OnePlus Nord 5G teszt

Csak picit fanyalgunk a legolcsóbb OnePlus miatt, nálunk járt a Nord. A OnePlus Nord kétféle színben kapható, szürke ónix és kék márvány, nálunk ez utóbbi járt. A kék feltűnő, messziről ordít, de jó értelemben, nagyon tetszett a színe már a sajtófotókon is, a lelkesedésem élőben sem csökkent. A fekete-aquamarin dobozban a készülék alatt papírokat és egy ajándék szilikon tokot találunk, valamint vastag, gumiból készült USB C kábelt és a hozzá tartozó 30W-os fali töltőt.

A tok hátul mintás, a töltőportot plusz dugalj védi a kosztól és nedvességtől, a négy sarkán pedig kiemelten figyeltek rá, hogy jóval túlnyúljon a kijelzőn, így növelve annak esélyét, hogy esésnél sérülésmentesen megússza a Nord. Ki ne felejtsük a gyárilag felapplikált kijelzővédő fóliát, amely bár karcolódik, de addig minimum teszi a dolgát, amíg egy jó üvegfóliát nem veszünk rá valahonnan.

A Nord is kissé nehezebb, mint a OnePlus 8, a mérlegen 184 grammot nyom, négy grammal nehezebb, mint a vállalat mainstream zászlóshajója és picit vastagabb is nála. A Nord valahogy mégis kezeli mindezt annak ellenére, hogy kisebb, 4.115 mAh-s akkumulátorral rendelkezik, a keret műanyag és mint említettem, a kijelző is kisebb. A OnePlus 8 azonban prémiumabb és kifinomultabb kivitelű, mint a középkategóriás Nord. Nincs ebben semmi szégyellni való, főleg, hogy egyáltalán nem érződik olcsónak.

Érdekes, hogy a Gorilla Glass elő- és hátlap közt műanyag a keret, nem tűnik annak, viszont fémből készült a bekapcsoló gomb és az Alert slider, ami évek óta a OnePlus telefonok egyik fő ismérve, cserébe a hangerőállító billentyű műanyag. A burkolat nem kapott IP tanúsítványt, de ennyiért nem is vártuk.

Ennek ellenére a OnePlus fenntartja, hogy szükség esetén a Nord túl kell éljen alkalmi véletlenszerű vízcseppeket. Reálisnak is tűnik, miután a SIM kártya tálca körüli vastag és szépen tömítő gumit láttuk, a mellékelt szilikon tok pedig az USB C 2.0 portot védi.

A Nord kijelzője az egyik legjobb a középkategóriás telefonok piacán. A 6.44 colos panel Fluid AMOLED, így az igazi mélyfeketét már meg sem kell említeni, a színek is élénkek. Sokkal szebb összességében a megjelenítés, mint amire ebben a szegmensben első blikkre számítani lehetne. A kijelző-test aránya 86.7%, avagy az előlap méretes részét foglalja el a képernyő.

A kijelző felbontása 1080×2400 pixel, ez 20:9 képarányt, valamint 408ppi képsűrűséget jelent a gyakorlatban, a karcoktól pedig Gorilla Glass 5 védi, ahogy egyébként a hátlapot is. Ami érdekes, az nem csak a HDR10+ támogatás, hanem az, hogy ebben az árkategóriában elérhető 90Hz-es képernyőfrissítési arány, így a felhasználói élményt egy méretes lökést kapott. Talán még a magasabb arány jelenléténél is fontosabb, hogy a OnePlus nem korlátozza a 90Hz-et egy-egy alkalmazásra vagy videóra, ha felhúztuk, az úgy is marad. Nincs az az app vagy állapot, ahol lecsökkentené!

Igaz, ez ellentétben az appok általános viselkedésével. A legtöbb program általában támogatja a 90fps megjelenítést. Azonban például a Chrome pár másodperc után nem kommunikált a kijelzővel, ezt a Nord észlelte és villámgyorsan lecsökkentette 60Hz-re a frissítést. Ennek az anomáliának az az oka, hogy a telefon működése közben 90Hz az arány, a legsimább használatot így a 90fps jelenti. Azonban míg a játékban mozog a tartalom, a böngészőben ez jóval ritkább és nem igényli a magasabb frissítést.

A legtöbb appnál megmarad a gond, hogy a felület a 90Hz-et állítja, de más miatt lecsökken 60Hz-re a frissítés, így egy videó már az alacsonyabb értékkel indul. Amíg ehhez nem kapunk gazdagabb kézi beállítási lehetőséget, az AutoHz appot ajánljuk a Playről az áthidaláshoz.

A kezelés gördülékeny, sima és elég érzékeny, tökéletes kiegészítője az OxygenOS rövid animációinak, a kettő együtt igazán katonásan teljesítő élményt ad. A beépített, optikai ujjlenyomat-olvasó nagyon jól tette a dolgát, ha újra kérte az ujjbegyemet azonosításra, az általában a slendriánul odahelyezett ujjam miatt volt. Középkategóriában ritka és jó élmény ilyet tapasztalni. Aki szereti az egyedi dolgokat, személyre szabhatja a zárképernyőt elég rendesen, csak ujjlenyomat-animációból hat áll a rendelkezésre gyárilag.

A OnePlus Nord teljesítményére nem lehet panasz. Persze nem egy csúcs S20 Ultra, de azért a Snapdragon 765G chipset új, ebben egy mag 2.4, egy másik 2.2 gigahertzen dolgozik a maximális hatékonyság érdekében, ha szükséges, azonban kevésbé teljesítményigényes feladatoknál 1.8 gigahertzen pörög a maradék hat mag. A chipset támogatja a 6GHz alatti 5G hálózatokat. Ez az első alkalom, hogy a OnePlus egy készülékén nem zászlóshajó processzort kínál. Ez egy OnePlus 8-hoz képes lassabb működést jelent, de persze itt inkább a számok beszélnek, mint a való életben a használat. Ez nem csak marketing bullshit, a Snapdragon 765G tényleg közel áll a 845-höz mind CPU, mind GPU teljesítmény terén.

Az Adreno 620 grafikus gyorsító a 90Hz-es frissítéssel jó párosítás játékokhoz. RAM-ból modelltől függően 6/8/12 választható, tárhelyből pedig 64/128/256 gigabájt. Bővíthetőség nincs, ahogy ezer éve nincs a OnePlusoknál. Ennek oka egyszerű, sokkal gyorsabb a belső tárhely, egy microSD kártya nagy eséllyel lassítaná csak a rendszert.

A Nordon jó játszani, de kifejezett gamer mobilnak ne ezt válaszd. Pár 2D és alsóbb kategóriás 3D játék könnyen elérheti a 90fps értéket. Ez tök jó egy 8 Ball Poolnál, de azért a Real Racing 3 esetében bizony bedadog helyenként az élmény, ez mondjuk egy Fortnite összecsapás közben elég kellemetlen.

Szoftveresen OxygenOS 10.5 rendszert kapunk Android 10 alapokon. Ahogy már évek óta, ezúttal is a letisztult felületet kapjuk, ám rengeteg testre szabási lehetőséget kínál. Hét nem Google appot találunk rajta gyárilag, de a funkciók között elérhető az ambient display – ez az always-on butább változata –, témák, a notch eltüntetésének lehetősége, több ujjlenyomat-animáció, akkumulátor ikonok, egész rendszerre kiterjedő ikoncsomagok, stb. Az egyetlen furcsaság, hogy a sötét mód nem külön opció a beállítások között, hanem a témáknál kell keresni és úgy állítható be. Feladta a leckét elsőre.

Engedélyezhetők a már szintén régebbről ismert gyors mozdulatok, avagy a kikapcsolt képernyőre O, V vagy más betűt írva megadhatjuk, milyen alkalmazás nyíljon meg azonnal, például a V-re a kamera, O-ra a Messenger.

A Nord technikailag igen erős kamera összeállítást kapott. A hátlapon a fő kamera, a 48 megapixeles, f/1.8 fényértékű IMX586 szenzor konkrétan a OnePlus 8-ból került át, ennek ellenére a tudása valahol félúton eltűnt. Az ultraszéles kamera 8 megapixelt és f/2.3 fényértéket tud, a makro kamera 2, míg a mélységszenzor 5 megapixeles.

Az tény, hogy számos lehetőséget kínál a Nord az összesen hat kamerájával, de a több nem egyenlő a jobbal. Sajnos. A fő kamera abszolút elfogadható képeket készít. Jó az élesség, részletgazdagok a fotók, azonban a színek már picit elmosódtak és nem mindig valósághűek. Érdekes, de sokszor túlzásba viszi a kontrasztot, ez pedig az árnyékok esetében ad fura eredményt, például a fák nagyon sötétek, helyenként feketék. Élőben egyáltalán nem így nézett ki, a Nord a jó fényviszonyok ellenére is elhasal az árnyékos részeknél.

A 8 megapixeles ultraszéles kameránál már észrevehető a költséghatékonyság okán a minőségbeli csökkenés. A legfeltűnőbb az élesség úgy nagyjából általános hiánya, a OnePlus szoftvere ott is alkalmaz zajcsökkentést, ahol valójában nincs.

Portré módból is láttunk már jobbat, az 5 megapixeles mélységérzékelő nem tündököl az élfelismerés terén. A személyről készült portré fotók sokkal szebb végeredményt adtak.

A makro fotók elsőre nem tűnnek rossznak, de belenagyításkor az 1.9 megapixeles képek gyengébb minőséget hoztak, mint amire számítottam. Túl „puhák”, a színek elmosódottak, a Nord is itt kissé túltolta a zajcsökkentést, emiatt vízfestményszerű lett a képek pár része.

A Nord egyik nagy dobása a Nightscape mód, avagy az éjszakai felvétel, a fő kamerával kifejezetten szép képeket kapunk, legalábbis ha figyelembe vesszük a telefon árát. A P30 Pro-mmal is készítettem ugyanott, ugyanakkor pár fotót összehasonlításképp. Ha ezt a módot az ultraszéles kamerával használjuk, az már nem ad ennyire egységes minőséget, a lencse lassabb, nincs optikai képstabilizátor és a rekesz sem elég jó fényértékű ehhez a művelethez.

A szelfi kamera nagyon jó lett volna, ha a OnePlus nem tolja el a túlzott feldolgozással. A dinamikatartomány teljesen rendben van, akad pontos szín és a kontraszt is jó, azonban a szépítő funkció kikapcsolásával is baba popsi sima bőrt kapunk végeredményként, ez pedig még feltűnőbb gyengébb fényviszonyoknál.

A OnePlus Nord esetében is nagy eséllyel igaz, hogy a piacra kerülés utáni pár hónapban a vállalat drasztikusan sokat javít a kamera képességein, ez így volt a OnePlus 5 óta legalábbis. Már tesztünk írásakor érkezett egy update, amely elérhetővé tette a 4K videórögzítést.

A Nord videós képessége meglepően jó egy középkategóriás okostelefonhoz képest. Persze, nem 4K felbontású klipet készít 60 kép/mp sebességgel, de a 30 kép/mp felvétel tiszta. Jól reagál az expozíció változásaira, nem küzd fókuszáláskor és a stabilizáció is zökkenőmentes. Van lehetőség a „cine”, avagy mozi módra, amely levágja a videó tetejét és alját, hogy mozi stílusú képarányt hozzon létre. Kicsit trükkös, de működik. Az előlapi videó éles, jó színekkel, bár kissé ingatag és nem sok dinamikatartományt rögzít.

A OnePlus Nord 4115 mAh-s akkumulátort kapott, a gyorstöltést 30 wattal tudja felvenni, köszönhetően a Warp Charge 30T technológiának. Az energiatakarékos processzorral együtt nem okoz gondot egy teljes napi használat, legyen szó Wi-Fi és mobilnet használatáról, Bluetooth-os fülesen zenehallgatásról és sok közösségi app böngészéséről, a Nord nem jött zavarba.

Azért az tény, hogy nem ez a leghosszabb üzemidővel rendelkező telefon, bármilyen jól is hangzott a fenti bekezdés. Nála tovább bírja az LG Velvet és a Realme X50 is ugyanezzel a lapkakészlettel és kapacitással. A fentebb említett gyorstöltés meglepetés volt a bejelentéskor, a zászlóshajókból megismert technológia ugyanis 57 perc alatt tölti nulláról maximumra az akkumulátort.

Jelenleg a OnePlus Nord egy vagy két nanoSIM kombinációban érhető el, ez utóbbi csak két egyidejű LTE kapcsolatot engedélyez, az 5G + 4G készenlét egy jövőbeni OTA frissítéssel érkezik. Helyi adatátvitelre kétcsatornás Wi-Fi AC (nincs Wi-Fi 6), Bluetooth 5.1, Bluetooth LE és aptX HD, GPS és NFC áll rendelkezésre.

A OnePlus Nord tesztünk írásakor a gyártó hivatalos weboldalán – ahonnan ajánljuk a megvásárlást több okból is – Gray Ash, Gray Onyx és Blue Marble színekben elérhető. 8 gigabájt Ram és 128 gigabájt tárhely kombinációban 459 eurót kér érte a gyártó, míg a combosabb 12 gigabájt RAM (ismétlem, középkategória!) és 256 gigabájt tárhely összeállítás 549 eurót ér. Ha ezt a mostani, katasztrofális forint árfolyammal szorozzuk is fel, akkor sem több a fenti tudásért mint 165, illetve 197 ezer forint.

Kedvenc OnePlusunk tehát ismét odatolt a konkurencia elé egy telefont, amivel azt üzeni, még mindig jobb vagyok nálatok, ezt fogják venni a vásárlók a király ár-érték arány miatt. Ismerve ráadásul a céget, a kamerán pár hónapon belül méretes javítás várható, ezt évek óta eljátsszák, hogy ez első 1-2 hónap után minden felmerülő bug kijavításra kerül.

A konkurencia is tud azért odapörkölni, a Xiaomi Poco F2 Pro például kevesebb RAM és tárhely mellett arányaiban jobb készülék, cserébe hivatalosan itthon nem kapható, javarészt csak kétes eredettel. Akinek belefér, hajrá.

A Norddal a gyártó olyat próbált, amit előtte nem igazán, középkategóriás áron középkategóriás chippel kiadni okostelefont, ami lehetőleg sikeresebb legyen, mint a piacon lévő készülékek túlnyomó része. Ehhez persze az ár miatt pár dolgot fel kellett adni és figyelni rá, hogy ne állítson ellenfelet saját zászlóshajójának. Ebből lett a Nord, ami minden szempontból átlagos, de ár-érték arányban kifejezetten jó.

A bejelentésig tartó hype költői túlzás volt azért, viszont tény, hogy veszett jól csinálták. Átlagos fotós képesség, jó kijelző, megfelelő hardver jellemzi, az ár mellett azonban az OxygenOS jelenléte az egyik fő aduász arra, hogy kell egy Nord itthonra is!