LG BL40 Chocolate teszt

Az LG komolyat alkotott, amikor piacra dobta a csoki széria egyik tagját, az LG BL40 kódjelű készüléket. A BL40, amely egyébként tavaly ősz vége óta kapható nagyjából ugyanis annak ellenére, hogy nem kifejezetten luxus kategória, mégis olyan szintű prémium érzetet biztosít a tulajdonosának, amelyet egyszer érezni kell. Az LG BL40 a gyártó Chocolate nevű sorozatának tagja.

A csokik között találjuk az elsőt, az LG KG800-at, amely igazán nagyot szólt a maga idejében, majd jött az LG KS20, és a többiek. A csokik jellemzője és sikere mindig is a dizájn volt, elegánsat, feltűnőt, de visszafogottat jó áron, normál tudással. Ami a kezelőfelületet illeti, annak is vannak elődei, hiszen az S-Class az LG KM900 Arena készülékben debütált, valamint több mobilban is használhattuk.

Az LG BL40 egy átlagos méretű, dögös piros-fekete dobozban érkezett hozzánk (mint amilyen a mobil maga is), a gyönyörű mobilon kívül megtalálható benne egy STA-U12ED hálózati töltő, egy nevenincs, de hosszú USB-microUSB adatkábel, valamint egy három pár gumibogyóval felszerelt, 3.5 mm-es jack végű, „agybadugós” sztereó headset, furcsa módon fehér színben.

A készülék maga kissé megosztó, hiszen szinte mindenkinek tetszett – nem is csoda –, ám a távirányító fíling, valamint a nem kis tömeg – 129 gramm – már nehezen kultiválható egy bizonyos réteg számára. Egy biztos, a csoki tényleg minőségi darab, az anyaghasználat kiváló, nemhogy nem nyekereg a mobil, inkább olybá tűnik, mintha egybe lenne öntve, szét se lehetne szedni.

Egész egyszerűen prémium érzés magasfokon (biztos többen megköveznek, de az 5800-m ezek után egy rakás …-nak tűnik). A dögös piros-fekete színösszeállítás üt, sokkal jobb így, mint tiszta feketében. Az egyetlen baj a feketével, hogy csillogó műanyag, így az előlap az ujjlenyomatot, a hátlap pedig az előbbit és még a karcokat is előszeretettel gyűjti.

A BL40 bal oldalán található a fedéllel védett microUSB csatlakozó, alatta pedig a zenelejátszó gyorsgombja. Jobb oldalon a hangerőpáros és a kamera gyorsbillentyűje található, mindegyiket egy, a telefonon körbefutó ezüst csíkba integráltak. Érdekes, hogy minden gyorsgombot tényleg hosszan kell lenyomni ahhoz, hogy aktiválódjon adott funkció, így akadályozza meg a véletlen benyomás okozta meglepetéseket a telefon. A mobil tetején foglal helyet a 3.5 mm-es jack dugó, mellette pedig a kikapcsológomb-képernyőzár egy darab gombja.

Az előlapon foglal helyet a nem mindennapi megjelenítő. A 4 col képátlós kijelző felbontása egyedi: 345×800 képpont, tehát lehet rá vadászni a tökéletes háttérképeket, valamint videó felbontásokat, az biztos. Semmilyen gomb nem foglalja az értékes helyet a rendkívül hosszú telefon előlapján, mindössze a megjelenítő felett látható előlapi hangszóró, fényszenzor és másodlagos videokamera bújik meg igen diszkréten.

Meglepő, hogy a kijelző nem AMOLED technológiával készült, „csak” TFT alapú, hiszen majdnem teljesen hozza az OLED változatoknál megszokott gyönyörű, mély színeket, erős kontrasztot. Csak akkor döbbentem rá, hogy valójában nem OLED, amikor fotózni próbáltam a kijelzőt és elsőre sikerült (AMOLED megjelenítőt fotózni maga a rémálom).

A hátlap is diszkrét, csak egy halvány LG és egy Schneider-Kreuznach logo jelzi a két cég összefogását, ezek felett az öt megapixeles, LED vakus kamera optikája pihen. A hátlap levétele után férhetünk hozzá a SIM kártyához, valamint a microSD kártyához (amely nem tartozéka a mobilnak), jó hír, hogy ez utóbbihoz legalább az akkumulátort nem szükséges kivenni.

Ahogy azt már írtuk, a kezelőfelület a régebbről és több más modellből is ismert S-Class, amely nem okoz meglepetéseket azoknak, akik valaha találkoztak már ezzel. Logikus, egyszerű és áttekinthető a kezelőfelület, egyetlen hibája, hogy bizony lassú. Nem vészesen, de azért meg-megáll néha gondolkodni. A főképernyő egy négyoldalú kockán látható három dimenzióban is akár, ezek között egy ujjhúzással mászkálhatunk.

A négy főképernyő a parancsikon (ide kedvenc és sokat használt programjainkat tehetjük), a widget, a nevek (értelemszerűen sokat hívott kontaktjainkat érdemes kihelyezni, valamint a böngésző neveket kapták funkcióiknak megfelelően. Widgetek közül kirakható képernyőre a cellaüzenet, az analóg óra, a világóra két várossal, a naptár, az FM-rádió gyorsindítója, a jegyzet, a számológép, az időjárás, de egyszerre maximum nyolcat helyezhetünk el.

Mind a négy főképernyőnél egyaránt megtalálható a hat gyorsgomb a kijelző alján, ezek a tárcsázás, a telefonkönyv, az üzenetek, a menü gombja, valamint alattuk a feladatkezelő, ahol egyszerre akár az összes futó alkalmazás bezárható, valamint a 3D-s kocka előhívásához szükséges gyorsgomb.

A menübe lépve álló helyzetben, négy sorban, soronként három ikont látunk, alattuk a megfelelő felirattal, azonban ha oldalra fektetjük a telefont, akkor a teljes menü ikonszinten elénk tárul. A személyre szabhatóság jegyében immár akár színesek, akár egyszerű fekete-fehérek is lehetnek az ikonok, ez még hiányzott az LG GD900 Crystal-ból. Megmaradt a jó lehetőség, hogy gyorsindítással indítsunk el bizonyos funkciókat, ezeket pedig úgy érjük el, hogy egy előre definiált mozdulatsort írunk le a kijelzőre. Ez már a GD900-nál is nagyon tetszett és igen nagy hatékonysággal működött.

A telefonkönyvbe korlátlan számú kontakt menthető el, egy-egy névhez pedig rengeteg extra mező tölthető ki. Kérdés, hogy SIM-re vagy belső memóriába mentjük-e a kívánt számot, lehet hozzá képet csatolni, van vezeték-, utó- és becenév, több telefonszám és e-mail cím, kedvencek közé tehető egyetlen kattintással, valamint csoportba is rendezhető. A fentieken kívül megadható külön csengőhang, egyedi rezgés, internetes cím, otthoni cím, vállalati adatok, születésnap, évforduló, valamint jegyzetek is. A telefonkönyvben jól használható a kinetikus görgetés.

Érdekes az üzenetek új megoldása, amely egyértelműen a bitang széles (vagy magas) képernyőnek köszönhető. A bejövő üzenetekbe lépve ugyanis ha elforgatjuk a mobilt, akkor két részre osztja magát a menü, bal oldalra kerülnek az SMS-ek, jobb oldalra pedig a szövegük, így kissé Outlook-os fílinget kapunk (ennek pozitív vagy negatív értékelése egyéni szociális probléma). A szöveg begépelése kizárásos alapon virtuális billentyűzeten történhet, ez álló helyzetben numerikus, fektetve pedig QWERTY gombsor.

Ez utóbbiban nagyon tetszett a Szó Javaslat funkció, amely egy kattintással ki- és bekapcsolható, de alapvetően is jól oldották meg a billentyűzethez tartozó extra funkciók felosztását.

A kamera egy öt megapixeles, LED vakus változat, amely kezelőfelülete elsőre túl soknak tűnhet, pedig egyáltalán nem kell két diploma a kezelésének elsajátításához. A fényerő és a nagyítás, de egy pillanat alatt elérhető a látvány mód (automatikus, portré, tájkép, sport, éjszaka), a vaku és a makró vagy automatikus fókusz, a képminőség. A további funkciókhoz a beállítások menüre lesz szükségünk. Itt digitális fényképezőgépéhez hasonlít a beállítási rendszer, egy tárcsa az alábbi lehetőségeket tárja elénk: kameraváltás (előlapi, hátlapi kamera használata, méret, színeffektus, fehéregyensúly, önkioldó, felvétel készítési mód (normál, folyamatos, összefűzött, mosoly-, szépségfelvétel), ISO (100-200-400-800 és automatikus), memória, képstabilizálás, fókusz mód (közép, manuális, arckövetés), kamera hang, pozícionáló rács, geotagging, gyári beállítások.

 Nem semmi. Ha visszamegyünk, egyetlen kattintással videófelvételre válthatunk, itt a videófelvétel maximum VGA felbontású lehet, 30 fps értékkel. A készülék egyébként DivX és XviD videókat is támogat, valamint .avi is lejátszható rajta, amennyiben a felbontás nem nagyobb mint a képernyő felbontása.

A készített képeket és videókat a galériában nézhetjük meg, itt napra lebontva találjuk a fájlokat előnézeti képekként, elfektetve pedig a coverflow-hoz hasonló megoldással találhatjuk szembe magunkat, ugyanis a képek különféle módon követhetik egymást, a köztük való lapozás, valamint a kétujjas nagyítás pedig gyerekjáték a kapacitív kijelzőn. Fektetett pozícióban, kinagyítva egyszerűen az ujjunkat húzkodva váltogathatjuk a képeket.

A zenelejátszó nemesen egyszerű, talán kissé túl fapados kezelőfelületű ehhez a készülékhez. A menübe lépve ABC sorrendben jelennek meg a számok, van hangszínszabályzó, háttérben futás, hallgathatjuk a zenéinket Bluetooth headseten vagy FM transmitter segítségével, beállíthatjuk kedvencnek és választhatunk a többféle zenelejátszó téma közül is (itt gyakorlatilag a mozgó háttér módosítható). Ne felejtsük el forgatni a mobilt, vadító így a lejátszó. A zenei részt az RDS-es FM-rádió egészíti ki, ehhez mindenképp szükség lesz a headsetre, hiszen az hivatott az antenna lenni.

Ébresztőből akárhányat megadhatunk, az idő beállítása igen jópofa, egy virtuális órát kell pörgetni a kívánt időponthoz, bár be lehet pötyögni billentyűzeten is. Van ismétlési lehetőség, egyedi hang és rezgés, hangerő és rezgés erőssége, és még a szundi is személyre szabható az 5 perctől kezdve egészen a maximum 1 órás időtartamig. Szervező névre hallgat a naptár, amelynek van napi, heti és havi nézete is, fektetve gigantikus méretű lesz.

A beállítások között rátalálunk az új bejegyzésekre, új feladatokra, megadhatók a szabadnapok, ugorhatunk és kereshetünk dátumra, törölhetünk bejegyzéseket és feladatokat egyesével vagy egyszerre. Külön változtatható, hogy melyik hónappal kezdjen a naptár, az időbeosztás mettől meddig tartson órában megadva, a hét melyik napja legyen az első, a feladatok küldhetők Bluetooth-on és van biztonsági mentés funkció is. Bejegyzésből maximum 500, feladatból maximum 100 menthető. Szintén a szervezőben találjuk a jegyzeteket, a világórát, a diktafont (ez sajnos beszélgetés közben nem használható), és az FM transmittert, a számológépet, az átváltót és a stoppert.

Gyárilag találunk négy profilt, majd igény szerint többet is készíthetünk, ezeket nagymértékben testre lehet szabni. A készülék képes Office dokumentumokat és .pdf fájlokat is megnyitni, bár újat létrehozni vagy a meglévőket szerkeszteni nincs mód.

A telefonban van AGPS navigációra lehetőség kétféle szoftverrel. Az egyik a Google Maps, a másik pedig a fizetős Wisepilot. Mindkettő internetkapcsolatot igényel a navigáláshoz és jelenleg más, ingyenes és offline navigáció nem érhető el a készülékre.

Ami az internetelérést illeti, van itt EDGE, 3G és HSDPA, ez utóbbiból a 7.2 Mbit/s sebességet is tudja, és ahogy említettük, Wi-Fi is akad. A gyári böngésző igen tetszetős, tudja a flash tartalmak megjelenítését (YouTube gond nélkül megy, a videókat azonban streameli és a videólejátszóban jeleníti meg), a többlapos böngészést (a lapok száma az aktuálisan betöltött oldalak méretétől függ), könnyedén menthetők a könyvjelzők és hiába használja az ember már napok óta a BL40-et, még mindig elcsodálkozik a fektetett böngészés élményén. A helyi adatkommunikációra Bluetooth 2.1 és USB 2.0 található a repertoárban (USB-n tölt), valamint DLNA.

Összegzés

Az LG BL40 egy rendkívül minőségi anyagokból készített telefon egyedi rendszerrel. Egyetlen komoly hátránya az akkumulátor, mivel az 1000 mAh-s telep hajlamos hamar megadni magát és a három vonalas akkujelző sem jelzi igazán informatívan az aktuális állapotot. Egy feltöltéssel és egyáltalán nem észvesztően sok használattal két napig ketyeg, de gond nélkül lemeríthető egy nap alatt is az akksi, ez nem túl jó.

Ezt leszámítva a BL40 egy igazán csúcs mobil, minden megtalálható benne, amit egy nem nyílt operációs rendszerű készüléktől elvárhatunk. A cikk írásakor a hivatalos ára 124 ezer forint, ez igen durva, de GSM boltokból garanciával akár 88 ezer forint körül is hozzájuthatunk egy vadiúj példányhoz.  

Az LG BL40 teszthez a készüléket az LG PR ügynöksége, a Well PR biztosította számunkra, melyet ezúton is köszönünk.