Sonim XP3.20 Quest Pro teszt

Sonim XP3 Quest Pro – ezt aztán ütheted!

Karácsony előtt pár nappal még nálunk járt a nagy ünnepi készülődésben a szétüthetetlen Sonim mobilok legújabbja. A Sonim XP3 Quest Pro nem arról híres, hogy szép telefon, ellenben elég feltűnő és számos olyan dolgot tud, amit más gyártók telefonjai még hallomásból sem. A legfontosabb, hogy teljesíti az IP67-es szabványt a mobil, tehát 1.2 méterről nyugodtan leejthető a betonra (tesztelők szerint a hatodikról kidobva is működik – tapasztalat), teljes mértékben por- és vízálló (1 méterig és 30 percig legalábbis biztosan), valamint MIL-810F katonai minősítéssel rendelkezik (só, köd, pára, hő- és közlekedési sokk-álló).

Felmerül a kérdés, hogy ezeket hogy oldották meg, nos gumibevonattal. A készülék nagy részét kívülről ugyanis gumi borítja, így biztosítható az ütésállóság, valamint minden olyan helyet, ahol víz folyhat be, ledugóztak, vízhatlanul lezártak. Ettől – is – tűnik igazán méretesnek a tényleg nem kicsi telefon.

Az  jóvoltából került hozzánk a Sonim XP3 Quest Pro. Már a doboza is meglepetés, hiszen egy pofás szerszámos ládának néz ki, ráadásul meg van tömve rendesen. Így a töménytelen mennyiségű papír és egy darab CD mellett megtalálható a telefon a maga cuki és feltűnő citromsárga színével, de adott a hálózati töltő, adatkábel, agybadugós headset, övre csíptethető tartó, valamint egy kis, talán kulcstartóra tehető kis csavarhúzó, amellyel a hátlap csavarjait lehet leszedni.

A telefon méretei 119×56×25 mm és 170 gramm állítólag, bár ezt őszintén megmondva nem annyira érzi meg az ember – például a HTC Desire Z tesztnél a 180 gramm sokkal durvábbnak hatott –, méretes, ám pontosan és kellemesen kézbe illeszkedik, főleg persze férfikézbe. Ami a gumi és műanyag burkolat összeillesztéseit és minőségét illeti, az az igazság, hogy ennyire „egyben” lévő mobilt még nem fogtam a kezemben, mintha a telefonban egy fém darab lenne, kőkemény és mozdíthatatlan minden rajta kívülről, se nyiszegés, semmi nem tör elő a telefonból nyomorgatás hatására. Na persze nyilván ez is egyértelmű követelmény ezen a szinten.

A hátlap nem túl szép, de legalább jó. A hangszóró igencsak méretes lett és persze vízhatlan, mellette látható a két megapixeles kamera és az azt kiegészítő ledes vaku. A nagy sárga keretben látható a két csavar, amihez kaptuk a „csavarhúzót”, a fekete betét alatt foglal helyet a bitang nagy és egy feltöltéssel sokáig bíró, 1850 mAh-s akkumulátor, az alatt pedig a SIM és a microSD kártya (ez utóbbi nem jár a telefonhoz gyárilag).

A kis Sonim jobb oldalára kerültek a hangerőszabályzó gombok és a kamera gombja, bal oldalon pedig a billentyű a telefonkönyvbe visz. Érdekes megoldás, hogy ha bármi baj lenne az előlapi gombsorral, a jobb oldali hangerőgombokkal gond nélkül lehet léptetni a telefonkönyvben és adott esetben segítséget kérni. A mobil alján látható egy jó nagy gumis, vízzáró fedél alatt a miniUSB és a 2.5 mm-es jack dugó helye, a telefon tetejére pedig a nyakbaakasztó (mobildísz, csuklópánt, rögzítő, stb.) helye látható, meglepő módon könnyedén felfűzhető rá bármilyen kiegészítő.

A telefon előlapján a hangszóró természetesen vízálló, alatta pedig az 1.77 colos képernyő látható, amely felbontása 176×220 pixel, ez már az egészen használható kategória. Különlegessége, hogy a legújabb fejlesztés, a Gorilla Glass védi a karcolásokból. Érdekes, hogy láthatóan nagyon mélyen van a kijelző, nem zavaró, csak szokatlan elsőre. A leginkább Nokiára hajazó navigációs billentyűzet-kiosztás senkit sem fog összezavarni, ahogy a numerikus gombsor sem. A billentyűk mindegyike pofás kék háttérvilágítást kapott, hogy sötétben se legyen zavaró.

Érdekes, hogy a négyes gomb hosszú megnyomásával az ébresztőt nyitjuk meg, az ötös gomb hosszú megnyomásával előhívható a LED vaku zseblámpa funkciója, a hatosra a Bluetooth érhető el gyorsan, a hetesre a böngésző indul el (bár mi inkább az Opera Minit javasolnánk), a nyolcas gomb az általunk beállított hivatkozások és kedvencek listáját mutatja, a kilencessel nyelvet módosíthatunk gyorsan.

A Sonim főképernyője átlagos, mutatja az akkumulátor töltöttségét, a térerőt, az időt és a dátumot. A főmenüje 3×3 ikonos, a személyre szabhatóság a fekete és fehér témában, valamint a cserélhető háttérképben rejlik, bár tetszett, hogy a mobil külsejéhez alakították a fekete-citromsárga menüt. Meglepett, hogy a készülék nem annyira gyors, mint amit várna az ember. Konkrétan helyenként kínosan lassú, de az az igazság, hogy ez nem nagy ár egy ilyen különleges telefonért, a Philips Nexperia 5210 platform alatt egy ARM-9-es processzor dolgozik.

A telefonkönyv gyors és működik a több karakteres keresés is, egy-egy új kontakthoz több adatot is felvihetünk (név, mobil, otthon, iroda, fax, e-mail cím, honlap, kép, hang, csoport, teljes cím, születésnap és megjegyzés). Csoportokból több gyári és számos módosítható létezik, kérhető a születésnapokra emlékeztető, tehát nem is rossz a kínálat. Külön tetszett, hogy a beállításokban elérhető fekete és fehér lista is, külön program nélkül mindkét szűrőlistát még sehol sem láttam.

Az üzenetkezelésnél adott a lehetőség T9 használatára, de küldhetők csoportos SMS-ek, bár vicces félrefordítás a „megment mint mintadeszka”. Ilyenkor az elmentett szöveggel indít minden új SMS-t a telefon (sablon), de van külön piszkozat is. A telefonba maximum ezer üzenet menthető, MMS-re nincs lehetőség.

A kamera egy 2 megapixeles, fix fókuszú változat, túl sokat ne várjunk tőle, de fő, hogy van. Módosítható a felbontás, a képminőség (meglepő módon nem az unalomig ismert szavakat találjuk itt, hanem a Gyönyörű, Szép és Normális megnevezéseket. Felüdülés ilyet olvasni még akkor is, ha a vakut konzekvensen Flashnek írják a magyar menüben), a színhatások, az önkioldó, a vaku és ennyi. Külön durva, hogy egy-egy kép mentése közel 10-15 másodpercet is igénybe vehet (mértem). Meglepő módon videót rögzíteni nem tud a Sonim.

Az Eszközök menüpont sok lehetőséget rejt, itt van például az egyszeri és ismétlődő ébresztőóra, a Bluetooth 2.0, az USB funkció (tölteni vagy szinkronizálni szeretnénk), adott egy egyszerűnek tűnő, ám okos naptár, egy számológép, diktafon, AGPS beállítások, stopper, átváltó és visszaszámláló. Elég bután lett megoldva a Programok menüpont, mivel a Java alatt látható a GPSData, alatta pedig a több alkalmazás felirat, ez utóbbinál a nyakamat tettem volna rá, hogy csak egy link a letöltésekhez, holott valójában ez rejti az Opera Minit, a Sonim Mail, igen egyszerű e-mail klienst, valamint még pár GPS-es programot. A Programok rejti az FM-rádiót, amelynek használatához szükség van a headsetre a vezeték miatt. Külön tetszett a be- és kikapcsolás időbeli megadása, amely funkciót manapság nem viszik túlzásba.

Adatkapcsolat szempontjából nem túl okos a telefon, hiszen legfeljebb EDGE-re képes, de ez nem is netezésre kifejlesztett készülék. A Bluetooth és a miniUSB 2.0 verziószámú, a belső 21 megabájtos háttértár microSD kártyával bővíthető. Az 1850 mAh-s akkumulátor a gyártó adatai szerint akár kilenc hétig (!) is bírja egy feltöltéssel, ezt sajnos nem tudtuk kipróbálni, mivel mindössze négy napig volt nálunk a modell, de tény, hogy a töltöttség-jelző mozdulatlan maradt. Egészen pontosan 18 óra beszélgetést és 1500 óra készenléti időt ígér a Sonim.

Összegzésképp elmondható, hogy a Sonim XP3 Quest Pro modellt a gyártó kimondottan munkatelefonnak szánta és ennek megfelelő tudással is vértezte fel. Ettől függetlenül egy picit jobb kamerát, és zenelejátszót még elviseltünk volna, de ez már tényleg csak kötekedés. A telefon rengeteget fejlődött a Sonim első, mindent kibíró készülékeihez képest tudásban és mivel három év kiterjesztett garancia jár hozzá, nem kell aggódni, akárhol is használnánk a telefont.

Ipari alpinisták, építésen dolgozók, erdőjárók, mezőgazdaságban dolgozók, bármilyen magas, koszos vagy vizes helyen dolgozók számára igazán biztos társ a Sonim XP3 Quest Pro. A telefon ellen csak az ára szól, hiszen 115 ezerért az átlag felhasználó nem ilyen telefont vesz, de ez az egyedi gyártó tényleg speciális igényeket elégít ki a mobiljaival. Nagy kérdés, hogy jobban jár-e az ember a lényegesen olcsóbb Samsung B2710-zel, amely több szempontból is többet tud a Sonim tesztelt modelljénél.

A Sonim XP3.20 Quest Pro tesztkészüléket az  biztosította, amelyet ezúton is köszönünk.