Nokia C6 teszt

Nokia C6-00: ez most valami új?

A finn gyártó C-series C6-00 mobilja nagyon ismerős lehet a telefonokat kedvelők számára, több szempontból is. Először is ott az előlap, tiszta Nokia 5800 és Nokia 5230. Aztán ott a fizikai QWERTY billentyűzet: Nokia N97 Mini. Aztán ott a Symbian S60 Touch operációs rendszer, amit más számos készülékben használtak, hiszen a Symbian^4 durván fejlesztés alatt áll, a ^3 is épphogy ősszel piacra kerül a Nokia N8 képében, de valljuk be, a hármas is csak egy amolyan átmeneti ráncfelvarrás.

Annak ellenére, hogy az összképem nem kimondottan rossz a C6-ról, sajnos kénytelen vagyok valamilyen szinten objektíven tekinteni a piacra és azt kell mondjam, jelenlegi árán a kutyának se fog kelleni.

Az -től kapott mobilra többen azt mondták elsőre, hogy unalmas, már sok finn modellt láttak ilyen formában, úgy néz ki, mintha az 5800 elejét rátették volna az N97 Mini-re vagy még inkább úgy, hogy a raktáron lévő dolgokból összedobtak egy „új” mobilt, innovativitás, fejlesztési készség nulla.

A tipikus Nokiás dobozban - nem sajnos nem azt találtam, amit először reméltem :D - megtalálható a készülék mellett a szokásos, kis méretű microUSB adatkábel, a töltő és a sztereó headset, valamint a mobilban egy 2 gigabájtos microSD kártya. Ami a C6-00 fizikai méreteit illeti, az általam birtokolt Nokia 5800 XpressMusic modellel szinte tökéletesen megegyezik, 113 x 53 x 16.8 mm, ám a tömege jóval nagyobb. Míg az 5800 109 gramm, addig a C6 150 grammot nyom a mérlegen, ez kézbe véve is jól érezhető.

Az első kézbe vételnél érezni, hogy nem fémből, hanem középkategóriás műanyagból készült a burkolat, ez vele jár, elvégre a finnek szerint egy lebutított Nokia N97 Minihez van szerencsénk. A QWERTY gombsort rejtő csúszka gyorsan jön ki a helyéről és abszolút stabilan áll, ezzel nem lesz gondunk jó darabig. A billentyűzet jóra sikeredett, számos fórumon magasztalják.

Való igaz, nem rossz, az ötirányú navigomb a jobb oldalon kifejezetten ötletes és nagyon használható - bár elfért volna a telefon jobb oldalához közelebb, mivel hely van, így pedig néha túl közel van az enter, törlés gombokhoz -, ám a hosszú műkörömmel rendelkező hölgyek szívni fognak az elején, ahogy én is. Kisebb körműeknek tökéletes, kényelmes a gombsor. A nagyobb, átlag férfiujjakkal rendelkező páromnak tetszett.

A hátlap átlagos, adott a Nokia logo, a típusjelzés, a hátlap leszedését segítő gomb, az öt megapixeles kamera objektívje és az ahhoz tartozó LED vaku, valamint a hátlapi hangszóró. A hátlap lehet picit passzentosabb, nem lötyög ugyan, de nem állt teljesen stabilan a tesztmodellen. Messziről a hátlapra tekintve olyan, mintha adott lett volna, miket kell oda tenni és véletlenszerűen elszórták volna, hektikus, rendezetlen. Van, aki szerint ez így vagány, szubjektív véleményem szerint elszúrták. Ha az előlap minimalista, legyen az a hátlap is.

A Nokia C6-00 bal oldalán külön, védve található a microSD kártya, jobb oldalon a hangerőgomb párosa, a képernyőzár és a kamera gyorsgombja található. A képernyőzárról egy szót: a tesztelt mobilon ritka rossz volt, be lehetett szinte nyomni, nem csak a fel és le mozgást tudta, ahogy annak működnie kellene. Később ellenőrizni fogom más C6 modellen, de ez nagyon zavaró volt, mivel egy napjában rengetegszer használatos gombról van szó, így kényelmetlen és zavaró a használat.

A Nokia C6-00 tetején foglal helyet a védőburkolattal ellátott microUSB csatlakozó, mellette a 3.5 mm-es jack dugó, a készülék alján pedig a mikrofon mellett látható a töltőcsatlakozó, a gyártótól szokatlan hely.

Ami az előlapot illeti, a 3,2 colos, 360×640 képpont felbontású, rezisztív képernyő felett található a hangszóró, a fény- és a távolságérzékelő, valamint az előlapi kamera sem - tényleg, használ bárki mobil-mobil videóhívást? Az érintőkijelző jó átlagos, én személy szerint jobban szeretem a rezisztív technológiát mint a kapacitívot, ezzel valószínűleg kisebbségben maradok a kedves olvasók jelentős nagy részével szemben.

Nagy bajom volt, hogy - ahogy a saját mobilomnál is - napfényben alig-alig olvasható a készülék, kell jópár másodperc, hogy a fényérzékelő rájöjjön, egy napfényes réten állok és hajlandó legyen bármit is mutatni a képernyőből számomra értékelhető módon. Szóval napfényben macerás, de nem használhatatlan. Meglepő, hogy a kijelző elméletileg, technikai specifikációk szerint egyezik az 5800-éval, mégis szebb a képe és ujjal is nagyon könnyű kezelni.

Meglepő módon a finnek ebbe a telefonba is a már 2 éve is elavultnak számító 434 megahertzes ARM 1136JF-S processzort tették, amivel teljesen leégetik magukat. Elképesztő, hogy amikor a konkurencia mostanában már rég túl van több 1 gigahertzes mobilon, és a másfelest tervezik, akkor hogy lehet kiadni egy ilyen CPU-val mobilt. Főleg ennyiért és főleg annak tudatában, hogy a Nokia 5630 modelljében teljesen ugyanez a proci 600 megahertzen képes dolgozni.

Az még rendben van, hogy hackeléssel megoldható talán a 100 százalékon való dolgozás, de nehogy már szándékosan legyen lebutítva egy drága okostelefon, amit csak a garancia bukásával lehet teljes értékűen használni. Ez egy vicc. A RAM mindössze 128 megabájt, amely finoman szólva is kevés.

Ennek ellenére a készülék teljesen jól használható, aki eddig is Symbianos telefont használt, nem fog változást észrevenni a gyorsaságban. A C6-on is a Symbian S60 5th Edition (Touch) fut, az 5800-hoz képest gyakorlatilag csak az N97 főképernyője jelent újdonságot. Az alaphangon kissé átláthatatlan menürendszert pillanatok alatt személyre lehet szabni, mindent külön mappákba rendezni és eltüntetni vagy épp a menübe varázsolni, tehát nem csak úgy használható a menü, ahogy az a képernyőképeken látható.

A főképernyő egyetlen hibája, hogy sem vertikálisan, sem horizontálisan nem módosítható, csak a látható felületre tehető ki widget. A kinetikus görgetés a teljes menüben, mindenhol használható.

A főképernyőre különféle „widgetet” tehetünk ki, ezek mindegyike gyakorlatilag gyorsmenü elérést jelent. Az elérhető alkalmazások, funkciók tárháza igen nagy, jól testre szabható. A naptárat több éve ismerjük, a mai napig az egyik legjobb naptár a mobilok között. A névjegyzékbe számtalan kontaktot menthetünk el, mindegyik névhez több extra mező is kitölthető, ám meglepő módon a közösségi hálózatokkal nem összefésülhetők az adatok.

Az üzenetkezelő is hasonlóan unalomig ismert, az SMS író még mindig nem képes megmutatni gépelés közben, hogy egy-egy billentyűhöz milyen karakterek tartoznak, viszont lehet több címzettet megadni, MMS-t készíteni az SMS-ből, másolni és beilleszteni szöveget, valamint betűméretet módosítani.

Internet-csatlakozáshoz elérhető GPRS, EDGE, 3G, 3.6 Mbps HSDPA és Wi-Fi 802.11 b/g is, amely az otthoni hálózatra elsőre, hiba nélkül csatlakozott. Helyi adatkommunikációra sztereó, A2DP-támogatással rendelkező Blueototh 2.0 vagy a microUSB áll rendelkezésre. Teljes megdöbbenésemre a microUSB segítségével nem lehet tölteni a mobilt, hatalmas baki 2010-ben!

A beépített internetböngésző a jelenleg elérhető legújabb, támogatja a Flasht is, ennek ellenére azonnal egy Opera Mini és egy Opera Mobile feltelepítését javaslom a gyári mellé, aktuálisan mindig azt használva, ami a legjobb. Ez utóbbit csak akkor, ha nem pakolja tele a jövendő user mindenféle cuccal a belső memóriát, mert akkor két lap után a memória megtelt felirattal ki fogja dobni. A Minivel értelemszerűen ilyen gond nem lép fel, ám csak a Mobile tudja ugyanazt a látványt biztosítani, amit az asztali böngészők.

A Nokia C6 extra listáján számos, előre telepített alkalmazás található, így például az Ovi Store, a Nokia E-mail (amelyet állítólag könnyű beállítani, de nekem nem sikerült), a jegyzet, a keresés (a telefonban és a neten is tud keresni), egy rajzprogram, a hangrögzítő, a Shazam, néhány játék, a YouTube, a Bloomberg, a CNN Video, a Facebook, a Hi5, a MySpace külön natív kliense, de van még képernyőlopó program is rajta.

Külön az Iroda menüpontban rejtőzik a fájlkezelő, a szótár, a QuickOffice, az átváltó, a Zip, a számológép, a jegyzetek, az Adobe PDF olvasó és az üzenet felolvasó. Eszközök címszó alá tették a beállítás-varázslót, a telepítőt, a szoftverfrissítés-ellenőrzőt, a hívásnaplót (ezt utálni fogjuk itt, ugyanis ha nem szakszerűen Kilépünk belőle, állandóan megnyitva marad zabálva a kis memóriát és az akkumulátort), a RealPlayert, és még néhány apróságot.

A Nokia C6 kamerája öt megapixeles, autofókuszos, amelyhez LED vaku tartozik, ám lencsevédő nem. Az öt megapixel ellenére nem kell csodát várni tőle, nem dob senki hátast a fantasztikus minőségtől, ám nem is kifejezetten fotózásra találták ki ezt a készüléket, ahhoz képest pedig ugyebár lényegesebb jobb a kamera. A kamerával készíthetünk VGA (640×480 képpont) felbontásban, 30 fps értékben videót is, a minta alant megtekinthető. Minden fontos beállítási lehetőség rendelkezésre áll, amit elvárnánk. Videólejátszás esetében 3GP és MPEG4 fájlformátumok támogatottak. 

A zenei rész egyértelműen szintén megfelel az átlagos kívánalmaknak. A finnek nemrég teljesen újragondolták a zenelejátszót, így könnyen kezelhető, átlátható lett a program. A lejátszó tud ID3 tag-ek alapján szűrni, megjeleníti az albumborítókat, van benne hangszínszabályzó, fut a háttérben, ilyenkor a főképernyős widget segítségével kezelhető. A zenei résznél kötelező megemlíteni az FM-rádiót, a 3.5 mm-es jack dugót, és a WH102-es szteró headsetet, amely teljesen átlagos.

A beépített navigáció már több modellben teljesített. Sokan szidják, sokan imádják, alapvetően tökéletes az Ovi Maps térképe és lefedettsége a ritka használatra. Ha valaki egész nap csak GPS-szel közlekedik és/vagy extra eldugott helyekre jár, az vegyen magának PNA-t, mindenki más feltehetően örömmel használja majd a gyorsan jelet találó navigációt. Fontos, hogy autós töltőt kell venni hozzá, mert 3 óra alatt gond nélkül teljesen lemeríthető, érthető okokból (állandó műhold-kapcsolat és folyamatosan maximumon teljesítő kijelző).

Többen kérdezték, az Ovi Maps kiírja az aktuális sebességünket, ehhez mindössze annyi kell, hogy ne a saját pozíciót kérjük, hanem adjunk meg célt neki (nem baj az sem, ha kamu és meg akar fordítani, amennyiben mi tudjuk, hova megyünk. Hang le és kész). Egyéb esetben, csak a sebesség figyeléséhez az Ovi Store-ban megtalálható Speedometer programot javaslom. Gigantikus számok, gyors műhold találás, tökéletes, jól leolvasható kijelzés jellemzi.

A Nokia C6-00 akkumulátora egy 1200 mAh-s változat, amely normál használat esetén 2-4 napig bírja egy feltöltéssel, de gond nélkül le lehet gyalázni 1 nap alatt is. Értelemszerűen az állandó internetkapcsolat, legyen az Wi-Fi vagy 3G, egy nap alatt kinyírja az akksit, de ilyen az állandó zene- és rádióhallgatás is vagy a 24 órán át tartó telefonnyomogatás max fényerőn, valamint persze a bekapcsolt Bluetooth is nagyot tud szakítani a készenléti időből.

Ha a Nokia C6-00 modellt szeretném pár szóban összefoglalni, akkor azt tudom mondani, hogy a már piacon lévő darabokat bedobták egy kalapba és így lett az 5800-N97 Mini egyik klónja a készülék. Piros pont a jobb kijelzőért és a tényleg nagyon jó billentyűzetért, ám a mára igen unalmas külső lehet, hogy sokakat elriaszt majd, ahogy az igencsak vérszegény processzor is.

Ami jelenleg rendkívül nagy hendikepje a készüléknek, az a mintegy 80 ezer forintos ár, alig többért minőségibb Nokia N97 Minit vesz az ember vagy esetleg egy manapság sokkal divatosabb és jobban fejlesztett androidos telefont. Pár tízezer forinttal olcsóbban viszont tényleg jó alternatíva lesz majd a Symbianos okostelefonok között.

A Nokia C6-00 tesztkészüléket az  biztosította, melyet ezúton is köszönünk.