros színű, dögös gyönyörűséget előbukkan a SIM tű, a kötelező papírhalmaz, az 5V/2A-es töltőfej és a microUSB kábel, extraként pedig egy átlátszó tokot is kapunk a Honortól. A 8X amúgy elérhető kékben és feketében is, fülest nem ad a gyártó.

A Honor 8X úgy néz ki, ahogy azt 2018-ban elvárhatjuk. Fényes, texturált, két színű üvegfelület hátul, fém keret, szinte a teljes előlapot elfoglaló, 91%-os képernyő-burkolat arány, hatalmas kijelző, mi kellhet még? Vízálló burkolat! Na az pont nincs.

A Honor 8X azért valóban nem kicsi, hajszállal szélesebb és magasabb is a Samsung Galaxy S9+-nál, az egykezes használatra gyúrni kell, a kényelemre pedig nem segít rá az alapból csúszós hátlap és az élesebb élek sem. A hátlapon a kerek ujjlenyomat-olvasó elhelyezése hibátlan, nincs túl magasan, ez azonban a hangerőgombokról nem mondható el.

A Honor 8X kijelzője mellett nem mehetünk el szó nélkül, már csak a méretes miatt sem. 6.5 col képátlót mutat fel az LTPS LCD kijelző, ehhez 2340×1080 pixel, avagy full HD+ felbontás jár, de kérhető intelligens mód is, itt a HD+ és a fullHD+ között vált az energiatakarékosság érdekében. A pixelsűrűség így 397ppi, amely elmarad a csúcsmobilok tudásától, ám ránézésre ember legyen a talpán, aki ezt kiszúrja. A panel színei élénkek és fényesek, a 470nit fényerő abszolút rendben van egy ilyen kategóriás telefonnál, egyedül verőfényes napsütésben lehet gond az olvashatósággal.

Itt tapasztalható egy kis technikai bibi a kék színnél, ugyanis „élénken” használva túlszaturáltnak tűnhet a kijelző, főleg más telefonokkal összehasonlítva, ez viszont a Samsung AMOLED-jén felnőttek számára kifejezetten jó hír. A kezelőfelületet a Honor úgy oldotta meg, hogy a hatalmas mérethez a lehető legjobban optimalizált szöveg és ikon méreteket választotta, akinek ez túl nagy, veheti kisebbre, ugyanis nem sikerült túl jól a mérnököknek eltalálni az optimális értékeket.

A Honor 8X az ára és a tudása miatt valahol a belépő- és a középkategória között helyezkedik el. A Kirin 710 processzor is megfelel ennek, hiszen a Cortex-A73 és A53 CPU magok – a nyolcból négy 2.2, négy pedig 1.7 gigahertzes órajelen dolgozik attól függően, milyen teljesítményre van épp szükség – erősek, ám a melléjük tett Mali-G51 grafikus gyorsító gyenge. RAM-ból 4 vagy 6, tárhelyből 64 vagy 128 gigabájt áll rendelkezésre, nálunk a 4/128-as változat járt.  A Kirin 970-nek köszönhetően a teljesítménnyel nem lesz gond, a multitasking meg sem kottyan neki, a teszt egy hetes ideje alatt nem vettem észre sehol akadást vagy pillanatnyi gondolkodást. Éppen ideje volt lecserélni a már évek óta meglévő elődöt és felnőni a Snapdragon 636 szintjére, kiváló választás.

Amiben nem erős a Honor 8X, az a 3D játékélmény és teljesítmény. A Mali-G51 MP4 GPU ugyanis nem éppen az a darab, amire minden játékos vágyna, egyértelműen ez a telefon leggyengébb pontja. A Honor megpróbálta ezt kiegészíteni a GPU Turbo technológiával, így legalább élvezhető marad a PUBG vagy a Fortnite, csak éppen 60 helyett 30 fps-sel.

A Honor 8X-en gyárilag Android 8.1 Oreo rendszer fut, azon pedig az EMUI 8.2. Szerencsére a felületet nem szórták tele felesleges és törölhetetlen dolgokkal, csak néhány Honor és Google app került telepítésre. A színes ikonok és a fehér kezelőfelület egyértelműen továbbra is az Apple iOS-ére emlékeztet, bár ezt nem is tagadta a cég soha, ráadásul gyárilag nincs is app lista, amely szintén az iPhone-ok sajátja volt sokáig.

Szerencsére az EMUI számos kezelőfelületi trükkel személyre szabható, így például kérhető menü, eltüntethető szoftveresen a notch, a főképernyőn egy gyors lehúzásra előkerülnek az ajánlott, legtöbbet használt alkalmazások és hozzáférhetünk a kontaktokhoz és üzenetekhez is. Tetszett, hogy bár a gesztusvezérlés hiányzik, a hagyományos navigációs gombok helyett akár egygombos kezelés is kérhető. Az alkalmazás titkosítás, valamint a Fájlokban a széf funkcióval biztonságban tudhatók a kényes adatok.

Szerettük a gesztusvezérlést, az ujjlenyomat-olvasóval lehet ugyanis fotózni, redőnyt lehúzni, fotók közt lapozni például, amely ekkora kijelzőnél hasznos trükk. Játszani jópofa lehet még a Party mód, amely lehetővé teszi, hogy több telefon ugyanazt a zenét játssza le, amelyek egymáshoz ugyanazon a Wi-Fi hálózaton kapcsolódnak, így a többcsatornás lejátszás surround hanghatást hoz létre. Talán többen használják az Egészség appot, amely egy általános aktivitásmérő program, de edzésterveket is kaphatunk futáshoz, illetve tervek is beállíthatók. A Telefonkezelő évek óta meglévő opció, ajánljuk néha használni.

Lássuk, mit tud fotózás terén felmutatni a Honor 8X! A hátlapon egy 20 és egy 2 megapixel optika található, az előlapra pedig 16 megapixeles szenzor került. A hátlapi összeállítás fő kamerája f/1.8 fényértékkel rendelkezik, ehhez mozgásérzékelő autofókusz is jár, videóból 1080p-ban 60fps-sel tud felvenni, 4K rögzítés nincs. A fényképezőgép jó fényviszonyok között részletes képeket készít, a megfelelő expozíció megtalálásával sosem volt gondja, a kamera is gyorsan indul. Feldolgozás közben azonban kissé túltolja a színeket a kijelzőn, számítógépen más eredményt kapunk, bár így is élénkek maradnak a fotók. Van egy kis zajcsökkentő, enyhén foltosnak tűnő hatás a fotókon, ezek nagyítás után láthatók jobban.

A Honor egyik aduásza a rajongók számára a mesterséges intelligenciával ellátott kamerafunkció. A Honor 8X szám szerint 22 témát képes felismerni, ezekhez pedig rögtön egyedi, ahhoz passzoló expozíciót és színkorrekciót alkalmazni. Ennek ellenére a legtöbb, így készült fotó leginkább a színtelítettséget növelte, pedig az alapötlet jó, a legtöbb fotóból készítettünk sima és AI-jal megtolt verziót.

Ahogy az várható, gyenge fényviszonyok mellett gyengén muzsikál a 8X kamerája, a képstabilizátor hiánya miatt még a gondosan beállított telefon esetén is zajos, elmosódott lesz a fotó. A Honor tisztában volt ezzel, így biztosít Éjszakai módot, amely megpróbálja helyrehozni szoftveresen a hiányosságokat. Ez annyit tesz, hogy hosszú expozíciós idővel, öt másodperccel dolgozik, tehát állvány használata gyakorlatilag kötelező, cserébe megdöbbentően jó képek készülhetnek ahhoz képest, hogy mit várunk a Honor 8X-től.

A 2 megapixeles másodlagos kamera  a hátlapon a mélységélességhez használatos, lehetővé teszi az állítható rekeszértéket és a bokeh effektes képek rögzítését. Első ránézésre teljesen rendben vannak az így készült fotók, csak belenagyítva lehet belekötni a határ elmosódottságába, ez feltehetően a szenzor felbontásából adódik.

A Honor 8X előlapi kamerája 16 megapixeles, ehhez f/2.0 nyílás tartozik. A szelfizésnél arra kell figyelni, hogy ne legyen nagyon világos a háttér, mert ez esetben könnyen beég. Jó megvilágítás esetén szép, részletes önarcképek készíthetők, gyengébb fényekben zajosodik a kép. Láttunk már jobban sikerült 16 megapixeles szelfi kamerát is. Összességében a Honor 8X tudása az árához képest magasabb, ezt viszont a gyengébb kamerás tudás ellensúlyozza sajnos.

Ami kissé megdöbbentő így 2018 végén, az a microUSB 2.0 port használata, hiszen az adatátvitel sem épp combos, valamint már az előd Honor 8 is két éve USB C-t használt. Biztosan sok maradt raktáron a cégnél és el kell passzolni. A telep 3750 mAh kapacitású, átlagos és akár annál picit erősebb használat esetén is röhögve kihúzza az egy napot, még akár egy másodikba is bele lehet kezdeni, ha nem sokat játszottunk rajta vagy fotóztunk vele. A három napot nem merjük említeni, mert bár elképzelhető, de a szerkesztőség tagjainak még soha nem sikerült ennyire nem telefonozni. :)

Az akkumulátorhoz gyorstöltés is tartozik, ám az 5V/4A SuperCharge helyett csak a már említett 5V/2A, valahol be kellett hozni az árat. Kétféle energiatakarékos módot kínál a Honor 8X, a hagyományos leveszi a fényerőt, csökkenti a háttéralkalmazások aktivitását, kikapcsolja az e-mail szinkronizálást, valamint a rendszerhangokat. Az ultra energiatakarékos mód kvázi butafonná avanzsálja a telefont, csak a legfontosabb appokat engedi elérni és kész. Vészhelyzet esetén ajánljuk kizárólag.

Hangszóróból is csak egy került a Honor 8X-be alulra, a felső csak beszélgetéseknél szólal meg. Jó hír, hogy a jack csatlakozó megmaradt, adott a dual SIM támogatás, amely nem hibrid, tehát a két nanoSIM mellé valóban behelyezhető a microSD kártya, NFC, kétcsatornás Wi-Fi, valamint Bluetooth 4.2 is. A hátlapi ujjlenyomat-olvasó, illetve az arcfelismerés is bitang gyors, bár elmarad persze a zászlóshajó Huawei P20 Pro gyorsaságától, de mondjuk a saját S9+-omat kenterbe verte háromszor.

A kamera, valamint az érthetetlen hardveres butítások, mint a microUSB port és a mono hangszóró, némileg keresztbevágják a pozitív élményt, így tehát a Honor 8X egy valóban figyelemre méltó okostelefon, pár bosszantó aprósággal. Először azt hittem, túl nagy lesz, de végül nem okozott gondot a napi használat, hiszen a saját mobilom alig kisebb. A szép megjelenés sokat dob rajta még tokkal együtt is, viszont ahol igazán megvett, az a teljesítmény a mindennapokban és az akkumulátor. Ezekben közel sem a százezres élményt adja a 8X, hanem sokkal többet. Nekünk tetszett.