LG G8X ThinQ teszt

Az LG vezetősége úgy véli, semmi értelme a hajlítható kijelzős telefonoknak, de hogy valami hasonlójuk legyen, ők is létrehoztak egy multitaskingra kihegyezett készüléket, amit megkaptunk egy kéthetes tesztre. Vágjunk bele!

Mindenkinek fontos, hogy mit kap, amennyiben kipenget kétszázezret az LG G8X Thin^Q Dual Screen-re. Nem szokványos a körítés, ugyanis egy kartonba csomagolva két doboz is érkezik. Az egyikben a telefon található az alapvető kiegészítőkkel, amik közül kiemelendő a gyorstöltő és a fülhallgató. A másik dobozban egy különleges kiegészítő, a Dual Screen lapul, ami az USB type-C porton keresztül csatlakozik a G8X-hez. Ebből az következik, hogy nem lehet a töltőkábelt belehelyezni, csak ha mágnessel csatlakoztatsz egy adaptert, amit még adnak a csomaghoz. Fóliát nem kapunk, de ha Dual Screen nélkül használjuk a készüléket, akkor egy egészen biztonságosnak tűnő szilikon tokot fel lehet rakni.

Az eddigi tesztjeimben is szó volt arról, mi van a telefon 6 oldalán, de most ehhez a plusz kijelzőt is hozzá kell venni. A telefon előlapján található a 6,4 colos OLED kijelző, amit akár egy kézzel is lehet használni. Természetesen a tetején ott a bevágás, benne a kamerával, valamint arrafelé található az extrém jó minőségű beszédhangszóró, aminek segítségével sztereóban hallgathatjuk a kedvenc zenéinket, ha nem veszünk igénybe egy headsetet.

A kijelző alatt, a szokásos fény- és közelségérzékelő szenzorok mellett ujjlenyomat-olvasót találunk, ami elég lassú és sok esetben nem működik. A telefon hátlapja 2 kamerától és a két tónusú vakutól teljes. A G8X (inkább nem írom ki a teljes nevét) keretének tetején csak a sim-tálcát látjuk. Míg a keret jobb oldalán van a bekapcsoló gomb és a másodlagos, zajszűrős mikrofon, addig a bal oldalán a hangerő-szabályozó párost és egy Google Assistant gombot figyelhetünk meg, aminek a feladatát sajnos nem lehet utólag módosítani és könnyű véletlen megnyomni. A baloldali gombokhoz igen nehéz hozzáférni, ha használjuk a Dual Screent, ez pedig elég nagy gond, hiszen a hangerőt ott lehet állítani. A keret alján leledzik a jack csatlakozó (yeah!), a hangszóró, a fő mikrofon, valamint az USB Type-C bemenet.

Térjünk át a Dual Screen-re, ami magában nem működik, a kiálló USB C-be kell belecsúsztatni a telefont, onnan kapja az energiát. A belső oldalán található a kijelző a notch-csal, ám kamera nélkül, a külső oldalon pedig egy kisebb, 2,1 colos monokróm kijelző található, ami az időt, az értesítéseket és az akkumulátor adatokat mutatja.

Az anyaghasználat rendkívül prémium érzetet kelt. A telefon fém keretén és a Dual Screent körülölelő gumírozott műanyagon, valamint a DS (Dual Screen) hátán található alcantara bevonat kivételével minden üveg. A kamera nem lóg túl a hátlapon, nem fog karcolódni az asztalon. A telefon IP68-as védettséggel, valamint egy szép hosszú nevű katonai szabvánnyal a MIL-STD 810g-vel is rendelkezik, szóval nem kell egy öt világvallási vezető által megáldott hajszárítóval fújni 12 órán át, miután legalább fél órát pihent az egy méteres mélységű többé-kevésbé tiszta vizet tartalmazó kerti medencében.

Szervizbe sem kell vinni, amennyiben különösen szélsőséges hőhatások érik, miközben nagyon alacsony a nyomás és a nap is ezerrel süt, vagy esetleg a nagy ködben nem látjuk, hogy a homok és a por kínozza a telefont és közben még minden történik, de azt nem írtam le, hiszen ezeknek ellentmondanak vagy pedig az előbb leírtaknál egy fokkal ritkább jelenségek.

A G8X hardvere a tavalyi csúcskategóriás Qualcomm Snapdragon 855, ami csak az E-Krétát nem tudja gyorsan futtatni, de ezt inkább fogjuk rá az előbb említett „zseniális” alkalmazás fejlesztőire. A processzor 8 darab 2,84GHz-s maggal dolgozik. A telefon tárhelye 128 GB, amit bővíteni is lehet, de aki nem tölt le filmeket, annak elég 128 GB, ezért többnyire kompromisszum nélkül használható két SIM-kártyával is. RAM-ból 6 gigabájtunk van, ez nekem elég volt, de ha figyelembe vesszük, hogy elvileg csúcskészülékről van szó, a termékleírásban 8 giga RAM jobban nézett volna ki. A telefon kompatibilis Bluetooth 5.0-val és van NFC is, szóval lehet érintéssel fizetni.

A teszt alany szoftvere Android 9, az LG saját felhasználói felületével. A beállításokban sok funkció azonos csoportba tartozik, ezért könnyű elkeveredni a fogaskerekes menüponton belül még 2 hét után is, de használhatjuk a keresőt és egy idő után nyilván meg lehet szokni. A beépített alkalmazások átláthatóak és az ikonokat leszámítva jól néznek ki. Sötét mód van, csak váltásnál újra fel kell oldani a készüléket, amit 2 módon - ujjal vagy kóddal - lehet megtenni.

Amit gesztusvezérlésnek hívnak az LG-nél, az nem egészen gesztusvezérlés, de egész jól használható. A képernyő alján egy vissza gomb és egy elnyújtott ovális található, ami lenyomva a kezdőképernyőre juttat, röviden felhúzva pedig az alkalmazáselőzményekhez.

Mivel a G8X-hez tartozik a Dual Screen kiegészítő, számos plusz funkciót kapunk. Adott  alapból egy lebegő gomb, ami a kiegészítő eszköztára. Itt lehet a kijelzők tartalmát felcserélni vagy valamelyik megjelenítőt alvó állapotba helyezni. Utólag letölthető a Wide mode nevű alkalmazás a Play Store-ból, amivel egyetlen széles tartalmat láthatunk, de nem egy nagy élmény tabletnek használni, hiszen a két megjelenítő között túl nagy az üres tér. Ha gépelni kellett, simán átvihettem a billentyűzetet a másodlagos kijelzőre és így végigzongorázhattam könnyedén a qwertz-et, amikor nem kattintottam át véletlenül a másik nyelvű billentyűzetek egyikére. Az egyik képernyőről a másikra való áthelyezéshez három ujjal kell legyinteni a másik kijelző felé, mintha átlöknénk a tartalmat rá.

A kamerában leljük a tükör mód nevű funkciót, aminél mindkét kijelzőn ugyan azt lehet látni, de a másodlagosról nem lehet fókuszálni, ezért sok esetben nem lesznek megfelelő minőségűek képek. Ha a DS a kamera elé van hajtva, egyből átvált a frontoldali módra. Aki szeret játszani, az az egyik kijelzőt kontrollerként is használhatja. A legfontosabb célja a DS-nek nyilván a produktivitás és a multitasking fejlesztése, amire tényleg nagyon jó a mobil a kiegészítővel csatlakoztatva. Sajnos a DS-sel együtt nagyon vastag a készülék és az üveg nagyon gyorsan gyűjti az ujjlenyomatokat.

A G8X-en hiába csak 2 kamera található a hátlapon és hiába nincs egyetlen egy 48 megapixeles érzékelő sem, mégis sokkal jobb képeket készít, mint a nemrég tesztelt Honor 9X. A 12 MPx-es főkamera mellett egy 13 MPx-es széles látószögű egységet találunk. Ha nem nagyítunk bele utólag a képekbe, akkor mondhatjuk, hogy jó képeket lő, viszont ha alaposabban megnézzük, látjuk, hogy van mit csiszolni rajta. Nyilván nem ez az okostelefon lesz a mobilfotózás koronázatlan királya, de éjszakai sötétségben nagyon hangulatos képeket lehet készíteni a full kihalt felüljáró alatti buszmegállóról és környékéről.

A szelfi kamera 32 megapixeles és egész jó képeket lő. Alapértelmezetten pixelösszevonással 8 megapixel felbontású képeket készít, de ki lehet használni a teljes felbontást is. Elvileg megoldható lenne az arcfelismerés, de kihagyták a telefonból, ami azért kár, mert lassú az ujjlenyomat-olvasó.

A kamera funkciói között található a portré mód, ami a hátteret elmossa, használhatjuk még a stúdió módot, ami megpróbálja (ismétlem, próbálja) elválasztani az embert a háttértől, hogy úgy tűnjön, mintha egy egyszínű fal előtt készült volna a kép. Az biztos, hogy nem ezzel fog elkészülni a legközelebbi profilképem Facebookra. Ennek van egy esemény rögzítés nevű változata, ahol nem egyszínű háttér kerül a fotóalany mögé, hanem egy kép, amit kiválaszt.

Van lehetőség panoráma, GIF, time-lapse, lassított felvétel készítésére, de ha ez nem elég, Pikachut is életre keltheted az íróasztalon az AR stickers segítségével. Nem említettem, de van lehetőség Youtube live-ot indítani a kamera alkalmazásból.

A mobil videós képességei elég jók, lehet 2160p-ben 60 fps-sel vagy 1080p-ben 240 fps-sel felvételeket készíteni. Ha nem használjuk videónál a széles látószögű módot, van optikai képstabilizátor. A frontoldali kamerát sem hagyták ki a jóból, az elektromos képstabilizációra képes.

A legtöbb telefonnál a hangzásról nem esik szó. A legtöbbnél. Az LG G8X sztereóban játssza le a hangokat és headsettel is nagyon jól szabályozottak a hangok, hiszen kihasználható a DTS:X 3D Surround és a Hi-Fi Quad DAC szabvány.

Az LG G8X, valamint a Dual Screen első kijelzője 6,4 colos, kellemesen megfogható Gorilla Glass 6-tal bevont OLED panel, HDR10 támogatással és rendkívül jó betekintési szögekkel. A felbontás 1080×2340 pixeles, ebből kiszámolható a képarány, de mivel nem matekfeladatokról van szó, íme: 19,5:9 a keresett szám. Említést érdemel a Dual Screen külső oldalán a kis méretű monokróm kijelző, ami már a teszt eleje óta beleéghetett bárkinek a tudatába. A kis 2,1 colos megjelenítő az always on display funkcióit látja el. Megjeleníti a dátumot, a pontos időt, a legutóbbi értesítések ikonjait és az akkumulátor töltöttségének százalékát.

A készülék akkumulátora 4000 mAh-s. A kijelző idő nagyjából öt óra vele, mivel általában használtam a DS-t, aminek nincs saját akkumulátora, így a telefonból viszi az energiát, tehát nélküle ennél combosabb eredményre számíthatunk. Rendelkezésre áll a 9W-os vezeték nélküli, valamint 21W-os, vezetékes gyorstöltés. A telepet 2 óra alatt fel lehetne tölteni, de néha valamilyen okból fogva visszafogta magát a töltő adapter.

Ebben a tesztben egy nagyon praktikus, multitaskingra kihegyezett készülékről, az LG G8X Thin^Q-ről volt szó, ami bolttól függően 200.000 és 300.000 forintos ár között található, de valamivel olcsóbban megvásárolható a másodlagos kijelző nélkül. Ha viszont csak a telefonra van szükség, akkor akár a nála fél évvel régebbi Xiaomi Mi 9 is jobban megéri, hiszen a kameráinak jobb a felbontása, olcsóbb és ugyanaz a processzor található meg benne.

Írta: H. Gábor