Motorola FlipOut teszt

Motorola Flipout: olcsó Android

Az amerikai gyártó kocka-mobilja az olcsóbb kategóriába tartozik, kifejezetten a neten lógó fiatalok a célcsoport. A Motorola nagy megmentője az Android rendszer, ez található a Flipout készüléken is. Az első kémfotók megjelenésekor biztosak voltunk benne, hogy Amerikába szánják, hiszen ilyen egyedi külsővel nem nagyon mernek reckírozni a gyártók a vén Európában, majd meglepetésünkre hazánkban is elérhetővé vált tavaly ősszel. Miután a Motorola számos csúcskategóriás modellt készített és dobott piacra Androiddal, ideje is volt egy elérhetőbb árú, kissé lebutított változatot is készíteni, ez lett a Flipout.

Manapság egyértelmű egy fiataloknak szánt telefonban vagy nagy méretű és felbontású éritőkijelző vagy pedig a fizikai QWERTY gombsor, hogy minden SNS rajongó kiélhesse magát és gyorsan gépelhessen üzenetet, kommentet, SMS-t, e-mailt. Mivel a költségeket le kellett szorítani, egyértelműen kénytelenek voltak a második megoldáshoz nyúlni. Az igazán egyedi külső ugyanis bicska módon nyitható, a fedlap alatt QWERTY gombsor lapul.

A gyári doboz rikító narancssárga és szürke, a készülék mellett megtalálható egy igen egyszerű sztereó headset, négy színű hátlap, hogy mindig trendik lehessünk (fekete, fűzöld, metálos narancs és lila), de akad még hosszú microUSB kábel és töltőfej is. MicroSD kártya a mi csomagunkban nem volt, ám mivel használt készüléket kaptunk az -től, így nincs kizárva az sem, hogy valójában jár hozzá.

A rendkívül megosztó külsejű mobil előlapján foglal helyet a 2.8 colos képátlójú, 240×320 képpont felbontású, kapacitív érintőkijelző. A dolog egyetlen szépséghibája a felbontás maga, igencsak pixeles ugyanis a kép és mivel ezt kell néznünk állandóan egy telefonon, hogy információhoz jussunk, meglehetősen lehangoló. A betekintési szög tekintetében sem áll a helyzet magaslatán a telefon, de ez a TFT megjelenítő adottsága, nem mai darab ez a fajta panel. A megjelenítő felett egy szolid Motorola logo található, valamint a hangszóró, a kijelző alatt három érintőszenzoros billentyű foglal helyet, ezek a beállítások, a home screen és a vissza gombok.

A lehető legegyszerűbb tehát a dizájn, a fekete-ezüst kombinációban pedig kimondottan tetszetős a Flipout. A hátlapon a Motorola logoja és a Blur felirat látható, ez utóbbi a gyárilag telepített kezelőfelületre utal, valamint itt lapul a 3.2 megapixeles kamera optikája egy mobilfény társaságában. A hátlapi hangszóró alulra került. Nyitott állapotban tűnik elő a QWERTY gombsor, amely elég szűkös lett, tekintve a telefon fizikai méreteit (67×67×17 mm), ám a fényerejére és megvilágítására semmilyen panasz sem lehet, első osztályú. Ilyen állapotban bal oldalra került a hangerőgomb párosa, jobb oldalra a védelem nélküli microUSB csatlakozó (tölti a telefont), felülre pedig a bekapcsológomb/képernyőzár párosa a 3.5 mm-es jack dugó mellé.

A Flipout anyaghasználata teljesen rendben van, egyedül a hátlap tűnik olcsóbb fajta műanyagnak, de egyáltalán nem kiábrándító, ráadásul az összeszerelés minősége teljesen rendben van, nem nyikorog, nem gagyi.

A QWERTY gombsorral relatíve gyorsan lehet írni, de mindenképp megszokást igényel a kis méret miatt. Hosszú műkörömmel persze igencsak nehézkes. Ami az Android 2.1 alatt dolgozik, az egy 600 megahertzes TI OMAP3410-es processzor, amelyhez meglepően nagy, 512 megabájt RAM és ROM tartozik. A ROM-ból a felhasználó csak 150 megabájthoz fér hozzá, de ez nem lehet gond, hiszen microSD kártyával bővíthető. A rendszer meglepően gyors, nem nagyon sikerült kiakasztani a teszt alatt a Flipoutot, pedig nem voltak nagy elvárásaim a 600-as procival szemben.

Az Android 2.1-et igencsak át kellett szabni ahhoz, hogy a fektetett megjelenítőn jól mutasson a rendszer, így néhány gomb más helyre került mint amit eddig megszoktunk, ezek pedig az alapvetően a képernyő alján található fő virtuális billentyűk, amik most jobbra kerültek, ugyanígy meglepetés a képernyőzár képernyője is, ugyanis a horizontális feloldás helyett itt vertikálisan kell húzni az ujjunkat a kijelzőn. Sajnos a menüben a leginkább szembeötlő a kijelző felbontásának gyengesége, nagyon pixelesek a kis ikonok. A MotoBlur 1.5 hét főképernyőjére ugyanúgy kipakolhatók widgetek, gyorshívók, mappák mint bármilyen más Androidos mobilra, annyi különbséggel, hogy a kijelző felbontása meghatározza, maximum hány és milyen méretű widget fér ki. Jó hír, hogy itt is vannak live háttérképek.

Nem halmoznak el bennünket alapvetően számos programmal, vallják az Android alapelvét, mely szerint a felhasználó eldönti majd magától, hogy miből milyen programot szeretne használni és nem erőltetnek bizonyos dolgokat. Így csak a szokásos listát találjuk a menüben, ezeket az Android Marketről letöltött alkalmazásokkal igény szerint bővíthetjük. Természetesen a telefonkönyv az első Google és Facebook bejelentkezéskor letölt minden információt, amit elér, így – amennyiben megfelelően karban tartjuk a két fiókot – szinte semmilyen adatunk nem hiányozhat a kontaktlistából már a bekapcsolás után pár perccel.

A Flipoutban megtalálható androidos mobilhoz méltóan GPS-vevő is, amely tökéletesen teszi a dolgát. Lehet rá venni offline navigációt is, amely nem igényel internetet, addig is használható a Google Maps. A Flipout kamerája 3.2 megapixeles, nem túl sok beállítási lehetőség van benne. Változtatható a megapixelek száma, készíthető vele panorámafotó és menthetők a geotag információk, videóból maximum CIF felbontásban tud felvenni, valamint a fényképekhez van nagyítás. Se autofókusz, se vaku nem jár a kamerához. Ennek megfelelően az elkészült fotók sem állnak a helyzet magaslatán, a színek fakók, a képek pedig zajosak. Ettől azért kicsit többet vártunk volna a Flipouttól (illetve inkább a Motorolától).

A készülék beépített zenelejátszója hozza az elvárt szintet, megfelelően optimalizálták az egyedi kijelzőméretre. Képes megjeleníteni az albumborítókat, fut a háttérben – akárcsak az RDS-es FM-rádió -, valamint egyedi a TuneWiki szolgáltatás, amely az éppen játszott dalok szövegét jeleníti meg, ez egyszerűen zseniális, egyetlen telefonban sem találkoztam még ezzel a megoldással, azonnal kötelezővé tenném.

Az internetelérés teljesen rendben van, van itt HSPA átvitel (fel 7.2, le 2 Mbps), adott a Wi-Fi – amely automatikusan felcsatlakozik, ha talál nyitott Wi-Fi hálózatot és adatforgalmat bonyolít, tehát nem feltétlenül eszi le a gatyánkat a háttérben zajló szinkronizálás –, de van még itt 2.0 USB, valamint Bluetooth 2.1 is. Ha pedig már netezés, nem biztos, hogy a Flipout a legjobb módja a mobilneten való csüngésnek, és ismét csak a kijelző felbontását szeretném kissé szidni ezzel. A gyári böngésző nagy hibája, hogy nem lehet teljes kijelzőre tenni, de ezt bármikor orvosolhatjuk egy Opera Minivel vagy Opera Mobile-lal.

Az internethez kapcsolódik az SNS-támogatás, így a Facebook és a Twitter kliens, ezekkel nincs is semmi gond, a kis felbontású kijelző ellenére is jól használható, erre láthatóan fordítottak időt a mérnökök. A telefon akkumulátora egy 1170 mAh-s változat, nálam két-három napig ketyegett, de bevallottan másodtelefonként, így feltehetően erősebb használatnál naponta-kétnaponta legalább tölteni kell majd.

A Flipoutot főként azoknak a fiataloknak ajánlanám, akiknek nem telik/nem akarnak csúcskategóriás mobilra költeni, ám mindenképp ragaszkodnak az Android rendszerhez és a kimondottan feltűnő telefonokhoz. Sajnos a mai napig nem érkezett meg tesztmobilunkra az Android 2.2 Froyo, ám állítólag nem kell sokat várni rá (reméljük is). Sajnos a kijelző és a kamera eléggé lelombozza az embert, de ha őszinték akarunk lenni: igazán egyedi külsejű, QWERTY mobil, Androiddal, mindezt ráadásul az -től újonnan, ötvenhétezer forintért a miénk lehet – a cikk írásakor –, igazán nem lehet ok a panaszra.