SonyEricsson Xperia X10 Mini Pro teszt

Teszt: Sony Ericsson Xperia X10 Mini Pro 

Elképesztően pici és nagyon okos mobil a legkisebb androidos mobil, a Mini Pro. Az Xperia androidos sorozatából ez az első telefon, ami a kezeim közé került, pedig már az X10-re is fentem a fogamat erősen (illetve még mindig, de esetleg saját használatra…), így nagyon vártam, hogy vajon milyen élményekkel gazdagodom az X10 Mini Pro által. Mint ismeretes, a Sony Ericsson az Xperia X1-gyel nyitott, ez Windows Mobile alapú volt, ahogy az utód X2 is.

A sikertelenség után azonban úgy döntöttek, hogy az akkortájt feltörekvő Android rendszerrel is megpróbálkoznak a fejlesztők és ez bizony bejött (nem is ők az elsők), hiszen azóta kapható több androidos Xperia modell, mind sikeres.

Az Xperia X10 bitang nagy méretű, ehhez méltó az ára és a kijelzője is, több számmal kisebb lett az X10 Mini, ez utóbbinak a Mini Pro változata alig különbözik a testvérétől, a legnagyobb különbség a négysoros fizikai QWERTY gombsor jelenlétében található. Ami feltehetően – na jó, szerintem – sikeresebb lesz mindkét modellnél is, az az X8, ezt hamarosan bemutatják.

Azzal tudom megindokolni, hogy mind a nagy, mind a kis telefon hátránya hiányzik az X8-ból, legalábbis leírás alapján, így normál méretet kap majd. Nem lesz szükség hozzá nagy kézre, de a normál kezűek tenyerében sem tűnik el. No majd kiderül.

Nagy dobás a gyártó részéről a QWERTY billentyűzet, hiszen minden trendi mobilmániás csak ilyen okostelefonra hajt, érdekes, hogy a méretes X10-hez nem készült billentyűzetes pár, pedig arra lennék csak igazán vevő. Elmondható, hogy a Sony Ericsson olyat alkotott, amilyet más gyártó eddig nem mert meglépni, készített egy nagyon pici, nők kezében is kényelmes, ám vérbeli okostelefont a ma elvárható tudással.

Az X10 Mini és a Mini Pro esetében is elmondható, hogy annyira átgyúrták a rendszert és a kezelőfelületet a mindenképpen hendikepet jelentő kis méretű és kis felbontású kijelzőhöz, hogy kényelmes használni.

A kék-fehér bontatlan dobozt a Speedshoptól kaptuk. A HTC méretű dobozban nemcsak a Mini Pro rejtőzik, található mellette microUSB adatkábel, hálózati töltőfej és egy sztereó headset. A 2 gigabájtos microSD kártyát a telefonban találjuk. A meglehetősen vastag telefon méretét a QWERTY billentyűzetnek köszönheti, viszont egyáltalán nem néz ki drabálisnak miatta.

Az előlap az utált, csillogós fekete, ami gyűjti az ujjlenyomatot ha kell, ha nem, az oldalán króm csík fut végig, ez hivatott elegánssá tenni az egyébként túl komor készülékházat, ebbe ágyazva találhatjuk meg az összecsukva rejtett gombsort, amely szintén ezüst az összhatás és a jó láthatóság kedvéért. A hátlap anyagát nehéz hova tenni. Szerencsére matt, nem fényes és hihetetlenül kellemes anyagból készült, mintha vékony gumibevonat lenne. Kellemes fogni, nem csúszik ki az ember kezéből.

A hátlapon egy 5 megapixeles kamera objektívje található egy LED vakuval, sajnos lencsevédő nem járt hozzá, de nem is fotómobilnak készült a Mini Pro. A kamera alatt látható még a kötelező gyártói logo és az Xperia felirat, valamint a hátlapi hangszóró rácsa is. Először rosszallásomat fejeztem ki a hátlapi hangszóró miatt, ám mivel enyhén ívelt a mobil, hamar rá kellett jönnöm, hogy az asztalra letéve is bizony nagyon szépen szól, a hangszóró elemelkedik ugyanis a felülettől, amin a mobil felfekszik.

A telefon tetején a bekapcsoló-gomb/képernyőzár billentyűje található a 3.5 mm-es jack aljzat mellett, jobb oldalra került rejtve a hangerőgomb párosa, valamint a kamera gyorsgombja, a kettő közötti kis bemélyedést kihasználva lehet – nagyon nehezen – lepattintani a hátlapot. A Mini Pro bal oldalára került a takarás és ezáltal védelem nélküli microUSB csatlakozó, alul pedig a króm csíkba integrálva találjuk a nyakbaakasztó helyét, valamint a mikrofont. A memóriakártya foglalata a hátlap alatt rejtőzik.

Ha kinyitjuk a telefont, feltűnik a QWERTY billentyűzet. Az iszonyatosan nagyon picike gombsor. Na jó, nem dramatizálom túl a dolgot, de első blikkre simán játékmobilnak gondolná az ember a Mini Prot méret alapján. Használni könnyű a gombokat, mivel eléggé különválnak egymástól, viszont arra nem könnyű rájönni, hogy kell úgy tartani a telefont, hogy ne akarjuk kiesni a két kezünkből.

Itt bukik ki először a méret gond, vajon hosszú távon mennyire kényelmes az ilyen pici telefon? A csúszka része atomstabil, magabiztosan csattan nyitásnál és csukásnál is, itt bizony nincs holtjáték. Tökéletes munka.

Az Android 1.6 – na ez hatalmas baki a gyártótól, minimum 2.0-val, de még inkább 2.1-gyel lett volna csak szabad kiadni az új mobilokat – alapjául a 600 megahertzes Qualcomm MSM7227 processzora szolgál. Nagyon jól dolgozták át az Androidot és a kezelőfelületet ahhoz, hogy a 2.55 colos és mindössze 240×320 képpont felbontású érintőkijelzőn könnyű legyen a használat. Nagyon jól használható ujjunkkal a képernyő, a görgetés kifejezett élmény.

A rendszer maga nem kifejezetten gyors, de ha valaki nem egy jobb mobilról vált vissza, annak nem okoz majd gondot a helyenként lassúcska szoftver (főként az egyedi fejlesztésű kezelőfelület gondolkodik). A kijelző felett helyezkedik el a távolság- és fényszenzor, valamint jobb oldalon egy állapotjelző LED. Ez utóbbi sárgán-zölden világít töltésnél, sárgán PC-re csatlakoztatva és zölden villog pár másodpercenként, ha elmulasztott eseményünk volt.

Az egy szem főképernyő valójában négy gyorsikont és három további képernyőt rejt. Az alaphelyzetben látható főképernyőn a dátum és az idő, a megszokott androidos státuszsáv látható, valamint a négy sarokban négy gyorshívó ikon. A bal felső az üzenetekhez dob, a jobb felső a zenelejátszóba, a bal alsó a tárcsázó-képernyőre, a jobb alsó pedig a telefonkönyvbe (egyébként mind a négy gyorshívó módosítható az egyéni igényeknek megfelelően).

A három további főképernyőket a jobbra-balra húzogatással lehet elővarázsolni, ahogy más mobilok esetében is és mindegyikre egyetlen widgetet tehetünk ki. A menühöz hozzáférhetünk a kijelző alatti középső gombbal vagy úgy is, ha a főképernyőt alulról felfelé kezdjük húzni, mondhatni a horizontális főképernyők alatt található a szintén több oldalas menü. A menügomb hosszú megnyomásával hozható elő az androidnál szintén megszokott, utoljára használt programok listája.

A teljes menü összes ikonja igény szerinti sorrendbe helyezhető. Itt meg is állnék egy picit merengeni. Kissé furcsa volt, hogy a kék hátteret a kezelőfelületnél nem lehet módosítani, legfeljebb másik háttérképet használni, de a kékség megmarad. Ezt miért?

A Sony Ericsson sem ma kezdte az Android-mókát, igaz a HTC jóval előtte jár tapasztalatban. Mégis azt mondom, hogy ha valaki valaha találkozott komolyabban a HTC Sense kezelőfelülettel, annak a betanulás után tetszeni fog a japán-svédek által kreált GUI, mivel jól sikerült és egyszerű a kezelhetősége, ám szeretni nem fogja. A Sense egész egyszerűen úgy jó, ahogy van és minden más próbálkozás jelenleg gagyinak hat, mivel az lett az elvárt minimum szint.

Az X10 Mini Pro esetében csak a Timescape-et tartotta meg a Sony Ericsson, ezúttal a Mediascape-et ne keressük. Az alapfunkciók tekintetében érdekes, hogy a Google (Gmail) kontaktjainkkal automatikusan összefésüli a telefonkönyvet, ám ezt már nem képes megtenni a Facebook-os listánkkal. A Mediascape már nincs, helyette videó és zenelejátszót találunk, de adott még a SonyEricsson-féle TrackID zenefelismerő és van YouTube kliens.

Üzenetírásnál vesszük igazán hasznát a QWERTY gombsornak, amelyet bizony szokni kell, méghozzá először is a mérete miatt, másodsorban pedig azért, mert a billentyűk kiosztása nem minden szempontból optimális, például nehezen lehet előhívni az ékezetes betűket, hiába írunk két kézzel. Ehhez ugyanis nyomva kell tartani a jobb alsó sarokban található SYM gombot, majd az adott betűhöz tartozó gombot addig nyomni, amíg a szükséges betű elő nem kerül (á-hoz SYM+a-t kétszer megnyomni).

A szervező tárházát a Google szinkronizálható naptár, a több időpontot is rögzítő ébresztő, a stopper, az időzítő, a jegyzet és az elmaradhatatlan számológép adja. Ez utóbbi alapfunkciós és csak álló módban használható.

Az X10 Mini Pro kamerája egy öt megapixeles, LED vakuval ellátott változat, ehhez lencsevédő nem tartozik. A beállítási lehetőségek tárháza elég kevéske, van négy motívumprogram (autofókusz, makró, alkonyat és sport), valamint állítható a vaku. A képeket egész gyorsan elmenti, de az új fotó elkészítéséhez való visszaugrás már nem a leggyorsabb, videóból VGA felbontásban tud rögzíteni. A képek minősége teljesen elfogadható, nem sok kivetnivalót találunk benne, bár sokan szívesen piszkálnának kicsit több beállítást, ha lenne.

Ami a zeneiséget illeti, jó hír a 3.5 mm-es jack dugó jelenléte, valamint a gyári zenelejátszó is igen tetszetős. Tud ID3 tagek szerint szűrni, az albumborítót megjeleníti és természetesen fut a háttérben, csak hogy a fő funkciókat említsük, igaz a hangszínszabályzó hiányzik.

Érdekes az albumborító felett a végtelen jelű gomb. Ezt lenyomva az aktuális előadótól kereshetünk további albumokat, valamint a YouTube-on is rákereshetünk segítségével. A gyárilag adott headset jól szól, és kihangosítva is meglepően jó a hangzás. Egyedül azt tudnám felróni, hogy csak a hátsó hangszóróból jön a hang, így nem árt magunk felé fordítani azt, hogy tökéletesen halljuk.

A telefon hátlapjának íves kialakítása miatt az asztalra téve sem halkul el a mobil, ami jó hír. Sokan szeretni fogják a beépített FM-rádiót, amely eddig nem látott kezelőfelületet kapott és igen könnyen kezelhető a csúszkának köszönhetően.

Internetre használható nemcsak EDGE , 3G és HSPA, de Wi-Fi is. A beépített böngészője elmegy, mindenképp javaslom az Opera Mobile vagy Mini telepítését. Ennek oka egyszerű, a kezelhetősége bár nem rossz, de lehetne egyszerűbb is és bár van többlapos böngészés, a nagyítást macerás elérni, márpedig egy oldalt nem úgy tördel be, hogy az kényelmesen használható és olvasható legyen, a pici szöveg miatt kénytelen az ember nagyítani és az Operával ez gyerekjáték. Persze arról nem beszéltünk még, hogy a QVGA kijelzőn mekkora élmény a böngészés úgy általánosságban (semekkora).

A beépített navigációja átlagos gyorsasággal talál jelet, navigációra használható az állandó netkapcsolatot igénylő Google Maps vagy az előre telepített Navigon, igény szerint viszont akár iGO is tehető rá. Vigyázat, a gyárilag telepített WisePilot demoja is netes kapcsolatot igényel!

Míg az X10 Miniben nem cserélhető házilag egyszerűen és garanciamegtartással az akkumulátor, addig az X10 Mini Proval ilyen gondunk nem lesz. A Mininél biztosan nem tetszene, hogy nem cserélhető az akksi, mivel hardcore felhasználók eleve 2 akksival mászkálnak, legalábbis hosszabb kirándulásokra. Ne csináljunk úgy mint az Apple, kérem szépen!

Összegzés. Nehéz kérdés mint mindig, hiszen hogy legyen az ember objektív. Nos a Sony Ericsson igazán nagyszerűt alkotott, hiszen ilyen icipici méretben még nem láttunk vérbeli, mai okostelefont, az X10 Mini Pro pedig az, ráadásul az elvárt QWERTY gombsorral és Androiddal. Annak javasolnánk a használatát, aki egyrész természetesen szeretne egy ilyen apróságot, másrészt kezdő android mobilosoknak, akik még nem találkoztak nagyobb kijelzővel. Minden más rendszerről és kijelzőről visszaesés lesz az X10 Mini Pro.

A SonyEricsson Xperia X10 Mini Pro teszthez a készüléket a Speedshop biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!