Sony Xperia 5 II teszt

Bevezetés

Manapság hiány van kompakt telefonokból, így a kis kezű emberek (és mindenki más, aki szereti a kisebb telefonokat) nehezebb döntés elé kerülnek új telefon vásárlása esetén, méretben vagy tudásban kössön kompromisszumot. Aki telefont vált, nyilván szidhatja a társadalmat és mondhatja, hogy “bezzeg régen minden jobb volt!”, de ez nem segít. 

Szerencsére a Sony (is) gondolt azon felhasználókra, akik nem vágódeszka méretű telefont szeretnének a zsebükbe préselni, ezért létrehozták még tavaly az utolsó negyedévben a Sony Xperia 5 II-t, ami a Sony Xperia 1 II kisebb, ám majdnem azonos tudású testvére.

Doboz, külső

A Sony Xperia 5 II doboza egy, a telefonhoz képest meglepően nagy fehér téglatest, enyhén fénytöréses feliratokkal. A doboz giccsel kevert minimalizmusát azért nem értem, mert a készülékre, amely a fedél alatt lapul, csak a minimalizmus és a nyers elegancia jellemző, részemről a szerencse, hogy a fénytöréses, mintás és csillogós textúrákat más gyártóknak hagyták. 

A doboz szerencsére nem kong az ürességtől, de a 18W-os töltőfejen, a két darab USB C véggel ellátott kábelen kívül csak csomó papír és annak a gyengülő szaga lelhető a dobozban. Ezzel nem is lenne nagy probléma, Sony még nem vette el a töltőt, ám tokot nem találunk a dobozban, ezért egy Corratec - passion of cycling feliratú műanyag szütyőben pihent időnként, hogy a készülék üveg előlapját és szintén üveg hátlapját ne karcolja meg a lakáskulcs.

Jó lett volna, ha a Sony ad a termékhez bármi védelmet, de ez csak saját kincs gyűjteményem egyik hasznosítható darabja. Az anyaghasználatnál járva fontos megemlíteni az üvegek típusait: Gorilla Glass 6 mindkét oldalon, a keret pedig fém, egész pontosan alumínium.

A kereten található lent egy USB C port és egy zajszűrős mikrofon, a készülék tetején pedig a mikrofon párja és a jack csatlakozó bújik meg. Legutoljára talán tavaly decemberben használtam jackkel is ellátott telefont, a Sony-t egy hatalmas taps és respect illeti a 3,5 milliméteres portért.

Az Xperia 5 II rekordot dönthetne az egy oldalon található gombok mennyiségében, persze csak okostelefon viszonylatban, hiszen a két egybeépült hangerőszabályzó mellett található még egy be-, kikapcsoló gomb, egybeépítve az ujjlenyomat-leolvasóval, valamint kicsit lejjebb látható a Google Asszisztens gomb, amit régió trükközéssel sem lehet új funkciókkal gazdagítani, de mivel a Telefonguru szerkesztősége is home office-ból dolgozik, örülök, hogy legalább a Google Asszisztenssel tudok beszélni. 

A kereten található még egy két nyomáspontú kapcsoló, ami a kamerát megnyitja, fókuszál, vagy exponál. Nyilván így sok funkció érhető el, de a gombok méretei aránylag kicsik, könnyű félrenyomni, és az is bonyolult procedúra, hogy egy szelfibotba berakjuk a telefont anélkül, hogy minimum egy gomb benyomódna (írhattam volna tripodot is, de a szelfibot talán még gyakoribb példa).

A keret túloldalán található a SIM-tűt nem igénylő SIM-tálca, ami vagy 2 SIM-et, vagy 1 SIM-et és 1 microSD kártyát képes egyidejűleg befogadni. 

Jogosan merül fel a kérdés, hogy a hangszóróval mi van, a kedves újságíró miért nem említette, de ami késik, nem múlik: az Xperia 5 II sztereó Dolby Atmos hangzással rendelkezik, ennek értelmében pedig két hangszóró pihen a készüléken, mindkettő az előlapon, ezért a felhasználó felé szól a hang, elég tisztán, kellő hangerővel.

A mobilpiacon a kávákat sokféle módon próbálják eltüntetni. Kameralyukkal, kis notch-csal, nagyobb notch-csal, pop-up kamerával, ritka esetben pedig két kijelzővel, esetleg kijelző alatti kamerával. A Sony ezt tovább gondolta, a kameralyukas bevágásos anomáliát egy mai szemmel vastag felső és alsó kávával oldotta meg. A fenti káva végülis érthető, de a lenti az olyan indokolatlan, mint amikor beáll valaki a benzinkútra egy Teslával. Ha már az előlapnál járunk, érdemes megemlíteni, hogy rendelkezésre áll az értesítő-LED, ami mostanában egyre kevesebb telefonnak képzi szerves részét. A Sony Xperia 5 II IP68 szabvány szerint vízálló, szóval eső után a hajszárítót nem a telefon miatt kell elővenni.

Hardver

Így hirtelen nem tudom megmondani, hány Snapdragon 865-ös készülék járt már nálam, de az biztos, hogy a Sony Xperia 5 II a következő. Nem meglepő módon a sebesség továbbra is gyors (attól függetlenül, hogy már van frissebb Qualcomm lapkakészlet is). Wi-Fi 6, 5G, NFC, Bluetooth 5.1 és még jó pár finomság részét képezi a készüléknek.

A tárhely UFS 3.0 típusú, a kapacitás 128 vagy 256 GB, a RAM pedig minden esetben 8 GB. Nem vagyok nagy játék fan, de az XPlane repülő szimulátort kipróbáltam. A sebességgel nem volt baj, a hőmérséklet is csak minimálisan emelkedett a játék használata során. 

Ha nem létező gamer-tehetségemmel próbáltam villogni, jól jött a játékgyorsító mód, ahol a képfrissítési rátán emelhetek, lelőhetem az értesítéseket, de nem éltem eme szoftveres előnyökkel.

Szoftver

Hosszú ideig abban a tévhitben éltem, hogy a szoftver legrosszabb esetben is semleges, de nem rossz. Többnyire igaz ez a Sony Xperia 5 II-re is, csak emlékeztetni kell magamat az évszámra és máris kevésbé tetszik. Nekem túl semleges a dizájn, az értesítési központ és minden egyéb a monotonitás szürkeségébe veszik. 

Az Xperia 1 II rendelkezett hardveres oldalérzékelőkkel, amik plusz néhány gesztusvezérlési lehetőséget nyújtottak, ám ez csak szoftveresen került bele az 5 II-be, így még a különlegesség érzése sincs meg, lekopizták más dizájnnal a Samsung edge paneljét (ami mondjuk nem rossz döntés, csak az egyediséget hiányolom). Egyébként az oldalérzékelő a leggyakrabban használt 8 alkalmazást ajánlgatja, valamint megadott gesztusokkal az egykezes módot, vagy az osztott képernyőt is elérhetjük, a dupla koppintás funkcióhoz pedig tetszőleges opciókat választhatunk.

A szoftver Android 11 minden különösebb felhasználói felület nélkül, ám a gyártó számos extra funkciót integrált bele ettől függetlenül. Természetesen sötét mód és rendszer szintű gesztusvezérlés rendelkezésre áll, de nem dobtam hátast az egésztől, pláne, hogy a hasznos új funkciók közül a buborékos értesítések rosszul működnek, az értesítési előzményeket meg alapból kikapcsolva találjuk, és gyakorlati használat közben egyszer nem jutott eszembe visszanézni üzenetet.

A különleges funkciókért néhányan odavannak, néhányan egyszer kipróbálják, majd a lelkük mélyén a süllyesztőbe vágják, néhányan pedig tudomást sem vesznek róluk. Én a második kategóriába tartozom, kipróbálom, mert mindent ki kell próbálni egyszer, utána meg nem jut eszembe használni. Ilyen különleges funkciók a testreszabható always-on display, a már említett sötét mód, ám már lehet, inkább evidens a jelenléte, az intelligens híváskezelés.

Utóbbi nyálcsorgatósan hangzik, ám mivel csak a telefon appal működik, sokat nem értem vele, mert általában más alkalmazáson keresztül részletezem az általános semmit a barátaimmal.

Ami legkevésbé tetszett a szoftverben, az az, hogy nem volt normális galéria a telefonon, a Google Fotók alkalmazást kellett használni, amit egyébként szeretek, de nem erre jó szerintem. Teljesen érthetetlen, hogy az évek óta imádott és egyébként funkciókban gazdag Xperia album funkciót miért vette ki a Sony a lehetőségek közül. Spoiler: aki nem tud nélküle élni, a Redditről még letöltheti. 

Sajnos van logikus érv amellett, hogy miért nincs Xperia Album; az applikáció különvált a Sony-tól, így már nem volt jogosultsága a gyártónak alapból feltelepíteni.

Kamera

Az Xperia 5 II kamerarendszere kiköpött mása a már tesztelt Sony Xperia 1 II-ének, csak nem áll rendelkezésre a ToF szenzor, így minimálisan gyengébb portrék és éjszakai képek készülnek.

A Sony a Zeiss-szel együttműködve készítette el az Xperia 5 ll kamerarendszerét. Mint komoly, kamerákkal foglalkozó cégek, tudják, hogy a megapixel szám nem a világ, amivel teljes mértékben igazuk van, de hasonló ár mellett más gyártók nagyobb felbontású kamerával rendelkező mobilokat adnak ki, ami a felhasználónak mindegy, de marketing szempontból nem előnyös a Sony számára. 

Ez nyomós indok lehet, hogy az ismerőseim miért nem az “azta, megfoghatom?” és “lőhetek vele egy fotót?” kérdéseket tették fel nekem, amikor találkoztam emberekkel, hanem a “ki használ még Sony-t?” kérdést hallottam és akivel egy hét különbséggel kétszer találkoztam, unottan kérdezte, hogy “még mindig ez van nálad?”. 

Mind a három szenzor 12 megapixeles, aránylag jó fotókat lő, ám kategóriájában nem a legjobb. A fő szenzor nem fókuszál tökéletesen, tizenöt centinél közelebbi tárgyról nem lehet vele jó képet készíteni, elmosódik, ezért inkább kicsit messzebbről készítem a közeliket a háromszoros nagyítású telefotó kamerával. 

Nyilván nem makro lencséről volt szó, de más készülékekhez képest is hosszabb a fókusztávolsága. A széles látószögű kamera jól szolgál, ám mielőtt a színekről és részletgazdagságról lesz szó, illene megemlíteni a specifikációkat.

Fő kamera	24mm, 1/1.7", 1.8µm, Dual Pixel PDAF, OIS
Telefotó szenzor	70mm, 1/3.4", 1.0µm, PDAF, 3x optical zoom, OIS
Ultraszéles-látószögű érzékelő	16mm (124°), 1/2.55",  Dual Pixel PDAF

Az érthetőség kedvéért szavakba is öntöm. Az összes kamera rendelkezik PDAF autofókusszal, valamint a széleslátó szenzort leszámítva a kamerák rendelkeznek optikai képstabilizációval. 

A telefotó kamera háromszoros optikai zoomra képes, ám ha szeretnénk, a fő szenzor digitális nagyítását is használhatjuk. Ennek sok értelme nincs, saját tapasztalatom a Xiaomi-mon az, hogy automatikusan jól el tudja dönteni a rendszer, hogy készül jobb kép. A nagyítás maximális mértéke kilencszeres, ami a kategóriájában elég gyenge, ám ennek köszönhetően kevesebb az elmosódott, szétesett full zajos kép.

Természetesen éjszaka is helytáll a kamerarendszer, sötétben is aránylag kevés zajjal készíthetőek képek. Nappal természetesen a részletgazdagság a helyén van, a színek pedig többnyire szépek, de sokszor kiégett az ég, ami nagyon sokat levon az élményből.

Nekem úgy jött le, hogy a Sony egy profi kamerás telefont szeretett volna létrehozni, ezért az alap kamera alkalmazás nem büszkélkedhet sok funkcióval, minden automata, ám rendelkezésre áll egy olyan fényképező és egy videokamera app, amiben mindent is lehet állítani. 

Mivel nem vagyok profi fotós, ezért nem sokat használtam, ám ami lejött nekem belőle, hogy egy érintőképernyőt tacsmagolni nem olyan, mint csavarókat tekerni, kapcsolókat állítani és gombokat nyomkodni, hiába áll rendelkezésre a dupla nyomáspontos kamera gomb, ami elsőre fókuszál, mélyebb nyomásra fényképez. Pont a dedikált fényképező gomb miatt a hangerőszabályzó szabályozza a zoomot, de az optikák közötti váltásért nem felel. 

Az előlapi kamera nyolc megapixeles, arcfelismerésre nem képes. Ez a remek szelfikamera 8 megapixeles felbontású, 24 mm a mérete, az apertúrája pedig f/2.0. A szenzor fix fókuszú és teljesen ugyanaz, mint az elődön vagy mint az Xperia 1-en.

Kijelző

A kijelző több szempontból is különleges, jónak jó, de nem elég jó ahhoz, hogy pusztán emiatt érdemes legyen az Xperia 5 II-t választani. Az első különleges tulajdonsága az erősen nyújtott képarány, ami egészen pontosan 21:9-es. Ez filmekhez lenne az igazi, de azt meg ilyen kompakt méretben igen kompromisszumos döntés, a Youtube videók többsége pedig 16:9-es képarányban kerül feltöltésre.

Valószínű, hogy a multitasking miatt ilyen a képarány, ám őszintén szólva egy kis kijelzőn nem az igazi egyszerre több alkalmazást használni. Erre egy tablet vagy egy kihajtható telefon alkalmasabb, egy mezei telefon kevésbé. A pixelsűrűség 450 ppi, szóval egy részletgazdag képet fogunk kapni. Az Xperia 5 II az első olyan Sony, ami 120 Hz-es képfrissítéssel rendelkezik, míg az érintési mintavétel frekvenciája ennek duplája, 240Hz.

A fényerő 532 nit, ami a gyér és a gyenge között van, a többi csúcstelefon sokkal erősebb fényű megjelenítővel rendelkezik, nem ritka ma már a tripla ilyen fényerő sem, így napon elég nehéz a mobilt használni. Ebből az következik, hogy érdemes árnyékot keresni, nem egyenlítői-öv kompatibilis a készülék déli 12 órakor.

A panel OLED, azaz szép, mélyfekete színeket is láthatunk. A színek rendben vannak, aminek feldolgozásában segít az X-Reality engine, nevéből is fakadóan valósághű színeket próbál prezentálni a készülék. Természetesen HDR színeket láthatunk, így öröm szemünket a 6,1 colos megjelenítőn pihentetni, persze inkább csak távolról, nem érdemes kivenni a szemünket, még a végén elgurul. A morbid humorból (ez humor?) mára elég. 

A felbontás 1080×2520 pixel, a kép elég éles, nem lehet kifogásolni. A képfrissítési ráta fix 120Hz, ami játékoknál nagyon jól tud jönni, de a mindennapi használat során is kellemes ránézni, adaptív frissítés nincs, ez egyedül az üzemidőnél jönne jól. Érdekes, hogy nincs notch a megjelenítőn, így bevágást nem látunk, ám emiatt aránylag vastagok a kávák, a legkevésbé kreatív megoldást találták meg arra a Sony-nál, hogyan legyen bevágásmentes a kijelző. A megjelenítő a 6,1 colos képátlójával egy kézzel is használható, kompakt mobil, amit manapság ritka látni.

Akkumulátor

A Sony Xperia 5 II egy 4000 milliamperórás teleppel rendelkezik, amit 21 wattal lehet tölteni, ám a dobozban csak egy 18 wattos töltőfejet kapunk, lévén a cég nem is gyártott 21 wattos töltőt. Ugyan emiatt nem használhattam ki a leggyorsabb töltést, de 50%-ra nagyjából fél-háromnegyed óra volt a töltés, 100%-ra pedig nagyjából 1 óra 20 perc és 1 óra 40 között volt. 2021-ben kifejezetten lassúnak számít már, ráadásul a vezeték nélküli töltési mód kihagyása sem javít a töltés megítélésén általánosságban. 

Személy szerint kevesebb dolog zavar engem jobban, mint a Stamina elnevezés, így hívják az akkumulátor kímélőt, szimplán csak hagyományból, már 2013 óta. (#egykistörténelem)

A leghasznosabb mód az alapértelmezett, csak 80 vagy 90%-ig való töltés, aminek köszönhetően kevésbé romlik a telep élettartama. Ez egy olyan üzemmód, amit személy szerint az összes telefonban nagyon szívesen látnák. Szóval van egy alapvetően lassú töltésünk és ezt tudjuk még tovább “rontani” az akku hosszú élete miatt. Hát jó. 

Az intelligens töltési opcióval a készülék megtanulja a töltési szokásainkat (úgy, hogy otthon vagyok, nehéz dolga van velem, mert mindig akkor töltök, amikor 20-30%-on van) és ennek függvényében állítja a töltési sebességet, amikor úgy gondolja, hogy kell a felhasználónak a készülék, csak akkor töltődik bele az utolsó néhány százalék.

A képernyőidő hat óra volt, gyakorlatilag egy töltéssel megnézhetünk mondjuk egy régebbi, egy közepesen régi, és egy aránylag új James Bond filmet; áramforrás csatlakoztatása nélkül nézhetjük végig a 007-es ügynök három különböző kalandját is. De ha nem vagy nagy kémfilm fanatikus, megnézheted az összes Vissza a jövőbe filmet, vagy ehelyett  belefér az első két Keresztapa is, ha pedig letekerjük a fényerőt és mindennel spórolunk, talán a harmadik rész is. De három töltéssel a Star Wars összes Skywalker-saga részét megnézhetjük.

Összegezve

A Sony Xperia 5 II egy jó csúcsmobil, ám az elvártnál nem nyújt többet, akad a piacon bőven vetélytárs, még úgy is, hogy kevés kompakt mobil kapható manapság. Gyakorlatilag pontosan ugyan azon a 330 ezer forintos áron kaphatsz Samsung Galaxy S21-et, ami hasonló tulajdonságokkal, jobban összerakott szoftverrel és jobb kamera rendszerrel rendelkezik.

Előnyök	Hátrányok
Kompakt méret, 120Hz-es kijelző	Túl nyers szoftver
Könnyű, vízálló készülék	Kamera vagy túl egyszerű, vagy túl komplikált
Jack csatlakozó	Nincs arcfelismerés

 

Írta: Herskovits Gábor