LG Q6 teszt

Akárhonnan nézzük, az LG középkategóriába tartozó modelljei eddig nem voltak kiemelkedően népszerűek, ám ez megváltozhat a Q6-tal, hiszen olyan funkciókat építettek bele a fejlesztők, amelyek többsége csak a felsőkategóriát erősítik. Ha megnézzük a konkurencia, a Samsung közepes telefonjait, hiába a jó tudás, ha erősen megkérik az árát. Az első döbbenetet az okozza, amikor először bekapcsoljuk a készüléket és megpillantjuk a különleges kijelzőt, de ne szaladjunk ennyire előre.

A VIP-Phone-tól kaptuk az LG Q6-ot tesztre, ahol némi papírhalmaz, egy 1.2 amperes töltőfej (no ez a kis teljesítmény meglepett, rég futottunk bele nem 2 amperesbe), microUSB kábel és egy nagyon egyszerű headset lapul a modell alatt a fekete dobozban.  Nem lehet nem az LG G6-tal összehasonlítani az olcsóbb variánst, bár az LG Q6-ból készül egy LG Q6a és egy LG Q6 Plus nevet kapott verzió is, ezek mind apróságokban különböznek csak.

A gyártó úgy döntött, prémium hatást ad a Q6-nak, így már ebbe a kategóriában is megtalálható a 18:9 képarány, innentől kezdve pedig hívható FullVisionnek. Prsze a QHD felbontást elfelejthetjük, full HD áll rendelkezésre, és ez is bőven elegendő az 5.5 col képátló mellé. Az IPS LCD panelt Gorilla Glass 3 védi, pont úgy, ahogy a G6 QHD, 5.7 colos kijelzőjét. Itt abban érhető tetten az olcsóbb megoldás, hogy nincs Dolby Vision/HDR10 támogatás és az Always-on Display sem képezi a választás lehetőségét, továbbá LG UI 5.0 kezelőfelület fut a 6.0 verzió helyett rajta. A fényerővel, a betekintési szöggel, valamint az érintésérzékenységgel abszolút nincs gondja a Q6-nak, ami azt illeti, első bekapcsoláskor maximumon van a fényerő, ekkor retinaszaggató a szobában, esti fénynél. Egyértelműen a FullVision kijelző viszi el a hátán az LG Q6-ot és adja el.

Az LG Q6 minimálisan kisebb a G6-nál, 142.5 mm magas, 69.3 mm széles és 8.1 mm vastag, mindehhez 149 gramm tömeg társul, abszolút kényelmesnek mondható, egy kézzel is könnyedén használható. Az anyaghasznált rendben van, az előlap természetesen üveg, az oldalsó keret alumínium, a hátlap annak ellenére, hogy üvegnek néz ki, valójában műanyag. Hál’ istennek, legalább nem törik majd olyan könnyen, bár a karcok megelőzése érdekében ajánljuk a tokot rá.

A gyorsasággal semmi probléma nincs, Snapdragon 435 chipset dolgozik az egyébként MIL-STD-810G katonai szabványt teljesítő burkolat alatt – tehát a vízállóságot leszámítva ellenáll a nedvességnek, a rezgésnek, az ütésnek, a homoknak és a szélsőséges hőmérsékleteknek is. Némi eső nem fog benne kárt okozni, de fürdeni már ne vigyük el. A nyolcmagos chipset nem éppen a legfürgébb, amivel valaha találkoztunk, de a 3 gigabájt RAM-mal együtt jó duót alkotnak, nem gondolkodik sokat a telefon, az Adreno 505 grafikus gyorsító pedig átlagos játékokhoz megfelelő, de játékban erős gépként ne gondoljunk a Q6-ra.

Ide tartozik még a 32 gigabájtos, ha kevésnek bizonyul, további, 256 gigabájtos microSD kártyával is bővíthető. Jó hír, hogy az OTG szabványt kezeli, a zenei rész képernyőmentéséhez egy random, kezem ügyébe kerülő Samsung OTG adaptert és egy 32 gigás SanDisk kártyát használtam, elvégre azon találhatók az autós muzsikáim. Egyetlen kérdés nélkül működött. Gyárilag Android 7.1.1 Nougat rendszer futott a tesztelt LG Q6-on, a cég egyértelműen sokat optimalizált a rendszeren ahhoz, hogy a nem túl bivalyos hardverrel megbirkózzon az OS.

A kezelőfelületet úgy oldották meg, hogy nincs külön klasszikus menü, csak ha az ember tölt rá külön launchert, minden app a főképernyőn foglal helyet, akárcsak iOS-en. Az értesítési sáv lehúzható kézzel, de akár külön gombot is helyezhetünk erre a célra a navigációs sorba, maguk a gombok sorrendje személyre szabható, valamint elérhető a dupla koppra kijelző felébresztés, ez igény szerint a beállításokban természetesen kikapcsolható, főként előlapi fizikai gomb hiányában kifejezetten hasznos lehetőség.

Sokak számára hiányozni fog az értesítési LED, másoknak pedig az ujjlenyomat-olvasó, de ha megnézzük, hogy cserébe mit ad a gyártó ebben a kategóriában, annyira talán nem fog fájni. Van ugyan arcfelismerés, de valódi biztonságérzetet nem ad az adataink számára. Nincs infra sem (kivéve az, amely az előlapon található és az arcfelismerést hivatott intézni), de van NFC, sztereó FM-rádió, valamint Smart Doctor is, ezzel menedzselni és optimalizálni lehet a telefon működését, lassan minden gyártó előáll saját megoldással, ezt amúgy évekkel ezelőtt a Huawei kezdte el. Itt állítható be többek között akár az energiatakarékos mód, más kérdés, hogy nem szabható személyre, hogy mihez nyúljon hozzá, egyedül azt mondhatjuk meg neki, hogy 5 vagy 15%-nál kapcsoljon be, esetleg most azonnal.

Akad még QuickMemo+, ez az LG saját fejlesztésű jegyzet alkalmazása, elég sokoldalú, lehet írni, rajzolni, de még fotót is csatolni. Gyárilag kapunk komplett Google csomagot, időzíthető ne zavarj és olvasó módot (komfort nézet fordítással próbálják összezavarni a nagyérdeműt). A hasznos apróságok közé tartozik a Nougat-tal együtt érkezett osztott képernyős mód, ha támogatja az adott alkalmazás, valamint a Galériát is érdemes jól megnézni, ugyanis az innen kidobott fájlok még egy hétig elérhetők a Kukában. Hány emléket fog ez megmenteni!

Fotózáshoz a hátlapi 13 megapixeles, egy szem szenzor használható, a kategóriában átlagos a maga f/2.2 rekeszértékkel és 1/3 colos szenzorméretével. A kamera kezelőfelülete az LG G6 tesztben már megismert változat, ám értelemszerűen némileg szolidabb tudással, így nincs benne professzionális vagy kézi mód, viszont a négyzetes módot meghagyták, ami különböző módokon tud összeilleszteni, illetve kombinálni felvételeket és itt találjuk az automatikus, a panoráma és az étel opciókat. A HDR és a hangvezérelt fotózás külön kapcsolható a beállításokban. Akad természetesen autofókusz és LED vaku is, valamint arcfelismerős, panoráma mód.

A képek minőségénél nincs meglepetés, megfelelő fényviszonyok mellett szép fotók készíthetők, ám gyengébb fényviszonyoknál már kompromisszumképesebb a végeredmény, azért a HDR néha sokat tud húzni a minőségen jó irányba. Egyetlen negatívum, hogy annyira a sarokban helyezték el a szenzort a hátlapon, hogy nem nagy művészet belógó ujjas fotókat készíteni. Videót maximum 1080p@30fps értékkel tud rögzíteni. A szelfi kamera 5 megapixeles, fényértéke megegyezik a hátlapi szenzoréval, cserébe 100 fokos látószögű képet is tud készíteni, a szépítő vagy az effektek használata után még úgy is érezhetjük, szeretünk szelfizni.

Akkumulátorból egy 3000 mAh-s, nem cserélhető darab került a burkolat alá, az optimalizáltságnak és az egyébként energiatakarékos chipsetnek köszönhetően egy-másfél napot simán kihúzott nálunk az LG Q6, nem kellett estére veszettül keresni a töltőkábelt. Praktikusan ez 4-6 óra SoT-ot (kijelzőidő, ez szívja legjobban átlagos használat esetén az akkumulátort) jelent, nagyjából azt tudja, mint a Samsung Galaxy S8-am (igen, ez elég ciki a konkurencia csúcsmobiljára nézve). Fura, hogy bár a processzor miatt elvileg képes a QuickCharge 3.0 gyorstöltésre a telefon, a gyárilag adott kiegészítőkkel ez nem érhető el.

Figyelembe véve, hogy jelenleg alig 80 ezer forintot kér el a VIP-Phone az LG Q6-ért, tudásban pedig lényegesen acélosabb ez, mint a konkurencia Samsung Galaxy J5 modellje például, kifejezetten ajánlható a Q6 azoknak, akik ebben a kategóriában vadásznak jelenleg telefont neves márkától. Valóban szép, prémium megjelenés, kategóriájában – is – elsőosztályú kijelző, sok kis hasznos apró funkció a mindennapokhoz, ezt mind megkapjuk az LG Q6-tal.