Sony Xperia S teszt

Sony Xperia S – szuper visszatérés a Sonytól

A régi, hőn szeretett japán-svéd gyártó már sehol sincs, így ez a modell már Sony Xperia S néven látta meg a napvilágot. Igaz, ez a telefon épp az átállás alatt került piacra, így bár az elején már a Sony felirat látható, a hátulján még a jól ismert zöld Sony Ericsson logoja fogad minket. A VIP Phone-tól kapott doboz nem kicsi, ellenben nagy és fehér, minimalista dizájnt kapott. A doboz nemcsak a méretes Xperia S-t rejti, de a hálózati töltőfejet, az USB kábelt, az igencsak minőségi hangzást biztosító agybadugós fülest, egy bőrtokot, valamint egy HDMI kábelt. MicroSD kártyát nem találunk, a telefon belső tárhelye ugyanis nem bővíthető. A fekete és fehér színben is megvásárolható Xperia S-ek közül nálunk az előbbi járt. A telefon méretes, szögletes és ordít róla, hogy ki gyártotta, de ez jó, a könnyű felismerhetőség, az imidzs fontos a gyártónak főként akkor, ha egyébként régebbi termékcsaládokból adódóan sokan szeretik.

A kijelző egy 4.3 colos 1280×720 képpont felbontású LED TFT változat, amelyhez „jár” a Sony Mobile Bravia Engine, ez a gyengébb minőségű grafikai elemet próbálja szebbé varázsolni a kijelzőn a minél jobb felhasználói élmény érdekében. A kijelző felett helyezkedik el a fényszenzor és az előlapi kamera, valamint adott egy állapotjelző LED, amely három színnel képes jelezni az elmulasztott eseményeket, töltést. Az Xperia S jobb oldalán található a fedéllel védett HDMI csatlakozó, a hangerőgomb párosa és a kamera gyorsgombja (ez utóbbiért külön piros pont), azonban sajnos nekem nagyon rossz helyen van ez utóbbi két billentyű. Bal oldalra csak a fedeles microUSB port került, felül pedig a bekapcsológomb/képernyőzár és a 3.5 mm-es jack csücsülnek, míg alulra a csuklópánt helye látható. Még jobban tetszik az egyelőre egyedinek számító, áttetsző, fehér megvilágítású csík a kijelző és a kapacitív gombok alatt, ezekbe rejtette a gombokhoz tartozó piktogramokat. Igaz, meg kell szokni, hogy a jelek fölött nyomkodjuk a telefont. A hátlap kellemes tapintású, bár kissé csúszós, a nagy felső rész egyben lecsúsztatható. Meglepetés lehet, hogy az akkumulátor itt nem cserélhető, így csak a microSIM kártyához férhetünk hozzá a hátlap levételével (igen, nem sima SIM való bele, a Sony is elkezdett átállni az Apple által kitalált újdonságra).

A Sony Xperia S-ben egy kétmagos, 1.5 gigaherztes Qualcomm MSM8260-as processzor dolgozik, a grafikai gyorsításhoz pedig egy Adreno 220-as GPU került a készülékbe, mindezt megfejeli az 1 gigabájt RAM és a 32 gigabájt beépített – és ugyebár nem bővíthető – háttértár. A nálunk járt modellen még Android 2.3.7 Gingerbread rendszer futott, ám hamarosan elérhető lesz az Android 4.0 Ice Cream Sandwich is, hiszen a hardver bőven túlteljesíti a rendszer által elvártakat, abszolút nincs is gond a gyorsasággal sehol. A régi kezelőfelületet némiképp ráncfelvarrta a Sony, bár az alapvető grafikai felület adott. Jó hír, hogy végre egyszerűen témázható az UI, gyárilag hatot találunk. Rengeteget widgetet találunk előre telepítve, több főképernyő használható, az egész rendszert optikailag összehangolta a gyártó, így egységet képet kapunk.

Az alapvető funkciók hozzák az elvárhatót, sőt a Sony még apróbb, nem túl régi androidosoknak fel sem tűnő extra újdonságokat is felhoztak és igyekeztek kicsit saját szájízre szabni a lehetőségeket. Extra funkcióként adott a régebbről ismert TimeScape, ez a közösségi oldalainkon történteket húzza egy helyre, időrendbe, látványos megoldással. Számos extra programot kapunk előre telepítve az Xperia S-en, ezek a kijelzőképek között megtekinthetők, a gyártó igyekezett legalább néhány alapvető programot élből elérhetővé tenni, ráadásul nem is rosszul. Itt van például a Facebook, a jól kezelhető naptár, a zenefelismerő és a cég védjegyeként is szolgáló TrackID, a stopper, a világóra és az ébresztő, ez a három egy alkalmazást takar gyakorlatilag, de adott még minden kötelező Google szolgáltatás, messenger, Wisepilot navigáció, NeoReader, OfficeSuite, LiveWare kezelő, Hírek és időjárás RSS olvasó, valamint az NFC tagekhez használható Címkék is.

A hátlapi kamera 12 megapixeles fotók készítésére használható, a megfelelő minőségű képek készítését LED vaku segíti. Nagyon szerettük azt a hasznos funkciót, hogy akár lezárt kijelzőnél is elég hosszabban megnyomni a jobb oldali kamera gombot és máris a fényképező kezelőfelületén találjuk magunkat. A beállításokban módosítható a képméret, a vaku ki-bekapcsolható, van önkioldó, mosolyfelismerő, autofókusz, makró mód, geotag, zárhang kikapcsolás, kikapcsolható az oldalsó gombos gyorsindító, van témafelismerés, ISO, fehéregyensúly, fénymérés, fókuszmód, használható az első kamera, stb. Szintén tetszett, hogy amint érzékeli a szenzor, hogy nincs elég fény, úgy automatikusan átvált éjszakai üzemmódra, nem kell a felhasználónak bajlódnia vele. A Sony Xperia S képes 3D képek készítésére is, de a 3D-s megtekintéshez ilyen funkciót támogató tévére is szükség lenne. Videó tekintetében a full HD a minimum – és a maximum is egyben –, ezt biztosítja is a telefon.

A gyári zenelejátszó nagyon frankó, mindent tudni, amire szükségünk lehet, az egyik fülön a lejátszó található, a másikon pedig a felmásolt számok között kereshetünk, akár ID3 tag-ek alapján is (számok, albumok, előadók, lejátszási listák, kedvencek). A lejátszóban van egy végtelen jel, arra kattintva a telefon minden elérhető információt megkeres nekünk az interneten az adott számról, legyen szó videóról, az előadóról, dalszövegről, Wikipedia adatokról, karaoke videókról a YouTube-ról, stb. Van persze véletlenszerű lejátszás, ismétlés, fut a háttérben, az értesítési sávon mutatja az adatokat, valamint jó hír, hogy szabadon garázdálkodhatunk a nem is gyenge eresztésű hangszínszabályzóban, valamint az xLOUD funkcióval bekapcsolható a hangszóró hangerejének növelése. Tényleg vagány, konkrétan tisztán képes asztalon ordítani az Xperia S. Egyetlen negatívum talán, hogy míg más készülékeknél a háttérben lejátszásnál az alapvető funkciókat elérhetjük a redőnyön, addig itt nem. Érthetetlen, ez hogy maradt ki, mikor egyébként lezárt képernyőnél simán elérhető a play/pause, előre/hátra gomb. A zenei részt kiegészíti az RDS-es FM-rádió és a már említett TrackID zenefelismerő.

Adatátviteli szempontból tökéletesen helytálló az újdonság, internetelérést EDGE, 3G, HSDPA tud biztosítani (14.4Mbps le- és 5.76Mbps feltöltéssel), de adott a Wi-Fi, a DLNA, sztereó Bluetooth és GPS is a legújabb NFC-támogatás mellett. A beépített böngésző abszolút jól használható, nincs gond sem a gyorsasággal, sem az oldalak megfelelő és olvasható betördelésével sem. A beépített akkumulátor 1750 mAh, ami azért valljuk be, finoman szólva is karcsú egy ilyen tudású készülékhez. Egész egyszerűen nálam a nap felénél az Xperia S rendszeresen bemondta az unalmast, ráadásul állandóan megijeszti a tulajdonost azzal, hogy ha teljesen elfogy az energia, akkor legalább 5-10 perc kell neki a töltőn, mire észhez tér és képes bármilyen „kommunikációra”, ez alá véve azt is, hogy legalább azt mutassa, hogy töltődik… Hozzátenném, a botrányos üzemidőn túl sokat az Energiamegtakarító nevet kapott beépített és szabadon állítható opció sem dobott. Egy újdonságról nem volt még szó, ez a Sony LiveWare. Az új technológia lényege, hogy bizonyos, már az Xperia S-hez csatlakoztatott különféle kiegészítőket megjegyez a telefon, így a következő csatlakoztatáshoz saját parancsot adhatunk ki. Például amint érzékeli a sztereó Bluetooth headsetet a mobil, automatikusan megnyitja a zenelejátszót. Apró, ám annál hasznosabb kis figyelmesség, a felhasználók garantáltan imádni fogják, remélhetőleg a Sony rendszert csinál ebből a kis opcióból.

A Sony Xperia S egy rendkívül jól összerakott és nagytudású mobil, így a csúcskategóriás készülékek rajongói számára abszolút kötelező darab. Egyedül az akkumulátor teljesítményével nem voltunk megelégedve, de tény, hogy ezúttal igen kőkemény kiképzést kapott a mobil, nem pihent sokat. A VIP Phone-nál a cikk írásakor valamivel 120 ezer forint feletti áron kapható, amely abszolút barátságosnak mondható ezért a tudásért.

A teszthez a Sony Xperia S mobilt a VIP Phone biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!