LG GD900 teszt

Az LG GD900 mobilon legelőször akkor döbbentünk le, amikor bemutatták, hiszen az átlátszó billentyűzet akkor valami fenomenális, érthetetlen és megfoghatatlan fantasztikum volt. Reméltük, hogy a mobil legalább ennyire ledöbbent majd minket tudásban is. Nos az LG-nél rágyúrtak, tényleg van valami a készülékben. A tesztmobilt az LG PR ügynökségétől kaptuk meg egy bő hétre, kellett is ennyi, hiszen a kollegák nyakra-főre kérték kölcsön „csak egy percre, hadd nézzem meg”.

A telefon mellett a dobozban találtunk egy töltőt, egy adatkábelt és egy microUSB-vel ellátott headsetet. A telefon méretben pont jó, bár a 13.5 mm már néha kevésnek érződik telefonáláskor, én személy szerint nem is nagyon értem ezt a vékonyság-mániát, amely az utóbbi években egyre inkább elharapózik kontinensünkön.

 

A telefon, bár felsőkategóriás, nem egészen érthető módon mégis műanyagból készült, bár a billentyűzet eleje üveg. Azért elvárható lett volna egy karcálló üveg-fém kombó a kivitelezésnél. Sajnos a műanyag nem annyira nyerő, mert bár az előlapon karcnak nyoma sem volt a tesztmobilon, a hátlap azért már elég viseletesnek mondható, holott biztosan nem használták a tesztkészüléket minden nap. Ezért legalább öt fekete pont jár.

 

A telefonban egy 3 colos, 480×800 pixeles érintőkijelzőt találunk, amely 16 millió színt vonultat fel, kapacitív és dual touch-ra képes, a képélesség igazán magáért beszél. Bejött a rezgéses visszajelzés, igazán diszkrét, ráadásul sokféle rezgésből és erősségből válogathatunk.

A kijelző felett a hangszóró, a videóhívásokhoz használatos kamera (használja ezt valaki még?) és egy távolságmérő szenzor található, míg a kijelző alatt három, szálcsiszolt fémnek tűnő érintős gomb leledzik, ezek a híváskezdeményezéshez, -megszakításhoz és a főoldalra visszatérésre szolgálnak. Kissé hátrány, hogy a csúszka szétnyitásakor vagy a kijelzőt tapicskoljuk össze vagy garantáltan a gombok egyikét megnyomjuk.

 

A mobil legdögösebb részét akkor láthatjuk meg, ha szétnyitjuk a csúszkát, hiszen előbukkan a világ első átlátszó billentyűzete, ez már önmagában is nagyon vagány, de este, sötétben megvilágítva pláne. A háttérvilágítás ugyebár az átlátszóság miatt más, mint a megszokottak, az oldalán található fém keret és a feliratok világítanak gyakorlatilag. Sajnos azt nem árulta el a gyártó, hogy milyen mérnöki bravúrral oldották meg a működést, de első osztályú!

Ami a gépelést illeti, picit furcsa, hogy billentyűzetnek billentyűzet, de az ember mégsem érzi a pötyögést, szokni kell, de mindenképp nagyon jó hatásfokkal működik. A hátlap sem marad ki az egyediségből, egyetlen nagy bajunk, hogy bár nagyon tetszetős a füstös hatásúra festett műanyag, mégiscsak műanyag és bizony cefetül karcolódik. A szétcsúsztatás után a hátlapból előbukkan a 8 megapixeles kamera és oldalt a microSD kártya helye is, ez nagyon frappáns megoldás.

 

Az LG GD900-ban a 3D S-Class kezelőfelület található, amely igazán bejött! Először is észrevehető a kezdőképernyőn négy pötty, ez a négy, horizontálisan elhelyezkedő főképernyőt mutatja, mind a négy másra használható és mind a négyhez egyedi hátteret rendelhetünk, valamint megadható, hogy melyik legyen a kezdőképernyő.

Az első egy gyorsindító a kedvenc programjainknak, a másodikra gyárilag meghatározott és nem bővíthető számú widgeteknek ad helyet, a harmadik egy amolyan HTC-szerű, körbe görgetős gyorstárcsázó, ahol a kontaktjaink fotóját is láthatjuk, míg az utolsó képernyőn a zenék és képek között válogathatunk. Igen tetszetős még az új, animált és gyors főmenü is, amely kissé iPhone-szerű, de mégsem az. Adott négy sor, amelyeket horizontálisan húzigálhatunk ide-oda, így kerülnek elő a funkciók, opciók, ezek a Kommunikáció, Multimédia, Kellékek és Beállítások csoportokra lettek felosztva.

Az egy sorban látható ikonok sorrendjét szabadon variálhatjuk. A szokásos fekete menün kívül létezik egy fehér hátterű változat is, ez újítás az Arena-hoz képest.

 

Nagyon tetszett még a task manager, amelyet a középső gomb hosszú lenyomásával hozhatunk elő. Az itteni funkciókhoz előre definiált gesztusmozdulatokat rendelhetünk hozzá, ezek hatékonyan működnek is. Ehhez a főképernyőn vagy a billentyűzeten csak rajzolni kell a mozdulatsort és máris adott programhoz ugrik a telefon.

 

Alapok

A telefonkönyvben maximum 1000 nevet lehet eltárolni, rendkívül sok extra mezővel. A lista kezelése nekem nem volt egyértelmű a kezelése, a görgetés sem jó, nagyon akadozik, nehéz elkapni a gyors görgetéshez szükséges virtuális, pici gombocskát.

Érdemes egy pillantást vetni a hívásnaplóra is, amely végre nem az évek óta, szinte minden gyártónál megszokott változat, itt láthatók ugyanis az üzenetek és a videohívások is, de egy igen pöpec szűrőrendszerrel is válogathatunk, hogy mit kívánunk megtekinteni az előzményekben. Az üzenetkezelő rendben van, semmi extrát nem tud, de nem is szükséges. Szöveg begépelésére adott a billentyűzet, a rajta való kézírás-felismerő, valamint fektetve van virtuális QWERTY gombsor is.

 

Multimédia

A GD900-ban egy 8 megapixeles, autofókuszos kamera teljesít szolgálatot – ez immár a negyedik ilyen LG –, különlegessége a beállítások opció, ahol is egy virtuális tárcsát kell forgatni. Ennek egyedüli hátránya, hogy iszonyatosan sok a beállítási lehetőség és macerás megtalálni azt, amit aktuálisan keresünk. Videókat 720×480 pixelben, 30 fps értékkel, mpeg4 formátumban rögzíthetünk.

Érdemes a galériát közelebbről is megtekinteni, hiszen ha oldalra forgatjuk, a giroszkópnak köszönhetően elfordul és trendi külsőt is kap, valamint a nagyítás funkció nemcsak az érintőképernyőn érhető el, hanem érdemes kipróbálni a billentyűzetet is erre, hamar le fog esni a kollegák, barátok álla, amikor a billentyűzeten matatunk és közben a fotót nagyítjuk, forgatjuk, léptetjük. ;)

 

A zenelejátszó a gyermekbetegségei ellenére is tetszetős. Hibának róható fel, hogy a számok címe nem látható egyben és bár fut a háttérben, de ha tudni szeretnénk, mi szól, akkor a felső tálcát lehúzva tudhatjuk csak meg. Szerencsére ID3-tag szerinti szűrő és hangszínszabályzó van és értelme is van kipróbálni. RDS-es FM-rádió is adott, ez szintén fut a háttérben. A gyári agybadugós füles biztosítja a minőségi zenehallgatást.

 

Internetezhetünk is a mobillal, ehhez EDGE, 3G, HSDPA és Wi-Fi áll rendelkezésre, HSUPA nincs. Adatkommunikációra használható még a microUSB 2.0 és a 2.1-es, A2DP szabványt is támogató Bluetooth. Gyárilag egy 1000 mAh-s akkumulátort kapunk a telefonhoz, sok nyomkodással egy-másfél napig bírja, ám ha csak „átlagosan” használjuk, simán elketyeg 4 napot is.

A naptárba 500 bejegyzést menthetünk, van napi, heti és havi nézet, valamint adott 11 ébresztő is számos beállítási lehetőséggel (ismétlés, jelzés módja, hang és rezgés típusa, szundi ideje). A készülék kapott egy külön Google menüpontot, itt találjuk meg a Gmailt, a Bloggert és a YouTube-ot, ezek mind internetre visznek azonnal. Egyetlen kivétel a Google Maps, amely azonban csak pozíció meghatározására lehet jó és térképböngészésre, mivel GPS nincs a mobilban.

 

Összegzés

Az egyediséget kell az LG GD900 mobilban leginkább megfizetni, a különlegesség, különcség érzését, amely mindig átjárja az embert, amikor kézbe veszi a telefont. A tudás, az exkluzivitás, az S-Class kezelőfelület miatt megéri a pénzét, kár hogy az anyaghasználatra már nem fektettek akkora hangsúlyt a fejlesztésnél.