Xiaomi Mi 10T Pro 5G teszt

A Xiaominak a random Facebook csoportok posztjai alapján nagy sikerű telefonja a Mi 10T Pro 5G, ez volt az egyik ok, amiért ki szerettem volna próbálni a készüléket. A másik pedig a hangzatos specifikáció a kedvező ár mellett, valamint az elgondolás, hogy ha idén kellene új telefont vennem, ezt venném. Aztán hozzám került a Mi 10T Pro, gyűjtöttem a tapasztalatokat és rájöttem, hogy ezt a telefont nem nekem találták ki. De szerencsére ez sokakra nem igaz. 

Mint a legtöbb gyártó, a Xiaomi is kavar az elnevezési sémával. Míg a tesztünk alanya, a Mi 10T Pro nem a Redmi K sorozat Kínán kívüli változata, az előd, azaz a Mi 9T Pro az volt. Ez számunkra igazából annyira nem fontos, mivel az előd is és a Mi 10T Pro is flagship killernek számít, szóval “nagyon megéri, de nem kompromisszummentes csúcstelefon”-nak nevezhető kategóriát tekintve, csak a Mi 10T Pro teljesen nulláról készített telefon. 

Ez az évjáratának megfelelő csúcs processzorból, a nagyfelbontású főkamerából, a nagy akkumulátorból, valamint a kijelzőt érintő speciális tulajdonságokból adódik, nyílván mindegyik részt tekintve tetten érhető valamennyi fejlődés, különben nem is lenne szükség évente új tagot kiadni egy szérián belül. Még mielőtt ötletet adok bármilyen gyártónak, térjünk át a dobozra.

Ez nem az “agyam eldobom” menőségű, de nem néz ki rosszul, nem giccsezték szét, az oldalán pedig külön tetszik a Huaweit oltó “with easy access to the Google apps you use most” felirat, ami nagyjából annyit jelent, hogy “a legtöbbet használt Google appok könnyű elérhetőségével”. 

A csomag tartalmaz egy 27 wattos töltőfejet, egy USB-C kábelt, egy jack átalakítót és egy ormótlan szilikon tokot, ami tök jó lenne, de nem az. A matt részt és a XIAOMI feliratot én eltüntetném annak érdekében, hogy egy szebben kinéző tokot pattinthassunk a készülékre. Ez a tok a szerkesztőségben megosztó véleményt kapott, nekem egyáltalán nem tetszett, a fogása sem igazán jó, ám az egyik kolleganőnek bejött a dizájn. A tok egyetlen előnye szerintem, hogy az ionizált ezüst burkolatának köszönhetően önfertőtlenítő, a baktériumok 99%-át kinyírja, ám a koronavírus ellen mit sem ér, mivel nem baktérium az okozó. De azért elég menőn hangzik, valljuk be.

A készülék nagyon nehéz, 218 gramm, a hátlapon a kamera pedig úgy kitüremkedik, hogy az asztalon billeg a telefon. Igaz, ez 2020-ban nem újdonság, de ezért is kell tok, hogy ne billegjen lerakva, mert gáz. 

Jack csatlakozó nincs a Mi 10T Pro-n, de küllemre azért lehet pozitív tulajdonságokat sorolni. Például az elegáns üveg hátlapot, az alumínium keretet, az infra portot, a bekapcsoló gombba integrált villámgyors ujjlenyomat-olvasót, ami nem néz ki olyan menőn, mint a kijelzőbe integrált, könnyű véletlen feloldani, ám sokkal pontosabb és sokkal gyorsabb. A beállításokban módosítható, hogy gombnyomásra, vagy érintésre oldjon fel, ám így is rengetegszer sikerült majdnem felhívni random embereket, vagy írni teljesen véletlen valami ilyesmit: fzujvgf. (Itt csak rátenyereltem a billentyűzetre.)

Olyan is előfordult, hogy akaratom ellenére a telefont a kezeimben forgatva átrendeződött a kezdőképernyő, de ha nincs bekapcsolva az emeléses ébresztés, az ujjlenyomat-olvasó pedig csak gombnyomás után figyel, akkor elkerülhetőek a véletlenek.

Az egyre ritkább értesítő LED is helyett kapott a telefonban, a gombokat (hangerőszabályozó+be/kikapcs.) kényelmesen elhelyezték a jobb oldalon. A telefon 2 nanoSIM kártyát képes befogadni, ám ezek egyike sem cserélhető memória kártyára, a tárhely ugyanis sajnos nem bővíthető.

A Xiaomi Mi 10T Pro 5G hardvere a nevéből adódóan az 5G-s Snapdragon 865, ami annyira gyors, úgy elvisz mindent, hogy nem érzem szükségét a részletekbe menő taglalásnak. Wi-Fi 6-ra, 5G-re, Bluetooth 5.1-re, NFC-re képes, FM-rádió viszont nincs. Cserében az online rádió letöltési sebessége az 5G-nek köszönhetően hihetetlenül gyors (lenne, ha hallgatnám a rádiót, valamint ha a nap nagy részét házon kívül kéne töltenem, de hát covid rulez). A tárhely UFS 3.1 típusú, a kapacitása pedig 128, esetleg 256 GB, RAM-ból 8 gigabájt áll rendelkezésre.

A szoftver az Android 10 alapokon fekvő MIUI 12, amiről egyből az iPhone-okról ismert iOS jut eszembe. Az értesítési sáv és az irányítóközpont külön vannak bontva, a gyorsbeállítások pedig csempeszerű elhelyezést kaptak. Formavilágra a fényerő állító, valamint a többi gomb is ugyan úgy van lekerekítve, mint az Apple kütyükön, ami egy elég bátor húzás, tekintve azt, hogy a Control centert (eddig) még csak a Xiaomi másolta le.

A MIUI-ról hallottam régebben azt, hogy nagyon megosztó felület, vagy nagyon utálni vagy nagyon szeretni lehet. A rendszer magas fokon testreszabható, választható a képernyővezérlés, a lehetőségek közé tartozik a 3 gombos és a gesztusos mód. 

A rendszer nagyon fluid. A beállítások tele van “egyszer kipróbálom, majd elfelejtem” opciókkal. Ezek közül amit még (ismétlem: még) nem felejtettem el, az az ujjal való koppintás utáni kézmozdulat. Elszórakozhatunk a lebegő labdával is, ami az Apple Assistive-touch nevű funkciója, csak talán még kevesebb menüponttal és még idegesítőbben. 

Én nem szenteltem nagy figyelmet a hangszóró tisztítás nevű funkciónak, mert nem tudom előre, mit fog lejátszani full hangerőn a telefon. Megnyitottam a csapot, belőttem a kedvencek playlistet spotyn, majd remegő kézzel rányomtam a “hangszóró tisztítás” feliratra végül, ami 30 másodpercen át sipítozott valami egészen fülsértő hangon. Ha vizes a telefon, akkor ezt többször is meg kell csinálni, miközben hangszóróval lefelé rázzuk a készüléket. A pandémia miatt nem használom a tömegközlekedést, ezért csak megpróbáltam elképzelni, hogy néznének az emberek, ha a hangszóró tisztítást a buszon végezném.

Sokan az ikonokra panaszkodnak, de olyan szinten témázható a rendszer, hogy még a bekapcsolásnál megszólaló pár másodperces dallamot is leválthatjuk. Szóval végülis igen, azt hiszem, én is szeretem. :) 

A Xiaomi Mi 10T Pro kamerájáról a gyártó oldalán az első látható információ a 108 MP-es, mesterséges intelligenciával rendelkező hármas kamerarendszer, melynek a másik két tagja az ultraszéles látószögű versenyző 13 megapixellel és a makro szenzor 5 megapixeles felbontással.

A fő kamera a 108 megapixel felbontású, Samsung gyártotta  Bright HMX szenzor 1/1.33” mérettel és f/1.69 apertúrával. Természetesen nem meglepő, hogy optikai képstabilizációra képes a szenzor. Mivel a felbontás nagyon nagy, a gyártó 4-in-1 pixel-összevonást alkalmazott, így alapesetben 25 megapixeles képek készülnek. Ugyan telefotó kamera nincs, de a nagyfelbontású főszenzor képéből részletek kivágásával egy átlagos telefotó kamera minőségét simán eléri.

Én nem vagyok nagy fanatikusa a specifikációnak és azt a véleményt sem osztom, hogy csak a specifikáció számít, de a 108 megapixeles kamera a 25 megapixeles képeivel napfényben nagyon szép képeket készít, persze a ködön ez sem lát át. A mesterséges intelligencia sokat segít a színeken, de az ég könnyen kiég. Sötétben a képek könnyen zajosodnak.

A 108MP-os minták semmilyen szempontból nem lenyűgözőek. Hasonló feldolgozást kínálnak, de észrevehetően nagyobb zajjal, alig növekszik részleteiben, miközben az élesség csökken. Nem látunk okot arra, hogy 108MP módban fényképezzen bárki is.

A kamerarendszer nem tartalmaz telefotó szenzort, ám digitális nagyítással 30× közelebb kerülhetünk a témához, mint ahol állunk. Ennek természetesen nincs sok értelme, ám ha utólag kilencszeresére nagyítjuk a képet, egy 12 megapixeles képet kapunk. Már amennyiben 108 megapixel módban lőttük el az eredeti fotót. 

Sötétben szerintem kevésbé teljesít jól a kamera, mint például a Samsung vagy a TCL készülékei, de még mindig jobb, mintha kihagyták volna az éjszakai módot. A színek szépek, a kép ötszörös nagyításig kellően részletgazdag. A kontrasztok nem jobbak, szürkület után már nem tökéletesek, erdőben pedig a beszűrődő fény könnyen kiégeti a képet. 

A széles egység 123°-os látószöget kínál f/2.4 fényértékkel, a színek hasonlóak a fő szenzoréhoz, ám a részletgazdagsága kevésbé jó, viszont rossznak még mindig nem mondható. 

Nem csoda, hogy nem egy csúcskategóriás széles látószögű szenzort kapunk, de azért attól, hogy rossznak nevezzük, messze van. A dinamikatartomány nem mondható különösebben jónak a széles képek esetén, de szerintem nem a széleslátószögű szenzor a legfontosabb része a telefonnak. 

A makro kamera 5MP-s felbontása kategóriájában nem rossz, ahogy az f/2.4-es rekesznyílás sem, a végeredmény is egész jó, ráadásul van autofókusz, ami ennél a szenzornál ritkaság, ám nagyon rossz helyre került a makro mód a beállításokban: a négyzetrács, a képarány és az időzítő mellől kapcsolható, nem a mód választóból. Elég furcsa megoldás. 

Cserébe 2 centiméteres távolságból már megtalálja a fókuszpontot a kamera, ez viszont kiváló! A tárgy a háttérből kellőképpen kiemelkedik, megfelelően éles, a színek pedig természetközeliek. 

A kameraszoftver rengeteg funkciót tartogat számunkra, ezek között vannak használhatóak, de találni olyat is, aminek az értelmét sem látom. Ilyen például a klónozásos videó és fotó, az előlapi és hátlapi kamera egyidejű használata, valamint rengeteg filter, amivel egyszer el lehet ökörködni, de ennyi. 

A hasznosabb funkciók közé tartozik a dokumentum szkennelés, a time-lapse és a lassított felvétel, az éjszakai mód és az éjszakai szelfi. Nem, az utolsó inkább nem. A kedvenc funkcióm viszont egyértelműen a teljesen felesleges, galériából elérhető égkicserélő, amivel tűzijátékot és teliholdat varázsolhatok a nappali égre, és a kép többi részét is elsötétíthetem egyszerűen. Ez a kontraszt és a kiégés problémáira viszont lehet, hogy tényleg jó. 

A szelfi kamera 20 megapixeles és villámgyors arcfelismerésre képes. Csak hogy ismét kiemeljek egy nem épp hasznos funkciót, megemlítem, hogy lehet lassított szelfiket készíteni, aminek értelmes felhasználásáról csakugyan nem tudok mit mondani. Szerintem nincs. Rendelkezésre áll a szépítés, ami lehet, hogy valamivel jobb szelfik készítésére ad lehetőséget, de személy szerint szökőévente egyszer lövök szelfit. Széles szelfi nem készíthető, de készíthetünk videót egyszerre az előlapi és hátlapi kamerákkal.

Videózás terén 8K@30fps a legnagyobb felbontás, aminek a szerkesztését egyszer kipróbáltam a gépemen, aztán az lett a vége, hogy hang alapján vágtam meg a videót. Ezen kívül lehetőség van 4K@60, valamint 1080p@120fps-re. 

Nem hagyhatom ki egy tesztből, hogy a hangzás sztereó, a beszédhangszóró a másodlagos hangkeltő. A hangerő és a hang tisztasága megfelelő.

A Mi 10T Pro kijelzője 144Hz-s képfrissítésre képes, amit a telefon a gyártó oldala szerint adaptívan kezel. Ennek köszönhetően nagyon jó scrollozgatni a kijelzőn, de úgy, hogy nem vagyok oda a számítógépes játékokért és nem kompatibilis gyárilag semmilyen okos tollal a készülék, szerintem ebből vehettek volna vissza, a megjelenítő technológiája pedig lehetne az élénkebb színeket adó AMOLED, az IPS LCD hiába HDR 10+ képes, nem tud olyan jól színeket megjeleníteni. Még annak ellenére sem, hogy ez az Apple LCD kijelzői után a legjobb az LCD-ket tekintve. A maximum fényerő több, mint 500 nit, ami napfényben is kitűnően látható. 

Nem tartottam reprezentatív kutatást, de szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy egy alacsonyabb frissítési ráta elég lenne, ha cserébe OLED kijelzőt kaphatnánk. A kontrasztok LCD létére elég jók, a fényszivárgás is minimális, szóval attól függetlenül, hogy nekem nem tetszik az LCD kijelző, egyáltalán nem rossz.

A képfrissítésről fontos újfent megemlíteni, hogy adaptív, így ha nincs szükség a maximális frissítésre, magától lejjebb veszi a Smart AdaptiveSync technológiának köszönhetően. Tartalomtól függően a képfrissítés lehet 30, 48, 50, 60, 90 vagy 144Hz. Ez igaz Youtube-on és letöltött videókra is. A kép így láthatólag teljesen rendben van, erre a kényes szemű amerikai tesztelők azon sopánkodnak, hogy nem lehet kikapcsolni a szappanopera effektet, azaz a 24 fps-es videókat 48 fps-essé módosítja. 

A felbontás 1080×2400 pixel, a kijelző mérete 6,67 col, amibe csak egy kameralyuk zavar bele. Ebből kiszámolható, hogy a pixelsűrűség 395ppi. Nem világmegváltó érték, de teljesen rendben van. Az üveg Gorilla Glass 5 - a legújabb GG 6 helyett, de ne felejtsük el, mennyire jó ára van a telefonnak -, amit egy gyárilag felrakott fóliával védenek. A megjelenítő képaránya 20:9. 

A Xiaomi Mi 10T Pro akkumulátor kapacitása 5000 milliamperóra, amivel 7-8 órás kijelzőidőt simán elértem a legnagyobb képfrissítési ráta mellett. Ez azért nem rossz, sőt! A töltés teljesítménye a csomagban kapott adapterrel 27 watt, amivel nagyjából egy óra volt a teljes művelet, ám a Xiaomi Mi 10T Pro 33 wattos töltésre is képes, úgy pedig még gyorsabban tölthető tele az akkumulátor. Vezeték nélküli töltésre nincs lehetőség. 

Az akkumulátor beállításokban ultra energiatakarékos módba kapcsolhatunk, ami a legalapabb alkalmazások kivételével mindent lekapcsol. Rendelkezésre áll az intelligens 5G szabályozó, amivel Magyarországon a csekély 5G lefedettség mellett nem sokat érek. Az meg egy másik kérdés, hogy Balatonlellén hamarabb érne el 5G-t a telefon, mint Budapesten. Sebaj, jövő nyáron kipróbálom.

Mivel nem mondható minden szempontból tökéletesnek a telefon, különösen fontosnak tartom, hogy írjak alternatívákról. A hasonló árú Xiaomi Mi 10 a kijelzőjét kivéve majdnem ugyanazt adja, viszont OLED panelt kapunk, csak kisebb a képfrissítési ráta (90Hz). Ha nem hiányzik neked az 5G, akkor a Samsung Galaxy S20 FE is nagyon jó választás lehet, csúcs hardver, szebb kijelző, telefotó kamera, vezeték nélküli töltés az, amivel többet kínál nagyon hasonló áron. Ha pedig nem szeretnél pár hónapnál régebben bemutatott telefont, valamint a Samsungot nem szívleled, a OnePlus 8T is rendkívül jó ajánlat lehet, hasonló tudásának és árának köszönhetően.

A Xiaomi Mi 10T Pro 5G hazai ára 209 ezer forint, amiért egy sok szempontból kitűnő, ám nem tökéletes készüléket kaphatsz. Annak ajánlom a telefont, aki jó ár/érték arányú telefont szeretne, ám nem fontos, hogy AMOLED legyen a kijelző, viszont a hosszú üzemidő annál inkább prioritást élvez.

Előnyök	Hátrányok
Csúcs hardver	IPS LCD kijelző
144Hz frissítési ráta	Nincs vezeték nélküli töltés
Infra, hosszú üzemidő	Nincs telefotó kamera

 

 

Írta: H.Gábor