Amikor megtudtam, hogy megint egy Nokia telefont kell tesztelni, akkor egy kicsit féltem attól, hogy nem tudok majd konkrét, korrekt véleményt mondani a telefonról. Ugyanis egyrészt SonyEricsson hívőként kissé elfogult vagyok (pláne telefonom a P910i irányában), másrészt azért, mert találkoztam pár telefonnal, melyek bár valóban nagy tudásúak, mégis külsőre inkább egy konzervdobozhoz hasonlítottak. (számomra) semmit egy jól megtervezett mobilhoz! De nézzük pozitív szemszögből! Nem csak egy sima N93i-s tesztet olvashat majd a kedves Olvasó, hanem néhol össze is fogom hasonlítani a SonyEricsson P910i-vel a tesztelendő telefont.
Kezdődjön a teszt!
Külső:
Megkaptam a telefont (dobozában). Nagyon szép a csomagolása, tapinthatóan jobb anyagból készült a csomag mint egy átlagos telefon esetében. Sőt egy elég szép kép is díszeleg a dobozon, valamint – és ezt eddig máshol nem láttam – már kívülről is ki van írva a telefon oldalának a linkje, ami nem más, mint http://www.nseries.com/n93i
Kinyitva a dobozt az első pillanatban szembeötlik a telefon! Nagyon látványos az elhelyezése. Gratuláció a kitalálóknak.
A papír burkolat kinyitása után lehet csak hozzáférni a telefont ténylegesen takaró műanyag laphoz. Ami egyébként egy tálcán van. A tálcán az akku is helyet kapott, valamint a füles. Illetve a telefon alatt még ott lapult egy 1 GB-os memória kártya. Ami szerintem ehhez a telefonhoz alapból jár! Ez megint egy kellemes meglepetés. Végre színvonalas a készlet.
Visszatérve a telefon fülhallgatójához megint találkoztam azzal a – szerintem nagyon ötletes – kialakítással, miszerint a headset nem saját súlyával húzza a fülemet, hanem van egy – mellesleg kellemes tapintású – szövethez hasonló bevonatú – nyakba akasztható rész. Ez viseli a tényleges „súlyt”, és a fülemet csak egy pillekönnyű rövid vezeték és a pillekönnyű hangszóró „terheli”.
Ez volt a felső szint… Alatta lévő részben találtam egy hálózati töltőt, egy USB telefon-számítógép összekötő kábelt, valamint egy telefon-TV csatlakoztató kábelt. Ezen kívül egy – hát én nem is tudom minek ide tett – szütyőt, valamint egy csuklópántot, egy kezelési útmutatót, és egy CD-t.
Megint csak az a helyzet, hogy bekapcsoláskor alig volt töltés az akkuban. Meglepően gyorsan (mármint az SE P910i-hez képest) töltődött fel a telefon. Alig 4 óra alatt már maximumon volt. A következő töltéshez még kevesebb idő kellett, 2 óra. Azért ez tetszik!
Közben elkezdtem telepítgetni a CD-ről az anyagokat. Hát itt azért akadt probléma, mégpedig rendesen! A következőkkel találkoztam:
- Kijelöltem minden programot. Minden magyarul volt írva. Ehhez képest telepítés közben kijött egy ablak, miszerint ez-vagy az nincs az én nyelvemen válasszak. Ez kicsit meglepetett. Ugyanis nem értem, hogy a táblázatban miért szerepel magyar fordítással egy program, ha nincs magyar változata… Persze ez lehet, hogy csak számomra logikai bukfenc.
- Még csak éppen hogy elkezdte telepíteni magát a program, amikor ráhúzott egy ablakot a telepítőre, miszerint frissebb változat elérhető. OK. Frissítenék. Igen ám, de a telepítő miatt az alkalmazás nem hozzáférhető (írta, amikor a frissítést választottam). Ez elég bosszantó volt. Különösen akkor, amikor a frissítés jelzése a legfelső elemként eltakarta a telepítés ablak kérdéseit… Amit mellesleg válaszvárás miatt tett ki a program.
- Volt pár nem Nokia program. Igen ám, de a telepítés után valami regisztrációt kért. Minden alkalommal figyelmeztetett, hogy nincs regisztrálva, és ezért csak csökkentett tudással áll rendelkezésemre. Így nem tudtam kipróbálni, és a rendszeres figyelmeztetések egy idő után már annyira idegesítettek, hogy egyszerűen letöröltem a programot! Ezzel a bohóckodással a program készítői pont az ellenkezőjét érték el annak, amit akartak. Egyszerűen öngólnak hívják ezt a hétköznapi nyelvben.
- Aztán volt egy másik program, amelyik minden média file-t maga akart begyűjteni és futtatni. Ok, a begyűjtést meg lehetett határozni, hogy honnan és mit, de a futtatásban már nem volt ilyen kompromisszum. Ami nem zavart volna, ha a különböző helyekről leszedett különböző Codec-eket kívánó videókat futtatni tudta volna. Erre viszont nem volt képes! Igaz, ez a helyzet nem egyedi. Ugyanis – bár mindenevőnek, és önbővítőnek van leírva – a Windows Media Player (nekem már a 11-es van meg) is kihalt ezeken a videókon. A videók esetében az a helyzet, hogy a sok Codec alkalmazása miatt egyre kevésbé vagyok képes lejátszani a különböző újabb videókat, ezért kezdem elfelejteni azok gyűjtését és megnézését. Így lehet egy jó dologból elhaló rendszert készíteni a NET-en…
- Na és a csúcsok csúcsa a Nokia saját programja volt. Az, amelyik arra hivatkozott, hogy belőle lehet a többi – Nokia – alkalmazást gyorsan, könnyedén megnyitni. Oda is telepedett az óra mellé a jobb oldalra a „Task Bar”-ban. Na ez a progi rendszeresen a „Nokia PC Suite” nemlétezésére hívta fel a figyelmemet, miközben az volt az első, ami települt a listából, sőt egy igazán nagy ikonnal bővítette az amúgy is túlzottan sok asztali ikonjaim tömegét! Egy idő után ez a program „hiány” jelzés annyira idegesített, hogy inkább kitöröltem az „összefogó” alkalmazást. Elég rövid élete volt (fél nap). Béke poraira.
Tehát a gépem elvileg készen volt arra, hogy kábelesen és BlueTooth-on keresztül kommunikáljon a gépemmel. Ez örömteli esemény volt. Rögtön ki is használtam. Pár képet és egy-két videót telepítettem a kártyára, valamint rápakoltam a Cha-Cha számot is a Chelo-tól. Teljesen jó volt, és kimondottan gyorsan ment (a SE P910i-hez képest mérve).
Na de ennyit a telefon számítógép kapcsolatról. Nem kell ehhez többet hozzáfűzni, mivel ami elbukott, az azonnal bukott, a többi meg korrekten szerepelt. Mégpedig a próba végéig!
Akkor lássunk neki a tesztnek!
Ami tetszett:
- Könnyen kihajtható kijelző, melynek három (sőt 4) pozíciója van.
- Ötletesnek tartom azt, hogy a kijelző tetején (rövidebbik, külső él) van két gomb, melyek kihajtás után aktívak.
- Szintén nagyon tetszik, hogy a hosszúkás kihajtásnál (amikor az a zavaró billegés van az asztalra letéve) a telefon nem teljesen egyenesen nyílik ki, ezáltal keletkezik egy apró „ív”, ami miatt jobban igazodik az ember arcához.
- Nagyon szép, és nagy a belső kijelző. Igazából nem nagyon érzékeltem a 16 millió szín meglétét, csak azt vettem észre, hogy egymás mellé téve a két készüléket (mármint a SE P910i-t és ezt) ennek valahogy szebb képe van.
- Teljesen logikus az alapképernyő elrendezése.
- Nagyon szép, és karakteresen korrekt a kijelzése, és a felíratok is jól olvashatóak.
- Az a pár ikon, ami a képernyőn kint van, nagyon gyors elérést biztosít bizonyos alkalmazások számára.
- Kinyitva elég jó elrendezésű, finom tapintású gombokat talál a felhasználó.
Ami nem tetszett:
- A külső kijelzőnél egy sötétebb „üveg” felület takarja a teljes felszínt. Ebből – alaphelyzetben – nem lehet látni azt, hogy hol is van a külső kijelző, és mekkora. Csak működés közben lehet érzékelni.
- Ami viszont nagyon nem tetszik az „csupán csak” annyi, hogy minden ujjlenyomat azonnal megmarad ezen a borításon!
- A kihajtáskor – ha teljesen kihajtom a telefont – akkor nem tudom letenni az asztalra, mert billeg. A képernyő tartó rész egy csonkja féloldalasan kiáll. Ettől instabil, kezelhetetlen lesz a telefon ebben az állásban. Igaz, ha csak 90 fokban hajlítom ki a kijelzőt, akkor korrekten megáll az asztalon, ekkor viszont nem lehet kényelmesen nézni a kijelzőt.
- Szerencsére van még két másik módozata a széthajtogatásnak, ami kicsit jobban kezelhető. Ekkor viszont a billentyűzet lesz korlátozottan elérhető. Végül is valamit valamiért elv érvényesül.
- Biztos valakit felizgat az íves kijelzésű térerő és töltöttség jelzés, de szerintem ennél sokkal fontosabb dolgok megjelenítésére lehetett volna használni e területeket. Sőt ezeket lehet, hogy nem is kellett volna megjeleníteni, csak maximum probléma esetén, egy magyarázattal…
- Talán a nagy fényességű és felbontású kijelző miatt van az, hogy használat során jó ha 2 teljes napot bírt ki a készülék! Azaz komolyabb nyúzásra elég gyengén szerepel az akku. Igaz, amilyen kicsi ez még becsületére is válhatna, de hát nem minden nap van az ember konnektor közelben. Márpedig annál kellemetlenebb, mikor egy lemerült okostelefon van az ember kezében, amit nem tud használni...
- Hiányolom, mégpedig erősen a SE P910i-nél megszokott érintő képernyőt. Számomra az a kezelhetőség felsőfoka!
- Alap helyzetben, amikor kinyitom a telefont egy analóg óra van a képernyő bal felső részén.
- Kicsit zavart az a „probléma”, hogy a képernyőn alapból kint lévő ikonok egy része szintén megtalálható a multimédia gomb rendszerében. Ezt én felesleges duplikálásnak tartom! Ráadásul még ebből az ikon sorból nehezebb is elérni azokat, mint a multimédiás menüből…
A telefon külsején még lényeges, hogy van két kinyitható fedél. Az első a kábeles csatlakozást takarja (bal oldalt), míg a jobb oldali párja mögött húzódik meg a kártya foglalat! Ezen két fedél esetében első használatkor olyan érzésem volt, hogy mindjárt letöröm, vagy letörik. Egy biztos. Később ezen fedelek – a kopás miatt – szerintem rendszeresen ki fognak nyílni, ha csak addigra el nem romlik a telefon…
Na de ez még ekkor a távoli jövő zenéje.
Egyébként elsőre nem tudtam, hogy milyen esztétikai fogás a telefon bal alsó sarkában található kis rés. Pont a töltő csatlakozó alatt van. Aztán később – a használat során – derült ki, hogy ez a kihangosító hangszóróját takarja. Hát jobb lett volna erre nem rájönni. Ugyanis elég gyenge hangja van ennek a telefonnak. Csak kimondottan erős idegzetűeknek, vagy kipihent embereknek ajánlom, de akkor is rövidtávra.
Még szót kell ejteni egy nagyon fontos dologról, a csuklópántról. Ugyanis az számomra egy alap vásárlási tényező. Mégpedig azért, mert sokszor volt már olyan helyzetem, amikor a telefonomat kivéve az övtáskából kicsúszott a kezemből és csak a csuklópánt miatt nem esett le a földre! Éppen ezért számomra ma már ez egy fő szempont. Például, ezért venném meg a HTC Tytn gépét az Eten Glofiish M700 helyett, bár ez utóbbinak sokkal szebb a kijelzője. Tehát lényeg az egészben, hogy azonnal befűztem a csuklópántot a helyére, és ez egy nagyon komoly előnyt jelent a szememben!
Most akkor jöjjön a belső megmérettetés. Hát itt azért kissé árnyaltabb a kép. Ugyanis én leszoktam a fényképezésről, filmezésről a mobillal. A SonyEricsson P910i ilyen téren rettentően pocsék, és kis tudású. Éppen ezért vettünk egy digitális kamerát, és azzal készítjük el – több-kevesebb sikerrel – a családi fotókat, kirándulásunk filmjeit.
Ez a gép, viszont észrevehetően sokat tud, és szép képeket készít, de azért itt is volt pár jó és rossz tapasztalatom. Pontokba szedve az alábbiak szerint lehetne rögzíteni:
Ami klassz:
- Van benne egy LED, ami segíti az éjszakai, vagyis inkább sötét helyszíneken készítendő felvételek láthatóságát.
- Közös mappában lehet megnézni a képeket és a videókat.
- Külön jelzi a képet, és megint másképp a videót.
- Nagyon jó a kamera zoom-olási képessége.
Amivel nem voltam megelégedve:
- Könnyű ráfogni a kamerára, és bár – állítólag van lencsevédő – mivel nem kaptam takaró kupakot, ezért pár ujjlenyomat ma is ott díszeleg az optika előtti üvegen…
- Videó készítés közben rosszul lehet hallani a beszélgetését a felvett embereknek.
- A LED fény – bár villanó módot is ismer – nem igazán helyettesíti a vakut.
- A kis kamera – amit a videó telefonáláshoz lehet használni – nagyon gyenge képet ad.
Belső
Az alap menübe belépve tudunk hozzáférni a Symbian adta lehetőségekhez. Ez – akár csak a többi okostelefon esetében – nagyon komoly variációk végtelen tárházát adja számunkra!
Ami tetszik:
- A ki-bekapcsoló gombot jó helyre tették. Használat közben egyszer sem sikerült véletlenül kikapcsolni (nem úgy a SE P910i-t, melyet már többször sikerült a rossz kapcsoló elhelyezés miatt – még hívás fogadás helyett is – kikapcsolnom).
- Az ikonok pont úgy vannak elrendezve, hogy az összes nyomógomb használatával – mint egy direkt hivatkozással – mind a 12 lehetőséghez azonnal hozzá lehet férni.
- Az al-menükbe (egyes ikonokra rálépve) belépve is hasonlóan a főmenühöz lehet használni a billentyűzetet – gyors elérésre – és ez kicsit olyan érzést keltett bennem, mint az érintő képernyő esetében, vagyis számomra ez volt a Felhasználó-Barát megoldás.
- Végre a naptár nincs tele hadi térképeket megszégyenítő zászlócskákkal és egyéb színes pöttyökkel és kódokkal.
Ami nem tetszik:
- A telefon bemutatója nagyon primitív. Én egy videós rendszerű bemutatónak jobban örültem volna. A gyerekes rajzos prezentáció már a múlt színvonala. Ez a telefon viszont a jövő készüléke. Elég komoly az ellentmondás…
- Abban az esetben, ha 12-nél több ikont akarok elhelyezni, akkor a továbbiakhoz már csak bonyolult módon tudok hozzáférni, és ez a kezelhetőségüket is jelentősen rontja.
- Sajnos az al-menükben is csak 12 ikonig van direkt elérés.
- Zavaró az, hogy az oldalsó – kamera módban, illetve multimédia módban aktív – kurzor itt is aktív, és lehetőség van a véletlen elnavigálásra.
- Az ismétlődő események beírása eléggé körülményes.
Ami viszont rosszul működik:
- Nagyon nem tiszta a hangszóró hangzása. Némely hangokat torzítja, és ahogy azt már korábban is írtam a kihangosításkor eléggé Sokol-os a hangja.
- A vonalkód olvasója annyira gyenge, hogy a lakcím kártya vonalkódját már nem tudta elolvasni, értelmezni.
Na most térjünk vissza a multimédiás dolgokra. Ugyanis manapság – különösen az okostelefonok – elég komoly ilyen irányú képességgel rendelkeznek. Ez a telefon is tud nagyon sok dolgot ezen a téren. Mire is gondolok? Hát például tud 3GP és Mpeg4 videókat lejátszani, és az MP3-as zene lejátszás sem okoz gondolt neki. Amit viszont itt ki kell emelni, az a következő:
- Nagyon gyenge az MP3 lejátszója.
- Sőt a kezelhetősége is hagy maga után kívánnivalót, méghozzá elég sokat.
- Ugyanakkor kellemes az, hogy a képeket, és videókat egyben jeleníti meg.
- A fülesen keresztül nagyon szép hangja van.
- A TV-n keresztül is jó a kép megjelenítése.
Nem tudom, hogy miért teszik az alap program (Op. Rendszer) készítői, de megfigyelhető, hogy ahogy itt is (S60-as felület), úgy az UIQ-ban is (P910i) nagyon primitív, és éppen hogy csak üzemelő zene és videó lejátszót építenek be az alapprogramba. Egy biztos, mégpedig az, hogy korrekt lejátszót jelenleg egyik okostelefon sem tartalmaz…
Kártya
Hát, hogy is mondjam, ettől sokat vártam, és nem is csalódtam. Bár a számítógépemben még csak 7 az 1-ben kártyaolvasó van, amibe ezt a kártyát nem lehet berakni, de kapacitása, gyorsasága nem hagyott kívánni valót maga után.
Kicsit zavart az a dolog, hogy a telefon élénken tiltakozott – még a külső kijelzőn is – a kártya menet közben történt eltávolítása ellen. Ez a momentum meglepett. Ugyanis az UIQ-s P910i-nek semmi problémája sem volt a kártya kivétel.
Bluetooth
Meglepően nagyon jól szerepelt a készülék ebből a szempontból. Majdnem mindent meg lehet csinálni a bluetoothon keresztül. Igen könnyen és gyorsan találta meg a számítógépem, létesített kapcsolatot vele, és azt stabilan tartotta. Még olyan távolságból is, ahol a SE-om már rég feladta. Ez a tény meg is lepett rendesen. Ugyanis mindenki tudja, hogy a SE – finoman szólva – „közelebb áll” a kékfoghoz, mint más cégek. Sőt eddig a legjobb kompatibilitással bíró eszközöket is ez a cég készítette. Hát ez a dicsőség most egy hét alatt megdőlt (egyszer és mindenkorra)!
Játékok
Ez az a része a telefonnak, amit én nagyon ritkán használok. Itt viszont direkt belenéztem mindegyikbe. Egyrészről meglepően új grafikával találkoztam (Snake), másrészről rendkívül primitív „deck”-et láttam (Card Deck – Klondike). Ez utóbbi annyira lehangolt, hogy menet közben abbahagytam. Pedig szeretek kártyázni, és a Klondike az egyik legkedvesebb játékom. A kígyós játék viszont nagyon jól sikerült. Szép a grafikája, jó az animációja, és érdekes a térbeli hatás (kimondottan síkbeli játék esetére).
Összegzés
Erről a telefonról most csak egy felszínes élményt tudtam írni, mivel fél év is kevés egy okostelefon kiismerésére. Ez a telefon meg izzig-vérig okostelefon. Szerintem, aki ez választja annak, ha leküzdi a kezdeti problémákat, akkor egy igazi kezestárs lesz a „párja”. Komoly, jól felszerelt telefon, melynek a tudása is színvonalas! Bárkinek nyugodtan ajánlom a figyelmébe. p>
A tesztelés során készített képek:
|
