LG GS290 Cookie Fresh teszt

Lássuk, vajon mennyire sikeres az első Cookie mobil utódja, a GS290. Az első Cookie mobil az LG KP500 volt, amely akkora sikert aratott, hogy az egy szem mobil nevéből egész készülékcsaládot készített végül az LG. Az LG hazai PR ügynökségétől kaptuk a GS290 Cookie Fresh tesztmobilt, amely esetünkben a fekete-ezüst változat, ezt pedig egy kis kék sáv próbálja vidámabbá tenni.

A telefon egyébként létezik még fekete, lila, sárga és narancs kerettel is. A picike dobozban a mobil alatt helyezték el a hosszú adatkábelt, a hálózati töltőfejet és a teljesen átlagos sztereó headsetet. Jó hír, hogy a headset 3.5 mm-es jack végű, a kábel pedig USB-microUSB, látszik, hogy a szabványosításra törekedett a gyártó, piros pont érte.  

Az ezüst színű látlap egyhangúságát csak a két megapixeles kamera objektívje és alul egy LG logo töri meg. A hátlap egyébként elég könnyen lejön, remélhetőleg a későbbiekben nem lesz „önjáró”. A GS290 tetején látható a 3.5 mm-es jack aljzat, mellette pedig a bal felső sarokban a nyakbaakasztó helye. A baloldalt a hangerőgomb párosa és a védett microSD kártya slotja foglalja, míg jobb oldalra jutott a microUSB csatlakozója, a képernyőzár gombja, valamint a kamera gyorsgombja.

A fekete előlapon látható a 3 colos, 240×400 képpontos, rezisztív technológiás érintőképernyő, így tehát műkörmös hölgyek előnyben. Fontos megemlíteni, hogy az ujjal való böködést is abszolút használhatjuk a GS290 esetében, de a stylus az igazi, pontosabb és jobban kezelhető.

A kijelző alatt látható a hívásindító- és megszakító gomb, köztük pedig a futó és a kedvenc alkalmazások, menüpontok listáját elődobó hardveres gomb. A készülék illesztései teljesen rendben vannak, a felhasznált anyagok minősége az árnak megfelelő, ne várjunk szálcsiszolt fém házat, bár azért egy gumi hatású bevonat igencsak igényes lett volna, jelen esetben egyszerű, festett és lakkozott műanyag elemekről beszélhetünk.  

A GS290-ben nem nyílt oprendszer található, hanem az LG saját zárt rendszere, amely az A-Classra hajaz leginkább, bár az S-Classra utaló jelek is találhatók benne, a menüben például jól látszik, hogy szerették volna a közép-felsőkategóriás felhasználói élményt biztosítani alacsonyabb árszegmensben is.

Itt módosítható a betűtípus, van négy betűméret a jobban és a rosszabbul látók számára (sok idősnek ez nagyon fontos!), a téma pedig fekete és fehér lehet, a menü felépítése pedig háromféle megoldást kapott: lehet a tipikus A-Class, ahol oldalsó fülecskék mutatják a menüt, lehet az S-Classnak tűnő, ebből pedig kétféle, az egyik esetben a menü további elemeihez balra kell görgetni a teljes menüt, a második esetben pedig csak az aktuális sor gördül. 

A képernyőzár többféle lehet, kiválaszthatjuk a nekünk szimpatikusat (egy ikont nyomunk hosszan, vagy „feltolunk” egy másikat mint az Androidnál), esetleg megoldható az is, hogy egy általunk előre megadott formát rajzolunk a kijelzőre.

Az alap főképernyő három oldalas, az elsőre widgetek pakolhatók ki (például a naptár, óta, jegyzetek, kamera, zene, kereső, Facebook, stb.), ezek szabadon szerkeszthetők a megadott listából vagy mind eltüntethetők akár, a háttér pedig többféle, jópofa animált lehet, mindegyiken megtalálható a widgetek ötletes helye. A második a Livesquare, amelyről már írtunk hosszabban, míg a harmadik főképernyő gyakorlatilag gyorshívóként funkcionál, maximum nyolc kedvenc kontaktot helyezhetünk el itt.  

A telefonkönyv 1000 nevet tud eltárolni, minden névhez töménytelen mennyiségű extra mező rendelhető hozzá (több név, több szám, e-mail cím, csengőhang, csoport, születésnap, évforduló, több postacím, beosztás, vállalat, honlap, jegyzet, livesquare ikon). Üzenetet írhatunk álló módban normál mobil billentyűkiosztással, ám fektetve előjön a QWERTY gombsor, bár sajnos néhány ékezetes betű hiányzik ez utóbbi módban.

A jól áttekinthető naptár a kötelező alaptudást nyújtja, felvehetők az egyes napokhoz események, ezekre kérhető riasztás és ismétlődés is. Ébresztőből több is beállítható, ezek ismétlődhetnek, van szundi is. A számológép nemcsak alapfunkciós, de tudományos számításokra is képes, a szervező részt stopper, átváltó és rajztábla zárja.  

Fotózásra a hátlapi, két megapixeles, fix fókuszú és vaku nélküli kamera használható, ez azért is meglepő, mert az elődben még egy 3.2 megapixeles változatot láthattunk. A gyengusz kamerát úgy próbálták feldobni, hogy számos beállítási lehetőséggel kápráztatják el a felhasználót, hátha a placebo-hatás életbe lép és szebb fotókat látunk mint amilyen valójában lett.

A beállítások között variálható a színeffektus, a fehéregyensúly, avan éjszakai mód, önkioldó, minőség, nézet, tárhely kiválasztás, a készített fotó megjelenítése, ikonok elrejtése, kamera hang, pozícionáló rács, élesség, sorozatkészítés, képfelbontás módosítás. Jó hír, hogy a kép készítése és elmentése a telefonhoz képest szokatlanul gyors. Videót maximum 320×240 képpont felbontásban rögzíthetünk.  

A GS290 esetében a multimédiás kínálatot jelenti a zenelejátszó, amely a ma elvárásainak megfelelően meg tudja jeleníteni az albumborítókat, az aktuálisan játszott szám adatait, ID3 tag-ek alapján tudja szűrni a zenéket, van benne hangszínszabályzó, többféle lejátszási mód és természetes, hogy fut a háttérben. Nagyon tetszett az Alvó mód funkció, beállíthatjuk, hogy hány perc után kapcsolja ki a zenét.

Megrögzött, zenére-elalvók számára tökéletes opció. Kihangosítva szépen szól, nem rezeg, a gyári headset nem rossz, de érdemes valami minőségibbre lecserélni, ha akad otthon. Nagy piros pont jár az RDS-es FM-rádióért, amely extra funkciója, hogy headset nélkül is használható! Ennek egyértelmű az oka, az antenna a telefonba van beépítve. Egyszerű, de nagyszerű ötlet, imádom, ahogy azt is, hogy rádióból még rögzíthetjük is az adást! Mi kellhet még?

Internetezhetünk is a telefonnal, azonban a 3G-t és a HSDPA-t kispórolták költségcsökkentés címén, Wi-Fi-ről pedig nem is álmodhatunk ilyen árkategóriában, tehát marad az EDGE (Vodásoknak így kifejezetten nem ajánlott telefon, bár ott is kapható). A helyi adatkommunikációt a vezeték nélküli Bluetooth vagy a kábeles microUSB jelenti.

A gyári 900 mAh-s akkumulátor meglepően jól teljesít, akár öt napig is porondon marad egy feltöltéssel, bár ehhez tényleg vissza kell fogni magát az embernek és nem napi 6 órát telefonálni. Itt is adott sajnos az LG tipikus alsókategóriás, rossz algoritmussal megáldott akkumulátor-jelzője három csíkkal, tehát érdemes inkább a napokat figyelni és a használat mértékét, mintsem a pálcikákra hagyatkozni, mert komoly meglepetések érhetik az embert.  

Az olcsó érintős telefonok piacán a mai napig leginkább a két koreai gyártó rúghat labdába, a többi gyártó kevésbé tud olyan mobilt készíteni, amely minden követelménynek megfelel. A mobil egyik nagy hibája a lassú működés. Nem vészesen lassú, de azért gondolkodik és mondjuk egy menü áthúzásnál nem lehet tudni, hogy tényleg érzékelte-e a telefon a görgetést vagy nem, idő amíg megmozdul. Kissé javít a hatáson, ha levesszük a képernyőhangokat.

Ezzel együtt is elmondható, hogy kategóriájának legolcsóbb változata az LG GS290, de ha valaki megengedhet magának még egy kicsit nagyobb kiadást és a használt mobiloktól sem ódzkodik, akkor szintén az LG kínálatából találhat magának még nagyobb tudású készüléket is. Ez a telefon azoknak készült, akik olcsón szeretnének érintős telefonhoz jutni és nincsenek mobilnetezési, nagy fotózási allűrjei, elvárásai a készülékkel szemben. Ilyen áron a siker borítékolható.