Panasonic KX-TU150 teszt

A Pew Kutatóközpont megállapította, hogy a 65 éves és idősebb emberek legalább 80% -a rendelkezik valamilyen mobiltelefonnal. Noha sok nagyszerű flipes készülék áll rendelkezésre az idősek számára, akik nem akarnak intelligens technológiát használni, vannak olyan könnyen használható okostelefonok is, amelyek néhány rendkívül hasznos, őket legjobban segítő funkcióval rendelkeznek.

Mindenki szeretne kapcsolatban maradni így vagy úgy. Azoknak az idősebb korúaknak különösen fontos a kapcsolattartás, akik családjuktól messzebb élnek vagy speciális egészségügyi igényeik vannak, így végképp nem maradhatnak magukra. Az okostelefon ipar sok éve nem gondol rájuk, akik nem tudják nyomkodni a képernyőn látható billentyűzetet már, illetve sok esetben nem is látják jól a képernyőn a tartalmakat. Nagyításnál sem egyszerű, ugyanis a „kis” méretű kijelzőkön a hatalmas betűk miatt sokszor élvezhetetlen a tartalom, saját családi tapasztalat.

Idősnek lenni ebben az esetben nem teljesen kronológiai korról van szó, hanem inkább a csökkent látás, hallás vagy nehezebb kézi fókusz is ide tartozik, hiszen ismerünk naprakész és csúcs okostelefonnal rendelkező 90 évest, illetve sokkal fiatalabb 50-est, akinek pont az alábbi mobilok közül lehet az egyik a kedvenc. A Panasonic rögtön négy telefont küldött tesztelésre, amelyek közös tulajdonsága az, hogy a gyengébben látókra, hallókra összepontosítottak a fejlesztéskor, egyszerűsített könnyen használható, egyszerű telefonos élményt biztosítanak.

Ahogy azt már a Panasonic két kagylós senior mobilja esetében írtam, azok szinte csak kialakításban teljesen más, tudásban több a hasonlóság a két hagyományos mobil esetében, bár hardveresen jobban különböznek egymástól. A Panasonic KX-TU110 EXC a kisebb tudású és méretű változat, a Panasonic KX-TU150EXB nagyobb és jobb. Ez és a 110 egyaránt három színben kapható.

A Panasonic KX-TU150EXB fekete színben járt nálunk. 2.4 colos kijelzője színes TFT LCD, az előlapon a gombok jól elkülönülnek egymástól szabad szemmel és ujjal érzékelve egyaránt. Gondolván a célcsoportra, tényleg nagyon nagyok a számok a billentyűkön és könnyű megnyomni, a nyomáspont, az érintési érzet és audio visszajelzés megfelel. Külön öröm, hogy világítanak a betűk és számok, így sötétben sem lehet gond a használatuk. A megjelenítő alatt Panasonic felirat, alatta pedig a kezelőgombok láthatóak, nem bonyolult.

A bal felső gomb a menübe, a jobb felső a telefonkönyvbe visz azonnal. A fel és le gombok a kezelést segítik, belépni pedig a bal felső OK vagy akár a fel és le gomb közti billentyűvel is lehet. A zöld gomb megnyomása a híváslistát hívja le, a pirosé pedig a billentyűzárat aktiválja. Nagyjából mint a régi Nokiák esetében. Némi extra, hogy a fel és le gomb programozható, gyárilag előbbi az üzenetküldést, utóbbi a riasztást nyitja meg.

A telefon jobb oldalán fent egy elhúzható gombot találunk, ezzel lehet ki-bekapcsolni a készülék tetején lévő, erős LED zseblámpát. Alul a microUSB portot találjuk a töltéshez, bal oldalra csak a hangerőgomb párosa került. A felső élen a már említett zseblámpán kívül a 3.5 mm-es jack csatlakozó foglal helyet, ha valaki jobban szeretne headseten keresztül telefonálni.

A Panasonic KX-TU150 hátlapja sem épp bonyolult. Bár műanyag a burkolat, a hátlapot kellemes, enyhén gumiszerű anyag borítja, ami próbál csúszásmentes lenni. Ez csak a fekete színű modellre igaz, nálunk épp ez járt. A kamera felbontása VGA, igazából teljesen felesleges, ennél jóval fontosabb az akár életmentő SOS gomb.

Az úgynevezett Elsőbbségi híváshoz akár öt szám is programozható, szükséghelyzetben a fontos személyek így extra kézhasználat nélkül elérhetők lehetnek. Egyetlen gombnyomásra hívható az előre rögzített szám. Üzenetrögzítő jelentkezése esetén automatikusan a sorban a következő telefonszámot hívja egészen addig, amíg fel nem veszik.

A menü egyszerű, nagy ikonokkal dolgozik a könnyű olvashatóság érdekében. A multimédia képmegjelenítőt, videofelvevőt és FM-rádiót rejt, az üzenetkezelés alatt nem túl meglepő módon az SMS-ek találhatók. A telefonkönyvbe maximum 300 kontakt menthető el.

A beállításokban találjuk a felhasználói profilokat, itt már nem csak az általános és a néma üzemmód rejtőzik, van találkozó és kültéri is, utóbbi extrém hangerővel. A Halk módon kívül a másik három személyre szabható. A dual SIM beállításait is itt leljük, akárcsak a telefon egyéb beállításait, mint például a nyelvet magyarra állítani, gyárilag ugyanis angolul indul mind a négy modell.

Kissé furán Cél-billentyűk néven fut a fel és a le gomb programozása. A LCD háttérvilágításnál állítható a fényerő és az idő másodpercben, míg lekapcsoljon. Sajnos egyszerűen nem tudtam sehogy sem módosítani, semmilyen gombbal őket. Jóval később, más beállítási lehetőségeknél vettem észre, hogy ha csúszkás állíthatóságot látunk, a csillag és a kettőskereszt gombbal lehet módosítani az értékeket.

A szokatlan nevű menüpontban, a Hívásközpontban nemcsak a híváslistát, de beállítást is találunk, itt kérhető például automatikus újratárcsázás, hívásidő emlékeztető egyszeri vagy időszakos (másodpercben megadva), illetve megadható, hogy bármelyik gomb tudjon hívást fogadni vagy esetleg automatikus legyen a hívások fogadása. A hallókészülékkel rendelkezőknek sem kell lemondani a telefonálásról, ugyanis tisztán, a környezeti zajok nélkül lehet hallani a beszélgetést.

A Szervező rejti a Riasztást öt ébresztővel, a világórát, a Bluetooth-t, a gyorsbillentyűket, ahol az 1-4 számokra lehet funkciót beállítani szintén. A Fájlkezelő és Fényképezőgép magukért beszélnek, de mivel a célcsoport számára ez szinte teljesen felesleges, nincs igazán mit hozzáfűzni, főleg miután a képek 640×480 pixel felbontásúak lehetnek maximum.

Nagyon tetszett a két gombos közül a nagyobb számú és tudású modell, abszolút mértékben ezt tudjuk ajánlani a hagyományos kialakítást kedvelők számára.