Lenovo Golden Warrior A8 teszt

A kínai modellek egyre gyorsabb ütemben nyernek teret a globális mobilpiacon, gondoljunk csak a Xiaomi előretörésére. Az ázsiaiak alacsony árakkal és feltupírozott erőművekkel igyekeznek elcsábítani a bátrabb, nem ázsiai piacot is. Amikor egy új mobiltelefont kerestem, az ára mellett a technikai paraméterekre is kellő hangsúlyt tettem. Így esett a választás – egy fentebb említett Xiaomi modell mellett is hezitálva – a Lenovo júliusban piacra dobott modelljére, az A8 (A806)-ra. Nyolcmagos processzor, 16 gigabájt tárhely, 2 gigabájt memória, LTE, 4G, alsókategóriás árfekvéssel. Ez mégis hogyan?

Amikor az ember Ázsiából rendel, benne van a félsz, hogy nem érkezik meg/silány a minősége/nem ilyen lovat akartam. Az én esetemben a 30 napos postázás éppen harmincadik napján kaptam meg a telefont. A csomag és a csomagolás is nagyon puritán, a készülék mellé 2500 mAh-ás akkumulátort egy (számomra is és stilisztikailag is) tökéletesen kínai leírást és ázsiai töltőt mellékelt a gyártó. Fülhallgatót nem mellékelt a gyártó. Az eladó javára írandó, hogy egy csatlakozó-átalakítót is mellékelt hozzá, saját zsebből. Mindezt nagyjából 47 ezer forintnyi összegért.

A készülék átlagos tömeggel rendelkezik, 180 gramm, gyári adatok szerint 141×71×9 mm-es méretekkel. Előző telefonom, egy régi, de nagyon bevált HTC Sensation volt, kisebb mérettel, de fém házzal 148 grammot nyomott. Természetesen az alacsony árhoz kellően meghúzták a határvonalat: a készülék háza műanyag. Ugyanakkor az illesztéssel nincsen gond: nem recseg, nem ropog, házagmentes. Én három színben láttam, fekete, fehér és arany, így fekete színben rendeltem. A készülék formája talán az iPhone 6-ra hajaz a leginkább. A készülék hátlapját lakkozott műanyaggal készítették, melynek nagy hátránya, hogy az ujjlenyomatok tökéletesen és folyamatosan ott virítanak a telefonon és nemkülönben csúszik is. A hátlap egyszerű: ezüst Lenovo felirat, egy 13 megapixeles fényképező található rajta vakuval és természetesen a hangszóró. Egyetlen bosszantó dolog az akkumulátor fedelének eltávolítása, hiszen néha két kéz sem elegendő hozzá, annyira illeszkedik. A bal sarkában található, nagyjából egy centiméter hosszú, 2-3 milliméter széles hézagnál kell kipattintani a fedelet. Ha ez sikerült, lehetőségünk nyílik a mini SIM kártyánkat és egy maximálisan 32 gigabájtos memóriakártyát illeszteni a készülékbe.

Az akksi átlagosnak mondható, természetesen használatfüggő egy, maximum másfél napos használattal. Kívül semmi cicoma: jobb oldalt található a hangerőgomb, alatta a kikapcsoló gomb. Ez bosszantó lehet, ha hirtelen nyúl a gombok felé az ember, talán túlságosan is közel vannak egymáshoz. Többször lezártam a billentyűt, amikor le szerettem volna halkítani a készüléket. Tetején van a microUSB bemenet és a 3,5 mm-es jackdugó nyílása. Az egész készülékházat oldalt ezüst burkolat díszíti. Az ár letöréséhez illeszkedően a keményebb műanyag vagy fém ház mellett Gorilla Glass sem került a készülék része.

A Lenovo kihagyta az állapotjelző fényt és a funkciógombok (balról jobbra: opciók- főképernyő- visszalépés) háttérvilágítását is. A telefon első hangszórója mellett található a közelítésérzékelő szenzor és egy 5 megapixeles kamera. A gyári leírás szerint MediaTek MT6592 1.66GHz-es processzor dolgozik benne, ebből is nyolc darab. Az A8-as 4G-s telefon – már ahol lehet ezt használni. Az LCD kijelző szépen jeleníti meg a színeket (16 millió színárnyalat) és a 720p felbontás is igen jónak mondható kategóriájában.

Az operációs rendszer 4.4.2 KitKat és… Ó, igen, a rendszer. Szóval kínai telefon. Nos, ahhoz, hogy egyelőre nem ázsiaiak számára is használható legyen a készülék, nyelvtudás híján rootolni kell azt. Az eladó itt is figyelmes volt, feltelepített rá egy európai KitKat-et, Xperia billentyűzettel. A Lenovo saját programjai gyárilag megmaradtak, ezeket manuálisan lehet törölni vagy letiltani. A csomag tényleg csak „európaiasít”, nem kerülnek rá mindenféle csillogó, haszontalan dolgok. Amikor kézbe vettem a telefont és nekiveselkedtem a beállításoknak, történt egy kis gikszer. Ugyanis látva, hogy van új, elérhető verzió, lefrissítettem a Lenovo rendszert. Ezzel sikerült elérnem, hogy minden újból kínai lett, nyelvválasztás pedig ázsiai vagy angol. Viszont még a böngésző találatai is ázsiai merítésből táplálkoztak, így, miután megismerkedtem az kínai app store csodájával, még aznap ismét rootoltam a telefont. Így természetesen van magyar nyelvű menüre lehetőség, amely nagyjából 80%-os lefedettséggel bír a menürendszerben. Itt-ott előfordulnak kínai írásjelek, ami zavaró lehet.

Természetesen a rendszertelepítés mindig magában hordozza a telefon kivégzésének lehetőségét is, de aki a távolból rendel itthonra ritka telefont, kénytelen ezt a rizikót is bevállalni. Éppen a rootolás az oka annak is, hogy nem részletezem a Lenovos gyári megoldásokat, hiszen azok eltávolításra kerültek és kétlem, hogy nem ázsiai ember hasznát venné. Feltételezem, később lesz teljes verzió is és a Lollipop is elérhető lesz erre a készülékre. A háttere mindenesetre megvan hozzá. Applikáció menü nincsen, így ezeket „kénytelenek vagyunk” a maximálisan 18 beállítható képernyőre elosztani. Az alapvető dolgok – Wi-Fi, hotspot, Bluetooth – mellett érdemes megemlíteni a sebességet. Nos döccenésnek, pillanatnyi várakozásnak semmi nyoma. Mint kés a vajban, úgy dolgozik a nyolc mag.

A kamera képminősége átlagosnak mondható. A szokásos beállításokon túl – FF, szépia, ISO, kép jellege, zárhang, fókuszálási módszer stb. – azonban nincs újdonság a telefonban. Vertikális és horizontális panorámaképek, makro fotózás, arcfelismerő exponálás, 3D fotózás (MAV), a képeket pedig feliratozhatjuk is akár. A kamerahasználatról szintén elmondható, hogy akadozásmentesen teszi a dolgát.

Vannak kényelmi és talán már azon túl, a parasztvakítás fogalomkörébe tartozó beállítási lehetőségek. Gondolok itt az arcfelismerő képernyőzárra, a képernyőzár rázással lehetőségére az egykezes mikroképernyős megoldásra (minek vásárol akkor az ember 5 colos kijelzővel telefont?) vagy akár a kéz felé orientálódó gombok megoldására.

A gyári „task cleanup” teszi a dolgát, egy pillanat alatt leállítja a feleslegesen dolgozó programokat és ugyanez elmondható a Lenovo security-ról is. Figyel, optimalizál, szűr. Mindezt anélkül, hogy visszafogná a telefon teljesítményét. A Power Manager-rel beállíthatjuk, hogy mennyire legyen energiatakarékos készülékünk. Még azt is elérhetjük, hogy – a leírás szerint – több napra elegendő készenléti időt érjünk el a telefonnal, egy feltöltéssel. Ez a vészhelyzeti mód azt jelenti a gyakorlatban, hogy csak telefonálni és SMS-t írni lehet a készülékkel, minden más applikációt, internetezési lehetőséget letilt a beállítás. Sajnos vannak applikációk (mint például a Barclays), amelyeket nem lehet feltelepíteni a rootolás miatt. Ez valószínűleg a “nem biztonságos” rendszer miatt lehet, bár ez szerintem dőreség az applikációt készítők részéről, hiszen honlapjukra is felmehetek a saját gépemről tűzfalhasználat vagy vírusirtó nélkül is és akkor szerintem ugyanazt a hatást tudom elérni. Már, ha ennek van egyáltalán hatása bármire is. Nos, a lényeg, hogy nem lehet telepíteni.

Az AnTuTu Benchmark v5.3 adatai alapján a “Hogyan tud ennyire jó lenni?” (Itt nekem hirtelen a Southpark-szereplő Mr. Slave “Fúú, de jóóó vagy...” visszatérő mondata jut még eszembe) kategóriába tartozik, 32400 ponttal. A rangsorban az LG G3 mögött helyezkedik el, utána közvetlenül a HTC One, továbbá a Xiaomi Redmi Note és az MI2, majd az ASUS ZenFone 5 és a Google Nexus 4 jön a sorban. Megemlítendő, hogy az LG G3 összehasonlításban a RAM sebesség többet kapott (2016 pont vs. 1541), továbbá az egyébként jobb besorolású Samsung Galaxy S5 ellenében szintén gyorsabb RAM-mal számolhatunk (2016 pont vs. 1455).

A hangzással nincsen gond. Olvastam fórumokban, hogy recseg fülhallgatóval. Nos, én kipróbáltam és bizton állíthatom, hogy erről szó sincsen. Szépen, tisztán szólnak a hangok, ugyanakkor meg kell említeni, hogy aki szereti bömböltetni a telefont bárgyúbbnál bárgyúbb zenékkel a buszon, metrón, villamoson az észreveheti majd, hogy bizony a műanyag ház berezeg. Szóval, ne bömböltessétek a telefonotokat, tömegközlekedésen soha többé, köszi mert torzít. A videók lejátszása is hibátlan, szép, éles képet jelenít meg a HD kijelző, megállja a helyét a drágább készülékekkel történő versenyben is.

Összhatás: nem nyúltam mellé a Lenovo A8 A806-tal. Ár-érték versenyben bőven megállja a helyét, sőt adott drágább, ámde népszerűbb telefonokat minden tekintetben lepipál. Az anyagválasztás az, ami talán egy kicsit lehúzza a telefon értékelését, de a címben található alsókategóriás jelző tulajdonképpen csak a készülékházra értendő. Aki nyitottabb az újdonságra és ki akar törni az Apple/Samsung/Sony/HTC kínálat szorító markából, talán éppen szűkösebb pénztárca miatt, nyugodt szívvel ajánlom ezt az erőművet. Ilyen paraméterekkel nincsen ma a piacon telefon, kártyafüggetlenül, 50 ezer forint alatt.

A tesztet köszönjük Baranyai Péter olvasónknak, aki saját készülékéről írt igen részletesen!