Sony Xperia 5 teszt

A Sony Xperia a cég okostelefon- és táblagép családjának összefoglaló neve, már 2008 óta a piacon van, javarészt inkább kisebb frissítésekkel, a mai napig jellegzetes, szögletes dizájn alapján messziről felismerhető, ha valaki Xperiát tart a kezében. A történelem során pedig a Sony az egyetlen olyan gyártó, amelyik úgy készít kompakt okostelefont, amely teljes értékű és valóban csak egy kicsinyített mása a „normál” csúcsmobilnak.

A gyártótól kapott dobozban a telefon alatt találjuk a Sony UCH32 jelű, 18W USB Power Delivery 3.0 fali töltőfejet, az AI0163 USB C-s adatkábelt fekete színben, vastag kialakítással, valamint az MH750 fülest és az EC260 nevű USB C-jack adaptert. Ez teljesen megegyezik a hónapokkal előtti Xperia 1 tartozékaival, tehát azóta nem sikerült a Sonynak áthidalnia azt az ellentmondást, miszerint jackes fülhallgatót ad egy, ezt nem támogató telefonjához újfent. Jó pont legalább, hogy külön adapter vásárlására nem ösztönöz, hanem biztosítja, de akkor is vicces vagy bosszantó, kinek mi.

Az Xperia 5 alumínium keretbe foglalja az elő- és hátlapon található Gorilla Glass 6 üveget, 164 grammos tömegéhez 158×68×8.2 mm tartozik, a burkolat IP65/68-as. Megér egy misét, hogy 3 centivel magasabb az 5, mint az utolsó Compact modell, hihetetlen. Persze, kézzel könnyű átfogni, elvégre csak 68 mm széles keskeny, ám a felső harmadban bármit is csinálni egy kézzel lehetetlen, mindenképp valamilyen fogást kell rajta váltani. A biztonságos tartásban az iszonyúan csúszós hátlap sem segít, nagyon hiányzik egy tok a telefonhoz, a teszt ideje alatt többször is veszélybe került az üvegek épsége, de szerencsére nem dobtam el.

A hátlapon a kamera kiálló púpja a telefon bal felső sarkába került, innen könnyű megkülönböztetni az Xperia 1-től, utóbbi ugyanis középen tartja a tripla kamerát és a LED-et. A telefon jobb oldalán található a talán túl rövid hangerő-szabályozó, az ujjlenyomat-érzékelő, a túlságosan lentre sikeredett bekapcsoló-gomb és a képlépcsős, dedikált kamera gomb, amely elsőre feleslegesnek tűnik, de a hétköznapokban valahogy mindig pont kézre állt és kényelmesebb volt, mint a kijelzőn matatni. A jobb oldala a telefonnak így igen zsúfolt lett, érdemes lett volna a hangerőállító gombokat legalább a másik oldalra helyezni a kényelem érdekében.

Az ujjlenyomat-olvasó viszont továbbra sem a kedvencünk itt oldalt. A találati aránya nem a legjobb, ám ez nem a szenzor tökéletlensége miatt van, hanem egyszerűen koszos lesz és nem tud emiatt helyesen érzékelni. További érthetetlen megoldás, hogy a telefon nem ad visszajelzést arról, hogy nem sikerült beolvasnia a lenyomatot, így néha úgy tűnik, semmire se reagál, ilyenkor gombbal vagy dupla koppintással célszerű felébreszteni a kijelzőt, ahol ott virít pirossal a „túl sok próbálkozás” felirat. Köszi. Megvan ez a jelenet a mindennapokban többször?

Az Xperia 5 alsó élére a hangszóró, az USB C port és a fő mikrofon került. A bal oldal némileg izgalmasabb, itt ugyanis körömmel kinyitható fedél rejti a tálcát, ahova a SIM és a microSD kártya kerülhet. Egy kérdés: miért indul újra minden SIM kártya csere esetén 2019-ben egy telefon? A felső élen csak a másodlagos mikrofon rejtőzik. Mivel csak 164 gramm az Xperia 5, emiatt is kompakt, viszont anyaghasználatban nem ér fel az iPhone 11 vagy Galaxy S10 minőségével. Kicsit lehangoló a hangszórórács minősége, illetve a gombokon valamiféle textúra vagy egyéb, vizualizációs megkülönböztetés.

Az év elején érkezett Sony Xperia 1 kompakt változata 6.5 colról 6.1 colra csökkentette az OLED alapú Triluminos kijelző méretét, ám az elvetemült távirányító méretarányt megtartotta, a 21:9-et. Teljesen jogos a felbontás csökkentése fullHD+-ra, ekkora képátlóhoz teljesen felesleges lenne a 4K, bőven elég az akkumulátorban és hardverben is jóval kedvezőbb full HD+ ezzel az aránnyal, 1080×2520 pixellel. A sztenderd mód az alapértelmezett gyárilag, ez élénk színeket biztosít, de adott a lehetőség a módosításra igény szerint, hiszen a Sony biztosítja a HDR BT.2020 támogatást is. Érdekes tudni, hogy az Xperia 5 kijelzője élesebb, mint az azonos árú iPhone 11 LCD megjelenítője.

Szerencsére nincs csúnya notch vagy kameralyuk, sőt, lehajló üveg sem, vékony, de értelmes méretű keret öleli körbe a kijelzőt ééés… dobpergés: van értesítési RGB LED! Sajnos fényerővel nem áll túl combosan az Xperia 5, maximumon is egy átlagos OLED teljesítmény alsó határát súrolja csak, bár az adaptív fényerő sokat lendít a dolgon. A telep kapacitása minimálisan csökkent és ennyi, semmi másban nem különbözik a két telefon.

Nagyon jó hír és valóban szokatlan a piacon, hogy a Sony megtartotta a Snapdragon 855 chipsetet és nem helyettesítette ezt a kompaktabb méret miatt egy erős középkategóriással, hatalmas piros pont jár érte. Memóriából a 6 gigabájt jól gazdálkodik az erőforrásokkal, akadással nem találkoztam a teszt alatt, villámgyorsan működött az egy hét alatt az Xperia 5. A 128 gigabájt tárhely szintén pozitív, az pedig még inkább, hogy míg más gyártók leállnak a támogatással, ez a készülék akár 512 gigabájtos microSD kártyával is bővíthető. Az osztott kijelzős multitasking a cég egyik nagy dobása, ám ilyen képarányban nem mindig élvezhető a lehetőség.

Ami a játékokat illeti, a Call of Duty Mobile gördülékenyen futott nagyon magas grafikai minőségi beállításon és maximum fps-en, ugyanezt sikerült elérni a PUBG Mobile-lal is HDR grafikával és extrém fps-sel. A Geekbench 4 szintetikus tesztprogram 3472 pontos egy- és 10.907 pontos többmagos eredményt mutatott, ez egálban van a OnePlus 7 Pronál és picit jobb a Huawei P30 Pro-nál is.

A Sony kezelőfelülete ránézésre nagyon közel áll a stock Androidhoz, inkább csak apróbb módosítások érhetők tetten. Az egyik ilyen a már említett osztott képernyős mód, amely fekvő készüléknél eszméletlen jól használható és ezt tudják is a fejlesztők, ugyanis ahova csak lehetett, belepasszírozták ezt az opciót. Külön appot kapott a Multi-window, de hozzáférhető az aktív alkalmazások listájáról, az értesítésekből és az Oldalérzékelő menüpontból is.

Jó pont, hogy a bárhonnan az ujjunkat bárhonnan fentről lehúzva, az értesítési redőny lejön, ez életmentő apróság, ahogy az egy kezes használatot lehetővé tévő mód is. A Side Sense nagyszerű funkció lehetne, ha megbízhatóan és könnyen kezelhető lenne, ez azonban abszolút nem áll fenn sajnos. Olyan érzés kipróbálni már a tanuló résznél is, mintha az ember egy 2×2 mm-es négyzetben kellene eltaláljon egy mikron pontosságú pontot az aktiváláshoz. Következetesen és egyszerűen használni szerintem lehetetlen.

Szintén a mérnököket dicséri a Sony dinamikus vibrálás funkció, amely haptic feedback visszajelzést ad. Sajnos kissé túl lellkes és túl erős a visszajelzés hanggal együtt, de érdemes kipróbálni, hátha bejön. Véleményünk szerint még a környezetünket is zavaró a mértéke, pedig az ötlet tényleg kiváló.

A Sony Xperia 5 ugyanazt a három darab, 12 megapixeles kamerát kapta széles, ultraszéles és kétszeres teleobjektív szenzorokkal, mint amit már ismerhetünk és olyan funkciókkal, amelyek alig maradnak el a legfelsőbb szinttől. A fő szenzor az f/1.6-os Exmor RS, a teleobjektív f/2.4 fényértékkel rendelkezik, míg az ultraszéles f/2.4-es. A funkciók között megtaláljuk a mozgásra vagy mosolyra elcsattanó képet, a szemkövető autofókuszt, az elektronikus és optikai képstabilizátort használó Optical SteadyShotot és a RAW zajcsökkentést is.

Érdemes külön kiemelni a teleobjektívet, amely képes nagyon széles nagyított eredményt adni, így sokkal kevésbé van jelen az a furcsa torzító hatás, amelyet gyakran tapasztalhatunk ilyen hármas kamera összeállításokban. Éjszakai üzemmód sajnos nincs, de a kamera használható korlátozott fény mellett is.

Az Xperia 5 leginkább természetes színeket ad vissza a fotókon, nem kapunk Samsung-féle túlszaturált képeket, sokkal inkább dominál a részletgazdagság és a realisztikusság. Extra fényben hajlamos túlexponálni a kamera, ezt ki lehet küszöbölni, ha hagyjuk a jelenetválasztót dolgozni. Szelfikhez a 8 megapixeles, f/2.0-s előlapi kamera használható, ez sajnálatosan fix fókusszal rendelkezik, így az egyébként kedvelt szemkövető fókusz opció nincs jelen.

Az Xperia 5 akkumulátora 3140 mAh kapacitással rendelkezik, 190 mAh-val kevesebb a nagyobb testvérnél, viszont a gyárilag kapott töltővel elérhető a gyorstöltés is, nem kell külön apparátust beszerezni hozzá, valamint sokkal kisebb a kijelző felbontása, így meglepő lehet, de a kisebb teleppel rendelkező Xperia 5 sokkal jobban bírja egy feltöltéssel mint az Xperia 1. Más kérdés, hogy a Sony máshogy értelmezi a gyorstöltést, mint mi, tíz perc híján két óra kell nulláról maxra tölteni az akksi. Ami ciki, hogy a vezeték nélküli töltés kimaradt a repertoárból, ennyi pénzbe bele kellett volna férjen igazán.

A készenléti idő növelésére a Sony által először megjelentetett, személyre szabható energiatakarékos mód, a Smart STAMINA használható, illetve nem mehetünk el szó nélkül az Xperia Adaptive Charging mellett sem, ez a funkció megtanulja, mikor és hogyan töltjük javarészt a telefont és ahhoz igazítja a töltési időt, hogy ne töltsön a készülék túl sok időt 100%-on akkumulátoron, amely megterhelő a hardvernek. Ohh mégsem, ez ugyanis hiányzó funkció, csak az Xperia 1 tudja. Ez egy kisebb pofon a kompakt modellt választóknak. Ja igen, 10 órás kijelző idő simán kihozható belőle, egy óra Netflix HD streaming ugyanis 9 százalékot húzott le a telepből. Brilliáns!

Ami az audio részt illeti, hibrid sztereó, Dolby Atmos hangzást kapunk, bár még jobb lett volna az eredmény, ha a „hátlapi” hangszóró nem alulra kerül, hanem valahogy mégis a telefon előlapjára, így nem fogná le az ember játék vagy filmnézés közben. A Qualcomm aptX HD-nek köszönhetően Bluetooth fülhallgatón keresztül is biztosítható a 24-bites kiváló minőség, a vezetékmentesség nem megy ennek a rovására.

A kapcsolatokra nem lehet panasz, az Xperia 5 elérhető egy- és két-SIM kártyás változatban, támogatja az 5CA LTE 4×4 MIMO hálózatokat, a Cat.19 LTE-nek köszönhetően akár 1.6Gbps elméleti letöltési sebességre is képes a telefon. Wi-Fi-ből kétcsatornás adott, van 5.0-s Bluetooth, NFC, az USB Type-C port pedig 3.1 verziószámú.

A Sony Xperia 5 ellen szól a 21:9 képarány, amely sok esetben unpraktikus és kényelmetlenül hosszú, a jó, de nem a legjobb kamera, pedig a kategória és ár miatt jobban odatehette volna magát a Sony, valamint az igencsak erős konkurencia ugyanennyiért adja az itt-ott jobb ellenfeleket és ehhez képest nincs meg az az ütős plusz az Xperia 5-ben, ami miatt mindenképpen mellette döntenénk.

Cserébe tény és való, hogy a Sony mobilok között a kamera bizony nagyon jól sikerült, így aki régóta a márkát használja, abszolút pozitívan csalódhat, ahogy a kiváló OLED kijelző miatt is. Az Xperia 5 egyértelműen a filmmániások és sokat játszók kedvelt modellje lesz. Az már csak a vásárlón múlik, hogy 275 ezer forintért mit választ, hiszen a 8/256 gigabájtos OnePlus 7 Pro és a fotózásáról híres Huawei P30 Pro ugyanennyiért és régebb óta kapható, így az Xperia 5-nek igencsak fel kell kötni a gatyáját.