Sony Xperia M teszt

Szerkesztőségünkben vendégeskedett igen hosszú ideig a Sony Xperia M alsó-középkategóriás mobil. A telefon több mint három hetet töltött nálunk és bár teljesen nem, de a számomra fontosabb dolgokra kiváltotta az eladott Samsung Galaxy S2-met. A VIP Phone-tól kapott, megszokott méretű, pici Sony dobozban a telefon alatt lapult az EC450 adatkábel, az EP800 töltőfej és a headset. Ez utóbbi sajnos szerintem kritikán aluli, kiesett a fülemből állandóan, a hangzása beszélgetés közben is csapnivaló, cserébe a másik fél még azt is hallotta, ami a szomszéd utcában történt, extrém érzékeny a mikrofon része. A Sony Xperia M a megszokott japán dizájnt hozza, könnyedén felismerhető, hogy mely gyártó terméke. Érdekes, hogy a gumis tapintású hátlap és a keret egy egységet képez, na már most ez a microSIM berakásnál többkezes műveletet igényelt, biztos, hogy sűrűn nem akarja az ember leszedni a burkolatot.

A 9.3 mm vékony, 115 gramm tömegű telefon előlapját a négy colos, 480×854 pixel felbontású TFT LCD kijelző foglalja el. A betekintési szög nem rossz egy LCD-hez képest, de azért ahogy nő a szög, egyre inkább ködössé válik a látvány, ehhez járul hozzá, hogy elég pixelesnek tűnik a kép. A megjelenítő alatt jobb oldalt a mikrofon és az értesítési LED található, amely igen nagy, jól látható, tetszett. A távolságjelző, a szenzorok és az előlapi kamera a kijelző felett foglalnak helyet.

A Sony Xperia M jobb oldala kissé zsúfolt lett, így több napos megszokást igényelt az új telefonon, hogy jó fogást találjak. Itt van az ezüst, kiálló, ám épp ezért igen praktikus bekapcsológomb/képernyőzár, a hangerőgombok, valamint a kamera gyorsgombja (bár gyorsnak nem nevezném, az app ugyanis igencsak lassan tér észhez gombnyomásra). Balra került a védő nélküli microUSB port, középen fent pedig a 3.5mm-es jack dugó látható. A hátlapon bal felül látható a kamerát övező fém kerek keret, ez kissé túlságosan szélen van, könnyű „benyúlni a képbe” fotózáskor, itt van még a LED vaku és a második mikrofon a zajcsökkentéshez, középen egy Sony felirat, alatta az NFC halvány jele, alul pedig az Xperia jelzés és a hangszóró.

A Sony Xperia M nálunk jártakor frissült, a legújabb Android 4.1.2 szoftver került rá, 15.1.C.1.17 build. A rendszer alapjául a Qualcomm Snapdragon S4 Plus MSM8227 CPU-ja került, amely nem egy mai darab, cserébe két magos és 1 gigahertzes órajelet jelent maximum, ehhez társul egy Adreno 305 grafikus gyorsító és 1 gigabájt RAM. Ez utóbbinak köszönhető a relatíve gyorsaság. A belső tárhely 4 gigabájt, igény szerint tovább bővíthető akár 32 gigabájtos microSD kártyával, előbbiből egyébként 2.2 gigabájt használható fel alkalmazások telepítésére. A TimeScape kezelőfelület a Sony saját fejlesztése, olyan egyedi megoldások találhatók mint a maximum hét oldalból álló főképernyő, saját widgetek, témák.

A Sony saját alkalmazásai megtalálhatók a menüben, például az Album, a Biztonsági mentés és visszaállítás, a Samsung-szerű Feljegyzés, mely kézírást is képes rögzíteni, a Filmek, mellyel a filmeket Wi-Fi-képes készülékre továbbíthatjuk, de említést érdemel még az Intelligens csatlakozás is, mely meghatározott eszközök csatlakoztatásakor előre definiált műveletet hajt végre (egyszerűbben: például adott headset bedugásakor automatikusan elindul a zenelejátszó).

Gyárilag ad a Sony McAfee Security vírusirtó alkalmazást (mely állandóan vinnyog, hogy regisztráljam), filmszerkesztő Movie Studiot, OfficeSuite dokumentum-olvasót, Sony Select áruházat, ahol a gyártó saját ajánlású játékait és alkalmazásai lehet letölteni. A TrackID zenefelismerőt talán senkinek sem kell bemutatni, hiszen hosszú-hosszú évek óta elérhető. Az Xperia Link segítségével a telefon mobilnete használható táblagépen vagy számítógépen. Az Xperia Lounge élményajánlót jelent, számunkra nem sok hasznosat sikerült találnom három hét alatt.

A zeneiség terén hozza az elvárhatót az Xperia M, sőt. Adott a már említett zenefelismerő, van FM-rádió és a Walkman zenelejátszó. Ez utóbbi egyszerű, áttekinthető kezelőfelülettel, albumborító megjelenítéssel, saját widgettel, dalszöveg- és egyéb keresővel, lejátszási listákkal, hangszínszabályzóval felszerelt. Más csak egy jó headset kell hozzá és szuperül szól (a saját, agybadugós Sennheiserrel, mélyhangkiemeléssel dobhártyaszaggató az élmény és a vonaton utazókból sem lehet semmit hallani). Kifejezetten szerettem, hogy nem a telefonon szól rádiózás/Walkman közben az értesítő hang, valamint a dallam lejátszása után lassan éri el újra az addig hallgatott hangerőt, nem pedig beleordít az ember fülébe!

Fotózás szempontjából adott egy öt megapixeles, autofókuszt és LED vakut kapott kamera, amely inkább készít közepes fotókat, mintsem jókat. Sajnos a LED-et használva szinte használhatatlanra ég a kép. A beállítások sokszínűek, van HDR, képstabilizátor, ISO és fehéregyensúly is, ám szuper fotók így sem várhatók. Videókat 720p-vel tud felvenni a Sony Xperia M 30fps-sel, ám a full HD videókat nem képes lejátszani.

Adatkommunikáció szempontjából 21Mbps letöltési és 5.76Mbps feltöltési elméleti sebesség érhető el, de van persze Wi-Fi a/b/g/n (akár helyalapú is, ez automatikus bekapcsolást jelent, ha olyan helyen jár a készülék, ahol már használták Wi-Fi-n) is. Egy-egy erősebb napot is kibír a Sony Xperia M egy feltöltéssel, de sikerült kinyúvasztanom fél nap alatt is a teszt idején. Mindenképp érdemes az energiagazdálkodásban kutatni picit és bekapcsolni a Stamina vagy a merülő akku módot. A Sony Xperia M javasolt lehet első okostelefonnak, hiszen jól teszi a dolgát, nincsenek meg benne azok az apróbb, ám annál idegesítőbb baklövések mint a teljesen belépő szintű modellekben, így például a memória-fogyás, a fagyások, a hihetetlen lassúság, bár tény, hogy nem egy erőgép. Sajnos az ár-érték aránya nem a legjobb, még házon belül is lehet szebb kijelzős készüléket találni ennyiért vagy olcsóbban.

A Sony Xperia M teszthez a készüléket a VIP Phone biztosította, melyet ezúton is köszönünk!